Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

Veszettül acsarkodnak a kutyák. Nyírcsászáriban, az egykori cselédsoron járunk. Nézzem meg ezt is, tanácsolta Szép László iskolaigazgató, mert ha igazat akarok írni a mai Nyírcsászáriról, nem hagyhatom ki a cselédlakásokat sem. Még laknak itt, de megkezdték már a felszámolást. Bedeszkázott ablakok jelzik, hogy — ha megkésve is — tűnőben a múlt.

Igaz, ezek a lakások annak idején az egész országban messze a legkorszerűbbek voltak, persze, már ameny- nyire egy cselédlakást korszerűnek lehet nevezni. Mindenesetre Károlyi Gyula, a „vörös” gróf a lehetőségekhez mérten igyekezett könnyíteni az akkori cselédek életén. A harmincas évek közepén vette meg ezt a birtokot, s akkor építtette a ma már bizony jócskán bulldózert igénylő lakásokat.

— Nem kell rá sokáig várni — mondja Szép László, aki kalauzol a faluban. — A vasútállomásnál már elkészültek az emeletes lakások, az itteniek költöznek majd oda.

Szeretnék benézni egy cselédlakásba, de nincs szerencsém. Dologidő van, az ajtók zárva. A felnőttek dolgoznak, a gyerekek meg iskolában.

— Jól működtetni ezt a haMi is ide vesszük utunkat.

A falu kihalt, csak a bolt előtt várakoznak néhányan a derzsi buszra. Az úton almával megrakott teherautók húznak el, a kertek alatt dízelmozdony dübörög. A kis földszintes iskola mellett építők szorgoskodnak, már kész az új, emeletes iskola alapja. Ha minden igaz, mához egy évre avatják.

A folyosó csendes, most ért véget a szünet. Ha nem tudnánk, hogy iskolában vagyunk, azt hihetnénk, hogy múzeumban járunk. A falon felirat: „Én a múltban a jövendőért túrkálok — Kossuth Lajos”.

Kardok, régi pénzek, könyvek okmányok, cserépedények. Szépen csoportosítva téma, kor szerint. Mindjárt itt az ajtónál ószláv imakönyvek — az 1700-as évek elején telepítették ide a ruszinokat, ruténokat, ők hozhatták magukkal a bibliákat — kelta edények, III. Béla, meg Rákóczi pénzei. Szép László, meg az iskolások gyűjtötték.

— Hihetetlenül gazdag múlttal rendelkezik ez a falu — magyarázza az iskolaigazgató. — Vannak itt nekünk XII. századi emlékeink, sőt jóval korábbiak is, de legalább ilyen érdekesek a régi öregek emlékezetében élő hagyományok. Kérdezzen meg csak két-három idős embert!

Gyerünk hát öregeket keresni! Azt hihetné az ember, mi sem egyszerűbb ennél. Aztán kiderül: akik mesélni tudnának, kint vannak egytől egyig a határban. Almát szednek, tengerit törnek. A tsz-major istállói között botorkálunk. Az egyik ajtónál hatalmas malomkő a lépcső, innen származik a szomszédból. a község egykori szárazmalmából.

— Nem kell aggódni érte, tudunk róla — nyugtat az igazgató. — Megtaláljuk majd ennek is a méltó helyét.

Az út túlsó oldalán üllő cseng, dolgoznak a kovácsok. Igaz, nem fiatalok már, de elbírják még a kalapácsot.

nak látok, akár tízszer is elmondom. Többek között ilyen volt a buszjárat kérése. Mostanra sikerült elérnünk, hogy már iskolabuszunk is van. Nem tudom megállni azt sem, ha valahol hibát látok, hogy ne szóljak. Egyszer még a Kelet-Magyarországba is bekerült a bírálatom. Volt százezer forintunk, amiből járdát csináltattunk az ófehértói út mentén. Építés közben az oda szánt cementnek egy része eltűnt. Azt mondtam, olyan gyenge járdát építettek, hogy egy seprűvel szét lehet seperni. Ezt az újság is megírta. Az illetékesek ezt rossz néven vették, de a járdát újra megcsinálták. Érdemes volt szólnom.

