Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-19 / 297. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 19. Á szeretet mércéje ■ r^ellemes s egyben nyo- I masztó is az ünnep ■aJ előtti gond. A szülő járja a várost, nézi a kiraka­tot, bóklászik az üzletekben, és töpreng, tanakodik. Kinek mit? Ilyenkor a legtöbben nem mérlegelik, mi a hasz­nos, mi az olcsó és mi a drá­ga. A fő szempont az aján­dékozásnál a tetszetősség, és mit tagadjuk: az érték. Ünnepeink némileg elfaj­zottak az elmúlt években. Vetélkedők alkalmává váltak, amikor is mindenki szeretne olyat ajándékozni, ami nem­csak a megajándékozottnak jelenthet örömet, de a felül- hajalásnak is tárgyává válik. A legtöbb szülő tudja: a va­káció idején éppúgy, mint az első tanítási napokban foly­nak a beszámolók, s tekinté­lye annak van, aki értékben többet kap, mint a másik. Sajnálom, hogy így van. Ilyen okok miatt vész el az ünnepi meglepetés bája, va­rázsa, emiatt válik a kará­csony nyomasztóvá is. Elin­tézhetnek azzal: tegye, aki teheti. De vajon nem egy ha­mis tudat útvesztőjébe kerü­lünk ezáltal? Mert mi törté­nik a folyamatos gyakorlat­ban? A gyermek hozzászo­kik, hogy mindig és mindent megkap. Hogy nincsen határ, s a szülő dolga: elégítse ki a növekvő igényt. A sok-sok ünnep, a sok ilyen ünneppel tarkított esz­tendők után a ma felnövő már-már nemcsak elfogad, de követel. Természetesnek ve­szi: neki minden jár, még akkor is, ha emögött nem áll a megfelelő anyagi fedezet. Képtelen lesz hozzászokni a nem-hez, el sem tudja kép­zelni, hogy az öröm forrása más is lehet, mint a mini­málisan három számjegyű ajándék. A gyermekkorban, s a kamaszévekben szerzett ilyen élmény egy életen át elkísér, magatartást alakít ki, életszemléletté válik. Ma kö­vetel a családban, holnap a társadalomban, anélkül, hogy ezért bármit is tennie kelle­ne. A figyelem, a szeretet, a meglepetés, a kölcsönös öröm­szerzés hiánya torz ünnepe­ket szül, melyeket a sokszor több hétköznap bosszul majd meg. Pedig minden ünnepi alkalom nevelő célzatú is le­hetne. Alkalom, amikor kon­centráltan kaphatna szót az emberi kapcsolat, a megbe­csülés, az áldozathozatal örö­me. Talán nem is gondolnak sokan arra: amikor megíté­lik a mai fiatalság néha csakugyan furcsa mentalitá­sát, akkor az okok között a sok, elhibázott ajándékozás is meghúzódik. Most, amikor egymást kö­veti az ezüst- és aranyvasár­nap, jó lenne ezt végiggon­dolni, s nem az arany és ezüst értékével mérni a sze- retetet, a meglepetést. Az anyagi jólét nem az oktalan pazarlás szinonimája. Mint ahogy az ajándék ára sem mércéje a szeretetnek. B. L. Munkás- és katonafiatalok szerződése A szerződés ünnepélyes aláírása (Suba István felvétele) A nyírbátori határőr ma­gasabb egység csapatmúzeu­ma tízéves fennállásának megünneplésére készül. Eb­ből az alkalomból korszerű­sítik, továbbfejlesztik mú­zeumukat. Az eddig adományozott és összegyűjtött anyagok rend­szerezése és feldolgozása so­rán szükségessé vált a meg­lévő vitrinek bővítése, kie­gészítése. A Nyírbátori Fai­pari Szövetkezet KlSZ-alap- szervezete és a nyírbátori határőrkerület KlSZ-bizott- sága ezért az elmúlt napok­ban szocialista szerződést kötött. Ennek alapján a Nyírbátori Faipari Szövetke­zet fiataljai társadalmi mun­kában vállalták, hogy sza­bad szombaton és munka­időn túl vitrineket készítenek, valamint vállalták a csapat- múzeum állandó és folyama­tos faipari karbantartását. A nyírbátori határőr kerü­let KISZ-bizottsága vállalta a nyírbátori faipari ktsz KISZ-alapszervezetének pat- ronálását. Segítséget nyújt a fiatalok