Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-14 / 267. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1980. november 14. Napi külpolitikai kommentár állóháború és diplomácia A legutóbbi hírügynökségi jelentések szerint az iraki—iráni fronton Abadan városa körül csökkent a harcok hevessége, más szakaszokon pedig csaknem tűzszüneti nyugalom uralkodik. A jelek arra mutatnak, hogy az ellenfelek kifulladtak: Irak erejéből már nem futja, hogy tovább folytassa, vagy mélyítse a háború kezdeti szakaszában indított of- fenzíváját, Irán pedig még nem képes egy ellentámadás megindítására, illetve megszállt területe — mintegy 4 ezer négyzetkilométerről van szó — visszafoglalására. Mindkét fél beásta magát és berendezkedik a téli időszakra. A világ közvéleményének figyelme így érthetően az áldatlan háború felszámolását célzó diplomáciai erőfeszítésekre tevődött át. Ezeket azonban nagymértékben nehezíti az, hogy a szemben álló felek politikai értelemben is mélyen beásták magukat. Irán eredeti álláspontja: semmiféle tárgyalásra nem hajlandó, amíg az utolsó iraki katona is el nem hagyja területét. Bagdad erre viszont csak akkor hajlandó, ameny- nyiben Irán lemond a Shatt Al-Arab folyóra támasztott jogáról, valamint a Hormuzi- szorosban levő, s a sah idejében elfoglalt három stratégiai fontosságú, korábban lakatlan, de arabnak tartott kis szigetekről. Ha Irán erre nem hajlandó, Irak „a végsőkig folytatja a harcot” — jelentette ki keddi sajtóértekezletén Szaddam Husszein iraki elnök. Sőt, azt is kilátásba helyezte, hogy ha Irán folytatja a háborút, országa további területi követelésekkel áll elő. örvendetes jel, hogy — először történt! — e feltehetően propagandasztikus célzatú kijelentésre Teherán nem „licitált rá”. Mi több, hivatalosan közölték: az iráni vezetés tisztázni szeretné néhány részletét annak az iraki béketervnek, amelyet az el nem kötelezett országok nevében közvetítő Malmierca kubai külügyminiszter a múlt hónapban nyújtott át. Az ötpontos tervezetben Teherán szerint „kétértelműségek” vannak, amelyeket tisztázni kell ahhoz, hogy az iráni kormány érdemi választ adhasson. U gyanakkor Radzsai iráni miniszterelnök bejelentette: országa beleegyezik abba, hogy ENSZ- küldött látogasson Teheránba a háború kérdésének megvitatására. Waldheim főtitkár Olof Palme volt svéd miniszterelnököt bízta meg a két szemben álló ország közti közvetítéssel. Malmierca kubai külügyminiszter pedig, aki jelenleg Bejrútban Jász- szer Arafattal, a PFSZ vezetőjével tárgyal, minden bizonnyal szintén vállalkozik a „kétértelműségek” tisztázására. Biztató jelek ezek, de egyelőre túl aprók ahhoz, hogy belőlük levonhassuk a következtetést a háború közeli befejezéséről. Pál fi Viktur Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki Kekkonent Csütörtökön a Kremlben ünnepélyes körülmények között Urho Kaleva Kekkonen finn köztársasági elnöknek átnyújtották a nemzetközi Lenin-békedíjat. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének első elnökhelyettese, Borisz Pono- marjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára, a minisztériumok, . társadalmi szervezetek képviselői. Az aranymedált és az oklevelet Nyikolaj Blohin akadémikus, a Nemzetközi Le- nin-békedíj Bizottság elnöke nyújtotta át. Nyikolaj Blohin hangoztatta: Urho Kekkonen hosszú évek óta munkálkodik a népek közötti együttműködés szélesítése, a fegyverkezési hajsza korlátozása, az enyhülés és a nemzetközi biztonság érdekében. Nagy elődjével, Kusti Paasi- kivivel együtt új alapokra