Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

1980. november 2. 0 VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Összefogás magasabb fokon Nem egészen két évtizede, hogy megyénk parasztságá­nak döntő többsége elfogadta a közös gazdálkodást. A biza­lom teljessége mérőeszközökkel nem volt megállapítható. A belépések, a szövetkezetek megalakulási körülményei azon­ban egy bizonyos eligazítást adtak. Nem egy helyen voltak kikötések: „csak a magamformákkal, csak a község ezzel vagy azzal a részével vagyok hajlandó együtt dolgozni”. Szá­mos községben három-négy termelőszövetkezet is alakult ilyen meggondolásokból. A megszilárdulás, a bizalom növekedése, a technika fej­lődése egyre erősebben kötötte a belépő tagokat a szövetke­zetekhez, sorra győzte meg őket, hogy életképesebbek a na­gyobb szövetkezetek. A 70-es években már nemcsak az alvég értett egyet a felvéggel, de egyre több példa volt arra is, hogy két-három kisebb község lakossága egy szövetkezetbe tömörült. A jobb körülmények között gazdálkodó, korábban megerősödött szövetkezetek 8—10 évvel ezelőtt megkezdték az egyesülés nélküli összefogást, a termelés korszerűsítése érdekében állattenyésztési vagy ipari zárt rendszerek tagjai lettek. Érdemes röviden áttekinteni, milyen messzire jutot­tunk el alig húsz év alatt az egyéni gazdálkodás szűk kere­teitől. Kincsek az út mentén Pár szó kisebb műemlékeinkről Egyik szép fatornyunk a kevésbé látogatottak közül: Gem- zsén. Először a szakosított tele­pekkel rendelkező állatte­nyésztési ágazatok léptek túl a szövetkezetek határain, majd a bábolnai kukoricater­mesztési rendszernek lettek tagjai egyre többen megyénk­ből is. Iparszerű, vagy zárt rendszernek azért nevezték ezeket a tudományos szerve­zésen alapuló társulásokat, mert a gesztor gazdaság egy zárt technológiát valósíttat meg a taggazdaságok terme­lésében. Mint egy ipari üzem­ben, ahol a nyersanyag útja a gyárkaputól a készárurak­tárig előírt, ugyanígy zárt technológiát valósítanak meg a talaj-előkészítéstől a ter­mésértékesítésig a mezőgaz­daságban is. Teljes ipari technológia ma még a me­zőgazdaságban az időjárás befolyásoló hatása miatt nem érhető el, ezért is csak ipar- szerű termelésnek nevezzük. Akik októberben részt vet­tek a bábolnai napok tanács­kozásain, bemutatóin, láthat­ták, tapasztalhatták, hogy az ország első gesztor gazdasága mit fejlődött, mit tud már a saját területén, aminek nagy részét a közeljövőben adap­tálhatja a tagok részére is. Az IKR jellemzésére egyetlen adat: fennállása óta 1,8 mil­lió tonna többletkukoricát adott a népgazdaságnak. Az idei bemutatón többek között igen nagy hangsúlyt kapott a különböző érettségi fokú ku­koricák betakarítása, gépesí­tése és a melléktermék hasz­nosítása, mint az energiata­karékosság egyik bázisa. Az energiatakarékosság nem­csak azt jelenti, hogy mi­nél kevesebb energiát hasz­náljunk fel, hanem azt is, hogy a sok energiával meg­termelt, korábban nagyrészt kárba vesző növényi részeket is hasznosítsuk. Az új bábol­nai technológiával a kukori­caszárat nemcsak a kérődzők, hanem a sertések részére is takarmányozhatóvá tették. Fűtőanyagként is bemutatták a növénytermelés mellékter­mékeit. A bábolnai rendszer fejlődéséről, távlatairól olda­lakat lehetne írni, de vizsgál­juk inkább a megyénkben működő fiatalabb, szerényebb eredményeket felmutató rend­szerek néhány új, változó vo­nását. Két almatermesztési rend­szer működik megyénkben: a NYIRKERT a vajai Rákóczi Tsz, és a SZATMÁRKERT a Szamos menti Állami Tangaz­daság gesztorságával. Ugyan­csak Vaján működik a csil­lagfürt- és a rozstermesztési társulás. Máriapócs a dohány- termesztés rendszergazdája. Ujfehértó a napraforgótár­sulást, Pátroha a burgonya- termelést irányítja. Előkészü­leti stádiumban vannak a juhtenyésztési és gyepgazdál­kodási társulások. E sokszí­nű összefogásról, terveikről, változó működésükről néhány adatot közlünk a teljesség igénye nélkül. A NYIRKERT céljainak megfogalmazásánál három fő feladatot tűzött ki: a korsze­rű koncentrált gyümölcstele­pítések megvalósítása; a meg­lévő termő ültetvények hoza­mainak és a termés minősé­gének fokozása, valamint a társult üzemek vertikális in­tegrációjának megvalósítása. A működés kezdetekor meghatározott kerettechno­lógiát jelentősen bővítették, ma már tizennégy kötelező technológiai láncszemet ír­nak elő a taggazdaságok ré­szére. Ilyenek többek között a méhekkel történő megpor- zás széles körű bevezetése, a 3 napos permetezési forduló megvalósítása, a hagyomá­nyos gyümölcsösök magassá­gi és térfogatcsökkentése, vagy a tápanyag-visszapótlás a NYIRKERT szakvéleménye szerint. Jelentős változás a NOBILI gyártmányú pneu­matikus metszőagregát álta­lános használata. Megoldot­ták a nyesedék eltávolítását, házon belüli kitoló villák gyártásával. Megszervezték a görgős kocsik gyártását. A legtöbb taggazdaságot be­vonták a csomagolt áru érté­kesítésébe, amivel jelentős többletbevételhez jutnak a gazdaságok. Az ipari alma jobb értéke­sítésére a múlt évben társu­lással megépült egy 45 000 tonna teljesítményű léalma- feldolgozó üzem, amely a ké­sőbbiekben sűrítővei, aro­makinyerővei és palackozó­val fog bővülni. A több mint 10 ezer tonnás hűtőtárolót és az 50 ezer tonnás manipulá- lót szintén társulással hozták létre, amelyet a jövő évben helyeznek üzembe. Ez év elején alakult meg ugyancsak a vajai Rákóczi Tsz gesztorságával a csillag­fürt- és rozstermesztési rendszer. Fő célja a savanyú talajok jobb hasznosítása. Gyakorlati példák igazolják, hogy a csillagfürt után a rozs 5—10 mázsával, a bur­gonya pedig 20—40 mázsával is többet terem. A csillagfürt által gyűjtött nitrogént a la­za talaj jobban tartja, mint a műtrágyában lévő mester­séges nitrogént. E rendszer­nek inkább a kezdeti lépé­seiről, mintsem a tapasztala­tairól beszélhetünk. A taggaz­daságoknak segítséget nyújt a táblakijelölésben, a terme­lés technológiájának megha­tározásában, talaj- és levél­vizsgálattal tanácsot adnak a talajerő-utánpótlásra és a legfontosabb a jó vetőmag biztosítása. Régen megállapított isme­ret, hogy a rozs élelmesebb, mint a búza, ezért a gyen­gébb homokon jövedelme­zőbb a termesztése. Szükség van új, nagyobb termőké­pességű rozsfajták kutatásá­ra is, de egyelőre a magas hozamoknak ez nem akadá­lya, mert a ma ismert faj­tákban is benne van a 30— 40 mázsa körüli termésho­zam, ha a termesztésükhöz minden szükséges feltételt megkapnak. A homoktalajok jobb hasznosítása mellett a csillagfürtnek nagy szerepet szánnak a fehérjebázis növe­lésében és a homoki zöld fu­tószalag kialakításában. A Nyírségi Dohánytermesz­tési Rendszer, amelynek a máriapócsi tsz a gazdája, a megye egyik legerősebb ter­melési rendszere. A rendszer­hez 63 gazdaság tartozik mintegy 6 ezer hektár dohány termelésével. A taggazdasá­gok megkapják a legújabb termesztési és szárítási tech­nológiát. Ezeket 7 szaktanács- adó adaptálja a taggazdasá­gokba. Ellátják a dohányszá- rító pajták vevőszolgálatát, garanciális javítását. Hason­lóan a Balthes dohánykom­bájnok javítását is. Dohány­fajtakísérleteket végeznek, hogy megállapíthassák: az adott területen melyik fajta hozza a legnagyobb jövedel­met. Megvalósították a kor­szerű fóliás palántanevelést, majd a termelés és szárítás gépesítése révén öt év alatt 50 százalékkal csökkentették az élőmunka-felhasználást. Terveikben szerepel a palán­taellátás további javítása, az export minőségű dohányter­melés technológiájának javí­tása, a gépesítés fokozása, a szakemberek továbbképzése. Negyedik évébe lépett az újfehértói napraforgó- és repcetermesztési társaság. A társaság fenntartási díjat nem szed tagjaitól, a költsé­geket a gabonaforgalmi és az olajipari vállalat részére el­adott termés mázsánkénti árából visszatérített 10 forint fedezi. így a 42 termelőszö­vetkezet a társaság előnyeit teljesen ingyen élvezi. Napraforgót megyén kívüli nagy hagyományú rendsze­rek is termeltetnek, így az újfehértói társaságban a gyengébb adottságú, szegé­nyebb tsz-ek vesznek részt Nagy előnye még a rendszer­nek, hogy a technológiája szovjet gépekre készült. A társaság irányítja a repülő­gépes növényvédelmet és az érés előtti lombtalanítást is. Az elmúlt négy év alatt a gyenge adottságú szövetkeze­tekben a hétezer hektáros napraforgó-területen két má­zsával növelték a termésát­lagot. A kirándulók előtt sokszor igen érdekes látnivalók rejt­ve maradnak, csupán azért, mert nem tudnak róluk. Kö­vessük például a beregsurá- nyi 41. számú útvonalat, me­lyen „mostohagyerek” műem­lékek várják, hogy egy kicsi érdeklődést is kapjanak ... Levelek. A római katolikus templom kapuja a maga egy­szerűségében a nyírségi „por­ta speciosa”. A nyugati kapu keretének profilja tulajdon­képpen öt elemből áll. Ha napsütés éri, a formákon ját­szó fény-árnyék rendkívül gazdag, és mint egy napórán az idő haladása, más és más árnyalatokkal és alakokkal ad jelzést. Egy középkori ki­netikus művészet ez. A befa­lazott déli kapu félköríve re­neszánsz, de a profil még gó­tikus; érdekes bizonytalanko­dás két kor határán. Bent az épületben gótikus diadalív és balra a szentély­ben a pár éve felfedezett gó­tikus, kettős ülőfülke, Niczky Ferenc szép betűkkel kivé­sett, a XVIII. századvég még romlatlan magyarságával fo­galmazott, fából készült epit- áfiuma szintén megérdemli a figyelmet. Baktalórántháza. Két kilo­méter kitérőt se jelent a ró­mai katolikus templom. Egy­szerű, fehér barokk tornya alatt Baktai Máté reneszánsz, évszámos ajtókerete 1519-ben készült. Az épületnek tulaj­donképpen a falazási techni­kája különlegesség. Kevesen tudják, hogy ez a színes tég­lával készült mintás falazás Magyarországon csak Sza- bolcs-Szatmárban fordul elő. Van még Szamostatárfalván és Csengerben, illetőleg Haj-, dúban — egykor Szabolcs me­gye — a nagyguti templom­romon. Ügy látszik, hogy a tatárjárás után egy nagy új­jáépítési hullámban nálunk lengyel mesterek honosítot­ták meg ezt a technikát. A futótéglák a szokványos szí­nűek, a kötőtéglák színes zo- máncosak. Meg lehet figyel­ni, mennyire egyenetlen, el­görbült, szabálytalan minden tégla. Á szintezéshez viszont nem sajnálták a habarcsot. És ez milyen jó minőségű! Keményebb, mint a tégla. Itt — nem vették Kelemenné vé­rét — valószínűleg az Erdély­ből hozott, oklevelekben ce- mentumnak nevezett, egyéb­ként ismeretlen anyagot ad­tak hozzá. A templom előbb készült el, azután a sekres­tye. A baktai templom mást is kínál. Itt maradt meg egye­dül