Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
Tisztelt Asszonyom! A panasz, amit előadott, teljesen megdöbbentett. Azt tette ugyanis szóvá, hogy önt o körzeti orvos meggyógyította. Pedig... S itt jöttek az „érvek”. Joga lett volna arra, hogy végigjárja a szakrendelést, sőt mi több, kórházba is kerülhetett volna, hiszen ez is állampolgári joga. De hát ilyen ez a világ, ma már ezen is spórolnak, be kellett érni azzal — panaszolta —, hogy egy körzeti orvos foglalkozott csupán betegségével és személyével. Szerettem volna hurrát kiáltani, amikor ezt meghallottam, hiszen amit mondott, az álomszép! Mindez nemcsak kívánalom lenne, hanem cél is. Amit a körzeti orvos meg tud gyógyítani, azzal ne zavargassák se a szakrendelőt, se a beteget. Ma ott tartunk^hogy a megyében a betegek 60—70 százaléka eljut a szakrendelőbe. Számítsa ki kérem, hogy ez mennyi ember, akkor, ha egy évben 3 millióan jelentkeznek Szabolcs-Szat- márban orvosnál. Ha eljutott volna a szakrendelőbe, biztosan gzt teszi szóvá, hogy sokat kell várni, nagy a zsúfoltság, kevés időt foglalkoznak önnel. Ezzel szemben mi történt? Egy ambiciózus orvos vette magának a fáradságot elvégzett minden általa elvégezhető, szükséges vizsgálatot, megtalálta a baj okát és meggyógyította a beteget. Teljesen világos, önnek joga lett volna a szakrendelőbe menni, sőt mi több, a kórházi ágyba is befeküdni. Egy olyan kórházi ágyba, mely 1,2 millió forintba kerül, s melyre valóban rászorulók várnak esetenként. Joga lett volna, de nem volt értelme, hogy ezt a jogát kiszolgálják. Én az ön helyében örülnék, hogy betegségem olyannak bizonyult, amit egyszerűen és gyorsan ls meg lehetett gyógyítani. — Amiért esetét közügynek érzem, az nem az, hogy jogai csorbultak. Éppen ellenkezően, az serkent írásra, hogy mások joga miként érvényesült azért, mert egy orvos élt a lehetőségével és teljesítette kötelességét. Hogy az ilyen eset, mint az öné, ritka? Nos, nem példa nélküli, de korántsem általános. Tény: sok orvos éppen azért, hogy szabaduljon a betegtől, elküldi a rendelőintézetbe. Akad olyan, aki a meglevő műszereket nem tudja, vagy nem is akarja használni. Akad biztosan rest is köztük. De a jövő kétségtelenül az: ha nem szükséges, ne járassák a beteget. Végtére o körzeti orvoslás is szaktudomány, az ebben a munkakörben dolgozó is végezhet teljesen befejezett munkát. Szeretném emlékeztetni arra: sokan emlegetik azt az időt, amikor a jó öreg házi doktor bácsi mindent tudott és elintézett. Az is világos, a mai korszerű orvoslás nem igényel univerzális zseniket. De az is biztos: nem minden kór kíván konzíliumot, több napos kivizsgálást, drága masinák által erősített diagnózist. Higgyük el: a körzeti orvos, aki ismeri a beteget, környezetét, mi több, az orvostudományban is alaposan jártas, abban i* tud felelősséggel dönteni: ő gyógyít egyedül, vagy mást is bevon a kezelésbe. A megyét járva egyre több helyen találni a körzeti orvosoknál okos műszereket. Kis laborok segítik munkájukat. Képzésük arra is irányul: használják is ezeket. Mindezt többek között az alatt a címszó alatt hallhatja az ember: javul az alapellátás. Vegyük ehhez, hogy rövid időn belül a megyében 12 rendelő is épült a körzetekben. Vagyis egyre jobb lehetőség kínálkozik arra, hogy minél több ember kapjon teljes és végleges ellátást a hozzá legközelebb er* körzeti rendelőben. Így hát