Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET ÉLÓ HAGYOMÁNYAINK Néptánc: liról fira Néhai Bulyáki Gergely be- A nagykállói Kállai kettős táncegyüttes Csehszlovákiában. teg volt már, amikor utoljára felkerestük. Nehezen vette a levegőt. Csak valami kis nátha — szabadkozott, amiért ágyban fekve fogadja látogatóit. Aztán, hogy egy kis ideig a táncról beszélgettünk, megfeledkezve ágyról, betegségről, asszonyát szólította: hozná elő a ruháját. A vőlegényi öltönyt, amiben vagy negyven esztendővel azelőtt esküdött. S amiben színpadokon szerepelt szerte az országban, a Népművelési Intézetben, a tévében, nemzetközi fesztiválokon. A kis pör- ge kalapot, a fehér inget, a mellényt, amire kitűzte A népművészet mestere kitüntető jelvényt, meg a híres csizmáját a nadrággal. Az öreg mutatta, hogyan öröklődtek az ősi motívumok nemzedékről nemzedékre — vagy ahogy ő mondta: firól fira — a láp vidékén. Nemsokára táviratot kaptunk.). NagyecsednSl: »-eh-« ment a táncos Bulyáki; bevor; Az egyik utolsó titoktudó művészete megmaradt: feljegyezte a szakirodalom a lépéseket, megörökítette a filmszalag, eltanulták á fiatalok. Benne van az öreg fényképe a Magyar néptánchagyományok című szakkönyvben, A Szabolcs-Volán táncegyüttesben táncol a Huszárszki házaspár. amit lapról lapra melegedő szívvel forgathat a szabolcs- szatmári patrióta, mert igen gazdag a mi vidékünk néptáncos hagyományokban... Megyénk, sőt hazánk nép- tánchagyományait nem közelíthetjük meg anélkül, hogy egy pillantást ne vetnénk a kontinens néptánctérképére. A szakirodaiam három, egymástól viszonylag jól elkülöníthető karakterű tánchagyományt tart számon, az egymást követő korok divatja, illetve a táncokat megőrző parasztság szociális jellege szerint. Az előbbi felosztás első korszaka a középkori Európa, amikor a fegyvertáncok, a küzdő karakterű és vonulás páros táncok, a kollektív kör- és füzértáncok, az ügyességi táncok, a lánc-kard táncok megjelentek. A XV— XVI. században előtérbe került az egyén, a személyiség, a táncokban ez az individuális, egyéni szerepet hangsúlyozta az udvarló, szerelmi páros táncokkal együtt. A zárt forgós-forgatás páros korai formái -itt keresendők. A XVII—XVIII. századtól figyelhető meg a kontratáncok, illetve a polgári társastáncok előretörése, a geometrikus kompozíciós elv a tér kitöltésére. A parasztság szociális jellege felől megközelítve a szakirodalom három nagy alapvető iműfaji-formai csoportot különböztet meg: a lánc-, vagy füzér- és körtáncokat; a szabad férfi és páros táncokat; valamint a szabályozott szerkezetű, kötött páros táncokat.- Az Bcsedi-láp vidékén, ahol a néphagyóhiány szerint éj - szakánként lidércfények villogtak, csalogatván a zsivá- nyokat, betyárokat, emberkerülőket, csaknem érintetlen formájában maradt fenn szinte az utolsó időkig a kuruc hagyományokra büszke vidék dallam- és tánckincse. Több Az ecsedi verbunk. (Elek Emil és Gaál Béla felvételei) szólista képviselte megyénket a hírneves ecsedi táncokkal az ország határain túl, még Amerikába is eljutottak. Ha néptáncaink hagyományait őrző szólistákról beszélünk, nem maradhatnak ki a sorból azok, akik a pásztortáncok motívumkincsét hagyták az utókorra, mint például az ópályi Horpácsik János. A tévékamerák, meg a celluloidszalag megörökítették, csakúgy, mint a megyeszékhely környéki bokortanyák férfi- és páros szólistáinak táncait. Hogyan is őrizzük ezeket a hagyományokat, mit teszünk azért, hogy utódaink is tanúi lehessenek majd a nemzeti karaktert hordozó táncok fejlődéstörténetének ? A legjelentősebb szerepet ebből a szempontból a Szabolcs-Volán táncegyüttes vállalta fel, részben a repertoárba felvett darabokkal, részben pedig önálló gyűjtőmunkával. A csaknem másfél évtizedes múltra visszatekintő együttes művészeti vezetője Dalanics György, úgy is mondhatnánk, szívügyének tekintette, hogy színpadi táncok, koreográfiái képletek elsajátítása mellett az együttes hagyományápoló tevékenységet is folytasson. Bokortanyákban, közeli falvakban gyűjtötték az együttes tagjai gg hagyományokat őrző táncokat, lejegyezték, feldolgozták, majd a koreográfus műve nyomán születtek olyan táncok, mint például a hajlikázó, amelyek legszűkebb hazánk tánckincséből merít: tiszta, eleven, gondűző. De felvették repertoárjukba a szabolcsi táncok mellett a szatmáriakat, s a nemzetiségiek hagyományápoló táncait is. A nagykállói Kállai kettős táncegyüttes érdeme, hogy Túri László vezetésével megismertette országgal-világgal azt a hagyományőrző tántot. amiről magukat elnevezték. Az ajaki népi együttes a zárt faluközösségben megmaradt szokásoknak állított emléket a fonókat, dörzsölőket felidéző, színpadra vitt népi táncokkal, játékokkal. Az utóbbi évek legszebb példáját a hagyományápolásra öUHhtófül- pös nyújtotta: bíráló cikkünk nyomán, fnint a főnix haló poraiból, újjáéledt a táncegyüttes, tagjai közt a legkisebbektől a nyugdíjasokig. Három nemzedék táncol egyszerre a színpadon — s apáról fiúra száll a fergeteges titka. Mátészalkán is működött egykor egy jónevű együttes, amelyet megszűnése után hosszú ideig semmiféle kísérlet ' nem bírt feltámasztani. Most újra hallattak magukról. A városban letelepedett néptáncos házaspár arra vállalkozott, hogy újjáéleszti az együttest. Kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen nem kevesebb munka vár rájuk, mint a Szalka környéki archaikus cigánytáncok elemeinek megmentése és tovább- hagyományozása. Jól indult a vásárosnaményiák munkája, Kisvárdán is viszonylag folyamatosan dolgoznak. Megyénkben szinte megszámlálhatatlan a néptánc- csoportok, együttesek serege. Iskolákban, művelődési házakban születnek — és tűnnek el. A legj óbbakkal sokkal többet kellene törődni, kezdeményezéseikre jobban odafigyelni, fokozottabban támogatni ! És ügyelni arra, hogy Szabolcs-Szatmár megye táncai: a pásztortáncok' és botolók, a verbunk változatai, á Felső-Tisza-vidéki csárdás, valamint a cigányok archaikus táncformái lábon őrizve megmaradjanak. Baraksó Erzsébet Ifjúsági nyelv, diálcnyelv, tolvajnyelv A Macskabenzin és apatej Bachát László tanulmánya a Magyar Ny ivőrben Gyakori vitatéma manapság a fiatalok nyelve. Ezért a szakmai köröknél szélesebb érdeklődésre tarthat számot a Magyar Nyelvőr legújabb számából Bachát László tanulmánya az ifjúsági nyelv szókészletének eredetéről. A szakirodalom — állapítja meg a szerző — csak az 1960-as évektől beszél az ifjúsági nyelvről, mint önálló rétegnyelvről. Az első nagyobb értékelő tanulmány is ekkor jelent meg róla Kova- lovszky Miklós tollából. Addig inkább csak diáknyelvről, a tanulók csoportnyelvéről beszéltek a tudósok. Mi voltaképpen az ifjúsági nyelv? — teszi fel a kérdést a tanulmány szerzője. Válasza: az ifjúsági nyelv a köznyelv és több szaknyelv sajátos ötvözete. Szavainak zöme a köznyelvből való, az átvétel során azonban a szavak jelentésváltozáson mennek át, tehát mást jelentenek az ifjúsági nyelvben, mint a köznyelvben. íme néhány a felsorolt példák közül: csónak, ladik, hajó (cipő); cső (nadrág); madzag (nyakkendő); trombita (orr); csőr, csipogó, fecsegő (száj); bunkó, furkó, süket, hangyás, elefánt (buta) ; Ady, Endre (ötszázforintos) ; szobor (tízforintos); bélás (kétforintos). Az új jelentés sokszor ab- : bői jön létre, hogy« két köznyelvi szóból, amelyek a köznyelvben pem állhatnak egymás mellett, az ifjúság új szó- szerkezetet, vagy szóösszetételt hoz létre. Aki nem szívesen hallgatja a malac vicceket, arra azt mondják, hogy „szűz fülű”, a ló sajátos elnevezése „szőrdízel”, a tejé „macskabenzin", a boré „apatej”, akit nagyon okosnak tartanak, arra azt mondják, hogy „észgyár”, vagy „agytröszt”. Akinek elállnak a fülei, az hamar megkaphatja, hogy „mirelitfülű”, vagy „konzerv- fülű”. Sokszor azzal hökkentik meg hallgatóikat a fiatalok, hogy a szónak a helyzethez nem illő vagy a köznyelvben nem használt szinonimáját alkalmazzák. „Ez disznóság!” — mondja a köznyelv, „Ez sertésség!” — így a fiatalok. Az arcátlan helyett a ícépet- len, a bogaras helyett a hangyás szó járja. A nyelvkutató több mint 800 olyan szólást gyűjtött ösz- j|ge, amelyek a köznyelv szavainak elferdítésével, illetve á köznyelvi szavakból sajátos analógiával teremtett új szólásokat példázzák. Ezek azt mutatják, hogy a fiatalok nyelve friss, találékony és kifejező. Az ifjúsági nyelv egyik eleven része a szóláshasonlat. Néhány jellegzetes példája: Pattog, mint a nikkelbolha; Bőg, mint az álmos tehén; Olyan vagy helyből, mint más nekifutásból; Rojtos, mint a farmer szegélye; Olyan a lába, mint totóban az X; Olyan X a lába, hogy két lavórban sem tudná megmosni; Olyan kicsi, ha leül a fűbe, rácsöpög a harmat. A szerző külön elemzi a diáknyelvi .ázókincs és az ifjúsági nyelv kapcsolatát, megállapítva, hogy az utóbbinak az előbbi mintegy alapszókincse. Egy további fő forrása az ifjúsági nyelvnek a tolvajnyelv. Míg a kutató 1973— 1974-es gyűjtésében még csak 100 körül volt azoknak a szavaknak a száma, amelyekről a tolvajnyelvi eredet kimutatható, addig az 1977—78-as években vt. tt gyűjtéseko • már 452 szó epei Kiss Károly tolvajt elvi szótárában is. A tolvajnyelvből kerültek át az ifjúsági nyelvbe például a következe szavak: átdob; átráz, átver, agózni, balek, balhé, beled ni, begyulladni, beköp, bemart, csaszi, csehó, csór, csöves. >lta, didi. Figyelem; téltó Bachát László végső megállapítása: „A fiatalságnak az az egysége, amelyet a serdülő- és az ifjúkor lelki alkatának hasonló vonás i, a hatvanas évek társadalmi helyzete és a beatzene hozott létre, s amely megteremtette a maga sajátos nyelvhasználatát, áz utóbbi két-hárorr. évben felbomlóban van, elkezdődött az ifjúság csoportokra szakadása, mégpedig aszerint, hogy melyik csoport melyik beat- együttes híve. Természetesen nem egyszerűen csak arról van szó, hogy valakinek melyik beategyüttes tetszik, hanem arról is, hogy milyen társadalmi réteghez tartozik, s milyen az életformája. Tulajdonképpen ezek sodorják, viszik az egyént valamely együttes hatáskörébe. Egyre feltűnőbbé ’ lik a mai tizenhárom-tizenhat évesek igen nagy tömegeinek a kiválása az úgynevezett punk- zenéhez sodródása. Viseletben is elkülönülnek, nyelvben is. Nyelvhasználatukra jellemző a sok trágár és a sok idegen szó. Idegen szavaikat azonban nem az angol nyelvből merítik, ahonnan ez a zene származik, hanem a cigány nyelvből.” A mosógépet beállította a nejem, a hőfokot, centrifu- gázást, c$g.k éppen annyit kellett megjegyeznem, hogy a mosóporból melyik ibrikkel hová kell ■ öntenem. Stimmel, beöntöm. Aztán az off-ról az on-ra billentem a kapcsolót, a többi nem az én dolgom. Mindez