Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

1980. december 16. KELET-MAGYARORSZÁG □ fiatal orvosok őszi nyíregyházi tanácsko­zásán figyelemre mél­tó dolgokat mondott dr. Kertai Pál, a debreceni or­vosegyetem intézetvezető professzora. A tudományos munkáról beszélt, azt ku­tatva: vajon egy-egy megyei vagy táj tanácskozás, amely a tudományos ülés nevet vi­seli valóban az-e, aminek mondják. Utalt arra, hogy különbö­ző időszakokban más-más, többnyire hamis ismérvet soroltak fel annak bizonyí­tására, hogy valaki tudós vagy sem. Volt, amikor az elvégzett állatkísérletek szá­ma minősített, máskor a megjelent írások száma döntött. Mostanában sok­szor hallani egy varázsigét: citációs index. Ez azt jelen­ti, kit hányszor idéznek szaklapokban. Akit sokszor, az tudós. Nos, ezzel szállt perbe a professzor, s hang­súlyozta: csak a hasznos, hasznosítható, valóban újat jelentő munka döntheti el, hogy valaki tudományos munkát végez-e vagy sem. Mindez azt is jelenti, de­rült ki a következőkből, hogy nemcsak egy szűk ré­tegnek van lehetősége arra, hogy új megfigyeléseket te­gyen, jó és hasznosítható következtetésig jusson el. Osztályrésze lehet ez a kór­házi orvosnak, a körzetben dolgozónak egyaránt. Ha a munkája megfelel annak, hogy szolgálja a megelőzést és gyógyítást, újat ad, leg­alább egy keveset, s alkal­mazható a megfigyelés, ak­kor már adott valamit a tu­dománynak. Hadüzenet ez az arisztokratizmusnak, bő­víti a kört, teret nyit a friss, kezdeményező, nyugtalan elméknek. Az orvostudományra a fiatal orvosokra alkalmazott megállapítások köre ter­jeszthető. Bátorító és önbi­zalmat adó lehet mérnök­nek, tanárnak, agrárosnak, gyógyszerésznek egyaránt. A követelmény csupán egy: újat, alkalmazhatót, meg­alapozottat. Kell is a lelke­sítő szó. Elég gyakran va­gyunk tanúi annak, hogy emberek elszürkülnek. Vesz­ni hagyják saját okos gon­dolataikat, felfedezéseiket, ötleteiket. Belefáradnak ab­ba, hogy fórumot keressenek és találjanak arra, hogy a nyilvánosság kritikus vitája elé bocsássák meglátásaikat. Félszegen néznek szembe az összevont szemöldökű tudo­mányosság féltékeny eluta­sításával. 0 lsikkadnak okos dol­gok, tévhitek miatt törnek le tehetséges emberek. Elkelje nekik is a Kertaiéhoz hasonló bizta­tás, bátorítás. Kétségtelen, nem ezek a Nobel-díjhoz vezető biztos utak. De ta­lán nem lelkesítő az, ha valaki egy-egy részered­ménnyel jobbítja a munkát, saját életét, gazdagítja szakterületét? Kétségtelen, nem lehet a tudományosság mértéke a citációs index. Nem lehet ilyennel rémíte­ni a gyakorlati szakembert. E babonának ellentmond a tudománytörténet is. Az igazi elme nem az idézteté- sért, hanem a közért, az újért nyugtalankodik. Bürget Lajos Két növény „házassága" Egész télen zöldtakarmény Nyolc héttel a vetés után nyolcvan tonna friss zöld ta­karítható be az új — káposz­tával^ repcével, rokon — ta­karmánynövényből, a tifon- ból. Furcsa hangzású nevét szülőhazájában, Hollandiában kapta, nemesi tői tudják, mi okból. Családfája hasonlatos az öszvéréhez, mert ez eset­ben is két fajt kereszteztek. Ezek közül a tarlórépát a legöregebb gazda is ismeri, de a kínai kelt talán még a lexikonban sem találhatnók meg. Magas hozam ez a nyolc­van tonna. Ennyit a silóku­korica ad, de nem nálunk, hanem a legjobb minőségű alföldi talajokon. Nagy víz­igényükben hasonlítanak is egymáshoz, de növekedési gyorsaságukat össze sem le­het hasonlítani. A tifon nem­hogy nem fagy le szeptem­berben, de egy nem túl szi­gorú telet károsodás nélkül átvészel. Ez a tulajdonság kü­lönben minden káposztafélé­nek sajátja, de a tifon min­degyikükön túltesz, hiszen fagypont alatt