eszmei-politikai ok­tatásához, hazafias és inter­nacionalista neveléséhez. Fekete Lajos Ajándékvásár Pillanatképek három áruházból Ilyenkor, karácsony előtt az emberek az üzleteket járják, keresik a szebbnél szebb ajándéknak valókat. Ki ho­gyan vásárol? — ezt kérdez­tük a szeretet ünnepe előtti forgalomban három szabolcsi asszonytól. Áz eladó, aki vevő is A Nyírfa Áruház megnyi­tása óta a szabolcsiak ked­venc vásárlóhelye. Az ünne­pek előtt különösen sokan keresik fel a gazdag áru- választékot kínáló üzletet. A mikulási és ezüstvasárnapi vásárt már „túlélték”, de még hátra van az aranyvasárnap. Rebák Tiborné, az áruház kötött-divat osztályán dol­gozik. A vevőkkel együtt j ár­kel az áru között, segít a vá­lasztásban, s nagyon sokan tanácsot is kérnek. — A karácsonyi vásár kez­detén még nagyon határozat­lanok voltak a vevők. De ahogy közeledik az ünnep, mindenki tudja, mit akar venni. Legtöbben talán a nők vásárolnak, mintha csak az ő feladatuk lenne az ajándéko­zás. Érdekes, hogy aki az elején még válogatott, az a végén azt veszi meg, amit ta­lál. Nagyon szeretjük a gye­rekvevőket. ök azok, akik összekuporgatott zsebpénzük­ből vásárolnak anyukának és apukának. Nekik tényleg so­kat segítünk, hogy a legszebb dolgok kerüljenek a kará­csonyfák alá. Rebák Tiborné már tíz éve van a szakmában, igazán nem számít kezdőnek. Szinte már arcról megismeri, ki az, aki vásárolni jött az üzletbe, s ki az, aki csak nézelődni. Az eladók karácsony előtt állják a rohamot, kiszolgál­nak, de amikor nem eladók, ők is vevők. Hol vásárol az eladó? — Elsősorban a Nyírfában. Azt hiszem, ez természetes, és csak ha itt nem kapok vala­mit, akkor megyek más áru­házba. Hogy mit veszek, az meglepetés. Csak annyit áru­lok el, hogy a gyereknek játé­kot, a férjemnek és a család többi tagjának valamilyen divatcikket. Senki sem marad ki Kállósfemjénből érkezett a nagykállói Kálló Áruházba Hamza Mihályné. A téli ka­bátokat nézegeti, egyet-kettőt fel is próbál, de mindet visz- szateszi. — Kabátot vennék magam­nak — mondja —, azonban nem találok olyat, amilyet szeretnék. Ezért is jöttem be Semj énből. A kisfiamnak már megvettem a cipőjét, most még a másik fiúnak és a kis­lánynak kell vásárolnom. Per­sze a férjem sem marad ki az ünnepi ajándékozásból. A gyerekek is mindig megaján­dékoznak bennünket, egymást is meglepik. Hogy ők mit kapnak? Általában benyújt­ják az igényeiket, s ha a pénztárca bírja, teljesítjük. Egy-egy karácsony bizony nem kevés kiadást jelent. Az ünnepekig ugyancsak ellapo­sodik a pénztárca, de pénzben nem lehet mérni azt az örö­met, amelyet az ajándékozás okoz. — Én úgy terveztem, hogy kétezer forint elegendő lesz az ajándékozásra. Persze, csak terveztem, mert most lá­tom, hogy nem is olyan sok az. Mélyebbre kell nyúl­nom ... Megbeszélt meglepetés Ünnepi a hangulat Tisza- vasváriban is. Az áruház ki­A tárgyalóteremből IFA-kaland pálinkával A nagykállói állomás mel­letti presszóban pálinkázott december elsején Duka Dezső 26 éves helybeli lakos. Már három fél deci és egy pohár sör volt a gyomrában, mikor észrevette, hogy egy teher­kocsi áll meg a presszó előtt. Látta, hogy a vezető kiszállt, benyitott a presszóba és ká­vét rendelt, de még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a sofőr nem zárta be kulccsal az IFA ajtaját. Míg a kocsi vezetője a ká­véra várt, Duka kiment a presszóból, beült a teher­autóba és elindult vele Nagy- kállóban kocsikázni. Körül­belül 15 kilométert vezetett, aztán leállt a Jókai utcában. Mielőtt magára hagyta volna az autót, ellopta a kocsi ve­zetőjének jogosítványát, kar­óráját és 2380 forint értékű gázolajjegyet. A jogosítványt eldobta, amit szerencsére megtaláltak, de az órát és a gázolajjegyet is visszakapta tulajdonosa. Dukát gyorsan elfogták, így a jármű önkényes elvéte­le, a lopás és a közokirattal való visszaélés mellett ittas járművezetésért is felelősség­re vonták, mert kiderült, hogy vérében több mint 1 ezrelék alkohol volt. A bíróság nyolc­hónapi szabadságvesztésre ítélte Duka Dezsőt, egy évre . eltiltotta a járművezetéstől és két évre elrendelte párt­fogói felügyeletét. A szabad­ságvesztés végrehajtását a bíróság 2 év próbaidőre fel­függesztette. Az ítélet jog­HAMZA MIHÁLYNÉ TÓTH SÁNDORNÉ REBÁK TIBORNÉ rakata, a feliratok és a színes lámpák vásárlásra csábíta­nak. Nem is tétlenkednek az ott lakók, hiszen telve van vevőkkel a ruházati áruház. Tóth Sándorné is köztük van. — Nem szoktam előszörre vásárolni. Többször bejövök, szétnézek, s előre kiválasz­tom, mit is szeretnék meg­venni. A farmert mindig ke­resem, mert nagyon ritkán le­het kapni, most sincsen. Ezt a nagyobbik, a katonafiam­nak szeretném megvenni, feb­ruárban szerel le. Azt írta, hogy karácsonykor nem tud hazajönni, de előtte még el­engedik eltávozásra. Kap még egy sapkát is és cipőt is veszek neki, meg a másik fiú­nak. A férjemnek jó vastag, meleg téli zoknit vettem, ugyanis ő gépkocsivezető, így nem fázik majd a lába. Apó­som is velünk lakik. Ö in­get kap karácsonyra. A háziasszony ajándékot vesz, bevásárol áz ünnepekre, nagytakarítást végez a lakás­ban, elkészíti az ünnepi me­nüt. Egy családanyának min­denre és mindenkire van gondja. De vajon a család­anya kitől kap ajándékot? — Nálunk megbeszéljük, ki mit szeretne kapni ajándék­ba. Mindenki elmondja a kí­vánságait, s utána jöhet a vá­sárlás. Persze,' ez nem lenne igazi meglepetés, ezért még külön is vásárolunk ajándé­kot. Én természetesen a fér­jemtől és a fiaimtól kapok ajándékot, de hogy mit, azt egyelőre titokban tartják. Majd. karácsony este megtu­dom. Sipos Béla rJWtJHANG MATRICA „Matrica a matracon” cím­mel cikk jelent meg a Ke- let-Magyarországban, mely­re az alábbi tájékoztatást, illetve észrevételt adjuk: A Franciaországba szállí­tandó kempingcikkekre az alábbi szöveg kerül francia nyelven: „FIGYELEM! Vízi járműként való felhasználás a felhasználó veszélyére és kockázatára történik.” A belföldön forgalomba hozott termékekhez mellékelve lesz egy használati utasítás, melynek utolsó bekezdése az alábbi: „FIGYELEM! A belügy­miniszter 8/1978. (XII. 22.) BM számú rendelete értel­mében a matracot szabad vizeken fürdőzésre használ­ni csak a szakigazgatási szervek által kijelölt fürdő­helyeken lehet.” A közeljövőben megvizs­gáljuk annak lehetőségét, hogy a belföldi termékekre is kerüljön rá a felhívás. Észrevételükért köszönet. Tanka György Taurus-gyárrészlegvezető Nagyhalász hét évszázada Nagyhalász történetéről tartott nagy érdeklődéssel kí­sért előadást a község műve­lődési házának értelmiségi klubjában dr. Németh Péter, a megyei múzeumok igazga­tója december 15-én. Az elő­adás szerves része annak a tervnek, hogy tudatos formá­ban feldolgozzák a település történetét és egy monográfiá­hoz szükséges adatokat gyűjt­senek össze. Az eddigi isme­retek alapján a települést már 1280-ban hivatalos ira­tok említik, s hajdani határá­val a Rétköz legnagyobb te­lepülésének számított. A hét évszázadra visszanyúló emlé­kek és hiteles dokumentumok összegyűjtéséhez az értelmisé­gi klub a múzeum patroná- lására és széles körű társa­dalmi segítségére számít. Egészségügyiek művelődése Előadássorozatok, klubok, szakkörök, könyvtárak