Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-18 / 296. szám
1980. december 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 (Folytatás a 2. oldalról) Ár- és pénzügyi rendszerünknek fontos feladata, hogy erősítse a nyereségnek mint a népgazdasági és vállalati érdek együttes jelzőjének szerepét. Következetesen tovább kell dolgoznunk tehát azon, hogy a nyereség egyre szélesebb körben valóban a jó, eredményes munkát fejezze ki és kedvezzünk a többre képes vállalatoknak. A VI. ötéves népgazdasági terv sajátossága, hogy kevesebb számszerű előirányzatot foglal magában. Ez nemcsak a -gazdasági irányítás számára ad nagyobb döntési szabadságot és lehetőséget a változó körülményekhez való rugalmasabb alkalmazkodásra. hanem el is várja a gazdálkodó szervezetek nagyobb önállóságát, kezdeményezőkészségét, s egyúttal növeli felelősségüket is. Külön figyelmet érdemel a mezőgazdasági üzemek tervkészítő munkája. A mező- gazdasági termelés népgazdasági tervben számított növelésének egyebek között az a föltétele, hogy a jó természeti és üzemi adottságú gazdaságok továbbra is erőteljesen fejlődjenek. A közepes adottságú gazdaságokban az lehet a cél, - hogy közülük minél többen elérjék az élenjárók színvonalát. A kedvezőtlen természeti adottságú mezőgazdasági üzemek pedig állami támogatásra számíthatnak, hogy átjött területük lehetőségeihez jobban alkalmazkodó, egyszerű termelési szerkezetet alakítsa- nak ki, s fejlesszék mellék- tevékenységüket. Á jó munka feltétele: a terv ismerete Az ipari és a fogyasztási szövetkezeteknek olyan térvet kell készíteniük, hogy még jobban betöltsék szerepüket a lakosság ellátásában, a szoláltatások színvonalának efneTésében. ^ *c A vájjteígiti és szövetkezeti tervekétní^ái derekáig ^feell véglegesíteni! A hátraüévő)f időt arra kell felhasználni, hogy jobban megalapozzák a terveket és hozzáigazítsák a ' népgazdasági követelményekhez. A jó vállalati munkának az az egyik alapfeltétele, hogy az üzemi kollektíva idejében megismerje, megvitassa és magáénak vallja a tervet, hogy a vállalat ne csak mint gazdasági egység, hanem mint társadalmi intézmény is folyamatosan gazdagodjon. El kell jutni oda: minden termelő szervezetben minden egyes dolgozó ismerje, hogy a vállalat termékei mennyire értékesek a felhasználók számára, hogyan befolyásolja versenyképességüket a termékek minősége és a termelés költsége. Nem fogadható el, hogy esetenként éppen a vállalatvezetés takarja el a versenyképesség hiányának valódi okait. »Tisztelt országgyűlés! Az év végén és a jövő év elején sok ország parlamentje tárgyalja meg majd a 80- as évtized első éveire szóló terveket, előrejelzéseket vagy éppen a kormányok követendő gazdaságpolitikáját. Keresik és megfogalmazzák a választ arra a — divatos szóval élve — kihívásra, amelyet a megváltozott világgazdaság intéz a nemzeti gazdaságokhoz. A mi válaszúnk benne van ebben a törvényjavaslatban. Elfogadásáról az országgyűlés hivatott dönteni. Meggyőződésünk — s ismételten hangsúlyozzuk —, hogy a törvényjavaslatban foglalt célok és feladatok megfelelnek népünk érdekeinek, s hazánk további föl- emelkedésének reális lehetőségeire épülnek. Olyan időszakban élünk, amelyben nemzeti kötelesség végiggondolni, hogy mit leszünk hozzá az elmúlt évtizedek becsülendő eredményeihez, s mivel gyarapítjuk a szocialista közösség anyagi és szellemi értékeit. Ezt felismerni és ennek szellemében munkálkodni ma legfőbb történelmi felelősségünk. A terv ezért is vár nagyobb teljesítményt mindenkitől. Népünkben megvan a, tehetség, a szorgalom és megteremthető az a gazdasági erő, amely az előttünk álló feladatok sikeres végrehajtásához szükséges. Ezért ajánlhatom — a kormány megbízásából — a magyar népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot vitára és elfogadásra! Faluvégi Lajos expozéja után megkezdődött a vita. Elsőként kért szót dr. Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, a törvényjavaslat elnöke. Elmondotta, hogy az országgyűlés tíz állandó bizottsága megtárgyalta a népgazdaság hatodik ötéves tervéről benyújtott törvényjavaslatot, amelyhez 69 kép viselő fűzött észrevételt. Számos olyan javaslatot tettek, amelyet az Országos Tervhivatal elnöke elfogadott, így azok már a törvény szerves részét képezik. A törvényjavaslat bizottsági előadója a világgazdasági, a nemzetközi politikai viszonyok hatásainak tükrében bizonyította, hogy a fejlődés útja: a szerkezetváltással egybekötött technikai-technológiai korszerűsítés. Ugyanakkor az is világos, hogy a gazdaságos termelés legfőbb ismérve a jövőben az lesz, hogy ki mennyire tud a legkisebb ráfordítással, munkával, anyaggal, energiával, tőkével, közbeeső termékkel s importtal maximális, tehát legnagyobb nyereséget elérni. Ezt követően szót kapott Szokola Károlyné (Somogy), S. Hegedűs László (Pest), Kangyalka Antal (Csongrád), Dr. Tar Imre felszólalása Tisztelt országgyűlés! A VI. ötéves tervjavaslat összhangban a XII. párt- kongresszuson elfogadott társadalmi, gazdaságpolitikai célokkal a népgazdaság egyensúlyának helyreállítását, az elért életszínvonal megtartását, a lakosság életkörülményeinek további javítását szolgálja. A terv céljait és megvalósításának eszközeit a javaslat reálisan vette számításba. Társadalmunk szilárd politikai, gazdasági alapjai, az eddig elért eredmények, a terv előkészítése során tapasztalt aktivitás, egyetértés és cselekvő támogatás kedvező feltételeket teremt a terv megvalósításához. Örömmel szólhatok itt arról, hogy a megye dolgozói teljesítették az V. ötéves tervet. Az iparosítás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Minden ipari üzem nyereséges, a termékekét gazdaságosan tudják értékesíteni. Az idén az ipari termelés 10—12 százalékos növekedése a munkatermelékenység emelkedéséből származott. Az elmondott eredmények azért is figyelmet érdemelnek, mert a hatékonysági, a minőségi változások olyan időszakban következtek be, amikor 18 új ipari üzem létesült és - az ipari termelés a tervezett 63 százalékkal szemben 76 százalékkal — több mint 10 milliárd forinttal növekedett. Ez azt is bizonyítja, hogy korszerű iparral, szorgalmas munkássággal lehet egy időben gyors ütemet és minőségi követelményeket is teljesíteni. Szabolcs-Szatmár megye ipara a VI. ötéves terv időszakában hövekvő mértékben járul hozzá a népgazdaság egyensúlyának javításához. A minőségi, a hatékonysági és az exportkövetelmények teljesítésével egy időben a termelés öt év alatt 25—30 százalékkal emelkedik. Az eddigi kedvező tapasztalatok és a meglévő lehetőségek indokolják, hogy tovább folytatódjon a megye iparosítása. Területünkön az utóbbi 20 évben 76 ezerrel nőtt a nem mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma, melyből 45 ezren az iparban kaptak munkalehetőséget. Mintegy 30 ezren jelenleg is megyén kívülre járnak dolgozni, akiknek a száma a következő öt évben sem csökken, hanem emelkedik. Ezt is számításba véve növekszik a foglalkoztatási gond, amely főleg abból ered, hogy a természetes szaporodás aránya megyénkben több, mint kétszerese az országosnak. A munkahelyek száma kevesebb, mint a munkavállalóké. A VI. ötéves terv időszakában 10—11 ezer fiatal réjzére még nincsen munkahely. Ez is indokolja az új ipari üzemek megyénkbe telepítését, a szolgáltatások fejlesztését, a munkaigényes kultúrák növelését a mező- gazdaságban, a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének kiszélesítését, a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztését. A megye mezőgazdasága az eltelt öt év alatt 21 százalékkal növelte termelését. A korábbinál korszerűbb, belter- jesebb, eredményesebb a termelés. A népgazdaság igényeinek és a megye adottságainak megfelelő irányban változott a termelési szerkezet. A szakszövetkezetek termelőszövetkezetté alakultak. Jó úton járunk á mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása területén. Az élelmiszeripar termelése öt év alatt 81 százalékkal emelkedett. Nagy eredmény, hogy a téli alma értékesítése, feldolgozása lényegében megoldódott. Az idei termés 65—70 százaléka, 253 ezer tonna exportra, a többi belső fogyasztásra és 100 ezer tonna ipari feldolgozásra kerül. Az ipari almából előállított sűrítmény többsége jó áron, dollárért kerül értékesítésre. A melléktermék pedig jó takarmánynak bizonyult. Mindezzel elértük azt, hogy veszteség nélkül hasznosul a megtermelt téli alma. Az elért eredményekre és a szükségletekre alapozva a mezőgazdasági termelést a VI. ötéves terv időszakában 15—20 százalékkal tervezzük növelni. Az országos 30 százalékkal szemben megyénkben a mezőgazdasági üzemek közel 70 százaléka gazdálkodik kedvezőtlen természeti és köz- gazdasági viszonyok között. Ezek több munka- és eszközráfordítással kevesebb eredményt tudnak elérni, mint a jó adottságokkal rendelkező mezőgazdasági üzemek. Az is közismert, hogy a mezőgazdasági termékek fel- vásárlási árát az átlagosnál jobb feltételek alapján határozták meg. Az átlagosnál kedvezőtlenebb feltételek között gazdálkodó üzemek tehát ezáltal is hátrányosabb Helyzetbe kerültek. -. --Az árkülönbözetet - az úgy-' nevezett árkiegészítéses dotáció hivatott kompenzálni. Ez azonban olyan csekély mértékű, hogy a különbözeiét nem fedezi, így ezek a mezőgazdasági üzemek a bővített — gyakran még az egyszerű — újratermelés lehetőségét sem kapják meg. Ezért döntően az időjárás alakulásától függően, csak a mi megyénkben 100—300 millió forint hiány keletkezik évente. Szeretném még elmondani, hogy megyénk 127 termelő- szövetkezetének 1980-ban képződő, fejlesztésre fordítható pénzösszege 190—200 millió forint, vagyis gazdaságonként alig több mint egymillió. Ebből az összegből a termelés szinten tartását sem tudják biztosítani még a 628 millió forint amortizációs alap felr használásával együtt sem. 1980-ban az ország 99 mezőgazdasági üzeménél várható 940 milliós hiány. Ebből 780 millió forintot rendez az állami költségvetés, nagyrészt dotációval. A dotációnak ez a formája — mivel utólag adják — nem ösztönöz, de a jelenlegi szabályzás mellett nélkülözhetetlen. Ügy vélem, hatékonyabb és indokolt lenne az árkiegészítés összegét emelni és a népgazdaság érdekeivel összhangban alkalmazni. A dotáció így a több és jobb minőségű — a népgazdaság számára szükséges — termékek termelésére ösztönözne. A népgazdaságnak feltétlenül szüksége van arra, hogy a föld mintegy 30 százalékát kitevő gyenge minőségű területein is többet és gazdaságosabban termeljenek. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a befektetések megtérülése itt is eredményes. Munkájuk az árszínvonal miatt tűnik veszteségesnek, és valójában nem veszteséges. Többek között ez is és a mezőgazdaság VI. ötéves tervében kitűzött mezőgazdasági termésmennyiség elérése is indokolja a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek termelésfejlesztésének és pénzügyi helyzetének rendezését. Enélkül a mezőgazdaság nem tudja teljesíteni a tervjavaslatban meghatározott termelést. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek létérdeke fűződik ahhoz, hogy adottságuknak és a népgazdaság érdekeinek megfelelő mező- gazdasági termékeket termeljenek. A mi talajainkon pl. termelnek most hektáronként 30 mázsa búzát, 40 mázsa kukoricát és ugyanezen a talajon megtermelnek 300 mázsa téli almát, 250 mázsa burgonyát. A téli alma, a burgonya, a dohány, a napraforgó, a rozs, a zöldségfélék, az erdősítés, a csillagfürt, az intenzív gyepre alapozott hústermelés eredményei az adottságoknak megfelelő termelési szerkezet fejlesztésének szükségességét és életképességét egyértelműen bizonyítják. A gazdaságpolitika nem törte szét — ahogyan egyesek állítják — a táj termelést, ^de indokolt, hogy az állami szervek ezt jobban segítsék, mert népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az adqtt _tgcüle- ten olyan Tculfúrákat termesszenek, amelyből, gazdaságosán 'többét5 és Jobbás* lehet előállítani. A lakosság biztonságos és jó burgonyával való ellátása és a táj termelés fejlesztése érdekében is indokoltnak tartjuk, hogy a ZÖLDÉRT vállalat nagyobb mennyiségű étkezési burgonyára szerződjön a megye mezőgazdasági üzemeivel. A kért mennyiségnek évek óta csak 60—65 százalékára szerződnek, pedig a burgonya jó minőségű és az üzemek felkészültek a több termelésre. A burgonya nagy kockázattal termelhető, ezért 40—50 százalékos rátartással kellene termeltetni. Létre kellene hozni a burgonya-feldolgozás ipári bázisai# gohyapéíyfi szeszt állítanák elő, egyben levezetnék az esetenként képződő fölös termésmennyiséget. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek fejlesztésének jelentős eszköze a -kiegészítő tevékenység növelése. Jelenleg a szövetkezetek bruttó termelési értékének 36 százaléka ebből ered. A továbbfejlesztés szándéka és a szükséges munkaerő is rendelkezésre áll. A belvíz okozta károk évről évre növekednek. A biztonságos termelés, a föld védelme és hasznosítása, a termelés növelése, a károk elhárítása egyaránt szükségessé teszi a bel vízrendezést, *'a komplex melioráció megváló^ sítását. Ez évben a víz, a jég, a fagy, a viharkár megyénk-;/ ben mintegy hárommilliárd forint. Ebből több mint két- , milliárd forint értékű a mezőgazdasági kár, amelyből a biztosító egymilliárd forintot térít meg. Több mint ezer' lakást kell újjáépíteni a vízkár miatt. A belvízrendezés tervei elkészültek. Az állam 70 százalékos támogatást nyújt. Egyetértünk azzal a javaslattal, hogy a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek a vízrendezéshez kapjanak nagyobb kedvezményt, indokolt esetben teljes állami támogatást, egyes üzemek részére pedig hosszúlejáratú hitellel, alacsony kamatlábbal előlegezzék meg az úgynevezett , saját erőt, mert ezeknek az üzemeknek nincsen saját pénzük, viszont a komplexitás, a termelés hatékonysága ezeken a területeken nélkülözhetetlenné teszi a vízrendezést. A következő években a vezetés, a szervezés, a műveltség, a fegyelem, az anyagi és erkölcsi ösztönzés területén meglévő lehetőségek jobb hasznosításával is tovább lehet javítani a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzer mek helyzetét. A törvényjavaslattal egyetértek, elfogadom, annak megvalósítása érdekében dolgozunk. Köszönöm a figyelmüket. Hasznosítsuk a termelés anyagi- műszaki erőit a mezőgazdaságban Ezután Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter emelkedett szólásra. Megállapította, hogy a beterjesztett törvényjavaslat súlyának megfelelően foglalkozik a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdő- és fagazdaság feladataival, amelyek a belső ellátásban és a külkereskedelmi egyensúly javításában egyaránt nagy jelentőségűek. Az elért eredmények ismertetése után így folytatta: Ágazatainkban a termelés további dinamikus növelésére van szükség. Csak így tudjuk kielégíteni a hazai fogyasztói igényeket, teljesíteni államközi kötelezettségeinket és kihasználni egyéb külpiaci lehetőségeinket. Mezőgazdasági feladataink homlokterében a továbbiakban is a gabona- és a hústermelést kell helyeznünk. A hazai ellátás mellett exportbevételeink töbh.mint fele a húst$rf)2£lésből származik. Termeléspolitikai tösék- véseink e/téren is egyértelműek. A sertéstenyésztés.bós. a baromfiágazat adja a.Hústermelés 8ü;százalékát éscsak 20 százalék jut a szarvasmarha, juh és egyéb állatfajokra. Ezzel a termelésszerkezettel szinte egyedülállóak vagyunk Európában, hiszen ä hústermelés zömét az abrakfogyasztó ágazatokra alapoz- tuk._ A hazai hústermelést a jövőben is a sertés és baromfiágazatok határozzák meg. Ezekre építünk azért is, mert viszonyaink között a takarmány-ellátásban a szemes abrak terrhelöSe adja a legnagyobb