Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
1980. november 7. KELET-MAG YARORSZÄG 3 Mindennapi tényezők Rászolgáltak az elismerésre R égebben, amikor közeledett egy tervidőszak vége, tele voltak az újságok győzelmi jelentésekkel — veti fel szűkebb körben a közismerten nagy hírlapolvasó ismerős. — Az ember mást sem látott, mint így határidő előtt, meg úgy a túlteljesítés. Most mintha másként volna minden: szerényebb számokat árulnak el magukról a gyárak, az üzemek s az újságok sem dobálóznak olyan köny- nyen a szavakkal. Persze, nem csoda: most minden nehezebb, most minden bonyolultabb... Ezzel a véleménnyel aligha lehetne — és miért is kellene? — vitába szállni. Tény, hogy most csendesebben közeledünk a tervciklusváltáshoz, s ha el is jut hozzánk egy-egy szép munkasiker híre, magunk is józanabbul fogadjuk, csakúgy mint azok, akik kemény munkával hívták fel magukra a közvélemény figyelmét. Tesszük ezt akkor, miközben valamennyien tudjuk: a termelőhelyek dolgozói ma sokkal értékesebb munkát tudnak felmutatni, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. Igen ám, de időközben lényegesen megváltoztak azok a körülmények is, amelyek végső soron meghatározzák egy-egy tevékenység társadalmi értékét. Ami történetesen nagyszerű sikernek számított akkor, könnyen lehet most félsiker, netán az sem. Példát igen könnyű találni erre. öt éve még a kedvező alapanyagárak — vagy talán a végső termékben nem mutatkozó állami dotáció — miatt jó üzletet bonyolítottak a szabolcsi cipőgyárak, szövetkezetek határainkon túl is. Utóbb lényegesen csökkent az exportforgalmuk, amiből a laikus könnyen azt hinné, nyilván azért van ez, mert ma nem tudnak olyan jó lábbeliket készíteni, mint korábban. Pedig a valóság más: világszerte totálisan érezteti hatását az energiaválság — e tekintetben az alapanyag energiavonzata sem lényegtelen — s ez oly- mérvű konkurrenciát idézett elő a külpiacokon, amivel nem tudtak megbirkózni a mi üzemeink. Valutagondok nem csupán nálunk, más országokban is mutatkoznak, ami egyfajta szükséges védekező takarékosságot parancsol mindenütt, legyen az szocialista vagy kapitalista állam. Ne nyújtsuk tovább a példát: korántsem a jóhírű szabolcsi „suszterek” felejtettek el tehát tetszetős cipőket, csizmákat gyártani, hanem a termelés és értékesítés feltételei változtak meg világszerte kedvezőtlenül. Hasonló tünetek más iparágokban is felfedezhetők. Különösen aa utóbbi öt esztendőben kellett új tartalommal megtölteni a korábbi formákat; át kellett értékelni olyan közismert kategóriákat, mint gazdaságosság, nyereséges termék, jó minőség. Kiderült ugyanis az utóbbi években, hogy nagyon sok tevékenység csupán azáltal tudott hosszú időn át nyereségesnek mutatkozni, mert a termelés során keletkezett költségekből jó adagot a kormány magára vállalt. Valójában tehát az ilyenfajta „nyereség” népgazdasági szinten — szépítés nélkül — tetemes deficitet is jelenthetett. Több olyan „jó üzlet” emésztette, apasztotta a népgazdaság tartalékait, amely a végső elszámolásnál több kárt jelentett, mint hasznot. Kényszerű, de mindenképpen indokolt, gyakorta népszerűtlen döntésekkel kellett ezt a felemás helyzetet megszüntetni. Az elmúlt fél évtizedben egész társadalmi életünkre közvetlen hatást gyakorló gazdálkodási változások részesei lehettünk. E változások többsége szigorítást jelentett, olyan új„ magasabb követelmények megfogalmazását, melyek nélkül ott sem tartanánk, ahol ma tartunk. Különösen érezték ezt a gazdasági szakemberek, azok, akik a szabályozók változásait követve igyekeztek az új körülmények között is bizonyítani. Persze, a gazdasági szférában végbement változtatások kihatottak az egyes emberek, a családok életére is. Nehezebb körülmények között kellett fenntartani, megőrizni