az ablakban eredeti ólom­üveg ablakszem. A templom­ban az oltárkép mögötti fa­lon levő Golgotát ábrázoló freskótöredékből mindössze csak egy tenyérnyit lehet lát­ni. A plébánián két jó minő­ségű, de restaurálatlan ba­rokk festmény és néhány szép miseruha látható. Rak­tárban pedig gótikus szen­teltvíztartó és naivan meg­festett, evangélistákat ábrá­zoló szószék maradványai he­vernek szanaszét, érdemtele­nül lefokozva. Baktárói a személygépko­csinak érdemes közvetlenül a nyírmadai úton menni. Nyír- mada előtt innen a legszebb a rálátás a Csokaly hatalmas, csillogó víztükrére, melyet innen szomorúfüzek sora sze­gélyez. Nyírmada. A templomkert­ben négy koporsó alakú sír­kő, a fakoporsót utánozzák. A falu tönkrement, átalakí­tott XVII. századi kúriama­radványaival nem büszkél­kedhetünk majd unokáink előtt, ebből a vérzivataros századból nincs építészeti em­lékünk. Néhány mélyen le­nyúló csehüveg-boltozatos helyiség eredeti, a sajátos, zömök pillérű tornác viszont későbbi. Nagyvarsány-Varsánygyüre. Műemlékileg bármilyen szo­katlan is a megoldás, hogy egy középkori gótikus temp­lomot ilyen egységes szecesz- sziós épületté alakítsanak át, mégsem lehet egyértelműen elítélni. A szecesszió élel­mességével nemcsak divat, hanem már történeti stílus. Gótikus részlet kevés maradt meg: egy ablak és egy sírkő. Nem nagy igényű munkák, bár a szentélyben van a Ba- kócz-műhelynek egy magas színvonalú reneszánsz paszto- fóriuma 1523-ból. Olajfesték­kel vastagon átmázolva, mél­tán sorakozik a nyírbátori faragványokhoz. A másik rendkívüli élményt a lelkész­lakban található úrasztalken­dő nyújtja, mely az ország legszebb XVIII. századi fő­úri abrosza. Későreneszánsz törökös stílusú hímzés, gaz­dag öltéstípusokkal, rendkí­vüli ízléssel megkomponálva. Apaffy Mihály erdélyi feje­delem anyósának, Thoroczkay Máriának a kelengyéjéből származik. Márokpapi. Tákos, Csaro- da után a legtöbben Tarpa felé menet erre veszik útju­kat. A kanyarban álló kis fa­tornyot ebben az évben állí­tották helyre. Ebben a for­mában mintegy százéves. Templomát együtt szokták emlegetni Csarodával, Lá­nyával, Vámosatyával. Kö­zépkori részlet kevés maradt: az ajtókeret, a belsőben pe­dig a diadalív, szentélybolto- zás és egy lóhere ívű kis pasztofórium. Beregsurány. A főutca bal oldalán található későbarokk kastélykája a megye stílus- történetében hiányzó lánc­szem. A református templom is figyelmet érdemel. A déli fa­lon eredeti mérműves abla­kok, a később hozzáépített tornya alatt pedig meglepő gazdagon profilozott gótikus kőkapu. Benn a háromszin­tes pompás szószékkorona az érdekesen épített szószék fö­lött, s a csúcsíves diadalív mögött boltozatos szentély ár­nya sötétlik. Nem látszanak a patronáló földesurak síremlé­kei, melyekkel szinte zsúfo­lásig tele a belső tér. Szép epitáfium csak egy van köz­tük, hasonló a levelekihez, Csebi Pogány Mária emlékét idézi 1807-ből. Szokták mondani, egy kö­zépkori műemlék felér egy kódexszel. Ezen az úton egy egész kis középkori könyvtár került szemünk elé. Koroknay Gyula Húsz esztendő alatt olyan utat tett meg, olyan változá­son ment keresztül megyénk mezőgazdasága, amelyet méltán nevezhetünk forradalmi változásnak. Ezt a változást embe­rek idézik elő, de közben maguk is megváltoznak művelt­ségben, életmódban, hiszen a termelés változása, változtatása nem öncél. Csikós Balázs A helyreállított márokpapi fatorony. (Elek Emil felv.) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents