Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-18 / 296. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 18. Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Kedves képviselő elvtársak! A VI. ötéves terv idősza­kában folytatni akarjuk az utóbbi két évben kialakított gazdaságpolitikát, amelyet a párt XII. kongresszusa is megerősített. A törvényjavas­lat — a kormánynak az or­szággyűléstől jóváhagyott munkaprogramja alapján — új célokat, eszközöket és ma­gatartásformákat, együttesen szigorúbb összefüggéseket szab meg. Közülük most két összefüggésre szeretném rá­irányítani a figyelmet: a nö­vekedés üteme és az egyen­súly közötti kapcsolatra, il­letve a beruházások, a mű­szaki fejlesztés és a terv cél­jainak összefüggésére. A hatodik ötéves tervünk a minőségi fejlődés és a gazda­sági realitások terve! Ter­vünk a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedését irányozza elő. Ez úgy érhető el, ha az ipari termelés 19— 22, az építőipari termelés 11— 14, a mezőgazdasági termékek termelése 12—15 és a szállí­tás-hírközlés teljesítménye 13—15 százalékkal növekedik. Ülésezik az országgyűlés. Képünkön: Gáspár Sándor, Németh Károly, Kádár János az ülésteremben. (Ke- let-Magyarország telefotó) Áz exportot gyors ütemben növeljük Több — egymással is össze­függő — oka van annak, hogy a tervidőszakra nem tudunk gyorsabb gazdasági növeke­dést előirányozni. Az egyik ok: az 1970-es év­tized derekán a belföldi fel- használást — a beruházást és a fogyasztást — akkor is gyorsan növeltük, amikor sa­ját forrásainkat, megtermelt nemzeti jövedelmünket már igencsak megcsapolta az, hogy a világpiaci árarányok megváltoztak és importunk árszínvonala az exporténál sokkal gyorsabban emelke­dett. Ezért a külgazdasági egyensúly megbomlott, s en­nek helyreállítását kellett gaz­daságpolitikánk középpontjá­ba állítanunk. Azóta és még jó néhány évi kényszerű szükségesség, hogy az expor­tot gyors ütemben növeljük. A másik ok, hogy a fejlő­dés egyik nélkülözhetetlen feltételét, a behozatalt ugyan­akkor csak mérsékelt ütem­ben tudjuk bővíteni, különö­sen a termeléshez szükséges energiahordozók, a nyers- és az »alapanyagok, de a korsze­rű műszaki eszközök behoza­talát is, mert — amint már említettem — korlátozottak a szállítás lehetőségei felénk és korlátozottak az import fi­nanszírozásához rendelkezé­sünkre álló eszközök is. ­A terv arra számít, hogy a kivitelt a termelésnél gyor­sabban, 37—39 százalékkal, a behozatalt pedig a termeléssel azonos ütemben, 18—19 szá­zalékkal kell növelni, és ez egyáltalán nem kevés, inkább nagy teljesítményeket kíván a mai viszonyok között. A tervidőszakban folytat­ni kívánjuk a külföldi hite­lek felvételére irányuló te­vékenységünket. A hitelfel­vétel megtervezésének azon­ban külső és belső korlátái vannak. A külső korlátok nyilvánvalók: a hitelek hite­lezőink tőkeerejétől, vala­mint a nemzetközi politikai és gazdasági helyzettől füg­genek. Arra is számítanunk kell, hogy jó néhány ország eladósodottsága miatt a hi­telnyújtók óvatosabbá vál­nak. A megtervezhető hitelek belső akadályaként számol­nunk kell a hitelfelvétel pénzügyi és gazdasági terhe­ivel, nemcsak a tervidőszak­ra, hanem a későbbiekre is. Az ország javát a jövőben is csak olyan hitel felvétele szolgálja, amelynek a befek­tetése több nyereséget hoz devizában és forintban is, mint amennyi a hitelért fi­zetett kamat. Gondolnunk kellett arra is, hogy milyen a nemzetközi hitelpolitikai megítélésünk. A jövőben is érdekünk fű­ződik ahhoz, hogy elsőrendű adósi minősítésünket és he­lyünket megőrizzük. Bár nemzeti jövedelmünk növekményének nagyobb há­nyadát a külkereskedelmi és fizetési mérleg javára kell fordítanunk, határozott cé­lunk, hogy megőrizzük lakos­ságunk életszínvonalát, ja­vítsuk életkörülményeit, nö­veljük a reáljövedelmet és a fogyasztást. Azt tervezzük, hogy a lakossági fogyasztás 7—9 százalékkal növekedik öt év alatt. Ez csak akkor valósulhat meg, ha csökkent­jük a felhalmozást, a beru­házásokat. Ezáltal is megvál­tozik a fogyasztás és a fel­halmozás aránya: a régebbi, átlagosan 76:24 százalékos arány 82 százalékos fogyasz­tási és 18 százalékos felhal­mozási részre módosul. Beruházás­politikánk megalapozott A tervidőszak beruházás­politikájának és műszaki fej­lesztési tevékenységének cél­jai az előbbiekből" meghatá­rozhatók. A tervezhető, ren­delkezésünkre álló források­ból kereken ezermilliárd fo­rint fordítható beruházások­ra. Ez — ha tekintetbe vesz- szük, hogy mind a hazai, mind a behozott beruházási javak árai emelkednek — az előző öt évivel nagyjában azonos mennyiségű beruhá­zást tesz lehetővé. Ennek négyötödét, az előző két kö­zéptávú' tervidőszakhoz ha­sonlóan, a termelőágazatok és egyötödét a nem termelő ágazatok fejlesztésére fordít­juk. A termelőágazatok közül az energiatermelés az eddi­ginél valamivel nagyobb arányban részesedik a beru­házási előirányzatból, mert be kell fejeznünk a paksi atomerőmű felépítését. Ezen­felül is érdekünk, hogy nö­veljük az olcsóbb hazai tü­zelőanyagok kitermelését; ehhez új barnaszénbányákat kell nyitnunk és ki kell ak­náznunk a mecseki kokszol­ható szenet a kohászat szá­mára. A feldolgozó iparnak — ideértve az élelmiszeripart — az összes beruházásból való részesedése egy-két szá­zalékponttal csökken, de eh­hez azt is hozzá kell ten­nünk, hogy feldolgozó ipa­runk az elmúlt öt év alatt az eredetileg tervezettnél csak­nem 25 milliárd forinttal nagyobb összegű beruházás­hoz jutott. így is 140—150 milliárd forint körül van az az összeg, amelyet a vállala­tok a feldolgozó ipar fejlesz­tésére fordíthatnak. A beruházási tevékenység eredményeképpen a termelő állóeszközállomány a követ­kező öt év alatt 26—28 szá­zalékkal gyarapodik. Ez ugyan valamivel kisebb, mint az előző időszakban volt, de még így is megha­ladja a termelés tervezett növekedését. A fejlődést előrevivő kö­rülmények közé tartozik, hogy az eddiginél sokkal jobban építünk a tudomá­nyos kutatás és a műszaki fejlesztés eredményeire. A VI. ötéves terv időszakában kutatásra és fejlesztésre a belföldön felhasználandó nemzeti jövedelemnek mint­egy 3 százalékát fordítjuk. Ez öt év alatt több mint 100 milliárd forint. Első alkalommal dolgoz­tunk ki — a népgazdasági tervezéssel egyidejűleg, ezzel szoros kölcsönhatásban — országos középtávú kutatási és fejlesztési tervet. Ezt a kormány a közelmúltban már jóvá is hagyta. A terv­ben meghatározott kutatási programok szorosan kapcso­lódnak a 80-as évtized leg­fontosabb termelésfejlesztési céljaihoz. A termelési szerkezet át­alakítását szolgálják a köz­ponti fejlesztési programok. A VI. ötéves terv időszakában folytatjuk az alumíniumipari, a petrolkémiai és a számítás- technikai központi fejlesztési programok végrehajtását. Űj program a gyógyszer- és növényvédő szer gyártásának központi fejlesztési program­ja. Ennek az a célja, hogy a gyártást gazdaságosan, az ex­portkövetelményeknek meg­felelően fejlesszük, s a nem­zetközi egyezményeket telje­síthessük. E célokra a VI. öt­éves terv időszakában java­részt vállalati forrásokból és hitelből 23—24 milliárd forint beruházást kívánunk meg­valósítani. Átfogó energia­gazdálkodási program A VI. ötéves terv időszaká­ban indul az elektronikai központi fejlesztési program. Ennek az a célja, hogy meg­teremtsük az elektronikai gyártási ágak alkatrészgyár­tási kultúráját, s ennek révén* javítsuk e termékek export- képességét. Erre a feladatra 6—7 milliárd forintot szá­nunk. A tervjavaslat gazdaságpo­litikai elgondolásai közül ki­emelkedik az, hogy a terme­lési folyamat hatékonyabbá tételére lényegi javulást irá­nyoztunk elő a termelés faj­lagosenergia- és anyagfel­használásában. A terv szerves részeként át­fogó energiagazdálkodási programot dolgoztunk ki és hajtunk végre. E program teljesítése során el kell érni, hogy a tervidőszakban a nem­zeti jövedelem egységnyi nö­vekedését 0,6—0,7 százalékos energiafelhasználási többlet kísérje, szemben az V. ötéves terv időszakának csaknem 1 százalékos átlagával. Ez a most kitűzött cél áll közelebb a haladó nemzetközi tapasz­talatokhoz és fejlődési nor­mákhoz. 