Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 16. A szakszervezetek XXIV. kongresszusának határozata A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa megvitatta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját, valamint a számvizsgáló bizottság jelentését az elmúlt öt évben végzett munkáról, jóváhagyta a szak- szervezetek alapszabályának módosítá­sára tett előterjesztést. A határozat leszögezi: társadalmi helyzetünket, szocialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetértett a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kong­resszusa által végzett elemzéssel, érté­keléssel és magáénak vallja a kitűzött célokat és feladatokat, mert azok híven tükrözik népünk, a munkásosztály, a négy és félmilliós szakszervezeti tagság érdekeit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szak- szervezetek az elmúlt években is felelős, cselekvő részesei voltak mindannak, ami a szocialista építés programjának végre­hajtásáért történt és történik. Eredmé­nyeik mellett azonban vannak kifogá­solható tényezők is. Sok tisztségviselő még bátortalanul él a szakszervezeti jo­gokkal és az érdekvédelmi funkció ér­vényesítésében is. sok még a bizonyta­lanság. Az irányító, ellenőrző munkában is akadnak még bürokratikus, formális vonások. n A határozat rámutat, hogy társadal­munk vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely a marxizmus—leni- nizmus elvei és saját történelmi tapasz­talatai alapján megteremtette azokat a politikai és jogi feltételeket, amelyek között a szakszervezetek betölthetik hi­vatásukat. A szocialista társadalom épí­tése a szakszervezeti mozgalom, által képviselt négy és fél millió szervezett dolgozó ügye is. Ebből fakad a szakszer­vezetek kettős funkciója: egyfelől szer­vezik és nevelik a dolgozókat a munkás­hatalom védelmére, erősítésére, társadal­munk politikai, gazdasági, kulturális erejének növelésére, másfelől segítik és ellenőrzik a munkások, a dolgozók anya­gi, szociális és kulturális érdekeinek ki­elégítését, védelmezik a dolgozók tör­vényekben, rendeletekben biztosított jo­gait, képviselik érdekeit. A kongresszus megállapította, hogy az állami és a szakszervezeti szervek kö­zött jól működő munkakapcsolat alakult ki, de a növekvő feladatok ennek to­vábbfejlesztését igénylik. Vegyenek részt a szakszervezetek aktívabban az ország- gyűlés munkájában. Szervezett feltétele­ket kell biztosítani ahhoz is, hogy a bérből és fizetésből élők életkörülményeit érin­tő minden rendelkezés meghozatala előtt a SZOT, az érintett ágazati szakszerve­zet véleményt mondhasson. Q A gazdasági építőmunka kérdéseit érintve a határozat kifejti, hogy a szak- szervezetek egyetértenek a VI. ötéves terv irányelveiben megfogalmazott el­gondolásokkal, gazdaságpolitikánk ter­vezett fő céljaival és irányaival. A gaz­daságpolitika fő irányvonala a haté­konyság és a versenyképesség növelése, a minőségi tényezőkön alapuló intenzív fejlődés kibontakoztatása legyen. A szak- szervezetek azt az álláspontot képvise­lik, hogy az életszínvonalban elért vív­mányaink megőrzése és megszilárdítása érdekében tartós, hosszú távú megoldá­sok kerüljenek előtérbe. A szocialista munkamozgalmak szoro­san kapcsolódjanak gazdaságpolitikai törekvéseinkhez. Segítsék a vállalati bel­ső tartalékok gyorsabb feltárását és hasznosítását, a gazdasági erőforrások ésszerűbb, takarékosabb felhasználását, az újító, az alkotó munka hatékonyabb kibontakoztatását. A szocialista demokrácia érvényesü­lése, fejlesztése társadalmi előrehaladá­sunk egyik döntő feltétele. A szocialista demokrácia fórumai kialakultak, mű­ködnek, most tartalmasabbá tételük a legfőbb feladat. Ennék feltétele, hogy a szakszervezetek fellépjenek a demokra­tikus módszereket lebecsülő nézetek és gyakorlat ellen, utasítsanak el minden formalitást, látszatdemokráciát. Határo­zottan követeljék meg, hogy mindenütt vegyék figyelembe azoknak a vélemé­nyét, akiket a döntések érintenek, s akikre a feladatok megoldása hárul. Kü­lönös figyelmet kell fordítani a szakszer­vezeti főbizalmiak, bizalmiak és a mun­kahelyi gazdasági vezetők, illetve a bi­zalmi testületek és a vállalatok, intéz­mények vezetői közötti együttműködés­re. Ennek keretében vállalniuk kell az érdekek ütköztetéséből fakadó esetleges konfliktusokat