helyezte a finn külpolitikát, amely a Szovjetunióhoz fűződő barátság és sokoldalú együttműködés elmélyítésére, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására törekszik. Kekkonen köszönetét mondott a megtiszteltetésért és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a finn—szovjet együttműködés és barátság — amely az 1948-ban megkötött szerződésen alapul — nemcsak a két ország viszonyát határozza meg, hanem stabilizáló tényezőként hat az észak-európai békés fejlődésre is, s hatása e térség határain túl is érződik. Kekkonen elnök kifejezte azt a reményét, hogy a Madridban folyó európai találkozó' eredményes lesz, s elősegíti a kormányok közötti bizalom megerősítését. Az ünnepséget követően a Nemzetközi Lenin-békedíj Bizottság vacsorát adott Urho Kekkonen tiszteletére. Olasz lapvélemények Colombo moszkvai látogatásáréi Az olasz sajtó nagy figyelmet szentel Emilio Colombo olasz külügyminiszter és Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke moszkvai tárgyalásának. A L’Unitá, az OKP lapja részletesen ismerteti a Brezsnyev és Colombo találkozóján elhangzottakat, és kiemeli, hogy a moszkvai tárgyalások pozitív szellemben zajlottak le. Az olasz televízió híradója hangsúlyozta, hogy Brezsnyev és Colombo találkozója „baráti, hasznos és építő jellegű” volt. „A szovjet és az olasz tárgyaló fél, noha néhány nemzetközi kérdésben különböző álláspontot vallott, egyetértett abban, hogy a kétoldalú, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok fejlődése elősegíti az enyhülési folyamatban felmerült problémák leküzdését” — írja egyebek között a Paese Sera című baloldali római napilap. A La Stampa című torinói független napilap rámutat, hogy a szovjet—olasz tárgyalások eredményeképpen széles távlatok nyíltak a két ország gazdasági, ipari és energetikai együttműködésének elmélyítése előtt. A La Republica című római napilap megemlíti: a Brezsnyev—Colombo találkozó ismételten bizonyítja, hogy a Szovjetunió mekkora figyelmet szentel a jelenlegi bonyolult időszakban a „politikai érintkezés összes csatornái” felhasználásának. Apró Antal Helsinkiben Az Apró Antal vezetésével hivatalos látogatáson Finnországban tartózkodó ország- gyűlési delegáció csütörtökön Helsinki város vendége volt. A küldöttség délelőtt a főváros nevezetességeivel ismerkedett, utána Raimo Ilaskivi, Helsinki főpolgármestere ebéden látta vendégül őket. Az ebéden részt vett Johannes Vironlainen, a finn parlament elnöke, Veikko Helle, a parlament első alelnöke, valamint Helsinki város vezetői. Este dr. Matusek Tivadar helsinki magyar nagykövet fogadást adott a parlamenti delegáció tiszteletére. A fogadáson megjelent Johannes Vironlainen, Veikko Helle, a kormány több tagja, a politikai pártok és társadalmi szervek vezető személyiségei. A tervek szerint a delegáció pénteken és szombaton Oulu városba, vasárnap pedig Kuopióba látogat. (Folytatáa ai 1. oldalról) polgárai külföldre utazzanak, más népek életével, kultúrájával, történelmi értékeivel megismerkedjenek. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy néhány nyugati ország nem viszonozza a külföldi turisták számára kedvező gyors magyar vízumgyakorlatot. A madridi találkozó céljáról, feladatairól szólva az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a találkozóra kedvezőtlen nemzetközi feltételek között került sor. Az enyhülés elleni támadások, a katonai erőfölény megszerzésére és a kétoldalú kapcsolatok korlátozására irányuló lépések következtében lelassult a kelet —nyugati kapcsolatok fejlődése. Bonyolultabbá teszik a helyzetet azok a törekvések is, amelyek igyekeznek mesterségesen összekapcsolni az európai biztonsági folyamatot a más térségekben kialakult konfliktusokkal. „A magyar közvélemény is megkönnyebbüléssel és egyetértéssel fogadta, hogy átmeneti megtorpanás után folytatódik a magas szintű kelet— nyugati párbeszéd” — jelentette ki a magyar küldöttség vezetője, majd leszögezte: „Megítélésünk szerint a helsinki értekezlet óta kialakult sokrétű kapcsolatok szilárdnak bizonyultak, kiállták a teherpróbát.” „A Magyar Népköztársaság az európai biztonság és az együttműködés erősítésére kívánja felhasználni a találkozó nyújtotta lehetőségeket” — jelentette ki Nagy János. A magyar küldöttség tevékenyen, építő szellemben, az eredményességet előmozdító módon kíván működni. A találkozó célját illetően Nagy János kiemelte, hogy a jelenlegi nemzetközi feltételek között különösen fontos szerepe van a katonai enyhülésnek, a bizalom erősítésének. Ehhez a madridi találkozó elsősorban azzal járulhat hozzá, hogy döntést hoz az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó értekezlet összehívásáról. Nagy János emlékeztetett arra hogy a Varsói Szerződés tagállamai már javaslatot tettek a konferenciára, s arra is, Rogy érdeklődéssel tanulmányozzák a más államok által benyújtott javaslatokat. Kifejezte reményét, hogy az álláspontokban már fellelhető annyi azonos vagy hasonló elem, amely kiindulópontul szolgálhat az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet összehívásához. Befejezésül a magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a tárgyszerű légkörben folytatott, konkrét megállapodásokra törekvő munka révén a madridi találkozó előmozdíthatja az európai biztonsági folyamat fejlődését, a biztonság és együttműködés erősítését. ______________03 MEGOLDÁSOK______________ Csehszlovákia a 80-as évtized küszöbén e A pilseni Skoda Művekben az idén készült el ez a nyolctengelyes, 5000 kW teljesítményű villanymozdony, amelynek utazósebessége 100 km/óra. A gazdaságirányítás javítását célzó csehszlovák intézkedésekről az év folyamán Lubomír Strougal miniszter- elnök és Leopold Lér pénzügyminiszter szólt részletesebben. A feladat világos: meg kell alapozni a világ egyik legiparosodottabb országának további gazdasági mobilii <át. Nincs itt semmi túlzás. Csehszlovákia, amelyben a világ lakosságának 0,37 százaléka él, a világ ipari termelésének 1,6 százalékát adja, ezen belül az acéltermelés 2,1 százalékát. Az egy főre eső termelési volumen a világátlag négyszerese (!) És el ne feledjük, hogy a mostani ipari produkció tizenegyszerese az 1948-inak. Mindez azonban azt is jelenti, hogy Csehszlovákiának a fejlett szocialista társadalom építése közben sokszor kell szembenéznie merőben új problémák kihívásával, tehát sok tekintetben új megoldásokat kell találnia. Á történelmi háttér Strougal miniszterelnök a várható intézkedések történelmi-politikai hátteréről elmondta, hogy az irányítás mai rendszere az ötvenes" évek gazdasági feltételeit tükrözi. „Az ötvenes évek végén — mondotta — megért a változás szükségessége. Az ismert okok — főképpen a tárgyi kérdések nem reális felvetése — miatt azonban a lényeges módosítás elmaradt”. A továbbiakban rámutatott, hogy a hatvanas években a párt visszatért e feladatokhoz, de kiforgatták ezt az igyekezetei, visszaéltek vele és a szocializmustól idegen elveket csempésztek a megoldási kísérletbe. „A XV. pártkongresszus azonban ismét napirendre tűzte az irányítás rendszerében és