Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1980. november 7. o Történelem munka közben Megválogatják, kiket vesznek fel Találkozás a gyárral A fagy megsürgette szüretet, vasárnap színes melegítőket virágzott, hangos volt a hegy (dombocska az, a szeretet mondatja hegynek). Napokkal előtte leveleket vitt, hozott a posta, szervezkedtek a családok. Mi köze van mindennek a történelemhez? A háromszáz négyszögölnyi szőlő nem vagyon, de aki mellettem hozza a sort, a domb történetét meséli: — Gyerek voltam még, amikor szüreteltem itt. Negyed napszámot ígértek nekünk, gyerekeknek, a szemeket kellett összeszedni. Igaz, sohase adták meg, de úgy volt az akkor. Körül volt kerítve a szőlő, az is öröm volt, hogy beszabadultunk. Az uradalom úgy őrizte ... Autók állnak lent a domb aljában, a gyerekhad nem ->egit, ok az unokák jogán már sak látszanak. Történelem? Ebben a homoki faluban volt Bánom dűlő. Koplaló tanya, volt ..osztott”, ahol földet lehetett bérelni valamikor ... — Szervezték, összefo- gództunk néhányan. Németországig kergetett el a szegénység, de mentek akkor innen Amerikába, ki hova tudott. Menni kellett, mert annyi volt itt a birtok, hogy megélni sem lehetett. Ez az uradalom szőlője volt, a másik egy nagybérlőé. Negyvenötben ott is adtak szőlőt, de azt már nem műveli senki... Kérdezem a régi birtokos, a bérlő nevét. Találgatják többen is, de a most harmincéveseknek már semmit sem mondanak a nevek. Valaki elkezdi a sorban: „Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele ... Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere...” A másik oldalamon öregasszony meséli a lánykorát. Régi naoszámokat, hogy kukon catöréskor se húztak cipőt... Hitetlenkedve hall gatják a gyermekei is. A gyerekek, akik szüretre •gépkocsikon jöttek. Szégyellem magamban a frá- zisos gondolatot, hiszen természetes az, hogy a világ előre megy. Nincs abban semmi különös, hogy a gyermekkorában még mezítlábas parasztgyerek gépkocsin jön haza szüretelni. Meggazdagodtunk, és ha a beszélgetésben most csak egy évtizedet is pergetünk vissza, akkor kiderül, hogy ebben az évtizedben volt gyorsabb a gazdagodás. A most születő gyerekek gyermekei tanulják majd történelemként ezt az évtizedet, valahogy úgy, ahogyan mi tanultuk a húszas-harmincas évek történetét. A barátom tizenhárom éves kislányát kérdezem: mit tud a szülei gyermekkoráról? Mit tud a nagyszülei életéről? 4'&líg valamit. Kérdezem utána: mit tud a történelemről? 1917- ről? Mondja folyékonyan, úgy ahogyan az iskolában megtanulta. Kérdezem: mit gondol, ha most mi abban a korban élnénk, ki lenne közöttünk forradalmár? Néz, nem érti. Ki lenne most hős? Ezt már érti, de hallgat. Végéhez ér az ének. Az öregasszony mondja, hogy még harminc éve is volt, hogy hagyma és kenyér került a tarisznyába. Elhallgat, mert ez is olyan emlék, amit nem hisznek, nem értenek még a fiai sem, akik ennek pedig a tanúi voltak. Mit fognak elfelejteni a mi gyerekeink a ma történelméből? Azt is vajon, ahogyan mi élünk? És mi a felejtés? A történelem cserbenhagyása? Itt most nem az, hiszen szüretelő társaim százezer szállal kötődnek a mához, történelmet csinálnak. Lenin írta: Mindaz, ami a forradalom győzelme előtt történt, az emberiség előtörténete csak ..........Mi az emberiség igazi történelmét éljük.” Még a régi dűlőneveinkkel, de az autókkal lent a domb aljában, még az idősebbek emlékeivel, de az emlékeket elhallgattatja a ma türelmetlensége. Mi a forradalom? — kérdezem a gyereket: „A forradalom az, amikor lőnek ...” Három évvel ezelőtt, Lenin szülővárosában, Ul- janovszkban jártam. Lenin egykori iskolájában tízéves gyerekek voltak az idegenvezetőink. Bámulatos otthomassággal kalauzoltak az emlékek rengetegében. de nem a tudásuk volt a lenyűgöző, hanem az az öröm, amivel ezt a kalauzolást vállalták, végezték. Aztán ismerősként az emlékekkel, a vendéglátóink megmutatták a várost. A tengernyivé duzzasztott Volgát, az autógyárat. a gépgyárat, a sugárutakat és a lakótelepeket, mondván, hogy az igazi emlékmű ez. Az igazi jó emlékezés az, ahogyan élünk. Az emlékek rangja? Azt hiszem, hogy az emlékek, a megtanult történelem sem csak tudás, hanem viszonyunk a mához. Az ünnepek egy napja háromszázhatvanötöd rész az egészből, mert tettenérhető minden napunkban. F ent a dombtetőn, a szüret felénél éppen, pihentünk. Dicsértük, hogy az időjáráshoz képest jó a szőlő, lehetett volna jobb, de több a tavalyinál. Dicsértük magunkat is, hogy jól haladtunk, mert dolgoztunk benne és érte, örülni akartunk. Dicsértük a nyitást, a metszést, a permetezést, mert ezzel a számbavétellel lett teljesebb az öröm. Mi köze mindennek az ünnephez, a történelemhez? A szüret is egy nap, akár az ünnep... Bartha Gábor — Van felvétel? — kérdezi egy fiatalember. — Hány éves ? — Tizenkilenc. — Kérem a munkakönyvét és a személyi igazolványát! — Maga júliustól nem dolgozik? — Alkalmi munkát végeztem. — „Kilépett” bejegyzés van a munkakönyvében. Egy-egy helyen alig dolgozott pár hónapnál tovább. Ráadásul csak öt osztályt végzett. Sajnos, gép mellett nem tudjuk foglalkoztatni. Udvari munkásra pedig most nincs szükségünk. — Akkor most hova menjek? — tehetetlenkedik a göndör hajú fiatalember. — A rendőrségen azt mondták, most már kerítsek helyet. Becsülni a munkahelyet Az ilyen eset mindennapos a nyíregyházi gumigyár munkásfelvételi irodájában. Naponta húsz-harminc ember is megfordul itt, többen telefoTöbb száz munkásnő dolgozik a kempingüzemben. w Kamionos szolidaritás — A moszkvai ZIL-autó- gyár akkora területen fekszik, mint fél Nyíregyháza. Alkatrészeket szállítottam oda, és kellemesen' meglepődtem, amikor a HAFE harminc magyar dolgozójával találkoztam. Három nyíregyházi is volt közöttük. Moszkva nagy város, de könnyű benne eligazodni. Csak az első utamon néztem a térképet. Egyszer 34 fokos hidegben érkeztem a szovjet fővárosba, a kezem majd odafagyott a kamion kilincséhez. Egy másik télen' akkora hótorlaszok voltak a Kárpátokban, hogy Lengyelországon és Csehszlovákián keresztül jöttem haza Nyíregyházára. Bejártam fél Európát, de legtöbbször a Szovjetunióba és Csehszlovákiába vezet az utam. Hadászi Miklós kamionsofőr „monológja”. Az erőteljes szőke férfi egy 18 méter hosz- szú kamionszerelvény irányítója. Egy vagonra való áru fér el ezen a szerelvényen. Erejére, ügyességére • is szükség van, hogy ekkora tömeget az úton tartson. A megyénkkel kapcsolatos kishatármenti forgalom nagy részét ő bonyolítja le — már ami a szállítást illeti. Beszélgetésünk után Kassára indult. Szerelvénye háromféle áruval volt megrakva. Nyíregyházáról húskonzervet, Kisvárdáról barackpálinkát, Tiszaszalká- ról cirokseprűt vitt a szlovák városba. Kassáról visszaútban általában műszaki árukat és sört hoz. A Szovjetunióból többnyire kerékpárokkal, porszívókkal, különféle vasárukkal megrakodva tér vissza. Az 5-ös Volán dolgozója, de „tartós igénybevételre” a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalathoz helyezték át. Gyakran látható szerelvénye a nyíregyházi Kelet Áruház közelében. Hadászi Miklós kocsiján is jól olvasható a nemzetközi szervezet jelzése, a TIR felirat. Mellette a H betű, hazánk felségjele. A kényelmes kabinban a függöny mögött a hálófülke és a személyes „raktár”. Megtalálható itt a gázmelegítő, a kávéfőző, edény, evőeszköz, és az elmaradhatatlan tojástartó. A gázmelegítőn ugyanis percek alatt megfő a tojás, a hamari ebéd, vagy vacsora, lefő a kávé. Szükség is van rá gyakran, mert ha a nyíregyházi kamionsofőr messzi úton van, naponta csak három-négy órát alszik. Meleg étel nélkül persze ő sem tud napokig meglenni. A Szovjetunióban megszerette a vitamindús leveseket. Csehszlovákiában kedvence lett a knédli. Az álmatlanságot jól bírja, s ez az ő szakmájában előnyt jelent. Erre egy példa. A budapesti kamionosoknak 14 nap a normaidő egy moszkvai fordulóra. Neki egy nap előnye van ugyan, de így is jócskán lerövidíti a normát, hiszen 8—9 nap alatt megjárja a szovjet fővárost. Nemcsak a kishatármenti forgalom lebonyolításában vesz részt. Bejárta a szocialista országokat, azonkívül megfordult Jugoszláviában és Olaszországban is. Mindenütt tapasztalta a kamionsofőrök szolidaritását, segítőkészségét. ő is segített. „Egyszer például leállított egy osztrák kolléga, mert elszakadt az ékszíja. Adtam neki kettőt is, mert nekem négy volt tartalékban. Az egyik szovjet autóúton eltört a kocsim kardánkeresztje; pár perc múlva éppen arra jött egy román kolléga, intés nélkül is megállt és kisegített a bajból.” Ki „űzheti” ezt a ritka mesterséget? Az, akinek legalább ötéves terhergépkocsi- vezetői 'gyakorlata van, erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik és elvégezte a 12 hetes speciális tanfolyamot. Hadászi Miklós 21 éve ül a volánnál, éppen tíz éve, hogy kamiont vezet. Két éve kapta meg 750 ezer km balesetmentes közlekedésért az emlékjelvényt. Számítása szerint a jövő éV novemberében éri el az egymillió km-t. Jön a tél, már november végén hóláncot, lapátot, csákányt tesz a kabinba. Télen nemcsak a távolságot, a havat is le kell győznie. Egy héten általában egy- szer-kétszer találkozik volá- nos kollégáival. Mégis hozzájuk tartozónak érzi magát, és szeretne bekerülni egy szű- kebb kollektívába, a párttagok kollektívájába is. Nemrég kérte a tagfelvételét, s a közösség hamarosan dönt a felvételéről. A nyíregyházi kertes házban felesége és két kiskorú gyermeke várja, a hosszú utakról. Nábrádi Lajos nálnak. Jóval kevesebb viszont azoknak a száma, akiket valamelyik üzembe irányítanak, hogy beszélje meg a feltételeket, s utána az orvosi vizsgálat után felvegyék a gyár munkásai közé. — Csökkent az utóbbi időben a fluktuáció — tájékoztat Takács Lászlóné csoport- vezető. — A gyárból kilépők közül azok vannak többen, akik valamilyen fegyelmi vétséget követnek el. Ilyen az igazolatlan hiányzás, az ittasság. A Taurus munkásfelvételi hirdetései mindennaposak az újságokban. Az illusztrálásként odatett fénykép a gumi-„ ipar szépségeit ábrázolja. Nos, aki Nyíregyházán jelentkezik, az inkább megriad. Közvetlenül a porta mellett egy szobácskábán öt íróasztalt zsúfoltak össze. A felvételre jelentkező pedig állhat egyik lábáról a másikra az íróasztal előtt, de ha ketten jönnek, a másik jószerével már csak az ajtó előtt várakozhat. — Kellenek az új emberek, de nem mindegy, hogy milyenek — mondja Bottyán István termelési osztályvezető. — Az élet kényszerít, hogy ne akárkit vegyünk fel. Minőségi cserére van szükség, hiszen például a mezőgazdasági abroncsgyárban egy óra kiesés százezer forintot jelent. Minőségi csere A minőségi csere pedig azt jelenti, hogy egyre inkább megválogatják, kiket vesznek fel. Mert bármennyire kell az ember, a vándormadarak, akik két-három hónap múlva odébbállnak, inkább csak kiadást jelentenek, mintsem termelnének. — Magunknak szabtunk szigorúbb feltételeket — magyarázza Bálint Elek munkaügyi osztályvezető. — Éppen azért, hogy csökkentsük a jövés-menést. Ez kívánatos nem csak a mi gyárunkban, hanem országosan is. Ennek tudható be, hogy aki sokadszor változtat munkahelyet, aki „kilépett” bejegyzéssel jelentkezik, azzal nemigen állnak szóba. A gyár dolgozói közül viszont megválnak attól, aki második esetben igazolatlanul hiányzik. De nem csak szigor van. Mind intenzívebben foglalkoznak a meglévő emberek megtartásával. Azt szeretnék, ha mindenki olyan helyen dolgozna, ahol elégedett a körülményeivel és a fizetésével. — Az egészségügyi alkalmasságot vizsgáljuk elsősorban, de következtetünk a megbízhatóságra, a képességekre is — beszél a rendelőben dr. Páka István üzemorvos. — Képességeit tekintve sok új ember alkalmas, azonban a beilleszkedésben sokkal nagyobb szerepe van az akaratnak, hogy dolgozni szeretne nálunk. Biztos munkát akar Közben jelentkezési lappal' kopogtatnak. L. István korábban a papírgyárban dolgozott, majd egy kőműves mellett segédkezett. Újra biztos munkát akar. A felvételi irodán tartják nyilván a 2300 munkás szabadságát, itt folyik a nyugdíj-előkészítés, a munkaszerződések módositása, a gyáron belüli áthelyezések intézése. S aki távozni akar, annak is ez az utolsó állomás. — Nem tudok visszamenni dolgozni — állít be egy ibrá- nyi asszony, akinek lejárt a gyermekgondozási szabadsága. — Hat gyermek mellett inkább otthon maradok a legkisebbel. Pontos eligazítást kap, hogy mit kell intéznie. Egy fiatal, az adminisztrációban dolgozó lány ugyancsak távozni'készül. — Szemben jobbak a lehetőségek — indokolja a távozást. Nem az utcáról... A gumigyárban egyre többen vannak, akik nyugdíjba mennek. Őket is pótolni szükséges. A felvételi irodán naprakészen tudják, melyik üzemnek milyen munkásra van szüksége. — Három műszakos munkát tudunk biztosítani. A kereset 3—4 ezer forint között van. A részleteket beszélje meg az üzemvezetővel — küldi tovább a megfelelőnek látszó jelentkezőt Villás Ferenc- né. — Persze, nem azok maradnak meg inkább, akik az utcáról tévednek be — folytatja Takács Lászlóné. — Sokan úgy jönnek, hogy előzetesen érdeklődnek, megbeszélik az üzemvezetővel, s.csak utána mondanak fel a korábbi munkahelyükön. Lányi Botond
