Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
Kedves lakótárs! Valójában nem lepett meg, hogy a közelmúltbari többszemközt hangoztatta kételyeit a kormány legutóbbi döntéséről, amely a lakásgazdálkodást változtatta meg. Azért tartottam természetesnek háborgását, mert mióta az ismerősök között tartjuk nyilván egymást, ön még minden esetben hasonlóan kérdőjelekkel tűzdelt körül minden ilyenfajta intézkedést. Egy pillanatig sem állítom, hogy sohg sem volt igaza, azt viszont tudom; már-már szenvedélyévé vált, hogy mindenben a rosszat sejtse. Ezúttal így vélekedett: „Nemigen gondolták ezt jól végig! Most aztán majd a törvény védelme mellett megindul a nagy üzletelés, a társadalmi méretű virmanolás az állami lakásokkal. Egyeseknek remek lehetőségek nyílnak a tollasodásra, s aztán majd csak nevetnek a markukba.” Gyorsan hozzáteszem, mindezt főként azzal kapcsolatban hangoztatta, hogy tetemes összegeket fizetnek majd vissza azoknak, akik végleg lemondanak a főbérlői jogról és visszaadják a már korábban megszerzett lakásukat a tanácsnak. Messzemenően méltányolja az állam azoknak a vállalkozó kedvét is, akik csupán lakásjogosultságukról mondanak le és kijelentik, hogy nem várnak tovább tanácsi kiutalásra, hanem maguk kezdenek építkezni. Való igaz, hogy ezekben az esetekben több tízezer forintnyi kedvezményt, illetve a hitel- felvételnél jelentős előnyt élveznek majd az ilyen megoldásra vállalkozók. ön szerint ez nem a legtisztességesebb dolog. Nyersen foglalta össze véleményét: úgy tűnik, némelyek meg akarják majd fejni az államot, hogy jobb körülmények közé kerüljenek. Példát is szállított érvként: ha például a szülők főbérletében lakó fiatal házaspár csak három év múlva, vagy még később kapna lakást, akkor a szülők papíron lemondanak a főbérlői jogról a fiatalok javára. és kijelentik, hogy lakhatóvá1 alakítják át majd a Tisza-parti üdülőt, s az lesz az ő lakásuk. A valóságban persze semmi sem változik: ezután is ugyanúgy egy fedél alatt él majd az idősebb és a fiatalabb család, azzal a különbséggel, hogy a szülők megkapják a jelenlegi lakáshasználatba-vételi díj többszörösét. Azzal törődnek majd a legkevésbé, hogy kinek a nevén szerepel a főbérlet... Így mondta és meg kell adni, hogy első hallásra izgalmas az ön számítása. Mindaddig hajlamos az ember valósként elfogadni ezt az okoskodást, amíg arra nem gondol, hogy egy-egy ilyen „átírással” nem kevesebb, mint félmilliós tehertételtől szabadul meg az állam. Mert a szülő főbérletét elnyerő fiatal házaspárnak már nem kell majd állami lakást építeni, ugyanakkor a szülő sem kopoghat ilyen segítségért a tanácsnál. Viszontpéldával érvelnék: száz ilyen esetben — kétszobás lakást figyelembe véve — megközelítőleg 10 millió forintot kell visszafizetni, de ugyanakkor nem kell beruháznia az államnak száz új lakásra 50 milliót... Hasonló végeredményhez jutnánk akkor is, ha a csupán lakásjogosultsággal rendelkező támogatást vetnénk össze a megtakarítható állami pénzzel. Mindezek után szeretném elmondani, önnel együtt magam is tartok tőle, hogy ezúttal is lesznek itt-ott olyanok, akik valóban üzletelés céljára keresik majd a réseket a rendeletén, a kiskapukat a nagyobb bevételhez. Abban ér- , tek egyet önnel, hogy ez a nagy horderejű intézkedés minden eddiginél felelősségteljesebb munkát, nagyobb körültekintést igényel. Nyilvánvaló, hogy a hamarosan megjelenő részletes végrehajtási utasítás pontosan rögzíti majd a különböző megoldások szigorú feltételeit, melyeket minden szinten kötelező lesz majd figyelembe venni, megtartani. Mégis szeretném valamelyest eloszlatni gyanakvását: nem valamiféle vagyonszerzéshez nyújt segédkezet az állam, hanem végre el szeretné mozdítani a holtpontról a lakásgazdálkodás merev gyakorlatát, megteremteni az ösztönzőbb és igazságosabb érdekeltséget. Hiszen ön is jól tudja, hogy nem mondunk le alapvető vívmányunkról; arról, hogy a jövőben is kapjanak olcsó, „ingyen” lakásokat a nagycsaládosok, a nehéz szociális körülmények között élők. Sőt! Az új rendelet nyomán várhatóan lényegesen lecsökken azoknak a száma, akik csak az állam segítségével képesek megoldani égető lakásgondjukat. Nagy Miklóssal, a kocsordi Új Élet Tsz elnökével a szanálás utáni talpra állásról A A kocsordi Cj Élet Tsz a nyári rend- ~ kívüli időjárás után súlyos összeggel szerepelt a hitelképtelenné vált termelőszövetkezetek névsorában. Egy későbbi banki vizsgálat azt állapította meg, hogy a termelőszövetkezet nagyobb részt saját erőből kigazdálkodja a második félévben a nagy elemi kárnak azt a részét, amelyet a biztosító nem térít meg. Igaz ez? — Így van. Reméljük, az év hátralévő néhány hete nem hoz már olyan meglepetést, ami miatt nagyobb veszteségünk lenne. A Seméljük. A kocsordi termelőszövetke- w zetnek hosszú éveken át rossz híre volt. Ezért külön jelentősége van annak, hogy egy ilyen esztendőben, amikor igen sok stabil termelőszövetkezet is elcsúszott, önöknél alig lesz mérleghiány. Hogyan érték ezt el? • — Összetett dolog ez. Ha az idei esztendőről felszínesen, röviden akarnék beszélni, azt mondhatnám: kihúzott bennünket a vízből az év második felében árut produkáló melléküzemi tevékenység. Ennél azonban többről van szó. A Tudom, hogy nem szívesen beszél arról w a változásról, amit az új vezetés hozott a gazdálkodásba, különösen nem az előző évek hibáiról. Amikor a múlt év elején átvették a vezetést, milyen gondokkal kellett megküzdeniük? — Mivel öt éven keresztül, 1974—1979-ig folyamatosan veszteséges volt a szövetkezet, a helyi pártalapszervezet a városi-járási pártbizottság segítségével ilyen megállapításra jutott: az addigi vezetésben nem lát garanciát. Az állami és érdekvédelmi szervek is hasonló megállapítást tettek. A rossz gazdálkodás legfőbb oka a gyenge vezetés volt. 0 Ha lehetne konkrétabban. — A mai követelményeknek már nem felelt meg a volt vezetőknek sem a rátermettsége, sem a szakmai hozzáértése. Hosszú időn át nem volt főkönyvelő a szövetkezetben. Alacsony képzettséggel az elnök akart és volt kénytelen szakmai, pénzügyi dolgokban is dönteni. A korszerűtlen vezetés kapcsán nem állítottak megfelelő követelményeket a középvezetőkkel szemben, lazává vált a munkafegyelem, ami tovább gyűrűzött a tagság körében. A több éves folyamatos veszteség miatt megrendült a bizalom, megrorrilott a légkör. A Ilyen helyzetben hogyan kezdtek a ^ munkához? — Amikor 1979. elején elvállaltam az elnökséget, új főkönyvelővel és főmezőgazdásszal kezdtünk a rendcsináláshoz. Először a vezetést kellett rendbetenni. Sok funkciót, mondvacsinált munkakört meg kellett szüntetnünk úgy a középvezetőknél, mint