is. A szakszervezeti szer­vek meggyőző módon képviseljék az egyéni, a kollektív, a társadalmi érde­keket, a napi, a távlati célok helyes sor­rendjét. A határozat szükségesnek tartja, hogy ne csökkenjen azoknak az életszínvona­la, akik a megnövekedett követelménye­ket teljesítik. Aki pedig ennél többet nyújt, azé növekedjék is. A szocialista célokra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban az alacsony jövedelműek, a sokgyermekes családok, a nyugdíjasok helyzetének javítására, a lakásépítés fej­lesztésére kell felhasználni. A közvélemény megérti, hogy az árak­nak a piac és a termelés igényeihez kell alkalmazkodniuk, de igényli, hogy az eddiginél gondosabban mérlegeljék a szükséges áremelések gazdasági indo­kait, a különböző rétegekre gyakorolt hatását. Központi árintézkedéseknél, a bérek reálértékének megtartása érdeké­ben indokolt esetekben alkalmazni kell a kompenzálás lehetőségeit. A szakszer­vezetek sem gazdaságilag, sem társadal­milag, sem politikailag nem tartják cél­szerűnek, hogy kialakuljon az árak és bérek „versenye”. Ezért elvárják az ál­lami intézményektől, hogy az árképzés­ben és árellenőrzésben érvényesítsék a legszigorúbb állami fegyelmet, és ennek megsértői, valamint a tisztességtelen ha­szonra, szert tevők ellen példamutató szi­gorral lépjenek fel. A szakszervezetek javasolják a kor­mánynak, hogy a következő tervidőszak­ban olyan bérpolitikai gyakorlatot foly- tasson, amely elősegíti az egyes ágazatok' munkaerő-ellátásában, a szakképzett­ségben tapasztalható jelenlegi ellent­mondások mérséklődését, megszünteté­sét. Szükséges, hogy a közeljövőben hosszabb távú bérpolitika kidolgozására is sor kerüljön, amit a dolgozókkal elő­zetesen meg kell vitatni. A kongresszus rámutat, hogy a teljes foglalkoztátást hazánkban változatlanul fenn kell tartani. A kongresszus belát­ja, hogy a szocialista társadalomban a teljes foglalkoztatottság és a létbizton­ság a munkaerő-gazdálkodásban nem jelenthet mozdulatlanságot. A társa­dalom nem garantálja kinek-kinek a kí­vánsága szerinti munkahelyet. Lehető­séget kell teremteni azonban arra, hogy mindenki képzettségének és képességé­nek megfelelően helyezkedjék el. Na­gyobb mértékben kell megszervezni a dolgozók továbbképzését, illetve átkép­zését. Ki kell dolgozni az egységes, kor­szerű renabilitáció rendszerét, ezzel is segítve a rugalmasabb munkaerő-gaz­dálkodást, az egyéni és társadalmi ér­dekek jobb összhangját. A szakszerve­zetek működjenek közre abban, hogy a szükségessé váló munkaerő-átcsoporto­sítás körültekintő előkészítéssel, ember­séggel történjék. A szakszervezetek szükségesnek tart­ják az ötnapos munkahétre való áttérés megkezdését. Ezzel együtt gondoskodni kell a munkafegyelem megszilárdításá­ról, a munkaidő jobb kihasználásáról, valamint arról, hogy szabad idejüket hasznosan tölthessék el a dolgozók. A társadalmi juttatások rendszere, színvonala szocialista életünk egyik leg­nagyobb vívmánya. A szakszervezetek álláspontja az, hogy gazdasági eredmé­nyeinkkel összhangban ezeket meg kell őrizni, megszilárdítani és továbbfejlesz­teni. A kongresszus hosszú távú szociál­politikai terv megfogalmazását és elő­zetes társadalmi vitára bocsátását java­solja. Szinten kell tartani, de lehetőleg még javítani is kell a gyermekellátást, az ifjúságról való gondoskodást. Köny- nyíteni kell a többgyermekes családok terhein. Ezért javasolja a kongresszus a gyes és a családi pótlékok felemelé­sét, az óvodai hálózat, az általános is­kolai és a napközi otthoni helyek szá­mának növelését. Szükségesnek tartja az alacsony nyugdíjak reálértékének meg­őrzését, fejlesztését. Ki kell dolgozni az idősekkel való foglalkozás társadalmi programját. D A kongresszus szükségesnek tartja, hogy tovább erősödjék a szakszervezeti vezető testületek, választott tisztségvi­selők és aktivisták felelőssége a nevelő munkáért. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista brigádok kul­turális és közéleti tevékenységére; az olvasómozgalmakra; az öntevékeny mű­vészeti együttesekre. A szakszervezetek segítsék a szakmai képzést és tovább­képzést, valamint az alapműveltség ál­talános megteremtését. Vonják be foko­zottabban a műszaki értelmiséget a vi­lágszínvonalú műszaki ismeretek, eljá­rások terjesztésébe. El ' A szakszervezeti demokráciában az el­múlt öt évben kibontakozott pozitív fo­lyamatokat új elemekkel kell bővíteni úgy, hogy társadalmi hatásuk tovább erősödjék. Az eddigieknél is jobb tájé­koztatással, rendszeres képzéssel, to­vábbképzéssel és folyamatos módszer­tani segítséggel kell biztosítani, hogy a bizalmiak csoportjuk tényleges, elismert vezetői, a gazdasági vezetésnek pedig felelős partnerei legyenek. A határozat rámutat, hogy a szak- szervezeti mozgalom irányítása egységes. A minisztériumok felépítésében bekö­vetkező szervezeti változás érinti a szak- szervezetek tevékenységét . is. Ki kell dolgozni az összevont minisztériumok­kal való együttműködés szervezeti for­máit és módszereit. A kongresszus arra is felhívja a figyelmet, hogy fontos fel­adat a dolgozók sokoldalú tájékoztatása. A SZOT és a kormány megbeszélései­ről, az ágazati szakszervezetek és mi­nisztériumok közös tanácskozásairól, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, vala­mint a megyei tanácsok vezetőinek meg­beszéléseiről, az igazgatók és a szakszer­vezeti bizottságok tárgyalásairól a dol­gozóknak a korábbiaknál alaposabb" tá­jékoztatást kell nyújtani. A nemzetközi kapcsolatokkal foglal­kozva a határozat felhívja a szakszerve­zeteket, hogy hagyományaikhoz híven aktívan vegyenek részt a világ dolgozói­nak a békéért, a társadalmi haladásért, a jobb élet- és munkakörülményekért, a szocializmusért vívott küzdelmében. Szorgalmazzák és segítsék elő a külön­böző irányzatú szakszervezetek együtt­működését és akcióegységének erősíté­sét. Továbbra is tekintsék meghatározó­nak a szoros barátság és együttműködés erősítését a szocialista országok szak- szervezeteivel, törekedjenek arra, hogy ezek a kapcsolatok tartalmasabbakká váljanak. Az internacionalista hagyomá­nyokhoz híven részesítsék sokoldalú tá­mogatásban a fejlődő országok szakszer­vezeteit. Gazdagítsák kapcsolataikat a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel, elsősorban Európában. Fokozottabb len­dülettel, kezdeményezőbben vegyenek részt a szakszervezeti világszövetség és a szakmai nemzetközi szövetségek mun­kájában. Befejezte munkáját a szakszervezeti kongresszus (Folytatás az 1. oldalról) olyan erőt, amely a kibonta­kozást, a problémák szocialis­ta megoldását szolgálja. A főtitkár összefoglalója után az elnök bejelentette, hogy a számvizsgáló bizott­ság munkájával kapcsolatban észrevétel nem hangzott el. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag elfogadták a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa írásos és szóbeli beszá­molóját, a számvizsgáló bi­zottság jelentését, valamint Gáspár Sándor összefoglaló­ját. A kongresszus az elé ter­jesztett határozati javaslatot — a módosításokat figyelem­be véve — határozattá emel­te, végül elfogadta a magyar szakszervezetek alapszabályá­nak módosítását. Gáspár Sándor vitazárója után sor került a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság újjá- választására. Mindkét újjá választott testület ezután megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöke Földvári Aladár, főtitkára Gáspár Sándor lett. Alelnökök: Du- schek Lajosné, Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferenc- né, Palotai Károly. Főtitkár- helyettesek: Jakab Sándor és Gál László. Titkárok: dr. Cse- hák Judit, Sólyom Ferenc, Timmer József és Virizlay Gyula. A SZOT tagjaivá válasz­tották megyénkből Gaál Ti­bornét, a Volán 5. sz. Válla­lat szociálpolitikai főelőadóját, a vállalati munkaügyi döntő- bizottság elnökét, Oláh Gá­bort, a Pedagógusok Szak- szervezete megyei bizottságá­nak titkárát, Petrikovics Ist- vánnét, a Nyíregyházi Kon­zervgyár szakmunkását, Sza­bó Imrénét, a nagyhalászi politextilgyár szb-titkárát. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa Földvári Aladár zárszavával * ért vé­get Kádár János fogadta dr. Armand Hammert Megállapodások aláírásával zárult az amerikai üzletemberek budapesti látogatása Kádár János, az MSZMP KB székházában fogadta dr. Ar­mand Hammert. (Kelet-Magyarország telefotó) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn a KB székhá­zában fogadta dr. Armand Hammert, az Occidental Petroleum Corporation igaz­gató tanácsának elnökét, a neves amerikai közéleti sze­mélyiséget, aki a konszern más vezetőivel szombaton érkezett budapestre. A talál­kozón jelen volt Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a kormány gazdasági bizottságának el­nöke. Marjai József — ugyan­csak hétfőn — az Országház­ban megbeszélést folytatott dr. Armand Hammerrel az Occidental Petroleum és az érdekeltségi körébe tartozó cégek, valamint a magyar vállalatok üzleti, termelési kapcsolatairól és más kölcsö­nös érdeklődésre számot tar­tó kérdésekről. Az amerikai üzletemberek budapesti tárgyalásai meg­állapodások aláírásával zá­rultak. A természeti erőfor-" rások komplex hasznosításá­ra vonatkozó műszaki-tudo­mányos, gazdasági és keres­kedelmi együttműködésről szóló keretmegállapodást az Occidental Petroleum Kon­szern részéről dr. Armand Hammer, az érdekelt ma­gyar vállalatok nevében a központi bányászati fejlesz­tési intézet, valamint a Mi- neralimpex Külkereskedelmi vállalat vezetői látták el kézjegyükkel. Ennek alapján kidolgoz­zák az együttműködés lehe­tőségeit az olaj- és földgáz, valamint szilárd ásványok kutatásában, feltárásában és kitermelésében, továbbá kü­lönböző vegyipari termékek közös gyártásában és értéke­sítésében. Ezen kívül vegyes­vállalatok létrehozását és — harmadik piacokon — közös fellépés kialakítását is célul tűzték ki. A Tatabányai Szénbányák és az Island Creek Coal — az Occidental leányvállalata — az Egyesült Államokban működő vegyesvállalat lét­létrehozásáról írt alá szerző­dést. Ebben a magyar Hal- dex eljárás alkalmazásával az amerikai szénbányák meddőhányóinak hasznosítá­sát irányozzák elő közös be­ruházással. Dr. Armand Hammer és kísérete hétfőn elutazott Bu­dapestről. Befejeződött az afganisztáni pártkiildöttség látogatása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására 1980. de­cember 8—14 között látoga­tást tett hazánkban az Afga­nisztáni Népi Demokratikus párt küldöttsége, élén Mah­moud Barylai-val, a központi bizottság és a forradalmi ta­nács tagjaival, a kb külügyi osztályának vezetőjével. Az afgán küldöttséget fo­gadta Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. A vendégekkel megbeszélést folytatott Be- recz János, a Központi Bi­zottság tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. A dele­gáció látogatást tett a KB párt- és tömegszervezetek osz­tályán, a Népszabadság szer­kesztőségében, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsánál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál, az országgyűlés külügyi bizottságánál, Pest megyében és az Ikarus Ka­rosszéria és Járműgyárban. A szívélyes, baráti légkör­ben és a teljes egyetértés szellemében lefolyt megbeszé­léseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást orszá­gaik helyzetéről, pártjaik ha­zai és nemzetközi tevékeny­ségéről és soron lévő felada­tairól. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet kérdései­ről, különös tekintettel a kö­zel- és közép-keleti térség legutóbbi eseményeire. Az MSZMP képviselői meg­erősítették a magyar kommu­nisták szolidaritását az afgán néppel, amely az ANDP ve­zetésével munkálkodik az áp­rilisi forradalom céljainak megvalósításán, az új társa­dalom építésén és küzd a forradalom vívmányainak megvédelmezéséért, Afganisz­tán függetlenségének, szuve­renitásának biztosításáért, az imperialista erők és szövetsé­geseik intervenciós, beavatko­zási kísérletei ellen. Támoga­tásukról biztosították az ANDP, az afgán kormány nemzetközi kezdeményezése­it, amelynek célja az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság körüli helyzet politi­kai rendezése. A két párt képviselői fon­tosnak tartják, hogy az euró­pai béke és biztonság kérdé­sével foglalkozó madridi ér­tekezlet konstruktív szellem­ben tanácskozzon és gyakorlati lépéseket tegyen a helsinki záróokmány egészének mi­nél teljesebb megvalósítása érdekében. Hangsúlyozták, hogy Közel­és Közép-Keleten csakúgy, mint a világ más térségében a növekvő feszültséggócok, és különösen az imperialistaelle­nes politikát folytató államok fegyveres konfliktusai nem­csak az adott térség biztonsá­gát veszélyeztetik, hanem növelik a világháborús ve­szélyt, és az imperialista ha­talmak törekvéseinek ked­veznek. Tárgyalásuk során áttekin­tették a pártközi kapsolato- kat, és aláírták az MSZMP és az ANDP együttműködési megállapodását. A küldöttség vasárnap elutazott Budapest­ről.

Next

/
Thumbnails
Contents