asszonyom, én abbai reménykedem, hogy mind többen less ek, akik azt veszik észre: hamar és egyszerűen gyógyultak meg. Biztos vagyok abban is, hogy a mostani meglepetést megelégedés váltja majd fel. A panasz örömmé változik. És ami a fő: a gyógyítás színvonala minden szinten emelkedik, lassan leszokunk arról, hogy csak olyan leletnek higgyünk, amit tíz helyen készítenek, s beletörődünk, hogy néha nem is vagyunk olyan betegek, mint ahogy képzeljük. Kívánok befejezésül jó egészséget, s bizalmat orvosához. Soltészné Aranyos Ibolyával ________________________________________ JEEtä az üzemi népművelésről Első szóra szívesen vállalkozott a beszélgetésre, annak ellenére, hogy pici gyermekével még szülési szabadságon van. — Mert arról volt szó, hogy az üzemi népművelésről beszélgetünk. Igaz, az utóbbi két- három hónapban jóval kevesebb a kapcsolatom a munkahelyemmel, de ez a kapcsolat gyermekem születésével nem szakadt meg. Tegnap is, amikor a telefonhívás érkezett a szerkesztőségből, éppen bent voltam, Itt lakom a gyár szomszédságában a lakótelepen, ezért is tudunk egymásról, meg azért is, mert nem szeretnék sokáig távolmaradni. Ha lejár a szülési szabadság, szeretnék újra munkába állni. Amikor megbeszéltük ezt a találkozót, egy cseppet meglepődött: miért éppen önt választottuk az üzemi népművelők közül? . — Persze. Még ma reggel is ezea gondol- ' koztam, vajon miért rám esett a választás. Más üzemekből gyakrabban hallani híreket látványos közművelődési megmozdulásokról, a nyíregyháziak jobban benne vannak a vérkeringésben, közelebb is vannak, szóval ezek miatt voltak a kérdőjelek. Reméljük, a beszélgetés választ ad erre. Szívesen hallanánk valamit arról, mivel foglalkozott azelőtt? Más éllel úgy is feltehetnénk a'kérdést: honnan, milyen út vezet az üzemi népművelői állásig? — Magyar—népművelés szakot végeztem az egyetemen. Negyed-, illetve ötödéves koromban találkoztam először az üzemi népműveléssel. Gyakorlatra a Borsodi Vegyi Kombináthoz osztottak be, ott töltöttem egy hónapot. Onnan valók az első élményeim, tapasztalataim. Az egyetem befejezése után dolgoztam népművelőként, aztán tanítottam is, majd egyszer hallottam, hogy üzemi népművelőt keres a tiszavasvári Alkaloida. Mivel vasvári születésű vagyok, vonzott a hazai terep, s mindaz, ami még velejárt. Ha én nem is ismerek mindenkit, engem spkan ismernek. Az Alkaloida kiemelt vállalat, gondoltam, szép munka vár majd itt rám. A Üzemi népművelőktől az egyik leggyak- w rabban hallott panasz: csak betöltenek velük egy kötelező státust, de feladataikat nem határozzák meg. Hogyan indult az ön munkakezdése? — Amikor először beszélgettünk, nagyjából körvonalazták a vállalat vezetői, mit kérnének tőlem. Szó volt akkoriban arról, hogy valakinek össze kell fogni az általános képzést, a szakképzést, felnőttoktatást, szabad idős programokat, könyvtárakat, szocialista brigádok művelődését stb. 0 Van-e most munkaköri leírása? — Az a tapasztalatom, hogy jóval többet beszélünk a levegőbe; üzemi népművelés így, üzemi népművelés úgy, de próbáljon meg kiki saját magából kiindulni, aki tervezi, szervezi, irányítja és számon kéri ezeket a programokat, aki nagy közönség előtt, különféle fórumokon a közművelődés korszerű formáiról nyilatkozik — ő miből és mennyit kér, mennyi ideje van és olyankor mivel foglalkozik ? Panaszkodnak az üzemi népművelők arra is, hogy