1985-re legalább 1,5—1,7 millió tonna kőolaj­nak megfelelő tüzelőanyagot kell megtakarítanunk vagy olcsóbb tüzelőanyaggal he­lyettesítenünk. A .hatékonyságnövelő lehe­tőségeket jól jellemzi az az adat, hogy míg a másodlagos anyagok felhasználásának aránya nálunk az összes anyagfelhasználásban 2—3 százalék, az NDK-ban eléri a 10 százalékot; a papírvissza­gyűjtés aránya a termelt mennyiséghez viszonyítva példáid Hollandiában 50, Ja­pánban 40, nálunk viszont csupán 26—28 százalék. A nemzetközi összehasonlítás­ban hasonló lemaradást mu­tat az alumínium-, a vas- és az ólomhulladékok újrafel­dolgozása is, és ebbe nem nyugodhatunk bele. A terv azzal számol, hogy a vaskohászatban a készáru­termelés összetétele a jó mi­nőségű hengerelt acélok ja­vára változik meg. Az alu­míniumipar termelését úgy kívánatos fokozni, hogy az alumíniumnak az eddiginél nagyobb hányadát dolgozzuk föl fél- és kész termékké. A gépiparban az olyan gyárt­mány- és gyártásfejlesztés van első helyen, amelyik a gazdaságosságot javítja. A vegyiparban átlagon felüli termelésemelkedéssel számít­hatunk a gyógyszerek, a nö­vényvédő szerek és az inter- mediális anyagok gyártásá­ban, a műanyag alapanyagok és késztermékek termelésé­ben. A könnyűipari termelést elsősorban azért kell bővíte­nünk, hogy lakosságunkat korszerű, jó minőségű termé­kekkel láthassuk el, és hogy dinamikusan fokozhassuk az előnyös kivitelt. A mezőgazdasági ágazat­ban a stratégiai feladat az, hogy a termelés növelése mellett a nemzeti jövedelem­hez való hozzájárulás is emelkedjék. Ezt a meglevő erőforrások jobb kihasználá­sával, takarékos gazdálko­dással, a területegységre ju­tó hozamok és az állatállo­mány termelőképességének javítása útján kell elérni. A mezőgazdasági termelés­sel lépést kell tartania az élel­miszeriparnak: gazdaságosan kell növelnie a kivitelt, mi­közben kielégíti a lakossági keresletet. Az építőiparban lassúbb lesz a beruházási és gyor­sabb lesz a felújítási, fenn­tartási építés. Ezt az idősza­kot arra kell felhasználni, hogy az építőipari szerveze­tek az építési igényeknek teljesebben, a vállalási határ­időket megrövidítve — s bi­zony, az is kívánatos volna, hogy olcsóbban — feleljenek meg. Tisztelt országgyűlés! Életszínvonal-politikánk tartós célja nem változott. Továbbra is arra törekszünk, hogy a szocializmus építése együttjárjon a nép jólétének rendszeres növelésével. A VI. ötéves tervjavaslat — mint már említettem: a realitások­ból kiindulva — azt irányoz­za elő, hogy megőrizzük az elért életszínvonalat és diffe­renciáltan javítjuk az életkö­rülményeket. Áz életszínvonal megőrzése Az életszínvonal megőrzé­sét úgy tervezzük, hogy a la­kosság egy főre jutó átlagos reáljövedelmét a tervidőszak­ban 6—7 százalékkal növeljük. A tervjavaslat a nominál­bérek és a fogyasztói árszín­vonal évi 4,5—5 százalékos emelkedésére számít. A bér­politikát és az árpolitikát szoros összhangban kívánjuk alakítani. Gondoskodunk ar­ról, hogy a fogyasztói árak színvonala csak a tervezett keretek között emelkedjen. Ellenben azt sem engedhet­jük meg, hogy a fogyasztói árak elszakadjanak a terme­lői áraktól, nehogy évek múl­tán újra nagy lépésekkel kelljen utolérni magunkat. Számítanunk kell axra, hogy nem minden termelő- egység lesz képes felnőni a követelményekhez: a teljesít­ményben lemaradók a nép- gazdasági átlagnál kisebb mértékben tudják a béreket emelni. Ott azonban, ahol az átlagnál nagyobbak a teljesít­mények, 6—7 százalékos, sőt — kiugró eredményeket elér­ve — ennél is nagyobb bér- fejlesztés is elképzelhető egy- egy évben. A tervjavaslat arra számít, hogy a munkából származó jövedelmek a teljesítmények arányában és a vállalati jö­vedelmek változása