Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-29 / 280. szám

1980. november 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 VASUTASOK KULCSHELYZETBEN Szolgálat Záhonyba« leszámoló taggyűlésen feladatokról, helytállásról Rekordok titka NEMRÉG SZŰKSZA­VÚ jelentés számolt be arról, hogy hazánkban az idén számos mezőgazdasá­gi üzem hektáronként több mint hatvan mázsa búzát termelt, sőt akad közöttük néhány, amely hetvenmá- zsás — hétezer kilogram­mos! — eredményt ért el. Hozzá kell tennünk: ezek az eredmények nem kísér­leti parcellákon születtek, hanem több száz hektáros, esetenként ezer hektáron felüli nagytáblákon. Igen, az intenzív fajták, a nagy adagú műtrágya, a gépesí­tés viszonylag magas szintje — mondják azok, akik számára ismerős a té­ma, mintegy magyarázat­ként a titok nyitjára. És ez a summázat valóban a lé­nyeget hangsúlyozza, ter­mészetesnek véve azt az össztársadalmi erőfeszí­tést, a tudomány, az ipar maximális segítségét a mezőgazdaságnak, amely­nek révén ennyire jutot­tunk. Mégis, többről van itt szó. AZ ÚJAT TEREMTÉS lendületében nagyon gyor­san múlik az idő: mire körülnéztünk, elkövetke­zett falun a nemzedékvál­tás ideje. Ma pedig el­mondhatjuk, hogy a 60-as évek végének ifjú szakmun­kásai mára a derékhadhoz tartoznak, s kapcsolatuk a földhöz, a gazdálkodás ré­gebbi hagyományaihoz merőben más, mint apáiké volt. Kevesebb benne az | érzelmi momentum, sok- : kai több az ésszerűség. S ami különösen figye­lemre méltó: megváltoztak a gazdálkodás méretei. Mondhatná erre valaki: ez aztán a nagy felfedezés, hiszen ezért tüntettük el a mesgyekarókat. Igenám, | csakhogy jó időnek kellett j eltelnie ahhoz is, hogy a I tudatban is bekövetkezzék | a méreteknek ez a válto- ! sása. j Meg kellett tanulni na- I gyobb méretekben gon­dolkodni. A nagyobb tu- ! dás, a korszerű szemlélet, ! s tegyük hozzá, a korszerű eszközök birtokában, a mostani gazdálkodók nem j érzik többé kiszolgáltatott­nak magukat, mint előde­ik. Holott milyen közel­ről csengenek még Erdei Ferenc szavai, azok is, amelyeket a Futóhomok­ban leírt: „..örökkévaló világnak tetszik ez a pa­rasztvilág, eleve elren- deltnek és megváltoztat- j hatatlannak a világegye- i temben. A termőföld ki- ismerhetetlen és szenvte- \ len szeszéllyel tartja te­nyerén az embert. Terem, j vagy nem terem az elve- ‘ tett mag, abban a föld, az eső, és a napsütés a dön­tő, sem az ember, sem az elültetett mag nem vehet erőt rajta ...” LEGUTÓBB, AZ OR­SZÁGGYŰLÉS őszi ülés­szakán hangzott el, hogy gabonatermelésben hazánk világviszonylatban az el­sők közé került. Annyi bi­zonyos: nem kell már Dá­niába mennünk, hogy a korszerűséget a búzater­melésben és gondolkodás­ban megcsodáljuk. Itt van előttünk. K. I. N em könnyű úgy meg­szervezni a vasúti szolgálatot, hogy a mozdonyvezetők, kocsila­katosok, szerelők és javí­tók közül 77-en egy időben ne dolgozzanak. Azonban a munkatársak közötti cserékkel, átcsoportosítá­Kevesebb kocsival több árut Kulcshelyzetben vannak a vontatási dolgozók a vasút­nál. Fényeslitkétől Csapig hozzák, viszik a szerelvénye­ket, sok esetben rajtuk mú­lik, hogy időben induljon el egy-egy küldemény. Balese­teket előzhetnek meg, ha fi­gyelmesek, átvizsgálják a hi­bás vagonokat. Ha pedig gyors a javítás, akkor keve­sebb vasúti kocsival több árut lehet szállítani. Mindez szóba került Szabó Lajosnak, a pártvezetőség titkárának a beszámolójában