Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-05 / 260. szám

1980. november 5. KELET-MAGYAROÍtSZÁG 3 i------------------------------------------------------------------------------------------­! A minőség ideje Feldolgozás kérdőjelekkel Kisvárdán Jó üzlet- kihasználatlanul A Hunniacoop kisvárdai tojásüzemében a termelőktől beér­kező tojás első útja Mándoki Tiborné kezén megy át, aki egyszerre 30 tojást emel a vákuumos szivattyúval az ellen­„TERMELJ TÖBBET — JOBBAN ÉLSZ” — így hangzott a néhány évtized­del ezelőtti jelmondat. Félő azonban, hogy nemcsak a szlogen avult el azóta, ha­nem a hozzátapadó szemlé­let is. Legalábbis akkor, ha a világpiac mércéjén mér­jük termékeinket. Évente 3—4 millió magyar utazik külföldre, akik nem csuk­ják be a szemüket a fejlett ipari országok nagyvárosai­ban, ha kirakatok elé ér­nek. Igaz, a jobb és korsze­rűbb áruknak az ára is ma­gasabb, de többet tudnak a régieknél, műszaki paramé­tereik megbízhatóbbak. Ma még sok vállalat mo­nopolhelyzetben van, tehát hiába keresünk például má­sik lábast, vagy hűtőgépet, azon ugyanaz a márka áll, hiszen profjlgazda nincs másik. Igaz, mondhatja bár­ki, de vannak azért terüle­tek, ahol már többen ver­senyezhetnek (bútor, televí­zió), mégis sok baj van a minőséggel, s még ez a ver­seny sem az igazi. Optimizmusra csak akkor lehetne ok, ha az áruellátás már olyan színvonalon áll­na, hogy a rossz vagy a gyengébb minőségű termé­kekre rá sem néznénk. De amíg örülhetünk annak is, ha megkapjuk a régóta várt szekrénysort, vagy kiegészí­tő bútort, netán a padlósző­nyeghez illő gyerekágyat, addig igazán nem lehet szá­mítani arra, hogy válogatni fogunk. így van ez a leg­korszerűbb műszaki cikkek­kel (Colorion, Videocolor, háromcsillagos hűtőszek­rény), a divatos játékokkal, és. még tovább sorolhatnánk a példákat. Ha valaki hozzá­jut ilyen készülékhez, any- nyira megörül neki, hogy minőségi kifogásait gyakran inkább elhallgatja, „majd kijavítja a szerviz” — fel­kiáltással. Egészen más a helyzet, ha termékeink külföldre kerül­nek, és baj van a minőség­gel. Hogy érzékeltessük a dolgot: exportunk értéke egy évben megközelíti a 300 milliárd forintot, így ha csak az áruk egy százalékára ér­kezik minőségi reklamáció, már akkor is 3 milliárd fo­rintos tételről van szó. A ta­pasztalatok azonban azt mutatják, hogy a veszteség ennél is több, amit sok vál­lalat egyszerűen kénytelen „leírni”. Miből ered a hiba? Vagy nem tökéletes a termék, vagy baj van a csomagolás­sal, esetenként a szállítás­sal. A jogos kifogásokat a legtöbb helyen a termelésre lehet visszavezetni, lega­lábbis ezt állapítják'meg a vizsgálatok, jelentések, hi­szen innen ered a hibák nyolcvanöt százaléka. A do­log hátterében pedig az áll, hogy a vállalatok inkább „engedékenyen” kezelik a minőségi előírásokat, mint­sem veszélyeztessék a szál­lítási határidőket. Ebből aztán az következik, hogy a magyar termékek árszínvonala sok esetben még a közepes kategóriába sem kerül. Ha viszont na­gyobb gondot fordítanának a minőségre, többet kérhet­nénk termékeinkért, ame­lyekben nincs kevesebb anyag vagy kevesebb mun­ka, mint a konkurrens cik­kekben. Legfeljebb „lazább” a munka. Sok esetben az­tán nehezen megszerzett hírnevünket is elveszítjük, ami persze együtt jár az­zal, hogy az eladási árak is lejjebb csúsznak. A MINŐSÉGELLENŐR­ZÉS ma már a termelési fo­lyamatnak szerves része. Érzékeny műszerek vannak, amelyek kimutatják a hibá­kat. Mi az oka annak, hogy ennek ellenére még mindig kevés javulás észlelhető a minőségben? A magyarázat a hibás szemléletben kere­sendő, a piac — legyen az hazai vagy külföldi — le­becsülésében s abban, hogy az eredmények értékelésé­nél még ma is a mennyisé­gi mutatók játsszák a fősze­repet. Pedig nemcsak a köz­gazdászok és a gazdasági szakemberek tudják és ér­zik, hogy ezen változtatni kell, hanem mindenki, aki egy személyben termelő és vevő. Mert a rossz minősé­get végső soron úgyis a ve­vőkkel fizettetik meg. E. P. Két év alatt kétszeresére emelkedett a világpiacon a feldolgozott baromfi ára. Ke­resett is lett a magyar csir­ke mind a nyugati, mind pe­dig a szocialista országokban egyaránt. Ez a felfutás biztos piacot jelent a Kisvárdán működő Hunniacoop Barom­fifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalatnak is. A gon­dot az okozza, hogy a kis­várdai „csirkegyár” körzeté­ben nem termelnek annyi baromfit, amennyi az üzem feldolgozó kapacitása. Ezért a vágópálya módosításával a korábbi két műszakról áttér­tek az egy műszakra a vágó- kapacitás csökkenése nélkül. Sőt, növelték a termelékeny­séget. Ezzel azonban még nem oldódott meg a gond. Hogyan tovább? Miért kevés? A tavalyihoz képest ez év végéig 30 százalékkal növeli a kisvárdai üzem a felvá­sárlást, de ez még így is ke­vés. Az évi 15 ezer tonnás kapacitásukkal csak 13—14 ezer tonna baromfit dolgoz­nak fel. Ezt is úgy, hogy há­romezer tonna csirkét más megyék társvállalataitól vá­sárolják. Pedig a háromezer tonna baromfi előállítása megoldható lenne a megyé­ben, sőt a mezőgazdasági nagyüzemek megtermelhetik a most még hiányzó 4—6 ezer tonna csirkét is. Hogy jelen­leg miért nem termelik meg? Nincs ami kellően ösztönözze a gazdaságokat, hiszen a je­lenlegi gazdasági körülmé­nyek nem igen serkentik erre a termelőket. Ugyanis a ta­karmány- és energiaárak jobban emelkedtek, mint a felvásárlási ár. Ez pedig nem a legkedvezőbb ösztönző a termelésre. őrzőasztalra. (Elek Emil felv.) Ha megvalósulnak... Így a legnagyobb erőfeszí­tést jelen pillanatban nem a csirke feldolgozása, hanem a megtermeltetése jelenti. Ke­vés az alapanyag. A varsány- gyürei termelőszövetkezet­ben tavaly decemberben ad­ták át az új baromfitelepet, beüzemelték a telepet a Bal- kányi Állami Gazdaságban és a papi termelőszövetkezet­ben is. Varsánygyürén nagy­arányú fejlesztésre is lehető­ség van, terv is készült már. A végleges megoldást a kel­tetőállomás és a nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövet­hiszen egy háztáji éves terme­lése elérheti a 18—20 ezer darabot is. Jelentős ered­ményt ért el ezen a téren a kisvárdai Rákóczi Termelő- szövetkezet, amely szakcso­portot alakított, de más, kör­nyékbeli termelőszövetkeze­tek is szerveznek szakcsopor­tokat tagjaik számára. Zomeben exportra A visszaesés fél év alatt konjunktúrába csapott át.f Vagyis a gazdasági helyzet kedvező alakulása folytán kedvezővé vált az üzletme­net. Röviden így lehetne jellemezni a kisvárdai ba­Fel újították a ív-adót Szerszámnyél az NSZK-ba Az elmúlt évek gondjait megoldva azt mutatják az ed­digi eredmények, hogy az idén magára talált az Űjfe- hértói Építő- és Faipari Szö­vetkezet. Hatvankétmillió forint az idei termelési ter­vük; amit napjainkig időará­nyosan teljesített a szövetke­zet kollektívája. Két fő részlegük, az építő- és a faipari a termelési ér­téknek túlnyomó többségét adja, de a szolgáltató tevé­kenységük is eléri ebben az évben a kétmillió forintot. A faipari részleg — amely­nek termelési terve harminc­kétmillió forint — korábban nagy sorozatban fenyőfűrész­árut gyártott, az idén azon­ban külső okok miatt kény­telenek voltak változtatni ezen. Ebben az esztendőben olcsó alapanyagból készítik a legkülönfélébb termékeket a raklapoktól egészen az épí­tőiparban használatos fűrész­árukig. A második fél évben kezdték meg a szerszámnye­lek gyártását, amiket NSZK- piacon értékesítenek. Az első szállítmányok sikere azt mu­tatja, ez az exportlehetőség a későbbiekben jelentősen bő­vülhet majd. A legnagyobb értéket elő­állító üzemük évente mintegy 15 ezer köbméter fát dolgoz fel, ami a megfelelő gépek, utak hiányában egyre na­gyobb nehézségekbe ütkö­zött. Halaszthatatlanná vált a géppark felújítása, vala­mint új utak építése, hogy té­len is meg lehessen közelíteni a telepet. E feladatok megol­dására is az idén került sor, többek között 1,5 millió fo­rintos költséggel ulat-.-építet-j tekr így a feldolgozó üzemet a 4. számú főútvonal felől is meg lehet közelíteni. Építőipari részlegük tevé­kenységét megyeszerte isme­rik, sőt, ebben az esztendő­ben a megyehatárt is átlép­ték, ők végezték el többek között a tokaji tv-adó építő­ipari felújítását. Idei munká­□ áratlanul lelassult mos­tanában a közlekedés. Nem cikáznak a lóerő­lovagok, s ha az ember bé­késen halad a szabályos nyolcvannal, talán ha két gépkocsi megelőzi Nyíregy­házától Kisvárdáig. Este olyan előzékenyek és óvato­sak a sofőrök, mintha rendőr­autó követné őket. Olykor negyvenre is lefékeznek, s a pislogó féklámpák jelzik, hogy lábuk továbbra is ké­szenlétben matat a fékpedá­lon. Mi történhetett? Ennyire megértették volna a sebes­ségcsökkentésről szóló rendel­kezést? Hatott a benzintaka- rékosság reklámja? Netán örökké lesben álló traffipax- 'tól tartanak? Nem, kérem szépen, nem traffipax, nem nyakkendős autó, hanem mókustej. Az országút precíz jelzés a pin­cékben üldögélő hordók álla­potáról. rüli meg, hogy bal kerekei messze lenn haladnak az útpadkán. Vigyáznunk kell egymásra. A mókus­tej Van aztán a dühödt. Ez messzebbről úgy néz ki, mint­ha nyolcasokon kerekezne, vagy mintha egy betöretlen, rakoncátlan lovat próbálna megülni. A jámbor autós mit tehet? Dudál. A dühödt erre az öklét rázza. Hát hogyne! Vannak még tudatlan sofőrök, akiknek mostanában sem ju­tott el az agyáig, hogy dudál­ni tilos! Van a páros csürdöngölő. Két bicikli játszik táncolva az úttest közepén az „Én már többet nem, nem, nem iszom” című közkedvelt nóta dalla­mára, s közben minr a ket­ten épp a felező vonalon akarnának hajtani — egy­szerre. Előfordul vágtató fo­gat hajtó nélkül. (Fogathajtó világbajnokunk sem ment volna át sikkesebben a mi­nap a pirosban Nyíregyhá­zán, a Centrum Áruház előtt a keresztben elsuhanó autók Az óvatosságra késztető történések általában látha­tók, bár olykor csak az utol­só pillanatban vesszük őket észre a tompított fény kuta­tó sugarában. Látható, ha megjelenik az autó előtt a kerékpáros. Az úttesten történő vonalvezeté­se eredeti: a jobb útpadkától legalább a felező vonalig, néha azon túl is tartó, hatá­rozott vonalú szinuszgörbét fest az útra, mint az EKG a szalagra. Ez a legelterjedtebb változat, nappal csaknem ve­szélytelen, mert akkor kilo­méterekről látható, s a mö­götte levő gépkocsi úgy ke­A másik változata a tré­fás. ö görcsösen egyenesen halad, mókustejnek nyoma sincs, csak akkor tesz egy merész kanyart — természe­tesen balra, lehetőleg várat­lanul, kerekek elé —, ha érzi, hogy vannak a kö­zelben. Ez feltűnő gyako­risággal akkor következik be, ha meghallja az autót és hátrapillant. Megfigyel­hető: kizárólag balra for­dul, ezért leng be a bi­zonytalan kerékpár. Megnézi magának a kormánnyal ösz- szekavarodott, égnek álló ha­jú sofőrt és bájosan ráne­vet. Ez az ismertetőjele. között, mint egy ilyen.) De ez még nem igazán veszélyes: rosszabb, ha vásárról hazafe­lé tartó hajtó is ül rajta. Ezért óvatosabbak az autó­sok. Az útról nézvést kitűnő termést szüretelhettek Sza­bolcsban e napfénytelen nyár után Feriszőlőből. Talán még csak annak a murciját — ma­gyarul mókustejét — isszák, a többit csak a minap hord­ták le a szőlődombokról. De ebből is van rendesen, kiváló a mókustejtermés, bár a cu­korfok alacsony — ez azon­ban az igazi borisszát nem riasztja vissza, a savanyút is pusztítja emberül. kezet tenyésztelepének re­konstrukciója eredményezné. Emellett a tiszaszalkai, a nyírmeggyesi és a nyárbátori termelőszövetkezetek is fon­tolgatják egy baromfitelep építését. Ha mindezek időben meg­valósulnak, akkor az integ­rált folyamat talán legfonto­sabb része, a broilertartás megoldódik. A vállalat nagy súlyt fek­tet a háztáji csdrketartás elő­segítésére. Nem véletlen ez, romfifeldolgozó vállalat leg­utóbbi időszakának tevé­kenységét Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a világpiacon ver­sengenek a magyar baromfi­ért. Keresett exportcikk a szovjet, az olasz, a nyugatné­met, a svájci piacon, de nagy mennyiségben vásárolnak az arab országok is feldolgozott csirkét. A termelésük 70 szá­zalékát értékesítik a világ­piacon. Sipos Béla ik közül kiemelkedik a VAS- VILL nyíregyházi raktárának építése, a sóstói Krúdy-szálló, valamint a rádió nyíregyházi stúdiójának felújítása. Szol­gáltató tevékenységük terme­lési értéke nem túlságosan jelentős ugyan, de a lakos­ság szempontjából talán a legfontosabb. Itt villamos mo­torok tekercselése, háztartási gépek felújítása és különböző szivattyúk felújítása folyik — közmegelégedésre. (bg) NYlRBÉLTEK GYÁRÁBAN A Ganz Műszerművek nyírbélteki üzemében Varga Györgyi a voltmérőket skálázza. (Elek Emil felvétele)“* Kun István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents