Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
1980. november 2. „...hölgy lakással, két gyerekkel élettársat keres...“ Leányanyák, 1980 LEÁNYANYÁK, AKIKET SOSEM IRIGYELT SENKI. E RIPORTUNKBAN RÓLUK, a varosba menekülő, a kötelet választó, vagy a falu szélén szégyenükben meghüzödó LÄNY- ANYÁK MAI UTÓDAIRÓL fRUNK. Aki újból vállalná Fejlődő iparváros a megye szívében. Könnyűipari üzemében százak találnak kenyeret, s van aki békét, nyugalmat is. B. M. fiatal, szép arcú lány, az egyik határ menti nagyközségből költözött a városba. Ha nem mutatná kisfia fényképét, el sem hinné az ember, hogy iskolás gyereke van már. Bizalmatlanul méregeti a krónikást, aztán az első cigaretta után oldódni kezd a feszültség, halkan peregnek szavai. — Fiatal, majdnem gyerek voltam még, alig 17 éves. Almát szedtünk a tsz-ben, volt a sofőrök között egy csendes pesti fiú. Fél évig hordták az almát, megismerkedtünk, megszerettük egymást. Nemsokára észrevettem, hogy baj van, terhes lettem. Mire orvoshoz mentem, már szó sem lehetett az abortuszról, ötödik hónapban jártam. Ekkor derült ki, hogy az én csendes, halk szavú udvarlóm családos, kétgyermekes férfi. Megszültem a gyermeket apa nélkül, a falu legnagyobb szörnyülködésére. — A szülei? — Ó, azok nagyon rendesek voltak. A gyereket most is ők nevelik, de a szomszédok nyelve kibírhatatlan volt. Aztán milyen az élet, a legszájasabb asszony tanárlánya fél évvel később ugyanúgy járt, mint én. De az ő gyerekének az apját sfenki sem ismeri. — Mikor jött el otthonról? — Három vagy négy éve. Megismerkedtem a mostani vőlegényemmel, s jöttem utána, ö itt, a kórházba : karbantartó, úgy tervezzük, hogy húsvétkor összeházasodunk. Nemsokára megkapjuk a lakást, hozzuk be a kisfiút is. Szerencsére ő sokkal jobban szereti a leendő apját, mint az igazit. Persze, azt eddig még háromszor sem látta. — Ha újból tizenhét éves lenne, ismét vállalná a gyermeket? — Ha a mostanihoz hasonlóan alakulna az életem, gondolkodás nélkül. Mór késő... — Mindegy, csak egészséges legyen. Bár az apja a fiúnak jobban örülne. Az első házasságából már született egy lánya. — Régóta ismerik egymást? — Másfél éve. Akkor vettem ki a szomszédjuk lakásában egy szobát albérletbe, s nemsokára megismerkedtünk. Huszonhét éves koromig otthon, T-n laktam, de a szüleim, meg az öcséim állandóan veszekedtek, jobbnak láttam, ha bejövök a városba. Szövőnő lettem, s élek nyugodtan. — Az udvarlója örül a jövendő csepp- ségnek? — Még jobban mint én. Ő vette észre, hogy terhes vagyok, mert mindig hánytam, szédelegtem. Azt mondta, elvesz feleségül, ha megjön a kicsi. — Szedett fogamzásgátlót korábban? — Nem én. Nem is tudtam, hogy van ilyen. Csak mikor itt, a gyárban megtudták a lányok, hogy terhes vagyok, akkor kérdezték, miért nem szedtem. — Hány osztályt végzett az általánosban? — Hetet. Kilencen voltunk testvérek, apám már rég keresőképtelen, én vagyok a legidősebb, s dolgoznom kellett már tizennégy évesenrr , :, — Mi lesz, ha a gyerek apja nem veszi feleségül? — Az ki van zárva. Megígérte. — Mikor találkoztak utoljára? — Most nemrég, alig egy hónapja. De elvesz, jól is néznénk ki, ha visszatáncolna... f/Kalandorok kíméljenek11 Két hónap múlva fog szülni. Nyugodtan ül a széken, lábát kényelmesen elnyújtóztat- ja, várja a kérdéseket. — Fiút, vagy lányt szeretne? Négyszintes bérház. A második emeleten csengetek ... Álmos hang kérdi belülről: — Ki az, mit akar? Pongyola, vörös haj, kékre festett szemhéj. — Ki küldte? — néz rám a hölgy elutasítóan, majd mikor mondom, hogy senki, s teljes titoktartást ígérek, hellyel kínál a szobában. Sör, konyak, a falon jó ízlésre valló képek, kényelmes bútorok. — Azt hiszi, azért kínálom ilyen nyájasan, mert férjül akarom fogni? — kérdezi gúnyosan. — Téved, óriásit téved. Mint azok a férfiak, akik segítségül ajánlkoznak, azt remélve, hogy ezzel az ágyamhoz is közelebb férkőznek. — Azt hallottam, két gyereke van, de ... — ... de egyiknek sincs apja. Hivatalosan. Jól hallotta. A lányomat a diplomám mellé kaptam az egyetemen egy fiatal tanársegédtől. Házasságot ígért, aztán meglépett a drága. De megtaláltam. Ha ő tönkretette az életemet, igyekeztem viszonozni én is. A kedves anyukája, meg a hitvese csak nézett egyet, mikor beállítottam hozzájuk a kislánnyal. De meg kell hagyni, szépen fizeti a gyermektartást. — S a kisfiú?. — Minek kérdezi, úgy is tudja! Az ő apja jól menő kisiparos, ö fizeti a lakás rezsijét, s fejedelmi módon gondoskodik a fiáról is. A feleségének nem született, hát most minden pénzét a fiára költi. — Szeretik egymást? — Erre fontos válaszolni? Majd’ minden este itt van, de nem válhat. A műhely az apósáé... — Nem akar férjhez menni? — Hogy majd a férjem teherbe ejtsen egy szűz lánykát, és fizessük a gyerektartást? — Megmondaná a foglalkozását?! — írja, hogy művész, életművész. — Nevet gúnyosan, majd papírt, tollat vesz elő, s írni kezd. — Ezt a kis hirdetést feladná a lapjukban? De becsszóra nem bontja fel? Egy hét múlva olvasom: „Fiatal, jól szituált, diplomás hölgy lakással, két gyerekkel élettársat keres. Kalandorok kíméljenek.” Ma sem tudom, hogy tréfált-e, vagy komolyan gondolta. & TESSÉK KÉRDEZNI A fiatalok politikai érettségéről Aki válaszol: Kassai lstvánf a KISZ megyei bizottságának politikai munkatársa Az utca embere leginkább csak külsőleg ismeri a fiatalokat. Sokan hajlamosak ennek alapján megítélni a tizen- és huszonéveseket, pedig nem minden a külső. Munkájukban, mindennapi életükben becsületesen helytállnak, érdeklik őket a világ- és a hazai események. Erről kérdeztük Kassai Istvánt, a KISZ megyei bizottságának politikai munkatársát: politizálnak-e a fiatalok? — Erre hadd válaszoljak egy kérdéssel: lehet-e politizálás nélkül KISZ-tagnak lenni? Tudom, nem egyformák a fiatalok, de a KISZ- tagság már egy bizonyos fokig politizálást jelent. Most Szabolcs-Szatmár megyében 43 ezer a KISZ-tagok száma. A fiatalokat érdekli a napi politika. Egy-egy nagyobb belpolitikai eseménynél, például pártkongresszus, vagy választás, hogy csak a legutóbbiakat említsem, ugrásszerűen megnő az érdeklődés. Ezt nagyon könnyen meglátni a taggyűléseken. Foglalkoztatja őket, hiszen itt róluk is, mindenkiről szó van. Politikai munkaként kezelik a fiatalok a társadalmi munkákat is. Ez dupla haszonnal jár. Amellett, hogy fejlődik közvetlen környezetük a munkájuk nyomán, fejlődik a szemléletük is. Itt azért hozzá kell tennem, hogy ehhez megfelelő irányítás is szükséges. Az építőtáborok évek óta jól szervezettek, kiváló munkát végeznek itt a fiatalok. S ez is politikai munkának tekinthető. \ — Mit tehet maga az alapszervezet a politikai nevelés terén? — Első és talán legfontosabb munka: a személyre szabott vállalások és azok számonkérése. Ebben nagy szerepe van az alapszervezetnek, hiszen döntő az eredményes munka szempontjából. Ahol a szervezet képes megteremteni a feladatok összhangját, ott a fiatal magáénak érzi, vallja a mozgalmat. Ezeken a helyeken nagyszerű, összetartó közösség jön létre. A mi feladatunk, hogy irányítsuk ezt a politikai munkát. Ebben az évben például kiadtuk a városi és járási KISZ-bizottságoknak a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda tartalmi részét. Ez is hozzá tartozik a politizáláshoz, hiszen napjaink égető problémája a gazdaság- politika. — Legnagyobb tömegpolitikai rendezvénynek a forradalmi ifjúsági napok tekinthetők. Mennyire mozgósíthatók erre a fiatalok? — Alighogy befejeződik egy ilyen nagyszabású rendezvény, már készülnek a KISZ-bizottságok, az alapszervezetek a következőre. Azt hiszem, ez önmagáért beszél. Emellett évről évre változnak a programok, változnak a résztvevők is. Egy-egy ilyen rendezvényen kedvező, politikus hangvétel kap helyet. Mindenképpen segíti a politikai munkát. — Politizálásnak tekinthető a munka is. — Igen, ez a politikai érettség másik oldala. Az eddig elért eredményekből jócskán kivették a részüket a fiatalok. Meglepő, de ez így van: az aktív keresők fele harminc éven aluli, tehát a fiatal korosztályba tartozik. A szakmai és politikai vetélkedőkön nagy számban vesznek részt, s ezeken is bizonyítják a felkészültségüket, politikai érettségüket. Négy év alatt 21 ezerről 24 ezerre nőtt a szocialista brigádokban dolgozók száma, az Alkotó Ifjúság pályázaton részt vevők száma is majdnem megháromszorozódott az 1976-oshoz viszonyítva. Ez persze statisztika, de a fiatalok tudják: ők a holnap nemzedéke. Át kell venniük a stafétabotot az idősebb generációtól, s folytatni a ma megkezdett munkát. Póz nélkül áll az emberek elé. Nem kiabál, nem ágál, hanem a szavak értelmével hat a hallgatók érzelmeire. Szavai nyomán mégis szinte felizzik a levegő. Tolmácsolja mindazt, amit a költő mondani akart. — Hároméves voltam, amikor óvodásként egy kis mondókát „adtam elő” közönség előtt. Azóta viszont szinte egyfolytában mindig szavalok. Nagyon szeretem a verseket, szeretem előadni őket. Gólya Teréz, a fábiánházi óvónő nem ismeretlen környezetében. Szinte nem múlik el társadalmi esemény a községben és Nagyecseden, a székhelyközségben, ahol ne szerepelne. Hívják, s ő szívesen vállalja, hogy egy odaillő versssel tegye még ünnepélyesebbé az eseményt. — Legjobban József Attilát szeretem — mondja. — Az országos szavalóversenyBESZÉLNEK RÓLA A yersmondó lány re is eljutottam, igaz, hogy Makón és Pesten már nem értem el helyezést. De talán nem is a helyezés, a versengés a fontos, hanem az, hogy a versekkel kifejezze magát. A szép, a gondolatokban gazdag költemény úgy mutatja meg az életet, hogy buzdít a jóra. A fiatal óvónő életútja egyszerű. Fábiánházán született, majd Nagyecseden járt gimnáziumba. Harmadik éve tanít a helyi óvodában. — Kicsi korom óta az volt az álmom, hogy óvónő legyek. Nagyon szeretem a gyerekeDIVATFOTÓ A fiatalok kedvelt viselete a- sportos velúr és műbőr dzseki két. A valóra váltás viszont nem ment könnyen. Először, az általános után, a nagykál- lói szakközépiskolába jelentkeztem, de oda nem vettek fel. Érettségi után a hajdú- böszörményi óvónőképző intézetnél sem volt szerencsém. Ezért képesítés nélkül kezdtem el tanítani, s most esti tagozaton fogom befejezni az óvónőképzőt. Tanul és tanít egyszerre. A hét öt napján játszik a kicsikkel, versre, énekre tanítja őket, majd hetente egyszer hajnalban vonatra ül, Nyíregyházán, a tanárképző főiskolán újra diák lesz, a pedagógiától a neveléselméletig számot ad az elméleti és gyakorlati tárgyakból szerzett tudásáról. — A szakdolgozatomat az anyanyelvi nevelésből írom. Olyan téma, ami most nagyon fontos, hiszen az óvoda korántsem gyermekmegőrző, mi készítjük fel az iskolára a kicsiket, ahol bizony egyre nagyobbak a követelmények. A szép magyar nyelv, az anyanyelv megszerettetésének pedig egyik igen jó formája a versek ismerete, megtanulása és megtaníttatása. A fábiánházi óvó néni azt szeretné, ha kis tanítványai ugyanúgy szerelmesei lennének a verseknek. Az oldalt írta: BALOGH GÉZA, LÄNYI BOTOND, sípos Béla Fényképezte: ELEK EMIL KM VASÁRNAPIMELLÉKLET «MlH I CD 13 ED □ 13 □ i jmm ÍJ 1 :