mechanizmusában kívánt módosítások múlhatatlan szükségességét” — mondotta, s hozzátette, hogy „a gazdasági fejlődés minőségileg új, az előző huszonöt évtől alapvetően különböző időszaka vette kezdetét”. Egy év — öt év A gyakorlati intézkedések közül ráirányította a figyelmet az eredmények mércéjének, továbbá a decentralizálás, és a hosszabb távú tervezés kérdése. Ez utóbbinál az eddigi egyéves tervezésről az ötéves tervezésre való áttérésről van szó, hangsúlyozva, hogy a külgazdasági kapcsolatokban nem lehet előre látni, ezért nem a feladatok dogmatikus változtathatatlan- ságábóí indulnak ki az ötéves terv stabilitásának megteremtésénél, hanem a gazdasági viszonyok feltételezett stabilitására törekszenek. Ez persze elkerülhetetlenül magával hoz kényelmetlenségeket. Meg kell változtatni például a fűtőanyagok, az energia- és némely nyersanyagok árát, fel kell számolni a nem hatékony termelést. Vissza kívánják szorítani a gazdaság extenzív fejlődését erősítő tényezőket és új szabályozókkal az intenzív gazdálkodást szándékoznak segíteni. Változtatnak az anyagi érdekeltség rendszerén. A minőség, a hatékonyság honorálására eddig a béralap négy százalékát sikerült lekötni, a jövőben húsz százalékát szánják rá. A vállalatoknál a saját teljesítményt mérik ezentúl, amiben nem szerepel az anyagköltség. „Azt akarjuk elérni — mondotta a miniszterelnök —, hogy a munkabér valóban egyenértékű legyen azzal az eredménnyel, amelyet a munka a társadalom számára produkált”. Leopold Lér pénzügyminiszter az önálló gazdasági elszámolás szerepét emelte ki. A pénzügyi gazdálkodásban a vállalatok ezentúl felhasználják saját anyagi tartalékaikat és a bankhiteleket, miközben tiszteletben kell tartaniok az országos érdekeket és a gazdálkodási szabályokat. Lényegesen csökken a beruházások dotációja az állam költségvetéséből. Új bérpolitika A bérek szerkezete változatlan marad, de 80 százalékukat a normatívák alapján folyósítják, mégpedig az alapbérnek azon teljesítményhez való viszonyából kiszámítva, amelyet az ötéves tervből az adott évre eső feladat alapján szabnak meg. Mindennek meg kell nyilvánulnia a felelős vezetők fizetésében is. Csehszlovákia vezetői nem csinálnak titkot abból, hogy az új bérpolitika „megkülönböztetési folyamatot indít el, amely konfliktusokkal jár”. De hozzáteszik: „Ez a fordulat napjaink parancsa. Ha nem hajtunk végre, kellő határozottsággal, nehézségeink csak halmozódnak, áthatják a társadalmi élet minden szféráját, eljutnak országunk minden polgárához ... A gazdasági alapot a jövő nemzedékek számára is meg akarjuk erősíteni ezekben az években... — Az irányítási rendszer tökéletesítése nem a számos feladatok egyike, hanem stratégiai eszköze lesz a nyolcvanas évek feladatai teljesítésének”. Firon András A Szovjetunióban és külföldön egyaránt jól ismerik a Ívovi védjegyeket. A város ipara élen jár a tervezőmunkában, új gyártmányok sora kerül le itt a tervezők asztaláról. Különösen nagy gondot fordítanak termékeik minőségére. Ez a meórendszer sikeresen működik a „Szovjetunió 50 éve” nevet viselő Ívovi járműgyártó üzemben. A dolgozók azt is elhatározták, hogy az ötéves terv 3. évében — az elmúlt esztendeihez viszonyítva — 500-al emelik a kibocsátandó autóbuszok számát. Már gyártják az új városi és középtávú helyi közlekedésre alkalmas LAZ—4202 típusszámú autóbuszt, amelyet az össz-szövetségi tervező és kísérleti intézetben terveztek. Képünkön: gyártják a helyi közlekedésre alkalmas LAZ—4202-es autóbuszt. (Fotó: APN—KS, V. Kristul felvétele)
