Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-05 / 260. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 5. aHüSkisvárdan Változatlanul vonzó A vár Felső-Szabolcs egyetlen középkori vára a kisvárdai, amelyet sikerült megmenteni az utókor számára. Igaz, hogy nem teljes a régi korokat idéző építmény, de még így is érték. Ezért is áldozott jelentős összeget a helyreállítására évekkel ezelőtt a műemléki felügyelőség. Az idegenforgalmi látványosságnak is számító vár állagának megóvása mindinkább időszerűvé válik, hisz a felső szinten egyre nagyobb pusztításokat végez az idő, sok a beázás. Az ágyúteraszon potyognak, hullanak a téglák, a betondarabok. A múzeum vezetői kénytelenek voltak elhelyezni a figyelmeztető táblákat : vigyázat, kőomlás ... Ez nem a legbizalomgerjesztőbb az érkező vendégek számára... Jó lenne mielőbb megszüntetni a falak további pusztulását, egyben megóvni a beázástól az emeleten levő kiállítás anyagát, ahol a tervek szerint a földszinti anyagokat is szeretnék elhelyezni. így a földszinten megvalósítható lenne egy várgaléria szobrokkal, festményekkel, kisplasztikákkal. J^Örvendetes, .hógy a város megvásárolta és tetemes költségekkel múzeummá alakítja a volt zsinagógát, de ezzel nem szűnik meg a vár szerepe, vonzereje. Különben is, évek múlva válik „beköltözhetővé” a zsinagóga, addig csak a vár jelenti a régi korok értékeinek elérhető helyszínét. Azután is meg kell, hogy maradjon a sok történelmi vihart megért vár. Valamenyiünk számára. Kérjen kölcsön Két-három hónapos fennállása bebizonyította, a gyorsan fejlődő városnak nagy szüksége van egy kölcsönzőboltra. Hivatalos nevén az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat 44. sz. boltjáról van szó, amely a nyitás óta nagy forgalmat bonyolít le. Sokan rájöttek, vannak árucikkek, amelyeket átmeneti időre célszerűbb kölcsönkérni, viszonylag szerény díj ellenében, mint újat venni. Vagy amíg nincs új, addig is érdemes... Valamennyi televízió bérlőre talált, de közkézen forognak a parkettacsiszolók, a kempingcikkek, edények. Hasonlóan népszerűek a kvarclámpák, olajkályhák, villanykályhák. Kérnek vasalógépet, páraelszívót, bőröndöt, bevásárlótáskát, távcsövet és fényképezőgépet, melyek egy részét gyors rendeléssel a központi raktárból szerezték be a bolt vezetői. Jelenleg több mint 600 bérlőt tartanak nyilván. Az oldalt összeállította: PÁLL GÉZA HEGVALÓSUL 1990-IG Program az oktatásra, a művelődésre Tíz év egy város életében viszonylag nem nagy idő. Hogy mit hozott az elmúlt tíz év Kisvárda életében, azt bárki lemérheti, tapasztalja. Rohamléptekkel fejlődött igazi várossá, megannyi fejlődéssel járó gonddal, problémával együtt. A város fejlesztését irányító tanácsi és társadalmi szervek szakemberei azonban már az elkövetkezendő tíz év körvonalait igyekeznek megrajzolni, segítségül kérve a város lakóinak javaslatait, ötleteit is Milyen lesz 1990-ben a város közoktatása és közművelődése? Ezt ugyan teljes pontossággal ma még nem lehet megmondani, de a főbb irányok mégis kirajzolódnak a távlati tervekből, amelyek józanságról, mértéktartásról, egyben igényességről tanúskodnak. Iskola a központban Az világos, hogy a városnak nemcsak gazdasági kisugárzó hatása van a környékre, hanem kulturális szerepköre is mindinkább erősödik. Mindehhez lépést kell tartani az iskolák és művelődési intézmények fejlesztésével, a lehetőségek ésszerű kihasználásával. Különösen fontos az alapműveltséget nyújtó általános iskolai oktatás tárgyi és személyi feltételeinek fejlesztése. Jelenleg a város négy általános iskolájában 2100 fiatal tanul ötven tanteremből!,' arhelyéknek több mint a fele a felszabadulás előtt épült. Csaknem 20 százaléka szükségtanterem. Mi várható tíz év múlva? A számítások szerint körülbelül ezerrel több általános iskolás gyermek jár majd iskolába Kisvárdán. Ez körülbelül 30 újabb iskolai csoporttal növeli a jelenlegi létszámot. Ideális körülmények között ennyi új tanterem építése válik szükségessé. Az már köztudott, hogy a VI. ötéves terv első felében megépül az új 16 tantermes általános iskola a város központjában. De ez még nem oldja meg a népesedéssel is járó iskoláztatási gondokat, a VII. ötéves tervben tovább szükséges folytatni a tanteremépítést, hogy legalább 1990-re áttérhessenek az iskolák -az egy műszakos, délelőtti tanításra. Nagy erőfeszítésekre, közös összefogásra, nem kevés türelemre is szükség lesz, hisz továbbra is lesznek különbségek a tárgyi feltételeket illetően, a régi és az új iskolák között. Sokszor bebizonyosodott azonban, hogy a régi iskolákban is lehet eredményesen nevelni-tanítani, és az • új környezet is csak akkor válik minőségileg többletet adó tényezővé, ha párosul a korszerűbb pedagógiai tevékenységgel. Nagy a zsúfoltság Kisvárdát szokás iskolavárosnak is nevezni. Nagy hagyományú középiskolákat mondhatott — és mondhat — magáénak a város. Sokan emlékeznek még, hogy középfokú óvónő- és tanítóképzője, gépipari technikuma is volt a városnak. Jelenleg három középfokú iskolában nevelik a holnap szakembereit: a tanulói létszámot tekintve az első helyre került a 111. sz. ipari szakmunkásképző intézet, amelyet két éve adtak át rendeltetésének, később elkészült az új tanműhely, ahol 220 ipari tanuló intézeti, tanműhelyi képzését végzik. Az iparita- nuló-intézetnek jelenleg 888 tanulója van, A város és vonzáskörzete várrható szakemberigényeit és a rendelkezésre álló oktatási lehetőséget mérlegelve, a szakemberek véleménye szerint, '‘a' KoVet- kező tíz évben nem indokolt a szakmunkásképző intézet továbbfej lesztése. A nagy hagyományú Bessenyei György Gimnázium alig néhány tanulóval marad el a szakmunkásképzőtől, 848 fiatal tanul itt, akik közül csak 270 a helybeli. Itt bizony elég nagy a zsúfoltság, nincsenek meg az 1981/82-es tanévben induló fakultatív oktatás tantermi feltételei, nagy szükség lenne kollégiumra is. Jobb a' helyzet a másik középiskolában, a Császy László Szakközépiskolában, ahol 645 fiatal tanul, s a tantermek és foglalkoztatási termek száma a szükségletet kielégítik. Még jobb a helyzet a Weiner Leó Zeneiskolában, ahol tíz éven belül nem terveznek fejlesztést. Könyvtár, múzeum Józan mérlegeléssel alakították ki a közművelődési hálózat fejlesztésének tízéves tervét is. Az 1979-ben elkészült új művelődési és ifjúsági ház hosszú távon is képes az igények kielégítésére, bár az idei váratlan belvízkárok miatt ideiglenesen odatelepült intézmények kétségtelenül zsúfoltabbá teszik a munkát. Több éves gond viszont a városi könyvtár elhelyezésének dolga, a 70 ezer kötetes, „B” típusú könyvtár szerepkörének teljesítésére ma már a jelenlegi épületben képtelen. Ezért is kapott helyet a távlati tervekben, hogy 1990-ig új könyvtár építésén kell fáradozni. Ugyancsak a következő tíz év hozza meg a városnak a nagyon hiányzó múzeumot is, amelyet több millió forintos költséggel alakítanak ki a volt zsinagógából. Akik látták a belső építési terveket, azt mondják, amikor elkészül, az ország egyik legszebb múzeuma lesz. Tíz év múlva a népesség alakulásával foglalkozó szakemberek szerint Kisvárda lakossága eléri a 20—22 ezer lakost. Ehhez méretezve dolgozták ki a városépítés, lakásfejlesztés, közmű- és köz- intézményhálózat-fejlesztési terveket, amelyek sorában fontos helyet foglalnak el a közoktatás és a közművelődési programok. Elmondták a városkörzetin Presszó, busz, terasz Mi foglalkoztatja a város lakóit közvetlenül lakókörnyezetükben? Mi valósulhat meg és mire kell várni, hogy mi nem valósul meg, mert nincs rá pénz? Ezekre a kérdésekre kaphattak választ az eddig megtartott városkörzeti tanácskozásokon részt vevők. A népfrontbizottság hívására kilencvenen jelentek meg a 3. sz. általános iskolában tartott városkörzeti tanácskozáson. Akik szót kértek, közérdekű javaslatokat mondtak el, amelyeket a VI. ötéves tervben szeretnének megvalósítani. Bátyi József az Úttörő utcából a Vulkán előli csapadékvíz elvezetését kérte, és javasolta, hogy vizsgáltassák meg az Úttörő utcában a villanyhálózatot, mert visszatérő bosszúság: baj van az áramszolgáltatással. Fülöp József a Madách utcából az iskolához vezető járda építését tette szóvá, s kérte: a kórházban gondoskodjanak egy helyiségről a körzeti orvosi rendelő céljára, hogy az idős, beteg embereknek ne kelljen a központi orvosi rendelőbe feljárni. Többen foglalkoztak a város tisztaságával, az árokba hordott szeméttel. Arra is kiterjedt a résztvevők figyelme — Kovács Józsefné tette szóvá az Árpád utcából —, hogy az új iskola őrzése szombaton és vasárnap nem megoldott, s a közeli szükséglakásokból a gyermekek felmásznak a tetőre. Könnyen baleset történhet. Tóth Bertalanná azt bírálta, hogy a „Gólya” presszó előtt kialakított terasz miatt nem lehet közlekedni. Helytelenítette, hogy a helyi buszok nem mindig igazodnak a menetrendben közölt indulási időhöz és nincs feltüntetve a buszokon a közlekedés iránya. A felszólalók egy része a helyszínen választ kapott a kérdésekre, míg másokat írásban értesítenek az illetékes tanácsi szakemberek. Hasonlóan közérdekű kérdésekkel foglalkoztak a városi pártbizottság volt épületében tartott városkörzeti tanácskozáson is, a Sallai tér 2. sz. alatt, ahol 120-an jelentek meg. A kérdések között szerepelt a sorompó miatti nehéz közlekedés, a vezetékes gáz felhasználása az új lakótelepen, az üres telkek beépítése, a városképet rontó házak sorsa, a nyilvános W. C. dolga a város központjában és a kórház környékén. Többen foglalkoztak a lakásépítések ütemének gyorsításával, a terület-előkészítéssel. A javaslatok egy része már korábban helyet kapott a városfejlesztési tervek sorában, másokat csak fokozatosan lehet megvalósítani, míg akadtak olyanok is, mint a vasúti felüljáró építése, amelyek az ország anyagi helyzete miatt egyelőre nem kerülhetnek napirendre. Sok közérdekű bejelentés, javaslat ráirányította a figyelmet arra, hogy nagyobb gondossággal, jobb szervezéssel javítani lehet az ellátást, a közlekedést, a város tisztaságát, a környezet védelmét. Tehát nem kell mindent az új beruházásoktól várni... Öltönyök Amerikába Megduplázza eddigi termelését a Kisvárdai Ruhaipari Szövetkezet. Amerikai megrendelésre, bérmunkában a jövő évben 80 ezer férfiöltönyt készítenek. Képünkön: Kiss Mária már amerikai megrendelésre varrja a nadrágot. (Elek Emil felvétele) Olykor vasárnap is üzentek... Kitüntetés a gépírónak H arminc év változásait, mindennapos epizódjait írja töretlen kedvvel és szorgalommal Margitka, azaz Bódi Józsefné, a városi tanács adminisztrátora. Munkaeszköze a gyorsíróceruza és a jó öreg írógép. A villanyírógépet nem szereti, pedig kímélné az erőt. — ötvenben kezdtem, mint fiatal lány a járási tanácson, a mezőgazdasági osztályon. Közvetlenül az irodai szakiskola elvégzése után kerültem ide. öt évig dolgoztam az osztályon. A szobában télikabátban ültünk, vaskályha állt a sarokban és olajos padlón jártunk. Munkaidőm nem is volt, gyakran hatig-hétig is bent kellett maradni. Olykor vasárnap is üzentek, hogy van egy fontos munka. Én mentem, boldogan. Fiatal korban való igaz, nem érzi az ember a kényelmetlenséget, a fáradtságot. Különösen amikor először kerül az élet sűrűjébe. Bódiné örült minden elintézett ügynek, szépen sikerült határozatnak, lényegre törő mondatnak. Olykor ő is csiszolt egy keveset a csikorgó mondatokon, amit a diktáló talán észre sem vett... Fárasztó fizikai munkának mondják a gépírást — folytatja —, én mégis minden reggel frissen ébredek. Kialszom magam és utána már nem érzem a tegnapi nap fáradtságát. Tizenöt évig dolgoztán! a járási tanács igazgatási osztályán is, ahol rengeteg kisajátítási, gyámügyi határozatot írtam. De volt ott szabálysértési ügy, lakásügy, amikor nagyon oda kellett figyelni, mit is ír az ember. Mindig megbecsülték a munkámat a munkatársak éppúgy, mint az ügyfelek. Amikor megtörtént a várossá alakulás, hetvenben átjöttem a városi tanácshoz. Az idén harminc éve, hogy tanácsi dolgozó vagyok... Szorgalomban, figyelmességben és emberséges ügyintézésben azok közé tartozik, akik a tanácsi adminisztrációs munka közben is az embert látják. S nincs olyan betérő ügyfél, akihez ne szíves szóval közeledne. Aligha van olyan államigazgatási ügyirat, amelyet ne ismerne, ne hagyta volna rajta a keze nyomát. Sőt, mostanában arra is gondja van, hogy megőrzi, kigyűjtögeti a régi tanácsi ügyiratokat, amelyek sokszor nélkülözhetetlen forrásanyagot adnak az eltelt évek jobb megismeréséhez és a jövő tervezéséhez... — Hálásak is, mert nem kell szaladgálni a legkülönbözőbb helyekre, ilyen vagy olyan kiadványok után. Másoknak a szakdolgozatok írásához, különböző felmérések, elemzések készítéséhez adnak nagy segítséget a régi forrásanyagok. Engem mindig kielégített a munkám, így jó, ahogy van. Túlságosan nem voltam oda a tanulásért, a nyolc általános és az irodai szakiskola után a gyors- és gépírás, az adminisztrációs munka lett a hivatásom. Szeretem ezt csinálni, a fizetésem is szépen alakult, jelenleg 3350 forintot keresek havonta. A férje a Vulkánban asztalos, megbecsült dolgozó. Ezermester, aki otthon is szívesen segít barátnak, ismerősnek. Nem pénzért, köszönömért Nagyon jól megértik egymást, teljes az összhang. Egy lányuk férjnél van Székesfehérváron, a másik még tanul, nemsokára végez a fővárosi Bánki Donáth Gépipari Főiskolán. A Vulkán ösztöndíjasa, üzemmérnök lesz ott, ahol az apja asztalos... — Már alig várjuk, hogy hazajöjjön — mondja édesanya, akit a közelmúltban nagy meglepetés ért. A tanácsok megalakulásának 30. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki a mindig háttérben maradó gépírót. — Nagy élmény volt számomra. Külön jólesett, hogy a névtelen tanácsi dolgozók munkáját is észreveszik. Bizony, ez volt az első olyan esemény, ahol nem kellett a jegyzőkönyvet vezetnem...