azért történt, mert végképp kifogyott otthonról a mosópor — és szabad lévén a napom — az én feladatom lett a beszerzés. Nézem a papírt, melyre a kívánatos mosóporok neve vagyon írva (hitvesem bölcs előrelátása folytán), aztán nézem Nyíregyházán az áruházakat. Az egyiket. A másikat. A harmadikban kinevettek. A negyedikben legyintettek.'Az ötödikben a jövő héten lesz. A hatodikban megvettem egy hasonló hangzásút, mint amiről a papírom szólt, mert az eladónő azt mondta, hogy mosópor — mosópor, nem kell válogatni, örüljek, ha kapok. Örültem én, de mennyire! Szertartásosan beöntöttem a porból a gépbe, váltottam a kapcsolót és megindult a jóváhagyó kattogás, meg a víz. Megsimogattam a gépet, akit mi különben Julisnak hívunk, s e névre megbízhatóan hallgat. De aztán — lévén más dolgom is — otthagytam, mert úgy szólt az ukáz, hogy többé hozzá sem szabad nyúlnom. Feltétlenül elrontanám Julis kedvét. Talán félóra múltával mehettem a fürdőszobába, mely egyébként Julis munkahelye. Meg kell jegyeznem, hogy szenilitásom első foka bizonyos szórakozottságban jelentkezik, s többek között abban, hogy nem nézek a lábam alá. Csak így történhetett, hogy a belépés pillanatában a mosdókagyló alatt találtam magam, fejemet a Julis derekának támasztva, lábam a kád szélén pihentetve, némileg talppal a mennyezet felé. E különösen kellemes pozitúrában körülnéztem: a fürdőszoba metlachiján oly vastagon állt mindenütt a hab, mintha húszcentis hó esett volna. S páratlanul gyors helyzetfelméréssel tisztáztam, hogy a vétkes Julis, ő piszkolt oda, mentségére legyen mondva, hófehér piszkot. Az ajtaján még akkor is dúsan hömpölygőit kifelé a hab. Megkíséreltem felállni. Bár csúszkáltam kissé, ez kiválóan ment, csak a bal papucsomat nem leltem, az eltűnt a habförgetegben. Sebaj, levetettem a jobbost is, a melegítőt is, s úgy, egy- szem gatyában hozzáláttam a hab leküzdéséhez. Elhatározom, hogy a zuhanyozó rózsáját vízipuska gyanánt használva, lesorozom a habot és menekülésre késztetem a lefolyón keresztül. Ha csata kell, legyen igazi csata! És lett. Az ellenség azonban kitartóan ellenállt. Ahogy spriccoltam a vízzel, nemhogy pusztult volna, hanem szaporodott, mint a mesebeli ördög. S mi több, már bokáig vízben tocsogtam, jéghideg vízben. Alul víz, rajta a tömött hab, s abból bújt ki a vádlim. Ekkor váltottam: melegre állítottam a zuhanyrózsát, hátha ez hatásosabb fegyver. A hab bugyborékblva röhögött rajtam, s már folyt kifelé a küszöbön, elöntéssel fenyegetve az előszobát is. Bs a hab nemcsak fenyegetett. , Ekkor jött haza kisiskolás lányom. Le sem lökhette a táskáját, amikor egy pedánsan sikerült dupla Axel után sikeresen landolt déli féltekéin. Lányomat megszabadítottam minden elázott ruhadarabjától. Közben csupán háromszor csúsztam meg, és mindösz- sze két Sansevieriás cserepet ütöttem le a virágállványról. A cirmos levélkék úgy úsztak a habon, mint zöld kajakok, mert a hab már az egyik szoba küszöbét is átlépte, a konyhát pedig elözönlötte, mint valami' tatár horda. Tiszteletlen gyermekem először nevetett a csúszkálásomon, majd beleült a habba és egy szalmaszálból szivárványos gömböket fújkált felém. Azon töprengtem, most mit tegyek, mikor kinyílt az ajtó, s dermedten állt a keretében hitvesem. Az ezután következő szöveget puszta szeméremből nem mesélem el. Elég az hozzá: legenyhébb titulusom az volt, hogy szerencsétlen, s mindednek a refrénje, hogy még'egy egyszerű mosóporvásárlást sem lehet rám bízni. A többit fedje jótékony homály. K. I. 1980. november 30.