éppúgy, mint a hozzászólá­sokban, amelyekben bőven foglalkoztak a gazdálkodás kérdéseivel. Elég volt sorolni, hogy mi­re büszkék a mozdonyvezetők és szerelők. Bár rekonstruk­ció folyik náluk, a mozdo­nyok javítása ideiglenes mű­helyekben történik az új te­lep megépültéig, azonban az üzemkészség jobb volt az elő­írttól. A kocsijavító 5,2 szá­zalékkal túlteljesítette tervét, a tengelyátszerelőben negye­dével többet teljesítettek. Am akadt gond is, mint a moz­donyvezetők nagyobb mérvű foglalkoztatása, a felesleges ácsorgások. Szilágyi József mozdonyvezető említette is hozzászólásában, hogy az is­mert eredmények mellett ezekkel is szükséges foglal­kozni, hiszen senkinek sem hasznos a gépállás, a sok ki­esett idő. Ám ugyanő volt, aki azt sürgette, hogy részle­tesebb feladatokat szabjanak meg abban a munkaverseny- felajánlásban, amelyet a zá­honyi vasutasok a szovjet kollégák segítésére tettek az SZKP közelgő XXVI. kong­resszusának tiszteletére. A minőségi munka alapja A vontatási dolgozók ered­ményeinek egyik forrása a párttagok példamutatása. Évek óta folyik társadalmi munkában a mozdonyok őszi­téli forgalomra történő felké­szítése, az úgynevezett „vörös revízió”. Az elmúlt hetekben 47 mozdonyt vizsgáltak át, ezernél több társadalmi mun­kaórával. Somkereki György, a főnökség vezetője amikor köszönetét mondott a mun­káért, egyben ezt a példamu­tatást emelte ki, amely ah­hoz is hozzájárul, hogy job­ban összekovácsolja az itt dolgozó idősebbeket és fiata­lokat. A fiatalok nevelése, az utánpótlás biztosítása egy­aránt fontos a munkahelyen, de az alapszervezetekben is. A kocsijavító alapszervezeté­nél éppen a következetesebb munkát hiányolta a beszámo­ló, pedig a KISZ-szel való foglalkozás, a pártépítés szá­montartása adhatja meg a fejlődés lehetőségét. Ugyan­sokkal megoldották, bogy a sínek birodalmában za­vartalanul folyt a munka, miközben a záhonyi von­tatási főnökség pártveze­tőségének beszámoló tag­gyűlésén vettek részt a küldöttek. ezt hangsúlyozta Rákóczi András, az üzemi KISZ-bi- zottság titkára, aki ezen a főnökségen volt művezető ko­rábban. Az oldott légkör, a műhely mostoha körülményei ellenére is következetes munka lehet az alapja az eredményeknek — hangsúlyozta Federics Já­nos művezető, az egyik alap­szervezet titkára. A pártélet feladatai mel­lett a gazdasági munkában a kommunistákra váró tenniva­lókról is bőven esett szó a beszámoló taggyűlésen. Töb­bek között a vontató jármű­vek kihasználása, az újító­mozgalom segítése lehet alap­N o, amikor végre elkezd­tek saját háztartást vinni, hát az egy té­boly volt. Az új lakásban minden mozgott, igazolva ez­zel a görög bölcselők állás­pontját, csakhogy nekik kis­sé túl sok volt a materializ­musból, amikor a fejükre esett a beépített szekrény, meg majdnem kiléptek a bal­konra ott, ahol nem is volt balkon. A leggonoszabb dolog azon­ban a főzéssel esett. Beköltözésük után egy hé­tig vihar előtti csend volt, nem működött ugyanis a gáz­tűzhely. Be kellett köttetni. Ehhez először elmentek a világ másik végére, bejelent­kezni az illetékes hatóságnál. Azután újra kimentek beje­lentkezni, végül megint. He­tedszer. Hét nap után végül megtört a jég, be lettek kötve. ja a minőségi munkának. Gyüre Barna a kocsijavítók­tól a szükséges anyagok biz­tosítását említette, Pataki Jó­zsef a belső szállítás, anyag- mozgatás gondjairól szólt. Felelősség egymásért Mind a