szerint is differenciálódnak. A társa­dalmi juttatások rendszeré­nek fejlesztése viszont előse­gíti, hogy a családok eltérő összetételéből fakadó jöve­delmi különbségek mérsék­lődjenek. A következő években a la­kosság jövedelmében tovább emelkedik a társadalmi jut­tatások aránya. A tervjavas­lat előirányozza, hogy a je­lenlegi átlag alatt levő nyug­díjak reálértékét fenntartjuk, sőt a legkisebb nyugdíjak re­álértékét emeljük. Szociálpolitikánkban vál­tozatlanul nagy figyelmet for­dítunk — a rászoruló időse­ken kívül — a nagycsaládo­sokra. A terv előirányozza, hogy megőrizzük a három- és többgyermekesek családi pót­lékának vásárlóértékét, s hogy kisebb mértékben nö­veljük a kétgyermekesek csa­ládi pótlékát és a gyermek­gondozási segély forintösz- szegét. A tervjavaslat arra is gondol, hogy — a lehetősé­gektől függően — mérsékel­je a pályakezdő ifjúság ter­heit, s főként, hogy javulja­nak a pályaválasztás, a csa­ládalapítás és a lakáshoz ju­tás társadalmi és anyagi föl­tételei. Társadalompolitikai célja­inkkal összhangban megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tunk a társadalom széles ré­tegeinek helyzetét javító la­kás-, egészségügyi és általá­nos iskolai ellátás fejlesztésé­re, amelyeket a kormány tár­sadalmi programokban fog­lal össze, öt év alatt 370—390 ezer lakás épül, felújítanak 100 ezer állami lakást, s fo­kozzuk 40—50 ezer lakás ké­nyelmét, fölszereltségét. Ez­zel legalább másfél millió ál­lampolgár lakáshelyzete ja­vul. Az általános iskolai prog­ramnál az a szándék, hogy az iskola a jelenleginél eredmé­nyesebben segítsen emelni — az oktatás társadalmi és mű­ködési föltételeit bővítve — a műveltségi színvonalat és csökkenteni a művelődésbeli egyenlőtlenségeket. Az egészségügyi ellátás tár­sadalmi programja elsősorban azt a célt szolgálja, hogy ja­vuljon az alapfokú ellátás színvonala és a fekvőbetege­ket ellátó intézmények mű­ködése, ellátóképessége. A három javasolt program­hoz mintegy 120 milliárd fo­rint beruházásra van szük­ség. Ezeknek a kiemelt felada­toknak a megvalósításában nagy szerep jut a tanácsok­nak, A következő hónapok­ban tovább formálódó taná­csi tervektől azt várjuk: szá­mításba vehető forrásaikat elsősorban ezekre a célokra fordítsák, s keressék meg a módját annak, hogy a helyi társadalmi erők szintén e feladatok megoldását segít­sék. Kedves képviselő elvtársak! A körültekintően, megala­pozottan készülő terv a gaz­dasági cselekvés alapja, irá­nyítója, de önmagában nem ad biztosítékot arra, hogy a kitűzött célokat elérjük. A VI. ötéves népgazdasági ter­vet úgy készítettük elő, hogy az a gyakorlati munka szá­mára is megfelelő alapot ad­jon. Ezért a kormány kidol­gozta és a tervről szóló tör­vény elfogadása után végle­gesíti a végrehajtásról intéz­kedő határozatát. Á szabályokat rugalmasan formáljuk A kormány az utóbbi évek­ben rendszeresen foglalkozott a gazdaságirányítás fő ele­mei továbbfejlesztésével. Ezek közül kiemelem az idén módosított szabályozórend­szert, amely a maga újszerű­ségével és módszereivel jól szolgálhatja a tervben kitű­zött célok megvalósítását. Szükségszerű, hogy a sza­bályokat rugalmasan formál­juk, hiszen a gazdaságunkat körülvevő világ is változik. A szabályozórendszer karban­tartása — felfogásunk szerint — nem jelenthet ide-oda hul­lámzást, előre- és visszalé­pést, hanem a tervnek meg­felelő irányú változást. Belát­juk, a szabályozók módosítá­sánál jobban kell ügyelnünk arra, hogy a gazdálkodó szer­vezetek a változó körülmé­nyek közepette tisztábban lássanak, s gazdálkodásukat nagyobb előrelátással folytat­hassák. Az árrendszert, főként az árak és árfolyamok változta­tásának mechanizmusát olyanná kell érlelnünk, hogy az árak folyamatosan közve­títsék a világpiacnak a ter­melésre tett hatásait, s ösz­tönözzenek arra, hogy a rá­fordításokat csökkentsék, a jövedelmezőséget pedig nö­veljék. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents