Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-19 / 297. szám
1980. december 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ember és jog B gyik, nemrég elhangzott beszédében említette Kádár János, hogy „az utóbbi években a politikában gyakran találkozunk az emberi jogok fogalmával. Ez valóban fontos, tiszteletre méltó gondolat, de talán szükség volna az emberi jogok fogalmának bizonyos tisztázására is. Ami bennünket illet, készek vagyunk ehhez hozzájárulni”. A szocialista állam történelmi feládata és kötelessége, hogy az emberi alapérdekek következetes érvényesülésének feltételeit megteremtse, s fokozatosan alapvető állam- polgári joggá tegye. A processzus nincs minden nehézség nélkül való! Az emberi jogok gyors változáson mentek keresztül az elmúlt néhány évtizedben, miközben magával a fogalommal, annak a szocializmus viszonyai közötti érvényesülésének elemzésével tudományosan alig, inkább propagandisztikusan foglalkoztunk. A munkához való jog esetében például ma már nem egyszerűen valamely munkahelyhez, kereseti lehetőséghez való jogról kell beszélnünk, hanem az egyén képességének, képzettségének, munkabírásának megfelelő munkakör betöltésének jogáról is. Ez azonban csak a kezdet. Egyre inkább elvárják az emberek, hogy a munka érdekes, szép és alkotó is legyen. Igényeik vannak a munka és a munkakörülmények humanizáltságára, az üzem rendjére, tisztaságára, a munka- és egészségvédelemre, a magas fokú szervezettségre, az üzemi szintű társadalmi juttatásokra, az üzem ügyeibe való beleszólásra, a hatékony munkavállalói érdekvédelemre. Ezek az igények reálisak, megvalósíthatók. Észre sem vettük, milyen értelmetlenekké váltak a régi szövegek: „a munkában nem szabad válogatni”; „azt kell csinálni, amit mondanak”; „aki fizet, az dirigál”; „mindenki végezze a maga munkáját, ne szóljon bele másba”. Hiába prédikálnánk a most munkába lépő fiatalnak, hogy mindig ez volt a világ rendje: voltak nehéz és köny- nyű, fárasztó és lelkesítő, sablonos és alkotó munkák, most sincs másképp. Ilyen szöveg őt nem hatja meg. A munkához való jog tartalmának gyors bővülésével nem bírjuk az iramot. Annyi pénzünk egyelőre nincs. Ha éppen valakinek ez szúr szemet, a fejünkhöz is vághatja. Csak azt felelhetjük neki, hogy majd igyekszünk. Köszönjük a bíráló megjegyzéseket. És elmondjuk neki, hogy az élet, a szocialista valóság milyen szédítő magasra emelte a lécet. Itt van például a létbiztonság, az alapvető létfeltételekhez való jog. Az a követelmény, hogy önhibáján kívül senki ne éljen nyomorban. Mindenkinek legyen rendes lakása, tiszta levegője, egészséges ivóvize, villanyvilágítása. Legyen kulturált a tömegközlekedés, kielégítő a bolthálózat, folyamatos az áruellátás. Aztán itt van az állampolgári egyenjogúság. Ez hagyományosan magába foglalja a nemek, fajok, felekezetek, nemzetiségek stb. közötti egyenjogúságot, a törvény előtti egyenlőséget, az aktív és passzív választójogot. Ma már azonban beleértjük a munkajogi egyenlőséget, a mindenkinek egyformán megadott egzisztenciális és jövedelmi biztonságot, sőt: az előbbrejutási, érvényesülési lehetőségek egyenlőségét is. Mindenkinek egyenlő joga és lehetősége legyen a tanulásra, a szakképzettség megszerzésére, továbbképzésre, átképzésre, szakmaváltásra. Bizony még nem tartunk ott, hogy ezek az emberi jogok