biztonságot. Terveink valóra váltásához nélkülözhetetlenek a tudomány eredményei, akár a genetikai alapok, akár a technikai-műszaki feltételek korszerűsítéséről legyen is szó. Az elmúlt öt esztendőben 379 új növényfajtát minősítettünk, 41 új állatfajtát, hibridet vettünk' köztenyésztésbe. A búzánál teljes fajtaváltás történt, kukoricából a teljes hibridválasztékot kicseréltük. Korszerű eljárások egész sorát vezettük be. Legnagyobb kézimunka-igényű növényünket, az igen értékes cukorrépa termelését teljesen gépesítettük. A Minisztertanács legutóbbi ülésén fogadta el az országos középtávú kutatási-fejlesztési tervet, s a kormány szervezeti intézkedésekkel is igyekszik segíteni a kutatómunka hatékonyságát. A javaslat érinti legfontosabb természeti erőforrásunk: a termőföld védelmét és jobb hasznosítását is. Három évtized alatt kereken 350 ezer hektárral csökkent az ország termőföldje; emellett a rendelkezésre álló földterületből számításaink szerint mintegy 300 ezer hektár a legkülönbözőbb okok miatt csak gyomot terem. A tervbe vett hozamok elérésének feltétele a föld termőképességének javítása, a talajerő-utánpótlás színvonalának erőteljes növelése. Ezekre a tervjavaslat szerint a korábbinál nagyobb lehetőségeink lesznek. Meliorációra mintegy 30—35 százalékkal több pénzt tudunk felhasználni, mint a megelőző öt évben. E jelentős összeg ésszerű hasznosítása — amely során a térségi komplex meliorációké az elsőbbség — fontos feladatunk. — A szocialista nagyüzemek mellett a magyar mező- gazdaság szerves része a háztáji és kisegítő gazdaságok — mondotta. — Enélkül sem a hazai fogyasztás igényeit, sem az exportfeladatokat maradéktalanul kielégíteni nem tudnánk. Az elmúlt időszak bizonyította, hogy megfelelő támogatás, jó társadalmi, politikai légkör és termelési biztonság mellett a kistermelés nemcsak szinten tartható, hanem növelhető is. Az egész ország érdeke, hogy a szocialista mezőgazdaság szerves — a nagyüzemek által integrált — részeként hasznosuljanak a ház.táji és kisegítő gazdaságokban meglévő eszközök és a munkaerő. Ezért a kistermelők továbbra is számíthatnak gazdálkodásúk állami. támogatására, termelési feltételeik javítására. Felkarolunk mindem; olyan kezdeményezést, mely továbtoolfo- kozzaa nagyüzemek, a felvásárlók és forgalmazók kistermelést szervező tevékenységét. Számításaink szerint összesen 4,5 millió ember érdekelt valamilyen agrártermék előállításában, legyen az háztáji sertés, tej, tojás, gyümölcs, zöldség vagy bór. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden második állampolgár, mint termelő kapcsolódik munkánkhoz. Ezért a termelés ágazati irányítása és szervezése rendkívül sokrétű. Nemcsak az iparszerűen termelő nagyüzemeket kell ellátnunk eszközökkel, anyaggal, géppel, hanem az állampolgárok több milliós táborát is. Az élelmiszer-termelés előtt álló feladatok nagyobbak, mint korábban bármikor. Így tehát az agrártermelés gazdaságosságának első számú feltétele marad az előttünk álló VI. ötéves tervidőszakban is: a lehető legszervezettebben, leggazdaságosabban., hasznosítsuk a termelés anyagi-műszaki erőit. Gazdaságaink, vállalataink 33 ezer mérnöke és üzemmérnöke, 63 ezer technikusa és 270 ezer szakmunkása a többi dolgozóval együtt képes eleget tenni az új követelményeknek. Végül a miniszter utalva arra, hogy a törvényjavaslat megfelel a társadalom igényeinek, s megfelel a mező- gazdaságban, az élelmiszer- iparban és az erdőgazdaságban dolgozók érdekeinek is, azt az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Felszólalt Garai Vilmos (Budapest), dr. Tar Imre (Szabolcs-Szatmár), Úszta Gyula (Heves), Varga János (Győr- Sopron), dr. Vámos Marietta (Budapest), Tóth János (Budapest), Szabó István (Hajdú- Bihar), Ladányi József (Borsod), Orlóvácz György (Tolna) és Simon István (Komárom). ✓ Ezzel az országgyűlés befejezte az első napi munkáját. A tanácskozást ma folytatják.
