Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-05 / 260. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 5. TELEX MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Leo- nyid Kosztandovot a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettesévé nevezte ki. A kinevezéssel . kapcsolatban Kosztandovot felmentették a Szovjetunió vegyipari miniszterének teendői alól. VARSÓ Stanislaw Kania, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára kedden Varsóban fogadta a hivatalos baráti látogatáson Lengyelországban tartózkodó Nguyen Co Thach vietnami külügyminisztert. A vietnami diplomácia vezetőiét ugyanezen a napon fogadta Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke. A megbeszéléseken a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kérdésein kívül nemzetközi problémákat is megvitattak. BEIRUT A Szíriái népi gyűlés (parlament) hétfő esti ülésén egyhangúlag ratifikálta a Szovjetunióval kötött, 20 évre szóló barátsági és együttműködési szerződést. Előzőleg a Szíriái Kommunista Pártot is magába foglaló haladó nemzeti front központi vezetősége is jóváhagyta az október elején Moszkvában aláírt okmányt, amely „fontos szerepet tölt be Szíria védelmi képességének erősítésében, az izraeli—imperialista agresszió ellen vívott harcának támogatásában”. Abdel Halim Khaddam külügyminiszter parlamenti felszólalásában rámutatott, hogy a térségben kialakult helyzet összehangolt, kollektív akciót követel az arab államoktól, ezért feltétlenül meg kell tartani a november 25-re Ammanba összehívott arab csúcsértekezletet. Koszorúzások az 1956-os ellenforradalom áldozatainak emlékezetére Az 1956-os ellenforradalom áldozatairól kedden kegyelettel emlékeztek meg a fővárosban. Koszorúzási' ünnepséget tartottak a Köztársaság téren a budapesti pártház védelmében elesettek emléktáblájánál. A budapesti párt- bizottság nevében Somogyi Sándor, Bozsó László, Király Andrásné és Molnár Endre titkárok, valamint Zathu- recky Tibor, a budapesti pártbizottság apparátusa pártvezetőségének titkára rótta le kegyeletét. Az emléktáblánál elhelyezték a megemlékezés virágait a pártház védelmében részt vett harcosok, a mártírok hozzátartozói, a budapesti és a kerületi pártbizottságok munkatársai, valamint a főváros állami, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői. A Mező Imre úti temetőben a munkásmozgalmi panteonnál nyugvó hősi halottak sírjainál a budapesti pártbizottság, a budapesti fegyveres testületek és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Budapesti Bizottsága képviseletében helyeztek el koszorút. Az 1956-os ellenforradalom elleni harc hősi halottainak a Mező Imre úti temetőben levő emlékművénél a fegyveres testületek tagjai álltak díszőrséget. Felcsendült a Himnusz, majd elhelyezték a kegyelet virágait a budapesti pártbizottság a Fővárosi Tanács, a fegyveres testületek, a Magyar Partizán Szövetség és a KISZ Budapesti Bizottsága nevében. Virágokkal borították az emlékmű talapzatát a fővárosi dolgozók, fiatalok képviselői is. A koszorúzási ünnepség az Inter- nacionale hangjaival és a díszszázad tiszteletadásával ért véget. ★ November 4-én a nyírbátori határőrkerület parancsnoksága, a helyi párt-, állami és tömegszervezetek a hősi halottak nevét viselő szocialista brigádok, ifjúgárdisták, Kegyelettel emlékeztek meg a fővárosban az 1956-os ellen- forradalom áldozatairól. Koszorúzási ünnepséget tartottak a budapesti pártszékháznál, s a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pantheonjánál. Képünk: a budapesti pártbizottság képviselői koszorúznak. (Kclet-Magyarország tele- fotó) KISZ- és úttörőszervezetek, képviselői megkoszorúzták a határőrség hősi halottainak sírjait, emléktábláit, akik az 1956-os ellenforradalmárok elleni harcban és szocialista hazánk határainak védelmében szolgálat közben életüket áldozták. . Az emlékezés és hála koszorúját helyezték el: Matuzsa György határőr százados nyírbátori emlékművénél; Vásárosnamény III. kerületében a kultúrttáz falán elhelyezett emléktáblánál és sírjánál a vitkai temetőben; Vági József százados, kispaládi márványtáblájánál; Egervári László alhadnagy záhonyi emlékművénél. Zalka-emléktábla Moszkvában Emléktáblát kapott Moszkvában Zalka Máté, a nagy magyar internacionalista, a kiváló író. Az emléktáblát annak a háznak a falán helyezték el, ahol 1921—26 között lakott. A keddi ünnepélyes avatáson ott volt Zalka Máté leánya, Natalja és több egykori harcostársa, köztük a spanyol polgárháború legendás Lukács tábornokának segédtisztje is. Megjelentek a moszkvai magyar nagykövetség felelős munkatársai. Vaszilij Sztriganov, az OSZSZSZK kulturális miniszterhelyettese, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság alel- nöke méltatta Zalka Máté történelmi szerepét a szovjet és a magyar nép barátságának kialakításában. Az íróról, katonáról, az igaz internacionalistáról Nyikolaj Fedorenko, a Szovjet Írók Szövetségének titkára mondott emlékbeszédet. A kerület nevében a Moszkvai Rádiótechnikai Gyár egyik kiváló dolgozója, V. Gyimidov vette át az emléktáblát. A megjelentekhez szólt Zalka Máté leánya is, aki apjának a házban eltöltött éveit elevenítette fel. Napi külpolitikai kommentár Koalíció - kis kérdőjelekkel A nyugatnémet fővárosban a parlamenti pártok koalíciós tárgyalás- sorozata után összeült az új nemzetgyűlés, a Bundestag. A Német Szövetségi Köztársaság alkotmánya pontos „forgatókönyvet” tartalmaz a négyesztendőnként tartott választást követő teendőkre. Eszerint október 26-án tartotta meg hagyományos záróülését a régi Bundestag, amelyben a jelenlegi kormánykoalíciónak még mindössze tízfőnyi többsége volt. November 4-én ült össze az immár új összetételű parlament, ahol a képviselők száma eggvel több a korábbinál (496 helyett 497), a kormánykoalíció többsége pedig harmincöttel több a réginél: tíz helyett negyvenöt. Ez már nem egyszerűen működőképes többség, hanem olyan közeg, amelyben a kormányzat különösebb gond nélkül fogadtathatja el bel- — és ami a világ számára a mostani helyzetben nagyon fontos — külpolitikai döntéseit. Ilyen értelemben a nyugatnémet választás eredménye jó hírt jelentett az egész világnak. Nem túlzás azt állítani. hogy a nemzetgyűlés új felállása a józanság erőinek diadala a hidegháborús irányzat felett. A dolog azonban bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Igaz, Schmidték győzelme Stra- ussék felett mind bel-, mind külpolitikai viszonylatban világos és pozitív előjelű. De a kormánykoalíció sikere szolgál bizonyos kérdőjelekkel is. , A Genscher vezette szabad- demokraták (FDP) előretörése ugyanis jóval nagyobb, mint a Schmidt vezette szociáldemokratáké. Az SPD parlamenti frakciója ugyan még így is mintegy a négyszerese az FDP-nek, a parlamenti matematika sajátos törvényei szerint a szabad- demokraták relatíve nagyobb térnyerése a jövőben mégis tükröződhet a kormány bel-, sőt külpolitikai döntéseiben. Nemcsak arról van szó, hogy az FDP — amelynek vezére egyben az NSZK al- kancellárja és külügyminisztere — nagyobb súlyának megfelelően esetleg jobban érvényesítheti a maga álláspontjai, amely Schmidtével nem feltétlenül azonos. Lehet — és valószínűleg helyenként lesz — az új felállásnak egy olyan oldala, hogy a kancellár a maga pártjának balszárnyával szemben az eddiginél jobban hivatkozhat majd a partner megnövekedett súlyára. M indez valószínűleg inkább hangsúlybeli, mint a lényeget érintő változásokhoz vezethet — jósolják a megfigyelők és úgy tűnik, igazuk van. A Bundestag ülésének előestéjén befejeződött SPD—FDP-tárgyalás talán a vártnál keményebbnek bizonyult, de eredménye (tehát az, hogy a bonni vezetés a gazdasági gondokon bizonyos katonai faktorokra kiterjedő takarékossággal kíván segíteni) újra emlékeztet bennünket a választások lényegére. Arra, hogy Nyugat-Európa kulcsországában a viszonylagos józanság erői győztek. Harmat EndreIZZÓ HAHGULAT AZ OMOHIÁN Forró év előtt Görögország? „Ki a NATO-ból!”, „Ki az amerikaiakkal!” — olvasható az athéni tüntetők tábláin. (Fotó: KS) A „Plateia Omonoia” Athén egyik központi tere. Innen indul ki a görög főváros néhány legelőkelőbb — és legdrágább — üzletutcája. Kicsit a párizsi Concorde térre emlékeztet. Sugárutak torkollnak bele, közepén elegáns szökőkút, körötte éjjel-nappal nyüzsgő forgalom. Az utóbbi hetekben az Omonia — így hívják röviden a teret — nemegyszer volt forró jelenetek színhelye. Amióta hivatalosan bejelentették, hogy az ország visszatér a NATO katonai szervezetébe, itt, a város szívében heves tüntetéseket rendeztek. (A megmozdulások másik fő helyszíne a parlament környéke.) Jómagam egyszerű turistaként, nem pedig az események nyomon követésére kiküldött tudósítóként időztem a görög fővárosban, így figyeltem — délutáni csa- tap.golásom közben a történteket. Jelszavakat kiabáló, zászlókat, transzparenseket vivő csoport kanyarodott elő az egyik mellékutcából. Előttük, mögöttük röpcédulákat osztogató fiatalok. Magasba emelt öklök, harsogó hangszórók. Mi történt? — próbáltam megállítani a szembejövő járókelőket. Riadókészültség — Visszaléptünk a NATO- ba. Épp itt volt az ideje — magyarázta egy joviális férfiú. Vegyészmérnök, 55—60 éves. — Védekeznünk , kell mindenféle fenyegetés ellen. — Nyugat-Európával való szorosabb együttműködésre valóban szükségünk van — mondja ellenvéleményét egy 45 körüli irodalomtanár —, csakhogy nem katonai keretben. A kommunistáknak igazuk van, amikor az Egyesült Államokhoz való túl szoros kapcsolat veszélyeire figyelmeztetnek. A tér hangulata percek alatt megváltozott. Csikorogva fékeztek az autók, a rendőrök kétségbeesett sípolással, integetéssel igyekeztek megakadályozni a dugó kialakulását. Nem léptek közbe, de készültségüket jelezte, hogy többfelé mentőautó-riadó- autó-rabszállító „triók” álltak az út szélén. Megpróbáltam beszélgető társra lelni a menetben. Szerencsém volt, kolléganőm, Artemisz Náku, a kommunista pártlap, a Ri- zoszpasztisz munkatársa tájékozott partnernek bizonyult. Rogers célt ért — Görögország 1974-ben kilépett az Atlanti Szövetség katonai szervezetéből, mert az nem tudta rávenni Törökországot arra, hogy vonuljon ki Ciprusról — mondja Artemisz. — A sziget körüli viszályhoz jött később az Égei- tenger ellenőrzésének, s a kontinentális talapzatban található olajkincs tulajdonjogának problémája. A brüsz- szeli NATO-központ hat éven át mindent megtett, hogy visszavigyen bennünket a katonai szervezetbe. Most Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka felváltva tárgyalt a görög kormánnyal és az új török katonai vezetőkkel, és célt ért. A megállapodás .részleteit nem hozták teljes egészében nyilvánosságra. De már maga a döntés ténye elég ahhoz, hogy a kommunista párt harcra szólítson fel ellene. Persze nemcsak utcai-ns. tüntetéseken, hanem a törvényhozásban is — teszi hozzá Artemisz. Az utóbbi napok fejleményei azt mutatják, hogy a- kommunisták és a többi ellenzéki erő tiltakozása eredménytelen maradt. Rallisz miniszterelnök, a kormányzó párt kényelmes többségére támaszkodva, a visszatéréshez megkapta a parlamenttől a jóváhagyást. A kormányfő azzal igyekezett kivédeni a támadásokat, hogy a „NATO kebelében javulhat Athén nemzetközi pozíciója”, s utalt a megegyezés fejében megígért katonai és gazdasági segély dollármillióira. És Ciprus? A döntéssel különben elhárult az akadály a görög területen — például Kréta szigetén — működő amerikai támaszpontok szerződéseinek megújítása elől. A kommunista képviselők hiába figyelmeztettek arra, hogy a kabinet lépése csorbítja az ország szuverenitását és a NATO déli szárnyának megerősítésével ronthatja az európai politikai légkört. Papandreu, a legnagyobb ellenzéki párt, a Pánhellén Szocialista Mozgalom vezetője nyíltan kimondta: a kormány engedett a külső nyomásnak, annak ellenére, hogy a ciprusi kérdés ma éppoly megoldatlan, mint 1974-ben volt. Ez azt jelenti, hogy Athén gyakorlatilag beleegyezett a sziget kettéosztásába — mutatott rá Papandreu és népszavazás kiírását követelte. — Ügy tűnik — mondta Artemisz —, Rallisz miniszterelnök erre nem hajlandó. Tiltakozásunk mégsem hiábavaló. A közvélemény felrázásával ugyanis központi kérdéssé akarjuk tenni aNATO- tagság ügyét. 1981 választási év lesz Görögországban: a mostani tüntetéshullám láttán elképzelhető, hogy a belpolitikai szenvedélyeket felszító athéni lépés az ellenzéki erők előretöréséhez vezet. Szegő Gábor A túszügy eseménynaptára 1979. NOVEMBER 4.: az iráni iszlám diákok Teheránban elfoglalják az amerikai nagykövetséget és foglyul ejtenek több mint hatvan ott dolKozó személyt. Váltságul a New Yorkban ápolt bukott sah kiadatását követelik. Kijelentik, hogy Khomeini ajatollah hű követői és az akcióra azért került sor, mert a forradalom „olyanok kezébe került, akik nem követik: az imám útját”. A diákok becs- mérlik a Bazargan-kormányt. Közlik, hogy követeléseikről csak az Iráni Forradalmi Tanáccsal hajlandók tárgyalni. Az épületet a diákokat támogató forradalmi gárdisták és rendfenntartó erők; veszik körül. A diákok újabb közleménye szerint a túszok foglyul ejtésével az Egyesült Államok Irán elleni bűnös tevékenységét is le akarják leplezni. NOVEMBER 14.: Carter elnök rendeletére az Egyesült Államok: hatóságai és intézményei befagyasztják az iráni javakat, részben az Iránnal szembeni amerikai követelések fedezetéül. NOVEMBER 19—20., 22.: a nagykövetséget őrző diákok és iszlám gárdisták szabadon engednek 18 foglyot, 5 amerikai nőt ési 8 néger férfit a diplomáciai személyzet tagjai közül, továbbá 5 nem amerikai alkalmazottat. DECEMBER 4.: az ENSZ Biztonsági Tanácsa a túszok szabadon bocsátását követeli. december 15.: a volt sah Panamába érkezik. A hágai Nemzetközi Bíróság elrendeli a túszok azonnali szabadon bocsátását. 1980. JANUÁR 28.: hat, addig különféle nagykövetségeken bujkáló amerikai diplomata megszökik Teheránból, kihasználva Kanada teheráni nagykövetségének bezárását. A fogvatartók megtorlással fenyegetőznek. FEBRUÁR 22.: Khomeini ajatollah elrendeli, hogy a túszok sorsáról a megválasztandó iráni parlament döntsön. MÁRCIUS 11.: a február 23-a óta Teheránban tevékenykedő ENSZ-vizsgálóbizottság dolga- végezetlenül távozik. MÁRCIUS 24.: a volt sah Panamából Egyiptomba utazik. ÁPRILIS 7.: Irán és az Egyesült Államok között megszakad a diplomáciai kapcsolat. ÁPRILIS 7.: Khomeini ajatollah elutasítja Baniszadr elnök javaslatát, hogy a túszokat adják át az iráni hatóságoknak. ÁPRILIS 25.: kudarcba fullad a amerikai légierő túszszabadltási kísérlete az iráni fővárostól 300 kilométerre délkeletre, a Tabas környéki sivatagban. A sorozatos balesetek következtében 8 amerikai katona veszti életét. ÁPRILIS 26.: a túszokat őrzőik elviszik a volt amerikai nagykövetségről; különböző iráni városokban rejtik el őket. MÁJUS 24.: a hágai Nemzetközi Bíróság másodszor is elrendeli a túszok szabadon bocsátását. JÜLIUS 10.: egészségügyi okok miatt szabadon bocsátják Richard Queen amerikai alkonzult. ötvenkét amerikai túsz marad Iránban. JULIUS 27.: a volt sah meghalt Egyiptomban. AUGUSZTUS 4.: az iráni parlament elnöke bejelenti, hogy parlamenti bizottság alakult „az amerikai túszok elleni eljárás előkészítésére”. SZEPTEMBER 1.: az iráni parlament úgy vélekedik, hogy „a volt sah vagyonának visszaadása a válság megoldásához vezethet”. SZEPTEMBER 12.: Khomeini ajatollah csaknem egyéves hallgatás után megfogalmazza a túszok szabadon bocsátásának négy feltételét: a volt sah vagyonának visszaadása, az Egyesült Államok Irán belü gyeibe való be nem avatkozásának szavatolása, a zárolt iráni javak felszabadítása, az Iránnal szembeni amerikai követelésekről való lemondás. SZEPTEMBER 18.: Carter amerikai elnök kijelenti, hogy az Egyesült Államok „soha nem kér bocsánatot” Irántól a túszok szabadon bocsátásáért cserébe. OKTOBER 16.: Muskie amerikai külügyminiszter jelzi, hogy az Egyesült Államok ismét szállíthatna fegyvereket is Iránnak, ha a túszok kiszabadulnának. Teheránban cáfolják, hogy ez ügyben már meg is kezdődtek volna a tárgyalások. OKTOBER 26., 30.: az iráni parlament kétszer elhalasztja a döntőnek ígérkező vitát a túszügyről. NOVEMBER 2.: az iráni parlament változtatás nélkül jóváhagyja a Khomeini-féle feltételeket a túszok szabadon bocsátására.