maradéktalanul érvényesüljenek. Nem elég, ha a falun, tanyán élő ember tudja, hogy gyermekének ugyanolyan jogai vannak, mint a városi gyermeknek. Szükség van arra is, hogy a tanyaközpontban, a járási székhelyen legyen megfelelő iskola, kollégium, és legyen iskolabusz. Nem elég, ha tudjuk, hogy jogunk van ingyenes és egyenlő egészségügyi ellátásra. Az is kell, hogy a falunak ne csak állatorvosa legyen, hanem emberorvosa is; legyen szülésznője, jó ivóvize; a kórházban legyen elég ágy és személyzet. A jó tanítóhoz, orvoshoz, levegőhöz és ivóvízhez való jog legalább olyan fontos, mint a szavazati jog. I I TA észek vagyunk az emberi jogok fogalmának tisztá- I L« zásához hozzájárulni, esetleg helyszíni bemutatót tartani. De csak azoknak, akik a témához elfogultság nélkül közelednek, akik tudomásul veszik, hogy az emberi jogok tartalmi bővítése sokkal nehezebb, ftiint formai bővítése. Az alapvető emberi jogok érvényesítése drága dolog, ha a feltételteremtés elvén nyugszik. Mondják is nyugaton, hogy a szocializmus egy kicsit drága rendszer. Valóban, nem olcsó. Az alapvető emberi jogok tárgyi feltételeinek megteremtése és anyagi érvényesítése területén sokat megspórolni nem tudunk. Megtakarítás, reális lehetőségei mindenekelőtt a termelés, a gazdálkodás területén találhatók. Nem romolhatnak a foglalkoztatási, létbiztonsági, oktatási, egészségügyi feltételek. Legyen ez ideológiai ellenfeleink számára tiszteletre méltó gondolat. Dr. Pirityi Ottó A nyíregyházi dohányfermentáló vállalat nyírbátori üzemében hatezer-négyszáz mázsa dohányt dolgoztak fel. Az asztagolt dohányt forgatja Horváth Lajosné, Flórika Andrásné, Szegedi Istvánné és Magyar Ferencné. Téli munka nőknek A dohányfeldolgozás nem ad mindenkinek munkát, az innen felszabadult dolgozók mel léktevékenységként borítékokat, tasakokat gyártanak. (Jávor László felvételei) Szovjet tudós a tanárképző főiskolán A Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz tanszéke meghívására Nyíregyházára érkezett Valeszjan Lemvel Akopovics, a földrajztudományok doktora, a jereváni tanárképző főiskola rektora és tanszékvezető tanára A neves szovjet geográfustudós a Szovjetunió gazdasá gi földrajzáról és örmény- országról tart előadásokat az általános iskolai tanárjelölteknek. A földrajz tanszék ülésén a szovjet földrajztanár-képzés helyzetéről és jövőjéről tart tájékoztató előadást. Valeszjan Lemvel Akopovics professzor tíznapos látogatása során megtekinti megyénk gyümölcstermelő tájait, ipari üzemeit és a Nyírség településföldrajzi szempontjából híres bokortanyáit. (hanusz) Új szolgáltatás a MEZÉP-nél Lakást, iskolát is építenek Olvasom, egy időben több újságban is, hogy Amerikában nagy port vert fel a pszichológusok. legújabb javaslata. Kiszámították ugyanis, hogy az átlag amerikai, ha nyilvános telefonfülkéből telefonál, akkor addig dobál pénzdarabokat az automatá- be, amíg a zsebe bírja, de a beszélgetést képtelen abbahagyni. Következésképpen az ugyancsak átlagos amerikai, aki még csak vár a beszélgetésre, képtelen addig várni, hogy őt legyenek képtelenek kivárni. Az alapötlet ősrégi: vannak kellemes és kellemetlen színek. Nos, a derék lélektudo- rok addig kutattak, amíg sikerült kikísérletezni néhány felettébb kellemetlen színt. Ezekből kiválogatták azokat, amelyek nem teszik úgy dühössé az embert, de türelmetlenné és nyugtalanná teszik. Ebből még azt a néhányat is kiválasztották, amelyek láttán a legtöbb ember heves vágyat érez, hogy elrohanjon onnan. Most a nyilvános telefonfülkéket ilyen szí- nűekre festik belülről. A hatás döbbenetes. A beszélgeKék fülke tések az előírt idő harmadára csökkentek, néhányon már a második mondat felénél abbahagyják a beszélgetést. Nem tudom, hogy mennyi célzatosság van abban, hogy ezt a hírecskét sok helyütt közölték, de képtelen vagyok elmenni az óriási lehetőség mellett. Képzeljék csak el, ha itthon tovább kísérleteznénk a színekkel! Üléstermeinket, a kísérletek eredményeinek megfelelően különböző világítótestekkel szerelnénk fel. Egy langyos, unalmas, érdektelen értekezleten például kigyulladnának az élénkítő színű reflektorok, majd a szólásra ingerlő fények világítanának. Jutalomosztáskor vil- lódzna mondjuk az irigy sárga, konstruktív tervelőkészí- tö értekezleten a lányos rózsaszín, főnökváltáskor az itt a piros, hol a piros, hosszúra nyúlt tanácskozásokon a nem kell kék, és az unom szürke. Az igazi haszon a felesleges tanácskozáson kigyúló telefonfülke kékes semmilyen, amitől az emberek felugrálnának és elszaladnának haza. Az amerikai nyilvánostele- fon-színskála magyar viszonyokra való átdolgozásáért nem kérek újítási díjat, elég, ha adnak egy lakást, hogy legyen hová telefont kérnem. Bartha Gábor A nyíregyházi székhelyű, Mezőgazdasági Építőipari Közös Vállalat (MEZÉP), december elején már alig ötmillió forint híjával teljesítette éves tervét. Teljes év végére 1—1,5 milliós túlteljesítésre számítanak — tájékoztatott Varga Lajos, a közös vállalat igazgatója. A közel félezer állandó dolgozót foglalkoztató társas üzemnek, idén is profiljellegű mezőgazdasági építkezések jelentették a főterületet. A Balkányi Állami Gazdaságban takarmánykeverő, a tehenészeti telep rekonstrukciója és szociális létesítmények készülnek márciustól folyamatosan. A Nyírlugosi Állami Gazdaság részére korszerű gépműhely épült meg. Tuzséron fontos export célt szolgáló hűtőtároló bővítésén munkálkodtak a MEZÉP dolgozói. Múlt évben a pát- rohai Zöld Mező Tsz-nek 400 vagonos burgonyatárolót épített meg a közös vállalat, amit idei befejezéssel burgonyafeldolgozóval egészít ki. A MEZÉP-nek egy híjával 50 közös mezőgazdasági nagyüzem a tagja. Ezek több részére a vállalat az idén sertésférőhely-bővítést és fi- aztatót is épített. A közös vállalat maximális kapacitása teljes értékű kihasználása érdekében más jellegű — nagy vállalatoknak nem kifizetődő — munkákat is vállal. így vállalta el Szakoly községben, új szociális otthon megépítését. Tisza- bercelen, az idei új iskolai év kezdetére megépített és beüzemeltetett 4 tantermes iskolát. Tiszavasváriban 12 tantermes iskolát épített a társas vállalat. Ez év szeptemberében kezdte meg a MEZÉP egy másik 8 tantermes iskola építését is; ennek kész átadása viszont 1982. iskolai időszak kezdetére van ütemezve. Segít a tsz-közi építőipari vállalat — maga erejéhez képest —, az eléggé súlyos lakásprobléma enyhítésében. Elkészítette Kisvárda városban 44 tanácsi lakás szerkezetes építéssel, októberi szerződéses határidőre. Nagyhalász nagyközségben 6 tanácsi és ugyanannyi termelőszövetkezeti szolgálati lakást ad át a MEZÉP év végéig. A már ugyancsak említett Balkányi Állami Gazdaságban, 4 korszerű szolgálati lakás áll befejezés előtt. Nyíregyházán, a Galamb utcában 4 OTP-s lakást ad át még év végéig a közös vállalat. A Ságvári-telepen, a lakásépítő szövetkezet megrendelésére — általában három szobásak —, már a harmadik negyedévben 12 ilyen lakás került átadásra. Ugyanott — a fenti megrendelő részére —, további 10 lakást készít a MEZÉP, a jövő év első felében történő átadásra. A. B. Bizalommal M ár régen nem betakarításról ; termésmentésről írunk és beszélünk. A kukorica, a cukorrépa betakarítási ideje november végével lejárt, de a termés 15—20 százaléka még kint volt. Nem az ember késett, a növények érése tolódott ki, viszont az időjárás — hűen egész évi szeszélyéhez —, most sietett. Ki emlékszik mikor volt november elsején hófúvás, avagy ki tartja számon, melyik évtizedben, évszázadban esett nyáron, őszszel és egész esztendőben annyi csapadék? Egyszóval esőstől jött idén a gond. Ennek ellenére (nég sem kívánok keseregni, avagy másokat elkeseríteni. Nincs erre semmi ok. A határban látottak, az emberekkel, traktorosokkal folytatott beszélgetés meggyőzött arról szó sincs itt emésztő bajokról. A szántóvető ember tudomásul vette, hogy még a nagyüzemi gazdálkodás körülményei mellett sem sétagalopp a mezőgazdasági termelés. Igen tudomásul vették, hogy az elemi kártétel tetőpontjához ért, de ettől még senkiből nem szállt ki az erő. Ha a természet nem igazodik hozzánk, a mi elképzeléseinkhez, akkor nekünk kell igazodni. A föld fagya még tartotta magát — talán ezért is — gépekkel volt megrakva a határ. Apagy és Levelek között elhullajtott kukoricaszemeket lakmároztak a varjak, ez arra utalt, hogy kombájnolnak, szállítják a terményt. Aztán láttuk a kombájnokat, és a dűlőuta- kon küszködve haladó pótkocsit vontató traktort. Túl — Baktalórántházán a gyümölcsösbe hordták a szerves anyagot. A tiszai ártérben traktorok kínlódtak. Gergelyiugornyán túl Ti- szaszalka felé már megálltunk. Hat traktor körözött a hófehér táblákon, hizlalva a fekete sávot. Szántottak, de hogyan? Az egyik MTZ húzta a másikat, azt amelyre az ekét akasztották. Hat traktor szántott, három ekével, és most hadd írjam le a traktorosok nevét, •mert ők mondták, ami az időjáráshoz való igazodására utalt. A traktorosok: Kovács Miklós, Fejes István, Szombati Zsigmond, Toldi János, Varga Sándor és Dakovics Gyula. Véleményük : „kényelmetlen, lassú a tempó, de szántani kell, hiszen senki sem csinálja meg helyettünk. Mi lenne itt tavasszal, ha most melegre húzódnánk?” Széljárta a határt és toporogtak, cidriztek az erőgépvezetők, és mondták; volt ettől nemegyszer kutyább dolog. Csak lenne egy kicsit keményebb a föld fagya, mert most még el-elsüllyednek néha, kiváltkép ott, ahol víz állt, és feltöri a jeget a kerék. Akkor két traktornak kell egyet kihúzni. M ég van kukorica a határban, de már nem sok. Kombájnolják, szállítják, szárítják, mentik a termést. Még van szántani való és az sok. De nem lesz baj. Nagy az akarat, az elszántság és van még emberi energia. Szívósak, makacsok a szabolcs-szat- mári gazdálkodók és nagy kár, hogy ezt a kitartást emberfeletti munkát a természet most ilyen mostohán honorálta. Viszont készül az új magágy. Szíjas, szalonnás, egybeálló barázdákat hasítanak az ekék, de ettől függetlenül bízik a földműves, jövőre ez az ál- datlarf munka a jó termést fogja adni. (seres)