más helyeken. Amikor felmértük a munkát, az ahhoz szükséges vezetői és egyéb létszámot, azt tapasztaltuk, sok a nem termelő ember. Korábban nem a munkához szabták a munkaköröket, hanem a befolyásosabb emberek óhaja szerint kreáltak állásokat. Ha valaki azt mondta, hogy fáj a dereka, megtették telepgazdának. Any- nyi nappali őr, rendész, udvarfelelős és egyéb magas fizetésű improduktív ember volt, hogy kétszer ekkora termelőszövetkezetben is sok lett volna. A felesleges embereket leváltottuk és más területen adtunk nekik munkát. A Az ilyen szigor, rendcsinálás nem lehe- “ tett könnyű. Hogyan tudták hárman anélkül végrehajtani, hogy ne szigete- Iődtek volna el? — Ha ezt csak egyedül akartam volna, vagy a már említett két új munkatársammal, nyilván sikertelen lett volna a fáradozásunk. Az első lépéstől kezdve mellettünk volt a pártszervezet. Azóta is minden jelentősebb döntést előbb a pártvezetőséggel beszélünk meg, majd a termelőszövetkezet választott vezetői elé tárjuk elgondolásunkat. Reális terveinkhez mindig támogatást kaptunk a felsőbb párt- és állami szervektől is. Nagyobb kampány, vagy egy előre nem látott nehézség leküzdése előtt tanácsadó testületként felhasználjuk a szocialista brigádvezetők fórumát is. A A napi operatív irányításban történt-e ^ változás? — Üjat nem találtunk fel, csak rendet teremtettünk. A más termelőszövetkezetekben szokásos napi középvezetői eligazítást rendszeressé tettük. Az itt kiadott munkát, úgy is mondhatnám: utasítást másnap ellenőrizzük. A szigorú követelmények megtartását elsőként magunkra, az első számú vezetőkre tettük kötelezővé. A rendszeresség, a fegyelem, az ellenőrzés a középvezetők körében is a munkamódszer elemévé vált, ami a tagság körében is fokozatosan meghozta gyümölcsét. Tudtuk és hittük, hogy az emberek többsége munka- és rendszerető, de csak az értelmes, hasznos munkát szeretik. A A vezetés javítása, a fegyelem meg- ” szilárdítása, ha bármennyire fontos is, csak egy dolog és nem önmagáért való, bizonyára a gazdálkodásban is volt mit változtatni? — Igen, változtatni kellett a szerkezeten, alkalmazkodni kellett a lehetőséghez, nem utolsósorban a változó körülményekhez, a gazdasági szabályozókhoz. V Például? — Kiléptünk a Szolnokon székelő gabona- termesztési rendszerből. A nagy termelési kötségek nálunk sem a kukoricából, sem a szójából nem térültek meg. Olyan elhanyagolt, tarackbúzás volt a talajunk, amelyet először rendbe kell hozni, meg kell tisztítani a gyomtól és a rendszer követelte nagy- adagú műtrágyát, drága vetőmagot csak utána szabad e talajra vinni. Én nem mondom, hogy örökre lemondtunk a szójater- mesztésről. Tudom, hogy milyen szegények vagyunk a fehérjeellátásban, milyen drága valutáért kell külföldről fehérjetakarmányt behozni. A szója a területegységről igen nagy mennyiségű fehérjét ad, de mi ennek a megtermelésére jelenleg még nem vagyunk alkalmasak. Az elvadult talajon a kukorica 1978-ban 14 mázsás hektáronkénti átlaggal fizetett. Javuló talajelőkészítéssel elértük, hogy 79-ben már több mint 46 mázsát takarítottunk be hektáronként. A kocsordi határ ennél is többre képes, de ehhez még idő kell. — Növeltük a kalászosok vetésterületét. A szója helyett napraforgót vetettünk. A múlt évben napraforgóból 11 mázsás átlagunk volt. Ez a körülményekhez