az életnívót, ami a mienknél sokkal gazdagabb, jobb adottságú nyugati országnak sem sikerült. Ez a törekvés innen, belülről sokak szemében nem éppen győzelem, hiszen az emberek többsége a hétköznapokon nem világ- gazdasági kategóriákban gondolkodik, hanem a pénztárcáját és a kifüggesztett árakat nézi. A nehézségek ismeretében is megkockáztatható erre a válasz: ha nem is léptünk előbbre a korábbi tervidőszakokban megszokott mértékben, de a rohamosan növekvő igényeket szolid, szín vonalon sikerülj} kielégítenkna A nálunk most tapasztalható szerényebb haladás azért jelent lakásokat tízezerszámra, új iskolai tantermeket, automata mosógépet, jól — néha a kelleténél is jobban — megterített asztalt, nagy költséggel épített és fenntartott bölcsődéket, óvodákat, olcsó diákmenzát, mind színvonalasabb egészségügyi ellátást. n gaza van a példabeli ismerősnek: most, ha nem is rejtjük véka alá, de nem is értékeljük túl jó eredményeinket. Amikor mérleget készítünk, akkor már inkább előre figyelünk, mint tesszük ezt napjainkban is, 'az - újabb középtávú terv vitája során. Nem ejtenek rabul bennünket a százalékok és nem vakítanak el fényes képzel- ségek a holnapokról. A gazdaság nehéz időszakában minden eddiginél indokoltabb, hogy a valóságból kiindulva o valós lehetőségekkel számoljunk. Haladásunk forrásaként ezúttal is a színvonalas, fegyelmezett, jó minőségben elvégzett munkát jelöljük meg, mint a legerősebb tényezőt a változó gazdaság nehézségei közepette. A. S. A zsaluzó házai „Egyengetem az útjukat../* — Ez kötött munka. Ha esik az eső, ha fúj a szél, ak- •kor is haladnunk kell, mert jön a délutános, aki betonozni akar. Ha mi nem vagyunk időben készen, akkor három lakás építése késik, mert öt alagútzsaluban éppen három lakás van — mutatja be munkájukat Kordes János, a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat zsaluzó brigád vezetője. Éppen Mátészalkán dolgozik a 6 tagú brigád. Az egyik ház már átadás előtt áll, a túloldalon pedig az alapja készült el egy másiknak. — A darupályán dolgoztunk. Hamarosan hozzákezdünk a zsaluzáshoz. Ha Szálkán végeztünk, akkor megyünk Nyíregyházára építeni. Tíz évvel ezelőtt tanulta meg a brigád az alagútzsalus építési módszert. Akkor még újdonságnak számított a megyében, csodálkoztak a hatalmas vasszerkezeten, amelybe öntötték a betont, néhány hét alatt álltak a falak. — Ügy mondták akkor, hogy kilencszáz lakást lehet építeni ezzel a szerkezettel. Rajtunk is múlott, hogy már 1300-nál tartunk. Amikor beszél, mindig a „mi”, a brigád eredményeiről szóL Pedig az eredményekben benne van a brigádvezető tevékenysége is. Az ő irányításának köszönhető, hogy a szerkezettel óvatosan bántak, s ez a vállalatnak több millió forintos megtakarítást jelent. Ugyancsak Kovács János volt, aki a gyakorlatban mutatta meg más vállalat dolgozóinak, hogyan lehet ezzel az építési móddal eredményesen haladni. — Ha nem jól dolgozunk, akkor úgyis mi isszuk meg a levét, hiszen utána nekünk lesz nehezebb — vallja. — HapeKOVACS JANOS dig jobb a munka, megóvjuk a zsalut, akkor nekünk köny- nyebb. Az építőmunkás egyik helyről a másikra vándorol. A Nagykállóban élő Kovács János is így van ezzel. Négy órakor már talpon van, hogy a kisbusz idejében a munkahelyre vigye. — De azt jó nézni, hogy Mátészalka, Kisvárda attól lett igazán emeletes város, hogy mi megépítettük ezeket a házakat — említi. Húsz éve dolgozik az Épszernél. Azt tartja, hogy aki becsületes munkát végez, azt megbecsülik. így van ez Kovács János esetében is: november 7. alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. — Ha az ember megérti egymást a munkatársaival, a művezetővel, akkor halad a munkában. Márpedig azért jöttünk teljesítménybérben dolgozunk, nem akarunk lazsálni — mondja búcsúzóul. L. B. Orvos, nehéz terepen Nem merném azt állítani, hogy dr. Papp Piroska örült a látogatásunknak. Váratlanul érkeztünk, aznap délig egy fontos jelentést szeretett volna befejezni, fejfájósan ébredt — szóval éppen mi nem hiányoztunk. De mégis inkább azért szabadkozott, mert magáról nem szívesen beszél, nem tartja magát olyan fontos személyiségnek, aki nagy nyilvánosság előtt szé repel jen. ’Akkor még;^f?tök volt, nem akartam élárűTni: november 7“ire a Munka Érdemrend ezüst fokozatú kitüntetéssel ismerik el munkásságát, melyről mi is kérdeztük. — Nehéz terep a mienk — a közegészségügy. Ha ranglistát készítenénk, az utolsó előtti helyen az üzemi orvosok állanának, a sort pedig mi, Köjál-osok zárjuk. Mindezeket mérlegelve jó érzés, hogy munkámmal sikerült a közegészségügynek becsületet szerezni... Hat éve nevezték ki közegészségügyi felügyelőnek. Felettesei értékelése szerint szakmai felkészültsége magas színtű, feladatait lelkiismeretesen és eredményesen oldja meg, tevékenysége révén javult, fejlődött a nyírbátori járás és a város közegészségügyi helyzete, orvosi hivatásában sikeresen egyezteti a gyógyítást és a megelőzést. Mit tart vajon a legnagyobb eredménynek? — Nagy eredménynek tartom, hogy a nyírbátori járás területén néhány község kivételével szinte mindenütt sikerült megoldani a gyermekétkeztetést. A városban pedig azt, hogy az üzemekben javult a közegészségügy helyzete, ügyelnék a tisztaságra, a technológiai fegyelem betartására, az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozó emberre. Megelőző munkánk eredményének is tulajdonítható, hogy nagyobb járvány, fertőzés nem fordult elő. mm DE. PAPP PIROSKA Papp doktornő férjével, dr. Ladányi Pállal a Hajdúságból jött Szabolcsba. Mi tagadás, a munkakezdés idején a megyénk szellemi hátrányáról elterjedt véleményekkel is meg kellett küzdeni. Amikor Nyírbátort választották, Papp doktornő tudta, hogy a nehezebb, a járatlanabb utat keresi. Mindehhez hozzájött még az, hogy a Köjál-os orvos általában nem népszerű a hivatalok, intézmények háza táján, kivált, ha van mit kifogásolnia. Az eddigi tevékenysége alapján úgy érzi, elfogadták, amire az is példa, hogy 1973 óta tanácstag, illetve a városi tanács végrehajtó bizottságának is tagja. Aktív közéleti ember. Vajon a jövőt illetően milyen tervei, elképzelései vannak? — Nyírbátorban az üzemi étkeztetés megoldása foglalkoztat a közeljövőben. Szívügyemnek tekintem a gyermek- és ifjúságvédelmet — mivel anya vagyok, nekem is van két gyermekem. Nagyon szívesen dolgozom üzemorvosként is — naponta három órát a Csepelben. A következő ötéves tervben sok dolgom lesz. B. E. Huszonhét év a volánnál, illetve a Volán vállalatnál nem kis idő. Puskás László, mindenki Laci bácsija ennyi ideje dolgozik a vállalatnál. Még dús és szőke a haja, fiatalos a gondolkodása, járása. Igaz, mivel tanműhelyvezető, rajta nehezen fog az idő, a fiatal oktatók és ä tanuló fiúk között fiatal marad. A tanműhely emeletén van egy jókora íróasztala, de ritkán ül mellette. Az íróasztalon nagy darab vasmozsár, nem borsot tör benne, különböző, munkájához szükséges holmijait tárolja itt. A szépen megmunkált mozsár akár a vasasszakma cégére is lehetne. A tanműhelybe kísér, ahol a jövő autószerelői, karosszérialakatosai és autóvillamossági szerelői tanulják a szakmát. Büszke a tanulóira. Különösen azokra, akik tavaly A szakma kiváló tanulója című országos versenyen második, harmadik, ötödik helyezést értek el. A csoportok között meg-megáll, mindenkihez van egy kedves szava. „Mintha a saját fiam lenne valamennyi. Ügy foglalkozom velük. Továbbtanulási ügygyei, házasság előtti tanácsért, lakásproblémával is jönnek hozzám bizalommal. Formálom is őket, egyengetem az életútjukat.” A saját életútját is szépen egyengette, hogy elismert, megbecsült ember legyen. Gépkocsivezetőként kezdte 1953-ban. Oszlopvézető, autószerelő és garázsmester is volt. A mezőgazdasági technikumban érettségizett, elvégezte a másfél éves szakoktatói tanfolyamot és hét évvel ezelőtt, amikor átadták a korszerű tanműhelyt, rábízták a vezetését. Alig vannak itt a központban olyanok, akik nem tanultak tőle szakmát, „viselkedést”, emberséget. Sokan gratuláltak neki, amikor november 7-e tiszteletére megkapta a Munka PUSKÁS LÁSZLÓ Érdemrend ezüst fokozatát. Élvezi a párttagok bizalmát is. Az egyik legnagyobb, 53 fős pártalapszervezet titkára. A szerelőkön, karbantartókon, anyaggazdálkodókon, adminisztrátorokon kívül ebbe az alapszervezetbe tartozik a vállalat igazgatója, főmérnöke és három osztály- vezető. Az igazgatót éppen ez az alapszervezet vette fel a pártba. „A taggyűlés nálunk munkajellegű. Az igazgató a szerelővel egyenlő jogokat élvez. Jó munkakapcsolat és emberi kapcsolat alakult ki az 53 ember között. Vala- mennyiőnk munkája kiterjed az egész vállalatra. Közös bennünk az, hogy felelősek vagyunk a gépjárművek műszaki állapotáért. És ez a felelősség sem kicsi.” Felelősséggel döntött az alapszervezet akkor is, amikor ez év szeptemberében felvett a pártba egy most végző, 18 éves autószerelő-tanulót. Puskás László húsz éve önkéntes rendőr, a közlekedés- rendészeti alosztály tnunká.- ját segíti szaktudásával. Ez is bizonyítja: a sok egyéb mellett fegyelmet is tanulhatnak tőle a leendő szakmunkások. N. L. Mások megelégedésére Kiss Gyuláné, Tiszaeszlár községi tanácsának pénzügyi főelőadója. Határozott, szinte férfias, egész tenyeret kínáló kézfogása az első pillanatban bennem is bizalmat gerjeszt. Miközben hellyel kínál, s megtudja, kollégámmal őt keressük, egy csapásra megváltozik. Ujjai gemkapcsot gyűrö- getnek, kicsit el is pirul. Mikor aztán megszólal, szüleiről beszél, már nincs is szükség arra a gemkapocsra. — Tőlük — apám már nem él — mindig azt láttam, szeretnek dolgozni. Pontosan, rendszeresen. Mindketten földművesek voltak. Engem sose bíztattak, hogy így vagy úgy dolgozzak. A példájukat próbálom inkább követni. 1958-ban a helyi földművesszövetkezetben könyvelőként állt munkába. Aztán vezető könyvelő, majd elszámoltató ellenőr lett. Innen került a tanácshoz. 1965-ben fia született. — Sajnos, akkor még nem volt gyes. Drága fiam van nekem. Nem tudtam kire hagyni, s hogy dolgozni tudjak, hát havi ötszáz forintért vigyáztak rá napközben, ó, már megnőtt. Nyíregyházán a .vízügyibe jár, másodikos. Igazán jó gyerek, de tanulásban egy kicsit többet várnék tőle. A férjem — ő a Tiszalöki Faipari Vállalatnál dolgozik — szerencsére házias. Néhány éve, hogy édesanyám nyugdíjba ment, sokat segít ő is a ház körül. Nélkülük nemigen vállalhattam volna a munkámon kívül még társadalmi megbízatásokat is. Évekig tanácstag volt, ám idén, mikor nem választották újra, mint elmondta, egy kicsit megsértődött. Aztán rájött, dolgozhat ő a közösség KISS GYULÁNÉ javára hivatalos megbízatás nélkül is. Éppen, mert tanácson van, hivatalos ügyek intézésében sokat segíthet a környezetében élőknek. A legnagyobb kedvvel munkájáról beszél. — A tervezésre kell gondosan odafigyelni. A beruházásokat úgy előkészíteni, hogy az zökkenőmentesen, határidőre megvalósítható legyen. Fontos az is, hogy a tervek egyezzenek a tanácstagok véleményével, hisz a közösséget ők képviselik. Eszlár az igazán gyorsan épülő községek közé tartozik. Emeletes iskolát, orvosi rendelőt, anya- és gyermekvédelmi tanácsadót, postát, könyvtárat, ABC-áru- házat építettünk. Kész a törpe vízmű, amely egy-két környékbeli tanya kivételével minden házba egészséges ivóvizet visz. És mindebben Kiss Gyuláné keze munkája is benne van. November 7-én a Munka Érdemrend bronz fokozatával jutalmazták. Cs. Cs.