nemcsak hogy él, hanem fejlődik, növek­szik is. Mi több, kellemes ízű, nagy tápértékű legelő egész télen, ha éppen nem borítja hó, bár ez például a juhokat már a takarmánykáposztánál sem zavarta. Az ócsai Vörös Október Tsz-nek nem ez az első kí­sérlete valami új kipróbálá­sára. Savanyúbb homokot a Nyírségben serit találni, mint náluk. A kukoricatermelést tehát nem is erőltetik. Tag­gazdaságaiban a BOSCOOP szarvasmarha-tartási rend­szer vezette be tájegységün­kön ezt a nagy tömegű zöld­takarmányt adó növényt, amely a mostoha körülmé­nyek között is eredményesen termeszthető. Vethető ősszel és tavasz- szal, legeltethető télen és nyáron. Taposásból és rágás­ból újra sarjad, de a siló­kombájn munkáját nem síny­li meg. Nincs olyan takar­mánynövény a tifonon kívül, amely ennyivel fizetne, eny- nyire mostoha körülmények között. Esik Sándor Szabolcs-szatmári küldöttek a kongresszusról Kezdeményezni, végrehajtani A bizalmiak növekvő szerepe Alexa László, az SZMT ve­zető titkára: — Jól szervezett munka­kongresszusról érkeztünk. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy a SZOT beszámolója és a felszólalások — elsősorban Kádár elvtárs beszéde — so­rán az eredmények elismerése mellett sok szó esett a fel­adatokról, sok javaslat hang­zott el. Természetesen gaz­daságpolitikai kérdésekről is szó volt, de a szakszervezetek irányítási, szervezési munkája is az érdeklődés középpont­jában állt. — Az egész kongresszus nagy figyelmet fordított az alapszervezeti munkára, a szakszervezeti tevékenység él­vonalára, ahol a határozatok megvalósulnak. Sok szó esett a bizalmiak szerepéről, személyes felelősségéről. Ez az SZMT-k számára is új feladatokat határoz meg, se­gítenünk, továbbfejlesztenünk kell a bizalmiak munkáját. — A kongresszusi munka első személyes összegzése so­rán azt is kiemelném, hogy növekszik az SZMT-k, szak­maközi szervezetek területpo­litikai munkája, az együttmű­ködés a tanácsokkal, a pép- fronttal és más szerve­zetekkel. A jövőben több po­litikai és gazdasági kezdemé­nyező szerepet kell vállalni az SZMT-nek, de változatlanul ott kell lennünk a végrehaj­tásban is. Összességében a kongresszus megerősítette a magyar szakszervezetek eddi­gi irányvonalát, elismerte a mozgalom fejlődését és sok új feladatot adott. Javítani a munka- körülményeket Gaál Tjöorjpg,, a* VoJári _ 5. számú Vállalat szociálpoliti­kai főelőadóját — akit va­sárnap választottak a SZOT tagjának is — hétfőn reggel 8-kor már munkaügyi döntő- bizottsági tárgyaláson talál­tuk munkahelyén. — Első alkalommal vet­tem részt kongresszuson — mondta —, amelynek közvet­len hangvétele, őszintesége tette rám a legnagyobb ha­tást, a plenáris üléseken, a kisebb tanácskozásokon és a szünetekben a legkülönbö­zőbb szakmák képviselőivel folytatott beszélgetéseken is. — Én természetesen a szo­ciálpolitikai kérdésekre össz­pontosítottam. A kongresz- szuson sok szó hangzott el a munkakörülményekről, a nők, köztük a három műszakban dolgozó édesanyák helyzeté­ről, a megoldás lehetőségei­ről. Néhány felszólalást hall­gatva pedig a gyógyító- és rehabilitációs szemlélet erő­sítése foglalkoztatott. A mi vállalatunknál is sok gépko­csivezető panaszkodik gerinc- bántalmakról, szívproblémák­ról a nehéz, feszített munka miatt. Erre felfigyeltünk, s foglalkozunk a rehabilitációs K öhögünk. Előbb diszkré­ten, ki-ki magának, az­tán, mert ez a téli kö­högés szinte befejezhetetlen, a szemben és oldalt köhögő- re sandítva, szemünkkel je­lezve, hogy tudjuk mi nagyon jól, milyen rossz az ilyen há- romszólamú köhögés. Megszólal az asszony a sa­rokban : — Influenza ... Mondjuk neki,, hogy ugyan már, egyszerű hülés ez csak, mert megsajnáljuk: zsebken­dőt szorít szegény az orrára, és még valami kölnit is sza­gol, nyilván ellenünk. Visszatartjuk a köhögést, egyikünk cigarettáért kapa­rász, de a sarokban ülő rá­förmed : — Csak nem akar rágyúj­tani? Már az én kezemben is ott van a cigaretta, talán csak idegnyugtatónak, hogy okom legyen a köhögéshez, de az asszony mondja, mondja: — A szomszédunk, szegény, is így köhögött. így kezdte. Pedig de rendes ember volt... Gyújtatlan eldobom a ci­garettát. A szemben és az ol­dalt ülő is zsebreteszi in­kább. — Hétfőn még semmi baja nem volt... — És... — Egyik napról a másikra ment el szegény .. Most már mi kérdezzük: — Influenza? — Nagy, derék ember volt. Egymagába megfogott egy disznót. Egy zsák krumplit úgy vett fel, mint más a ta­risznyát ... Aztán mégis .. — Az orvos mit mondott? — Orvos? Nem ment az or­voshoz soha. Makkegészséges volt. Csak köhögött Hatásos szünetet tart az asszony. Alkalom ez nekünk, hogy felfedezzük az összes sajgást, összes fájdalmat ma­gunkban, még azt is, ami nincs. Én enyhe hányingert is éreztem, és mintha zúgott volna a fülem. — Láza volt? — Láza? Miért lett volna láza? Váltókon csattog már a vo­natkerék, az asszony a sarok­ból leszállrfl készül. Ugrunk, egymást előzve emeljük le a csomagját, feladjuk a kabát­ját is, mert riasztó félelem bennünk az a nagy derék ember, akinek hétfőn még semmi baja sem volt. — Hát az influenza... — Nem volt az influenzás. Csak betört a kocsmába. És köhögött. Ügy vették észre. Egyik napról a másikra vit­ték el szegényt... Az asszony diadalmasan ránk néz, és kivonul. Vélet­lenül szállt dohányzóba... Mi rágyújtunk. Felszaba­dultan, boldogan, eszünkbe se jut, hogy félórát megúsz­tunk köhögés nélkül. Mélye­ket szippantunk a drága füst­ből, és előbb diszkréten, majd egyre harsogóbban, több szó­lamban is köhögünk. (bartha) munkakörök kiszélesítésének lehetőségeivel. — Én is szerettem volna felszólalni az egyik szekció­ülésen. s elmondani a fiata­lokkal kapcsolatos tapasztala­tokat. A szakszervezet és a szocialista brigádok is sokat tehetnek azért, hogy jól szer­vezett munkásokká váljanak, talán ebben még nagyon sok a kihasználatlan lehetőség. Egyébként a kongresszuson felfigyeltem arra is, hogy né- hányan sürgették: kevesebb értekezletet, és beszédet, he­lyette több munkát kíván felgyorsult gazdasági életünk. Csökkenteni a bürokráciát Buzsáki László, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára: — Negyedik alkalommal vehettem részt szakszerveze­ti kongresszuson. Erre a ta­nácskozásra véleményem sze­rint az volt a legjellemzőbb, hogy a szakszervezeti tago­kat, így az ország lakosságát is foglalkoztató legfontosabb kérdésekről volt szó, s nem az egyes ágazati szakszervezetek kongresszusain elhangzottak összegzéséről. Természete­sen minden szakma küldötte megtalálhatta az őt érintő sajátos feladatokat is, így én is felfigyeltem a kereskede­lem, a pénzügy, a vendéglátás területén dolgozókat érintő" beszámolórészekre, felszóla­lásokra. — Többen érintették, hogy fontos politikai feladat, a lakosság ellátásának javítása, amely mellé párosult a vásár­lási körülmények javítása, ami viszont a legtöbb eset­ben már a kereskedelem dol­gozóinak miinkakörülményeit is javítja. Felvetődött, hogy a kereskedelmi dolgozók ho­gyan tehetnének többet az el­látás javításáért, a kevesebb hiánycikkért, s ebben mi­lyen feladatai lehetnek — főként az együttműködés ja­vításában — a szakszervezet­nek. Sokszor volt téma a mi­nőség : a kereskedelemben dolgozók csak azt tudják első osztályú áruként adni a ve­vőnek, amit ők is hibátlanul kaptak. , — Két sajátos, csak a KPVDSZ tagságát érintő fel­szólalás is elhangzott: szak- szervezetünk főtitkára a ke­reskedelmi dolgozókat érintő bérintézkedésekről, azok ha­tásairól beszélt. Egy felszó­laló pedig nagyon szívünk­ből szólt, amikor a filléres árváltozások megszünteté­sét kérte, a 10—20 filléres ja­vítások átvezetése, a leltár, az újracimkézés sokszor jóval többe kerül, mint amennyi az árváltozások összegezett hatá­sa — csak plusz munkát ad, a bürokráciát növeli. M. S. Rossz­hiszemű ... rendelet H úsz vagy harminc év­vel ezelőtt Záhonyba küldték a vasutast. Így kívánta a szolgálat. Tet­te a dolgát, résztvett a szál­lítás, átrakás sokszor hősi­esnek tűnő munkájában. Egyedül a szolgálati lakás volt az, amivel többet ka­pott másutt dolgozó társai­nál. Megöregedett, nyugdíjba került. A hivatalos szóhasz­nálat szerint jóhiszemű, jogcím nélküli lakóvá vált. Közben a gyerekek felnőt­tek, családot alapítottak, el­kerültek. Az idős házaspár, vagy a megözvegyült egye­dül maradt a háromszobás házban. Szívesen elcserélné kisebbre' — ha tehetné. Csakhogy ő jogcím nélküli lakó, aki, egy rendelet sze­rint nem cserélhet, csak le­adhatja lakását (ha lenne hová mennie). Ugyanakkor az újonnan épült, egy, más­félszobás lakásokban két gyerekkel szorong a másik vasutas. Ő is cserélne, de nem lehet. Nem marad más, mint a rendeletét szidni. A jóhi­szemű elképzelésből rossz­hiszemű rendelet lett. (lányi) Zöldalma izu uaito új élelmiszeripari termékek Megyénk négy élelmiszer- ipari vállalatánál új termé­kek gyártására rendezkedtek be. Ezzel tovább javul a la­kossági ellátás. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat egy újítás nyomán idén először tortakarikák gyártását kezdte el. Az új termékből karácsony előtt mintegy 14 ezer darabot hoz­nak forgalomba. A vállalat ezekben a hetekben kétféle sós és édes teasütemény gyár­tásával kísérletezik. A teasü­teményeket januártól gyárt­ják folyamatosan. A Máté­szalkai Sütőipari Vállalat idén az úgynevezett pite család­dal bővítette a választékot. Űj cukrászüzemet is létrehoz­tak a mátészalkaiak. Ebben * sajtos termékeket, valamint linzert és búrkiflit készíte­nek. A nem rég avatott máté­szalkai sütőüzemben elsősor­ban egykilós kenyereket gyártanak. • A Nyírkémiai Vállalat idén először hozta forgalomba a zöldalma ízű üdítőt. A pró­bagyártást elkezdték és a jö­vő év elejétől banán ízű üdí­tővel lepi meg a fogyasztókat a vállalat. A Szabolcs-Szat- már megyei Tejipari Válla­lat december közepétől folya­matosan gyártja új termékét, a csokis Túró Rudit. A kí­sérletek, a próbaízesítések to­vább tartanak, a jövőben még újabb Túró Rudikat hoz for­galomba a tejipar. Szupervetélkedő A Szabolcs-Szatmári Szövetke­zetek című üzemi lap ötéves, a COOPTOURIST Utazási Iroda tíz­éves jubileuma alkalmából szu­pervetélkedőt rendezett a MÉ­SZÖV szövetkezetpolitikai osztá­lya a megye ÁFÉSZ-fiataijainak. A vasárnapi, baktalórántházi dön­tőben öt csapat vizsgázott a zsűri előtt. Az első helyet a házigazda Baktalórántházi ÁFÉSZ együttese szerezte meg, a Nyíregyházi, a Vásárosnaményi, a Nyírbátori és az Ibrányi ÁFÉSZ előtt. Az első díj szovjetunióbeli utazás volt, amit a COOPTOURIST nyíregy-rr házi irodája ajánlott fel az öt­tagú győztes csapatnak. A többi együttes is értékes jutalmakban részesült. „Citációs index" 3 Már a tavaszra készülnek a nyíregyházi Béke Tsz-ben. 80 asszony csillagfürtöt válogat. A nemes magvakat első osztályú vetőmagként hasznosítják. (Elek Emil felvétele) VASÁRNAP ÉRT VÉGET A MAGYAR SZAK- SZERVEZETEK XXIV. KONGRESSZUSA. HÉT­FŐN DÉLELŐTT HÁROM SZABOLCS-SZATMÁRI KÜLDÖTTEL BESZÉLGETTÜNK A KONGRESZ- SZUS ESEMÉNYEIRŐL.

Next

/
Thumbnails
Contents