képest nem rossz, de ha rendbejövünk, ennek talán a kétszeresét is el lehet érni. Az idén már jobb talajba került a napraforgó, a talajvíz, a gombabetegségek, a kedvezőtlen időjárás azonban elvitte reményeinket, a termésátlagunk mindössze hét mázsa volt. Ahol a víz nem pusztított, a betegségnek ellenálló hibridek a kedvezőtlen időjárás mellett is 16—17. mázsás átlagtermést adtak. A jövőben ezeket a bevált hibrideket vetjük. A Azt mondta, jobban igazodtak a köz- ^ gazdasági szabályzók változásaihoz. Ezt mivel példázná? — Többek között nagy figyelmet fordítottunk a tejtermelés növelésére. Mint ismeretes, az előző évhez viszonyított árutejnöve- kedés után jelentős prémiumot fizet az állam. Mi már az első évben 20 százalékkal növeltük az árutej mennyiségét. Sikerült az egy tehénre jutó átlaghozamot 3000 liter fölé vinni. Az idén elérjük a 3400 litert. Az istállóban az üres férőhelyeket feltöltöttük, az állományúnk brucellamentes. A Bizonyára a tejtermelés sem csupán a ^ vezetőség óhajától, vagy az ott dolgozók vállalásától növekedett ilyen ütemben. — Együtt javítottuk a személyi feltételeket a megfelelő takarmány biztosításával. Ezek után kezdtünk hozzá fokozatosan a minőségi követelmények bevezetéséhez. A munkafegyelem megszilárdítása például olyan alapvető dolognál kezdődött, hogy hajnalban mindenki józanon érkezzen az istállóba. Korábban sajnos nem volt ilyen követelmény. A mai fejlett takarmányozási módszerek mellett milyen minőségi munkát várhatunk az olyan embertől, aki illuminál- tan kezdi a napot? Hogy olcsóbb legyen a tejtermelés, a tömegtakarmányt iparkodtunk saját erőnkből megtermelni. Cukorgyári répaszelettel besilóztuk a kukoricaszárat, ezt az idén is így tettük. Erre azért is nagy szükség van, mert a silókukoricánk javarészét elvitte a belvíz. A múlt esztendőben egy liter tejet még 50 dekagramm abrakkal állítottunk elő, most előreláthatólag nem lépjük túl a 40 dekát. A jövedelmet nemcsak a hozamok emelésével, de a költségek csökkentésével is próbáljuk növelni. A A munkafegyelem növeléséhez, a tuda- w tos minőségi munkához elegendő volt a vezetés — ha úgy tetszik — agitációja, keménykezűsége, a rendszeres ellenőrzés és a technikai feltételek javítása? — Ideig-óráig, bizonyos eredményeket elérhetünk, de a tartós, tudatos munkához szorosan hozzátartozik az anyagi érdekeltség, a bérezés korszerűsítése. Szövetkezetünkben korábban jórészt csak alapbért fizettek, a mennyiség és.minőség növelése kevésbé érdekelte a munkavégzőt. Már az első esztendőben 700 ezer forintot fizettünk ki ösztönzőként. Az idén előre kidolgoztuk minden ágazatra a mennyiséggel, minőséggel összefüggő bérrendszert, a célprémiumokat. Például a megtakarított anyag és alkatrész értékének 10 százalékát kifizetjük azoknak, akik ezt a megtakarítást elérték. Ha a szocialista brigádok teljesítik versenyvállalásaikat, 40 ezer forint célprémiumot osztunk szét közöttük. Az ösztönző bért az elért eredménnyel arányosan fizetjük. Ha valahol nem teljesítik vagy a mennyiséget, vagy a minőséget — és erről ők tehetnek — megvonjuk az ösztönző bért. Beszélgetésünket azzal kezdtük: év közben úgy látszott, a vihar- és belvízkárok miatt súlyos veszteségek lesznek. Azóta sokat javult a helyzet. Mivel ellensúlyozzák a kiesés nagyobb részét? — A növénytermelésben 11—12 milliós elemi kárunk van, ennek mintegy felét téríti meg az Állami Biztosító. A foglalkoztatás a jövedelem növelése céljából a TESZÖV segítségével már a tavaszon megkezdtük az üvegházi és fólia alatti virágtermesztés alapozását. Beléptünk a budapesti Rozmaring Tsz által szervezett virágtermesztési rendszerbe. A szegfű és az aszparágusz termesztését úgy irányítottuk, hogy az áru a késő őszi hónapokra jöjjön be, amikor a vágott virágnak nagy keletje van. A termesztés a vártnál jobban sikerült. A vágott szegfű és a díszítő aszparágusz mintegy 5 milliós bevételt hoz. Az év második felében a nyíregyházi VASVILL-lel lemez öltözőszekrények készítésére kötöttünk szerződést. December 31-ig ebből mintegy 2 milliós bevételünk lesz. A veszteség csökkentésének fő forrása tehát a melléküzemi tevékenység. Jövedelmező lesz a tejtermelés is. Számokat fftég nem tudunk mondani, hogy a takarékossággal mennyire Csökkentjük a veszté-1 ségünket, de valamit ez is segít. ' ’ 'r tv A A jövő évi tervükben szerepei-e jelen- w tősebb változtatás? — Szeretnénk az alaptevékenységünkben, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben tovább növelni a hozamokat. A búza vetését szeptember 22-én megkezdtük, és a tervünknek 80 százalékát optimális időben teljesítettük, vetésünk szépen zöldell. Kevés az olyan vetésünk, ami nem kelt ki, és mindössze 40 hektárt nem tudtunk elvetni. A tavasziak vetése még messze van, de nagyon rossz előjelekkel indulunk. A belvíz miatt alig tudtunk őszi szántást végezni. Ha csapadékos lesz a tél és a tavasz, 1981 újra sok gondot hoz. Optimális idő esetén is rendkívüli erőfeszítésekre lesz szükség, hogy az elmaradt talajmunkát elvégezzük. Víz borítja azt a területet, amelyre a vetésforgónk szerint az istállótrágyát ki kellett volna hordani. Sajnos a régi vezetőség a vízrendezést csak a területünk felén végeztette el, pedig akkor még ingyenes volt a melioráció. A mostani anyagi helyzetünkben nem tudom, mikor kerülhet sor a vízrendezésre. — Tovább folytatjuk az állattenyésztésben a minőségi javítást. Már megkezdtük a tehénállomány javító keresztezését és vásároltunk holstein-fríz üszőket is. A melléküzemágat jelentősen fejleszteni akarjuk. A virágkertészetet mintegy kétszeresére növeljük, s a megye valamennyi városában üzletet akarunk nyitni. Az öltözőszekrénygyártás megtartása mellett most tárgyalunk a MEZÖGÉP-pel pótkocsi-alkatrész gyártására. Az idei esztendő nagy leckét, ösztönzést adott a melléktevékenység fokozásához. Ezzel stabilabbá tehetjük az árbevételünket, az ipari tevékenységet nem befolyásolja az időjárás. Lesz ember is, aki a terveket megvalósítja? — Reményen felül vállalkozó szellemű a tagságunk. A virágkertészetben dolgozó lányok, asszonyok az első szóra vállalták a budapesti tanulást. Nem probléma valakit elküldeni Kaposvárra fejőtanfolyamra vagy borjúnevelői szakra. Az elmúlt két év alatt ugyanazon földterületen, ugyanaz a tagság (az idén igen nehéz körülmények között) megduplázta az árbevételt. Az 1978. évi 32 millióval szemben az idén 60 milliót értünk el. Nincs még minden rendben, a megszilárdítást még csak elkezdtük, de bízom a szorgalmas kocsordi emberekben. 9 Köszönöm az interjút. Csikós Balázs KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 21. ^Vasárnapi! l INTERJÚJ