helyük az üzemekben elég bizonytalan. A gazdasági vezetők nem fogadják el partnerüknek, a fizikai dolgozók meg azt sem tudják, mit csinál. Két part között úszkálnak, sokszor fuldokolva ... — Erre két válaszom volna. Az egyik: a népművelő kizárólag csak a munkájával teremthet magának j-angot, talán úgy is mernék fogalmazni: tekintélyt. Lehet, hogy Nyíregyházán vagy a városokban kedvezőtlenebb a helyzet, de nekem például semmi okom a panaszra. Elégedett vagyok a fizetésemmel, kapok éves prémiumkeretet is, lakást adott a vállalat mikor idejöttünk, s most, hogy a második gyermekem is megszületett, a lakáscsere is megoldható volt az első szóra. Akármilyen problémával fordulok a vállalat vezetőihez, nem volt még olyan kérésem, amit ne teljesítettek volna. Azt hiszem, az is kevés helyen fordul elő, hogy a vállalati művelődési bizottság elnöke az igazgató. — A kérdés másik oldala: én például nem tudom, mi a dolga mondjuk egy centrifugakezelőnek, mi a munkaköri leírása. Azt hiszem, nem is kell tudnom. De tudnom kell, hogy amit gyárt, annak a végterméke milyen gyógyszer, az milyen betegséget gyógyít. Visszafordítva a dolgot: miért kellene a centrifugakezelőnek tudnia, hogy mi az üzemi népművelő dolga? Nem is szabad, hogy tudjon róla: őt most meg akarják művelni. De látnia kell az én munkám végeredményét. A Azt hiszem, most érkeztünk el a korszerű közművelődés értelmezéséhez. — Igen. Az elrettentő példa úgy szól, hogy a népművelő áll egy ember mellett, akit meg akar művelni és tölcsérrel töltögeti a fejébe a műveltséget. Ettől a szemlélettől kellene megóvni minden népművelőt. Folytatva az előző gondolatot, a centrifugakezelőnek nem szabad észrevennie, hogy ő most a közművelődés alanya, Vagy tárgya. Hanem azon kell magát észrevennie, hogy ő most egy kiállításon van, vagy hallgatja a gyermeke élménybeszámolóját a gyári gyermekrendezvényekről. És ilyenkor már huszadrangú kérdés, hogy ki szervezte azt a programot. A A szervező munka a népművelés egyik sarkalatos kérdése. Önnek a gyárban kik a partnerei? — Nincs. De most már azt hiszem, nincs is rá szükség. Folyamatosan dolgozom a gyárban 1977 közepétől, ennyi idő alatt, gondolom, látni kell mi az, amit el kell végezni. £ Mi tehát az üzemi népművelő feladata? — Nálunk az üzemi népművelő a művelődési bizottság titkára. Feladata a különféle művelődési formák egyeztetése, ami nem is egyszerű munka, mert az oktatási vonal nem tartozik hozzám, annak külön függetlenített szakembere van. Egyébként ugyanaz a feladata, mint bármely más népművelőnek, akár közművelődési intézményben dolgozik, akár máshol. Az, hogy hozzáteszünk egy jelzőt foglalkozásához, a világon Semmit nem jelent. Legfeljebb a szakma fölösleges misztifikálását. Szerintem pontosan ugyanaz a dolga, mint a népművelőknek általában, legfeljebb a terep más. Nekem előnyöm talán, hogy viszonylag pontos ismereteim vannak gyárunk 2300—2400 dolgozójáról. A ön azzal kezdte a. munkáját, hagy min- w den dolgozóhoz eljuttatott egy kérdőivet, aztán lyukkártyarendszerrel kódolta a művelődés iránti igényeket, szokásokat, kívánságokat. — Igen, így kezdtem, de kiderült, hogy nem ez a módszer vezet célhoz. Hiába voltak névtelenek a kérdőívek, még itt is megmutatkozott, hogy igyekszünk szebbnek mutatkozni, mint amilyenek vagyunk. Magyarul: nem voltak őszinték a válaszok. Beírták, hogy igen, nagyon szeretnénk