beszámoló, mind a hozzászólók felelősségtelje­sen foglalkoztak a vontatási főnökség ügyeivel. Amikor Gerőcs István, az üzemi párt- bizottság titkára reagált né­hány hozzászólásra, akkor éppen azt emelte ki, hogy az egymás munkája iránt érzett felelősség, a szocialista mun­kaversenyben való részvétel lehet az alapja a jobb mun­kának. A vontatási főnökség a 41 szocialista brigádjával, azzal az együttműködéssel, amelyet a szovjet vasutasok­kal, a csapi vontatási főnök­séggel és kocsiszolgálattal ki­alakítottak, csak az eredmé­nyesebb munkára törekedhet. Ezen a munkahelyen még in­kább átérzik, hogy milyen népgazdasági jelentősége van tevékenységüknek, hogy a kommunisták vezetésével le­het a jobb eredményekért munkálkodni. Mármost az ifjú férj elég jól főzött. Nem okozott neki gondot bármiféle tea elkészí­tése, kitűnő virslit főzött, jól főzött tojásrántottát, sült kol­bászt és zsíros kenyeret. A fe­lesége ellenben modern lány volt. Ami azt jelenti, hogy csit- riéveiben tökéletesen elsajá­tította a táncházban a páros libegőst, a csosszanós, sánti- kálót, ’ a bicegő hasraesőt. Szintén ugyanekkorról datá­lódott az angolszász rock­muzsikai ismereteinek tárhá­za, valamint a szemkikészí­tés módozatainak legalább ötféle tudománya, és a sza­bás-varrás. (Mindössze csak férfiingre gombot varrni nem tudott.) Mit volt mit tenni, vásá­roltak néhány szakácsköny­vet. L. B. A Nyírségi Kutató Központ üvegházában dohányt nevel­nek. Iglai Péterné mesterséges fertőzést visz át a palánták­ra szaporítás és életben tartás céljából. (Jávor László felv.) Szántó Péter: Főzni tanulunk Mi a véleménye? Veres Elemér, Kovács István, Kövér László Az újításokról „Az eddigieknél határo­zottabban kell támogatni az újító kezdeményezéseket.” (Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozatából.) VERES ELEMÉR, a Nyír­egyházi MEZŐGÉP Vállalat műszaki fejlesztési osztály­vezető-helyettese : — Legjobb talán rögtön a számokkal kezdeni, hiszen ezek mutatják egyértelmű­en a vállalat újítómozgal­mának helyzetét. A múlt évben a vállalat törzsgyá­rából és gyáregységeiből összesen 143 újítás érkezett a központhoz, ahol kilenc­venet fogadtak el, s hetve­net vezettek be. — Az idén eddig 235 újí­tást nyújtottak be a dolgo­zók, elfogadtunk 125-öt, s bevezettünk hetvennyolcat. Láthatjuk: az újítások szá­ma egy év alatt csaknem százzal nőtt, ami igen ör­vendetes. Az adatokat szem­lélve viszont joggal kérdez­hetik: miért csak 78 az al­kalmazott újítások száma? Egyszerű a válasz pedig: ennek az az oka, hogy az újítások, ésszerűsítések zö­me most, az ősszel érkezett be hozzánk. — Minden évben meg­rendezzük vállalatunknál nz újítási versenyhónapot, aminek túlzás nélkül mond­hatom, nagy sikere van. Most októberben például a felhívás nyomán 175 újítást küldtek a dolgozók, amik­nek igen nagy hasznát ve­szi a yállalat. KOVÁCS ISTVÁN, a vál­lalat gyártmányszerkesztési csoportvezetője: — A múlt évben a hasz­nosított újítások értéke 1,7 millió forint volt a válla­latnál, de hát ez nem tük­rözi a teljes értéket. Az újí­tásoknak egy jelentős része olyan területekkel foglalko­zik, mint például a munka- védelem, vagy a munka- szervezés egyes részei, amit pénzben kifejezni roppant nehéz. — Közvetlen kapcsolat­ban is vagyok az újítókkal, hiszen a benyújtott ésszerű­sítések, javaslatok túlnyo­mó részéről a mi csopor­tunk készít szakvéleményt. Az idén kaptam meg a „Ki­váló Újító” címet, éppen ezért talán furcsának tűnik az állításom: szerintem nem becsüljük meg igazán az újítók munkáját. — Szerencsére a MEZŐ- GÉP-nél felismerték már az újításokban rejlő lehetősé­geket. Minden évben elké­szül az újítási feladatterv, s a pályázat, ahol írásban rögzítik, milyen témákban várjuk a javaslatokat. KÖVÉR LÁSZLÓ, a nyír­egyházi törzsgyár esztergá­lyosa : — Lehet, hogy szentség- törés, amit most állítok, de egymás között, tréfásan ezt . szoktam mondogatni: azért újítok, mert nem szeretek dolgozni. Tudom, ellent­mond ennek az a tény, hogy ebben a műszakban talán én keresek a legtöb­bet. De megmagyarázom. — Darabbérben, teljesít­ményben dolgozom, tehát érdekem, hogy adott idő alatt minél több munkada­rabot készítsek el. Minden munkának megadják a nor­maidejét, de miért ne igye­kezzek én lefaragni ébből' minél többet? Az én pén­zem lesz több hónap végén. — S itt van az ellent­mondás. Tegyük fel, egy munkás addig töri a fejét, míg egy munkadarabot nem 20, hanem 15 perc alatt ké­szít el. Jól jár vele? Ter­mészetesen. Azonban, ha beadja újításként, s elfo­gadják, kap érte 2—3 ezer forintot, de ugyanakkor csökkentik a normaidőt! S ezzel többet veszít a vá­mon, mint amit esetleg nyert a réven. Éppen ezért sikkad el igen sok hasznos elgondolás, mert ne higgye senki, hogy csak annyi az üzemekben bevezetett újí­tás, mint amennyit doku­mentálnak is. Mert az em­berek nemcsak gépként dol­goznak, egyre többen gon­dolkodnak is. Balogh Géza Mária Lujza néni Kisokos Háztartási Tanácsadóját igen gyorsan a kukába hajították, mert a Szegedi szeggel szögeit ropogós receptje így kezdő­dött: végy hetven kiló borjú­húst ... Sajnos azonban a mérlegük csak öt kilóig mért pontosan. Kisokos Valérka ízes-bűzös zöldségkönyvével se jártak jobban. Először is, amikor megfőzték a vajas karottát buggyantott feltéttel, kide­rült róla, hogy undorító sár­garépa-főzelék, tükörtojással. Azután megpróbálkoztak az­zal az étellel, amely a hang­zatos magyaros zöldfőzelék rántott csicsókával nevet vi­selte. Krumplit, zellert, és sárga­répát elég könnyen találtak a zöldségesnél. Árticsókatalpot, endiviát Kecskeméten sike­rült szerezni, csak egy kicsit kellett gyalogolni érte. Cikó­ria, cibere, broccoli, fekete- gyökér és csirág azonban se­hol sem volt. Paraj helyett spenótot ad­tak nekik, tojásgyümölcs he­lyett padlizsánt, s mikor pasz­ternákot kértek, a kofa föl­jelentette őket a legközelebbi rendőrjárőrnéí, mert azt hit­te, az valami goromba ká­romkodás. De ez még mind semmi ahhoz képest, amikor spárgát kértek, s az elárusí­tók megkötözték őket. A rántot csicsókához már hozzá se mertek fogni. Legutoljára a Dolgozó asz- szony gyorsfőzési jó tanácsai című könyvvel próbálkoztak. Az angol hátszín Wellington- módra vegyes körettel érde­kesnek látszott, neki is láttak az elkészítésének, de harmad­nap, amikor még csak a lágy, puha rétestészta nyújtásánál tartottak (ez ugyanis nélkü­lözhetetlen a dolgozó nő gyors Wellington-ebédjéhez) kicsit éhesek lettek, és le-, mentek egy étterembe. Ez viszont alig kétszáz fo­rintba került. E ttől kezdve maguk pró­bálkoztak a főzéssel. Vasárnapra közösen készítették el a csípős mar­hapörköltet, ami annyira íz­lett nekik, hogy a tányért ki­nyalták, és a lábost kitöröl­ték. Csak egy kicsit* kevés volt benne a fahéj és a vaní­liás cukor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents