Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-20 / 298. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 20. Ulsteri lőporos hordó CSÖKKEN-E A FESZÜLTSÉG a közeljövőben Észak- Irországban? — bizonyosat senki nem tud. Mindenesetre a Maze-i és az Armagh-i börtönben fogva tartott ira- harcosok pénteken befejezett éhségsztrájkja némileg enyhített a pattanásig feszült helyzeten. Csakhogy ezek a hullámvölgyek és hegyek nem új- keletüek. Észak-ír válságról írni — már-már közhelynek számít 1969 augusztusa óta, amikor a brit hadsereg első kötelékei megjelentek a hat tartományban. Most tizenegyezer angol katona állomásozik Észak-írországban. Többségük — a közvéleménykutatások erről tanúskodnak — retteg az ira kommandóitól, a legváratlanabb időben és helyen robbanó bombáktól, a lesből leadott géppisztoly-sorozatoktól, a tartományokat elborító terrorhullámtól. Persze sokan — és joggal — szemére vetik Londonnak: miért kell brutális eszközökkel fékentartani az észak-írországi tartományokat, mi szükség volt az internáló táborokra? A munkáspárti kabinet után most a konzervatívok is kénytelenek beismerni: tapodtat sem sikerült előbbre jutniok a bel- villongás megfékezésében. Igaz, ez hagyomány. A múlt században hatszor vonultak be az angolok Észak-íror- szágba, hogy rendet teremtsenek. Az elmúlt évtizedekben sem hagytak föl ezzel a szándékukkal. Egyelőre eredménytelenül. Már úgy tűnt, véres karácsony köszönt Ulsterre. Ismét magasra csapnak az ellentétek lángjai. Az ira-fog- lyoknak politikai státust követeltek az éhségsztráj- kolók, de a londoni kormány hajthatatlan maradt. Most — néhány társuk életveszélyes állapota láttán — mégis úgy döntöttek a bebörtönzöttek, hogy abbahagyják az éhezést. Ami viszont folytatódik: az észak-ír protestánsok küzdelme előjogaik érvényesítéséért. Kétségtelenül az egyik — bár nem egyetlen — legfontosabb tényezője a több mint egy évtizede tartó nyugtalanságnak. Ian Paisley lelkész nemrég így fogalmazott: „Mi protestánsok soha nem bíztunk a kormányban, csak saját erőnkben. Nem a kormányhoz, hanem a koronához vagyunk hívek. Ahhoz az 1701-es örökösödési törvényhez, amely biztosítja az ulsteri hat tartomány protestáns jellegét.” Más szóval az észak-ír többség azt szeretné, ha visszaállítanák a brit katonaság 1969. évi megjelenése előtti állapotokat. AMÍG EZ NEM KÖVETKEZIK BE, félő, hogy az ulsteri nyugtalanság hírei nem kerülnek le az újságok oldalairól. Továbbra is robbannak a bombák, csattannak a lövések az északír tartományokban, így hát bármikor robbanhat az ulsteri lőporos hordó. Gyapay Dénes Befejezte munkáját-ur/Hr.rtT ■P'xp ,?ö!0a jíosa'ao tí :niJQ3i*.iiiä«vss a madridi találkozó Az esti órákban zárt teljes üléssel véget ért az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó első szakasza, amely a november 11-i késő éjjeli megnyitással és ezt megelőzően a szeptember 9. óta tartó előkészítő tanácskozással kezdődött. A második szakasz a több, mint egyhónapos karácsonyi szünet után január 27-én kezdődik a spanyol fővárosban. Az érdemi találkozó most véget ért hathetes első szakaszában a küldöttek elvégezték a napirendben meghatározott feladatot, megvitatták a helsinki záróokmány ajánlásainak végrehajtását és az utolsó héten megkezdték a biztonságot és együttműködést erősítő új javaslatok benyújtását. A helsinki ajánlások megvitatását a találkozón részt vevő országok kétféleképpen fogták fel. Jó részük — ide tartoznak elsősorban a szocialista országok — a találkozót fontos alkalomnak tekintette arra, hogy kicseréljék véleményüket, tapasztalataikat az ajánlások teljesítéséről. Ezért felszólalásaikban arra helyezték a hangsúlyt, hogy a záróokmány ajánlásait egységes egészként felfogva, annak minden részletére kiterjedően beszámoljanak, mit tesz kormányuk egyoldalú intézkedésekkel, két és több oldalú megállapodásokkal az ajánlások valóra váltásáért. Más országok, különösen egyes NATO-államok viszont saját ízlésüknek és külpolitikai céljaiknak megfelelően válogattak az ajánlások között, és a maguk tevékenységének elemzése helyett inkább előszeretettel azt firtatták — nem egyszer hidegháborús hangnemben —, hogyan hajtották végre mások az ajánlásokat, hallgattak viszont arról, hogy ők maguk miképpen sértik meg ezeket. A vita mindennek ellenére alkalmat adott hasznos és tanulságos eszmecserére és abból kiviláglott,- hogy a részt vevő országok többsége érdekelt az együttműködés erősítésében. Az első szakasz utolsó hetében benyújtott sok javaslat legtöbbje is az együttműködés erősítésére irányuló pozitív törekvést tükrözi, hogy a találkozó az európai biztonságot erősítő konkrét eredményekkel záruljon. Ebben az irányban a legjelentősebb lépés volt a Varsói Szerződés tagállamainak álláspontját tükröző lengyel javaslat arról, hogy 1981-re hívják ösz- sze Varsóba az európai katonai enyhülés és leszerelési konferenciát. Az a tény, hogy ugyanebben a kérdésben a lengyel javaslatot követően a francia küldöttség, valamint több semleges és el nem kötelezett ország is javaslatot terjesztett be, azt tükrözi, hogy földrészünk országainak népei és kormányai szükségesnek tartják a politikai enyhülésnek a katonai enyhülés területére való kiterjesztését, érdekeltek a leszerelésben, és a katonai konfrontáció csökkentésében. Annál is inkább, mert a történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a konfrontáció növekedése az európai kontinensen a világ más részeinek békéjére és biztonságára is kihat. A most benyújtott ajánlásokat a küldöttségek a január 27-én kezdődő második szakaszban vitatják meg. A hosszú karácsonyi szünet mó- dott ad a diplomatáknak e javaslatok tanulmányozására és kormányaikkal való konzultálásra. Ezek eredményétől függ, hogy a madridi találkozó az európai békére és biztonságra kedvező konkrét eredményekkel záruljon. Helmuth Schmidt kancellár beszél a nyugatnémet parlament költségvetési vitájában. (Kelet-Magyarország telefotó) Frydenlund Szovjetunióban Pénteken délután Lenin- grádba, szovjetunióbeli hivatalos látogatásának első állomására érkezett Knut Frydenlund, a Norvég Királyság külügyminisztere. A szovjet— norvég külügyminiszteri tárgyalások, amelyek hétfőn kezdődnek Moszkvában, folytatását jelentik a Szovjetunió és észak-európai szomszédai közötti párbeszédnek. Frydenlund személyében néhány hónap leforgása alatt a harmadik észak-európai országból érkezik Moszkvába magas rangú politikus: tavasszal a svéd külügyminiszter, majd Kekkonen finn elnök látogatott el a Szovjetunióba. Norvég külügyminiszter utoljára 1966-ban tárgyalt a Szovjetunióban (John Lyng). 1974-ben Trygve Bratteli miniszterelnök viszonozta a szovjet . kormányfő három évvel korábbi «»siói látogatását. A mostani kormányszintű találkozó időszerűségét nem csupán a legutóbbi hasonló megbeszélés óta eltelt hosszú idő indokolja: mindenekelőtt a nemzetközi kérdések, az Európa biztonságát érintő problémák között van jó néhány, amely mindkét ország érdeklődésére számot tart. Szovjet politikai megfigyelők több ízben rámutattak, hogy a NATO-tagország Norvégia iránt megnövekedett amerikai érdeklődés elsősorban földrajzi helyzetével, a Szovjetunióval való közvetlen szomszédsággal magyarázható. Moszkvában tisztában vannak azzal a politikai nyomással, amelyet NATO- partnerei, de elsősorban az Egyesült Államok Norvégiára gyakorolnak. A norvég álláspont például a NATO korszerűsítési terveivel, illetve az új amerikai rakéták telepítésével kapcsolatban nem egyértelmű: miközben a norvég kormány igyekszik eleget tenni az amerikai szándékoknak, Odvar Nordli miniszter- elnök személyesen hívta fel Washington figyelmét a terv miatt a norvég közvéleményben támadt aggodalomra. Ugyanakkor a norvég kormány arra is felszólította NATO-partnereit, hogy a rakétatelepítési terv mérlegelésénél vegyék figyelembe a szovjet kormány tárgyalási készségét. A nemzetközi és európai témák mellett szerepelni fog a szovjet—norvég megbeszélések napirendjén a kétoldalú kapcsolatok kérdése is. Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) szerepét. Ajánlotta: a vállalatok társadalmi munkával segítsék azokat a községeket, ahonnan tömegesen járnak be az üzembe dolgozni. Ezzel is javítani lehet a falun lakók életkörülményeit. A felszólalásokra László András válaszolt, majd az ülés egyhangúlag elfogadta a jövő évi tervet. A testület rendeletet alkotott a megyei tanács és szervei szervezeti és működési szabályzatáról, amelyhez dr. Csatáry Ernő, a végrehajtó bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Ugyancsak elfogadták a megyei tanács 1981. évi munkatervét. Határozatot hoztak néhány középiskola profilmódosítására, kollégiumok szervezeti összevonására és a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium működésének ismételt megkezdésére. Továbbiakban a tanácsülés személyi ügyeket tárgyalt. Sándor Józsefet, a megyei tanács vb ipari osztályvezetőjét — nyugdíjazására való tekintettel — munkaköréből érdemei elismerése mellett felmentette. Az ipari osztály vezetőjévé Kánási Erikát kinevezte. Dr. Szabó Józsefet, a megyei tanács vb mátészalkai járási hivatala elnökét — nyugdíjazása miatt — munkaköréből érdemei elismerése mellett felmentette. Kö- vendi Lajost, a Mátészalkai Városi Tanács elnökhelyettesét a járási hivatal elnökévé kinevezte. Dr. Pénzes János zárszavával ért véget a tanácsülés. Szólt arról, hogy megyénk sikeresen teljesítette V. ötéves tervét — ezt állapította meg a megyei pártbizottság legutóbbi ülése is. Az elmúlt évek eredményeire alapozva optimistán kezdhetjük a következő középtávú tervünket. Végezetül sikerekben gazdag, boldog új évet kívánt minden tanácstagnak, rajtuk keresztül a választóiknak. Európai dilemma Felborítják-e az egyensúlyt? Nem túlzás, hogy ma mindenkit foglalkoztat Európa sorsa. A gazdasági nehézségektől a világpolitikai gondokon át a lengyelországi eseményekig mérlegelik: mi várható? Ha azonban Európáról szólunk, egy fontos fogalmat mindig figyelembe kell venni, s ez: az egyensúly. Szorosan összefügg földrészünk békéjével és fejlődésével. A STATUS QUO ÜTJA Vessünk egy pillantást a múlt évtizedekre. A hidegháború idején a kelet-nyugati politikai és katonai egyensúly még csak kialakulóban volt, s a Nyugat nem szándékozott tudomásul venni az új, történelmi tényeket. Az enyhülés csak akkor bontakozott ki, amikor az erőknek ez az egyensúlya megszilárdult és a Nyugat elismerte az új helyzetet. Bármily sok gonddal küzd ma, bármily nehézségek álljanak előtte — Európa képe más, mint régebben. A kelet-nyugati kapcsolat- rendszer stabilabb, s ez a tények elfogadásának köszönhető. Status quová lett, hogy kialakultak, meggyökeresedtek a népi demokratikus országok, ugyanolyan részévé lettek Európának, mint más államok. Létrejött a szocialista országok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — szövetsége, amely megfelelő ellentétele a nyugati szövetségi rendszernek. Abban a pillanatban, amikor az atlanti világban új szemlélet vette át az uralmat, új korszak következett be: a békés együttműködésé, s ennek Európa hasznát látta. Két fontos eleme van ennek az egyensúlynak: politikai és katonai. Az európai szocialista államok szövetségi rendszere egyrészt eszmei közösség. összekapcsolják e népeket az ideológiai és" a társadalmi célok. Minden manőver tehát, amely ezt a szövetséget aláásással fenyegeti, természetes ellenállásba ütközik és visszautasításban részesül. Világosan utalt erre az a közlemény, amelyet nemrég bocsátottak ki a Varsói Szerződés államainak csúcs- értekezletén. BIZTONSÁGÉRZET Nagyon fontos és évek óta vitatott kérdése az európai helyzetnek a felfegyverzett- ség szintje. Amikor arról beszélünk, hogy a háború utáni évtizedekben egyensúly alakult ki a Kelet és Nyugat között, a fegyveres erők viszonyára is gondolunk. Ez volt a másik döntő tényezője annak, hogy a Nyugat újraértékelte magatartását. A hatvanas években végleg kiderült — mind a szovjet—amerikai viszonyban, mind Európa keleti és nyugati felét, tehát a Varsói Szerződést és a NATO-t összehasonlítva —, hogy a tőkés világ nincs többé fölényben. E fölismerés nagymértékben hozzájárult az atlanti országok magatartásának megváltozásához, az enyhülés beköszöntéséhez. Sok vonása van a katonai egyensúlynak, a két -rendszer biztonságérzetének. Az egyik a két világhatalom, pontosabban a szovjet, illetve az amerikai csapatok jelenléte Európa közepén. Figyelemre méltó volt ez ügyben a lengyel, az NDK és a szovjet sajtó álláspontja, amikor a lengyel vasutasok sztrájkot terveztek. Ilyen akció nehézségeket okozott volna — írták az említett lapok — a Szovjetunió és az NDK közötti vasúti öszeköttetés fenntartásában. utAnfegyverkezés? Sűrűbben esik szó a katonai egyensúlyról a fegyverkezési verseny szempontjából. A Varsói Szerződés álláspontja szerint valameny- nyi tényezőt, tehát a rakétákat is mérlegre téve, Európában ma egyensúly áll fenn a Kelet és a Nyugat között. Az atlantiak azonban föl akarják borítani ezt az állapotot. Nem mai keletű törekvésük ez. Még 1978-ban nagyszabású fegyverkezési és korszerűsítési tervet fogadtak el, egy évtizedre. Üj elemet hozott az európai katonai helyzetbe egy évvel ezelőtt az ún utánfegyverkezési döntésük. E szerint — arra hivatkozva, hogy a Szovjetunió közép- hatósugarú rakétákat állított föl saját, nyugati területein — a következő években a NATO hasonló nagyságrendű amerikai rakétákat helyez el nyugat-európai szövetségeseinek földjén. Az elhatározást most, néhány nappal ezelőtt, Brüszelben megerősítették. Minden keleti és nyugati erőt tekintetbe véve ez a NATO- döntés egyoldalú lépés. Megváltoztathatja az arányokat Európában. Nyilvánvaló, hogy a Varsói Szerződés sem kíván elmaradni. A NATO tehát ezzel a döntéssel új fegyverkezési verseny veszélyét idézi fel. A szocialista országok mindent elkövetnek, hogy az európai helyzet stabil maradjon és a fegyverkezési verseny lefékeződjék. Erre törekszenek Madridban, ilyen tartalmú üzenetet kapott a januárban hatalomra kerülő új amerikai elnök. A politika és a katonai egyensúly fenntartása rendkívül fontos Európa békéje szempontjából, s ebben a Nyugaton is sokan érdekeltek. Tatár Imre ^Q2SEiaI2EEiiiliiaX2222S3[