színházba járni, meg hangversenyre, de hol vannak meg ehhez itt, Tiszavasváriban a természetes feltételek? A Hogyan sikerült mégis kitapintani azo- w kát a pontokat, ahol a népművelő szándéka és a dolgozók érdeklődése, igénye találkozik? — Csak akkor ismerhetném meg minden egyes ember szokásait, művelődési igényeit, életmódját, ha mindennap mindenkit hazakísérhetnék. Ha látnám, mennyire fáradt, hány könyve van otthon, bekapcsolja-e a rádiót, milyen újságot olvas, a tévéből milyen műsort választ ki, elmegy-e egyedül vagy a családjával a moziba, a múzeumba, vágyik-e a közösségi művelődés valamilyen formájára. — Tágabb értelemben a közvetlen munkahelyi feletteseim: elsősorban a szakszervezeti bizottság titkára. Aztán a szervező titkár, meg a művelődési bizottság tagjai, a KISZ- titkár, az alapszervezeti KISZ-titkárok, az szb kultúrfelelőse, a munkaverseny-felelős, a személyzeti, illetve a munkaügyi osztályvezető, a szakszervezeti bizalmiak és főbizalmiak, a könyvtáros, a kis csoportok és tanfolyamok vezetői, a szocialista brigádok vezetői. A Bírálták már azért az Alkaloidát, mert a művelődési bizottságban nincs fizikai dolgozó. Miért nincs? — Csak azért nem érdemes, hogy legyen, mert így kipipálhatunk egy vázlatpontot. Csak a formalitás kedvéért miért lenne? Egy- egy fizikai dolgozónak nincs olyan köre, amelyben tovább kellene adni az információkat Azért vannak a művelődési bizottságban olyan munkakörök betöltői, mint a szak- szervezeti munkaverseny-felelős, a KISZ- titkár, vagy az szb-kultúros, mert nekik kötelességük továbbvinni az információt. Ezeken a csatornákon eljuthatunk minden emberhez. A Mit tart ma az Alkaloidában a legfonto- w sabb közművelődési feladatnak? — Az üzemi közművelődés feladata, szerepe a maga eszközeivel, módszereivel segíteni gazdasági céljaink megvalósítását. Az oktatás, a kulturális élet, a tudomány, a művészetek — mindez tulajdonképpen kiegészítő tevékenység, ám olyan fontosak, mint az élő szervezetnek a vitaminok. — Ezen belül az én legfontosabb feladatom megkeresni azokat a pontokat, ahol kitűnik: mi hiányzik, mire van szüksége annak az egy embernek, mindnek külön-külön ahhoz, hogy a rájuk bízott feladatot minél felkészültebben, jobban el tudják látni. És ez egyben a legnagyobb problémám is. Mert nem állhatok oda az asszony mellé, aki csomagol, hogy közben elmeséljek neki egy regényt, vagy egy színházat. Csak a munkaidőn túli idő marad. És itt kezdődnek a népművelő kudarcai. Mert ha őszinte, akkor megkérdezi önmagától: te milyen előadásra mennél el, ha ki tartaná? Nem hiszek abban, amit kudarcok idején a népművelők mondani szoktak, hogy az emberek igénytelenek. Azt is tudom, le lehet gyűrni a fáradtságot, de ahhoz aztán olyan programok kellenek ... A Az üzemi népművelők munkáját gyak- w ran megkeseríti, hogy a periférián dolgoznak, állítólag senki sem törődik velük. Mi az igazság? — Hogy mással mennyire törődnek, azt nem tudom. Amióta én munkába álltam, a szakszervezetek megyei bizottságától összesen egyszer volt kint egy elvtárs. Pedig az én munkahelyem is a szakszervezet. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetével jobb a kapcsolatunk, mondhatom rendszeres. Jó kezdeményezés volt a megyei művelődési központé, időnként alkalmat teremtettek a tapasztalat- cserére. A Magyar Népművelők Egyesülése iránt is érdeklődtem — hogy a szakma országos áramkörébe bekapcsolódhassak —, de valahol elakadt a jelentkezés, még arról sem értesítettek, felvettek-e. Nagyon hasznos volt a marxista egyetem kétéves speciális kollégiuma a szocialista kultúra és közművelődés legfontosabb kérdéseiről. Egyébként azt hiszem, tényleg mindenki magára hagyatva dolgozik, egymásról sem tudunk. Az idén az üzemek többségében megcsappant a kultúrára fordítható forintok összege. Mi a helyzet az Alkaloidában? — Nem szeretem, ha pénzügyi nehézségekre hivatkozva el nem Végzett munkáról hárítják el a felelősséget. Nekem anyagi gondjaim még nem voltak. Amire szükségem volt a gyárban, arra mindig volt pénz. Itt van például a szakkörök, tanfolyamok vezetőinek tiszteletdíja. Nem nagy pénzek ezek, de ha már kifizetjük, azért el is várjuk a minőségi munkát. Olyasmire nem adjuk ki a pénzt, amire nem érdemes. Mondok még egy példát. Nem vettünk színházjegyet, bérletet. Egy darabot sem. Most hangosan gondolkodom: vettünk volna például száz darab bérletet, akkor mi volna? -Kiállnék a sarokra jegyet kínálgatni és akkor sem biztos, hogy elmennének a színházba. És mégis van színházbérlet bőven, a brigádok maguk veszik. A Nem volt még szó a brigádok művelődé- w séről. Ezzel a harmadik követelménnyel van a legtöbb probléma. — Jó lenne, ha csak a harmadik követelménnyel lenne baj... Egy dolgot mégis szeretnék kiemelni: a brigádkirándulásokat, öt buszunk járja az ország legszebb tájait, előre kérünk szállást, idegenvezetőt, az út látnivalóiról írásbeli tájékoztatót adunk ki előre, a brigádok mennek családjukkal együtt. Talán ez a* legkedveltebb művelődési forma. A ön több mint három éve számtalan programot szervezett meg az Alkaloidában. Melyek a legemlékezetesebbek? — Rengeteg ismeretterjesztő előadást, klubfoglalkozást, könyvtári rendezvényt sorolhatnék, meg színházlátogatást, kiállításokat, szabadtéri filmvetítést, szünidei gyermekprogramokat. Külön témakör lehetne a politikai-világnézeti nevelés a különféle oktatási formák keretében, aztán a szakmai tanfolyamok, továbbképzések egész serege. Például: legutóbb a gázpalackkezelői tanfo-' lyamot százan, az elsősegélynyújtót kilencve- nen végezték el, a biztonságtechnikai szakvizsgára előkészítő tanfolyamra csaknem ötszáz dolgozót vontunk be. Minden oktatási formára a nagy létszám a jellemző, de erről külön nem beszélnék, mert nem az én szakterületem. Jelentősek a műszaki, tudományos ismeretterjesztő munka eredményei — a vegyipari pályamunkák sikerei, a fiatal mérnökök, közgazdászok, technikusok pályázati eredményei. Szépen gyarapszik a lakótelepi szakszervezeti könyvtárunk, főleg a lemez- és a szalagtár. Sajnos, a ház nem túl látogatott. — Művelődési bizottságunk tervében az esztétikai nevelés, az ízlés fejlesztésének megannyi formája szerepel. Nekem ezek közül a lelkes kiscsoportok a legkedvesebbek: az ifjúmunkáskórus, a népi tánccsoport, a bélyeg- gyűjtők köre, az eszperentóklub. Most, a szülési szabadságon is dolgozik, éppen a szünidei gyermekprogramokat szervezi. Hamarosan visszamegy a gyárba. Mit kívánna magának a munka újrakezdéséhez? — Elsősorban azt, hogy a gyermek egészséges legyen, ne kelljen a betegsége miatt itthon lennem. Aztán azt, hogy legyen sok-sok munkám. És a kudarcok elviseléséhez soksok erőm. 0 Köszönöm a beszélgetést. Baraksó Erzsébet KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. november 30.