Zárt világnak nevezik a kórházak, rendelőintézetek életét, ahol a felületes szem­lélő csak a fehérköpenyes gyógyító embereket látja. Keveset tud viszont arról, mi zajlik a gyógyító munkán kívül a kórházakban, ren­delőintézetekben. így arról sem, hogy a kórházak műve­lődési programokat készíte­nek, elsősorban az egészség- ügyi dolgozók szellemiségé­nek, műveltségének gyara­pítására, másrészt a betegek kényszerű heteinek, néha hó­napjainak színesebbé tételé­re. Szabadegyetem, szakmapolitika A megyei kórház és rende­lőintézet művelődési bizott­sága a közelmúltban készí­tette el az 1981. évi művelő­dési munkatervét. Az érdek­lődő egészségügyi dolgozók igényeire alapozva, jövőre is folytatják az úgynevezett szakmapolitikai előadás so­rozatot. A kéthavonként sor­ra kerülő rendezvényeken diavetítéssel kísért előadás hangzik el Japánról, egy má­sik előadás a különleges or­vosi beavatkozások jogi vo­natkozásaival foglalkozik, egy harmadik a gyógyszerek előállításának újszerű kérdé­seit taglalja. De szó lesz még az Olvasó népért mozgalom­tól és a kórházi közművelő­dési és betegkönyvtárak munkájáról is. Jól illeszkednek a szakma- politikai előadásokhoz a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat szabadegyetemi elő­adásai is, melyek meghallga­tását ajánlják az intézmény érdeklődő dolgozóinak. Fő­ként „A családi életre neve­lés” című szabadegyetemi TIT-sorozat utolsó négy elő­adása válthat ki nagy érdek­lődést az egészségügyi dolgo­zók körében, amely a hu­mángenetika jelenével és jö­vőjével, a család szerkezeté­vel, a családmodellekkel, de­mográfiai jellemzőikkel fog­lalkozik. A helyszín a tanár­képző főiskola lesz, az előa­dók olyan neves szaktekinté­lyek, mint dr. Czeizel Endre, Cseh-Szombath László, dr. Szabady Egon és Katonáné dr. Soltész Márta. Fotók, festmények, üzemtörténet Az 1981-es évben is jó al­kalom nyílik az egészségügyi dolgozóknak az aktív műve­lődési közösségekben — klu­bokban, szakkörökben, ama­tőr művészeti csoportokban — való részvételre. A fotó­klub, amelynek tíz tagja van (vezetője dr. Szőke József), az eddig összegyűlt anyagból jövőre intézeti fotókiállítást is rendez. A komolyzenei szakkör (vezetője dr. Juhász Gábor), a Sóstói úti kórház- réozleg tanácstermében tart­ja összejöveteleit, a jövőben nagyobb támogatást vér min­denkitől. Az üzemtörténeti szakkör (vezetője dr. Faze­kas Árpád) a megyei könyv­tárban kiállításra készül, ahol „Adatok a nyíregyházi Erzsébet közkórház múltjá­ról” címmel mutatják be ku­tatásaik eddigi eredményeit. A kórházi amatőrfestők klubja is felfrissülve folytat­ja munkáját, a jövő év első felében tartják a kórházi festők III. kiállítását az or­vosszállóban. Kórházmozi Két új klub alakítása is helyet kapott a jövő évi ter­vekben. A kórházi nyugdíja­sok klubját és az egészség- ügyi szakdolgozók klubját szervezik meg tartalmas programokkal. Fontos szerep jut az önművelésben a kór­házi közművelődési könyv­tárnak is, amely 2700 kötetes, s gyarapítására ebben az év­ben 40 ezer forint értékű könyvet vásároltak. A betegkönyvtárnak 7000 kötete van és 22 letéti kis­könyvtárát társadalmi mun­kások kezelik. Üjdonság: a jövő év januárjától a kórház Sóstói úti részlegében a MOKÉP-pel megállapodtak, hogy kéthetenként filmet ve­títenek minimális helyárral a dolgozók és a gyógyuló bete­gek részére. A kórházi-rendelőintézeti művelődési bizottság jövő évi költségvetése, amelyet az intézeti költségvetésbe építe­nek be, változatlan marad; 76 ezer forintot költhetnek munkahelyi művelődési cé­lokra. P. G. « 2

Next

/
Thumbnails
Contents