Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

1980. november 2. o Leülhetek én is? Az óvoda otthonjellege, az egész napos foglalkozta­tás gazdag lehetőségeket je­lent a gyermekek személyi­ségének sokoldalú fejleszté­séhez. Ma már köztudott ugyanis, hogy ez a gyermek- intézmény nemcsak szociá­lis feladatokat lát el, ha­nem nagyon jelentős peda­gógiai funkciója van. Az óvoda a három év során iskolaéretté neveli a gyer­mekeket. Az óvodai tevékenység, a tudatos nevelői irányítás nyomán állandóan bővülnek a gyermekek ismeretei. Ki­alakulnak az' életkornak megfelelő jártasságok és készségek, érzelmi és akara­ti tulajdonságok, amelyek alapvető feltételei az ered­ményes iskolakezdésnek. A legfőbb tevékenység a játék. Játék közben, játék által, játékos módszerekkel, de tudatos tervszerűséggel fejlesztik a teljes személyi­séget. Ez az életszakasz — 3—6 év közötti — nagyon jelen­tős a személyiség későbbi alakulása szempontjából. A gyermek óvodás korban na­gyon érzékeny, érdeklődő és fogékony. A szerzett élmé­nyek, tapasztalatok nagyon mélyen megmaradnak, s egy életre szólhatnak. Ezért nagy az óvónők felelőssége. Mint közoktatási rendsze­rünk első láncszemének ne­velőire, rájuk az alapozás feladatai hárulnak, s ettől nem kis mértékben függ, milyen lesz a későbbi „fel­építmény”, milyen lesz a jövő embere. Jávor László képriportja Ismerkedés az új bábokkal Egy kicsi mozgás mindenkinek kell... Logopédiai foglalkozás Egy újabb beteg Csendes pihenő Még egy kis játék KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Épül a vár ... Mit játsszunk?- Felfér a segítség ök már önállóak

Next

/
Thumbnails
Contents