— A termelőszövetkezetben a dohánytermelő asszonyoknak vagyok a brigádvezetője. Az idén nagyon gyenge a dohánytermés, az asszonyok rosszul jártak, mert mi százalékra dolgozunk. Addig jártam a vezetőséget, amíg megmásították az eredeti szerződést. Sajnos az itt dolgozók még így sem érik el az évi tízezer forintos keresetet. Az asz- szonyok ezt nehezen értik meg. Viszont a múlt esztendőben, amikor jó termés volt, kedvező volt a részes művelés.

— A harmincéves társadalmi szolgálat nem fárasztotta ki? Hiszen mindenki tudja, hogy a termelőszövetkezeti és az itthoni munkát ugyanúgy el kell végeznie, mint másoktanácstagsággal, a nőbizottsági tisztséggel nem jár fizetés.

— Ha azt mondanám, hogy olyan erős vagyok, mint húszéves koromban, hazudnék. Az idei tanácsválasztáskor felvetődött bennem, bírom-e még. Vállaltam az újabb öt évet. Érzem, hogy a három község lakossága mellettem áll. Csak egyetlen példát. A lakásépítéshez nem kaptunk kölcsönt, de a község lakói közül sokan segítettek. Még fiatal pedagógusok is adtak néhány ezret, hogy boldoguljunk. Az ilyen esetek megerősítenek. Aki gyermekkora óta benne van a közéletben, nehezen tudja abbahagyni...

Piroskából a harminc év alatt felnövő nemzedéknek — férje után Puskás Istvánné — Piroska néni lett. Felnevelt két gyermeket; a lánya már szárnyára kelt, a fiú is vőlegény. Portájukon a korszerűsített sertés- és baromfiól tele van jószággal, még háztáji dohánytermelésre is futja erejéből. De nagyon várja már, hogy a férje nyugdíjas legyen, aki most Miskolcra jár, mint ipari munkás. Szükség van a segítségre; gyakran fájlalja a derekát, a lábát, görcsösek az ízületek ujjain. Mindezek ellenére búcsúzóul lelkesen beszélt a következő öt év tanácsi teendőiről....

Egy ember jön, lovakat hoz patkolni.

— Mit csináljunk? — tárja szét karját a két kovácsmester : Pityóka András, meg Bényei Lajos. — Szólt a tsz- elnök, nem jönnénk-e be a műhelybe megpatkolni néhány lovat. Nyugdíjasok vagyunk már, de jöttünk, hiszen a fiatalok nemigen értenek már ehhez.

Mindketten még a gróf idejében kerültek ide. Pityóka András valahonnan Munkács környékéről, Bényei Lajos meg Tiborszállás alól. Kovácsmesterek voltak már akkor is.

— Tudja, mi a jó ebben a rendszerben? — néz ránk ravaszkásan a hetven esztendős Bényei mester. — Hogy nem kell dolgozni. Mármint az öregeknek. De sokszor eszembe jutnak azok az öregek még az ántivilágból, akik el- gyengülten, dolgozni nem bhván, koldusbotra jutottak. Nekünk is ez lett volna a sorsunk ... Most meg kapjuk a nyugdíjat, s várjuk a jó időt.

— Azért most is dolgoznak.

— Ez egészen más. Még

bírjuk, s a közösnek szüksége volt ránk. De nem csak addig kellünk, míg fel tudjuk emelni a kalapácsot. Megbecsülnek később is.

Nagy András, a szövetkezet raktárosa helyeslőén bólogat az öreg Bényei szavaira. Nagyot fordult itt a világ, még ha maradt is a cselédházakból néhány. Az ő apja meg ükapja is világéletében az urakat szolgálta, fiai meg szétrepültek. A legidősebb lakatos lett. a középső repülőgép-szerelőnek tanul, a kicsi még itthon van, ötödikes. De ő sem igen marad a faluban.

— Mennek az iparba, közel van Bátor meg Szalka — mondja. — Hogy nekik van-e igazuk, a jó ég tudja. Azért mégiscsak a földből élünk.

Ezen sopánkodik Ruszin János, a szövetkezet ágazatvezetője is. Nem is olyan régen még önálló KlSZ-alap- szervezete volt a téesznek, most meg mutatóban van csak néhány fiatal.

A jövő azonban lépeget már Császáriban is. Felépültek az első emeletes tanácsi bérházak, s kész van a presz- szó, épül az iskola is. Igaz, ezek a már annyiszor emlegetett bérházak legalább any- nyi bosszúságot okoztak a jövendő lakóknak, mint örömet. Már régen be kellett volna költözniük, de kiderült:

, valgmitkifelejtettek belől! '•aZ'éfiítwk. RézmtivégWimáJy- né, ez a kétgyermekes fiatal- asszony is emiatt panaszkodik. Három éve laknak már a lebontásra ítélt cserédházak egyikében, de elegük volt: költöznének, s még nem lehet. Ha tehetné, gyorsabb járásra ösztökölné a jelent, hogy a jövőt még ők is utolérjék.

Áz ország határán is hazánk szívében

Jókor érkezett generáció

Balogh Géza

Záhonyban alig van különbség a hétköznap és a vasárnap, a délidő vagy az éjszaka között. Óránként vagonok százai érkeznek és indulnak, s a feladók — sokszor innen több ezer kilométerre — nem éppen Záhony igényeihez igazítják óráikat.

Nem áll a záhonyi óra...

De Záhonyban sem áll az óra; hol van már a régi in- dóház, vagy akár csak a másfél évtizede jellemző hó-rukk! Nagy beruházások, s egyben generációváltás tanúi vagyunk — igazolják beszélgető partnereink is, akik huszonévesek, fiatalok. Közös jellemzőjük még: párttagok és mindegyikük naponta tíz- és százmilliós értékekért felel.

(Bemutatkozás gyanánt.)

— Rólam néha azt mondják, hogy befutottam; én szívesebben úgy fogalmaznék, hogy szerencsés évben végeztem az egyetemen, az én generációm jókor érkezett Záhonyba. Voltam vonatme- nesztő és felvigyázó, dolgoztam Eperjeskén és elláttam a záhonyi állomásfőnök-helyet- tes tisztét is. Nemcsak az íróasztaltól ismerem az egyes részfeladatokat, és nem csupán a névsorból, a telefonból az embereket... (Sipos István üzemigazgató-helyettes).

— Édesapám is vasutas volt: én is az lettem, végigjártam a ranglétrát. Most a vasút hátországában dolgozom, ott, ahol az a fő feladat, hogy legyen összeköttetés minden munkahellyel (a főnöki telefontól a mozdonyrádióig), jól működjék minden irányító- és biztosítóberendezés. (Nagy Sándor vasúti tiszt, műszaki ügyintéző, a párt vb tagja.)

— Ha „fekve marad” egy mozdony, az a mi munkánkért egy elégtelen. És itt hamarabb meg lehet bukni, mint az iskolában. Vasutasnak lenni Záhonyban nemcsak munka, hanem szolgálat, elkötelezettség, a szó legnemesebb értelmében. Záhonyt szeretni kell. (Bécsi Gábor, a vontatási főnökség vezető mérnöke.)

^Kaitiatoztatják a milliárdokat

— Az átrakókörzetről régebben csak azt tudtam, hogy itt a vasúti munkának menni kell, bármi áron. Ha kézzel kell rakni a vasércet, akkor is. Mert az a kohóknak kell. Nem számít, hogy a záhonyi munka mibe kerül a vasútnak, mert az ország nem nélkülözheti. A helyzet a hetveHúszmilliós

masinák

nak, vagy még jobban és a

Csikós Balázs

Lada-szállítmány érkezett Togliattiból Záhonyba (Elek Emil felvétele).

Marik Sándor

KM ÜNNEPI MELLÉKLET

1980. november 7.

Fiatal szakemberek egymás közt, szerkesztőségi beszélgetésen: Sipos István, Nagy Sándor, Bécsi Gábor, Mikó Ádám.

nes években megváltozott. A feladat most az, hogy Záhonynak menni kell, feltétlenül, de nem mindegy, menynyibe kerül. És ezzel jött el a mi időnk, a számítástechnikáé, amely nemcsak a jelen, hanem a jövő tudománya is. (Mikó Ádám, a záhonyi vasúti számítástechnikai üzem vezetője.)

Ismerős fotótéma, tévékép: hatalmas daru emel konténert, autót, ügyes szerkezet ürít ércet, szippant vegyi anyagot. Sokszor kicsinek látszik mellettük az ember. Valójában mi ma az emberi feladat Záhonyban?

— Jól működteti ezt a hatalmas apparátust, kamatoztatni az ország ránk bízott milliárdjait — fogalmaz tömören Sipos István, majd mond néhány érzékletes példát. Olyanokat, amiket az élet hoz naponta.

Ha például ők ütemeznék, mindennap 10 széles (25—30 normál) vagon vasérc érkezne. Aztán megkötnek egy pótszerződést, s napokon át jön hatszor annyi...

Napi ötven vonatot indítanak, Szolnok, Ferencváros félóránként kap tőlük köny- nyű, vagy nehéz feladatot. Büszkék, hogy nemrégiben milánói konténer-irányvona- tot szerveztek és az NSZK- beli, jugoszláviai célállomásig csak mozdonyt cserélnek egyik-másik szerelvényük előtt. Napokkal hamarabb ér célhoz az áru — ha Záhony jól dolgozik.

— Nálunk igencsak edzettek az emberek — mondja Nagy Sándor —, hiszen fókazsírtól oroszlánig, hímes tojástól gőzturbináig sok mindent átraktak már. De korántsem mindegy, hogy mi a feladat. Míg egy „jó rakomány” 2—3 óra alatt átkerül a széles kocsiból a mellette álló két-há- rom normál vagonba, addig ugyanennyi forgácslap például 6—8 órát is igénybe vehet. Itt jön aztán az „emberi tényező” a helyismeret, a gondolkodás, a szervezés, a különböző részlegek együttmű- 1 ködése. 1

hogy jól válogassunk, minél hamarabb legyen üres vagonunk — veszi át a szót Bécsi Gábor. — Mindenki jobban jár, ha az ilyen „nehéz” vagonok átrakását inkább átszereléssel oldjuk meg: húsz perc kell ahhoz, hogy egy széles kocsi a normál vágányon folytathassa az útját. S különösen jó, ha ez a kocsi áruval megrakottan jön vissza az ország belsejéből.

Szolgáltat a számítás- technika

— Külön figyeljük és gyorsítjuk a tranzitárut (ez érdek, mert olcsón termel valutát), célprémiummal ösztönözzük a kocsiválogatókat a jobb szervezésre, hogy többet és gyorsabban tudjunk átrakni, ami itthon is, külföldön is öregbítheti« JVfÁV jó'J hír ne- ívét?1®1 A d9>i r. zopoliv

A tonnák, vagonok azonban akkora méreteket öltenek, hogy már-már a hagyományos eszközökkel, kézi felírással, számlálással alig lehet követni.

— Kapóra jön a számítás- technika — kér szót jó kedvvel Mikó Ádám. — Mi éppen ennek megoldását ajánljuk. Gépeink másodpercek alatt adják a kért információt: merre jár a szerelvény, mit visz, hogyan célszerű rendezni, mi megy egy irányba, mit kell átrakni, mit továbbítani tengelyszereléssel, hogy csak néhányat említsek.

Közben bekövetkezik a generációváltás a hagyományos vasúti szakmákban is. Bécsi Gábor mondja, hogy immár tizenkét éve nincs gőzös Záhonyban, a villany- és dízelmozdonyok pedig vonzzák a fiatalokat. Közülük öt év alatt ötvenen szálltak gépre, s most az irányítása alatt dolgozó mozdonyvezetők fele ifjúmunkás. Imponáló" biztonsággal, jó érzékkel vezetik a húszmilliót érő masinákat. De jönnek fiatalok az átrakáshoz is, hiszen épül a fedett átrakó, tucatnyi célgép érkezik — Záhony megemberesedik.

— Persze, most éppen ezért évekre fel kell adni öt széles vágányt, hogy építkezni tudjanak — zökken vissza a mába a fiatal mérnök, hogy aztán máris egyeztessen kollégájával mozdonyt, vagont, információt.

Mert Záhonyban három- Dránként minden megváltozik.

!VTtn»it gánrlnr