Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
Á 18. száladban fogalommá váltak Európában Huszárhadak kiruc katonái A kuruc mozgalmak történetét tárgyaló munkák elemzésüket rendszerint lezárják az 1711-es szatmári egyezséggel. Így a magyar közvélemény mindmáig alig tud valamit a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás azon elkötelezett harcosairól, akik megtartották és tovább forgatták fegyverüket. Ez a kis írás az ő tetteikre szeretné ráirányítani a figyelmet. A Rákóczi-szabadságharc bukását követően a nemzetközi politikai helyzet kedvezőtlenül alakult. Így a korábbi felső vezetés, amelyet II. Rákóczi Ferenc fejedelem, Bercsényi Miklós főgenerális és fejedelmi helytartó, Esterházy Antal tábornagy, For- gách Simon tábornagy és mások alkottak, az emigrációban már nem válhatott a haza sorsát befolyásoló tényezővé. Az a több ezer elbujdosott magyar vitéz azonban, aki Európa-szerte fegyveres szolgálatot vállalt, számos országban figyelemreméltó katonai erőt alkotott és helyenként jelentős társadalmi-politikai tényezővé is vált. Tulajdonképpen ők honosították meg az idegen hadseregekben a könnyűlovasság sajátos magyar válfaját, a huszársá- got is. A bujdosók első állomása a szatmári egyezséget követően a Lengyel Királyság volt. Sokan remélték, hogy a lengyel hadsereg kötelékében folytathatják a Habsburg-el- lenes harcot. Ennek elmaradásakor zömük továbbállt. Sorsuk egyénileg alakult. Cserey János alezredes helyben maradva, ezredesként fejezte be katonai pályafutását. Jávorka Ádám főhadnagy egy új felkelés reményében hamarosan hazatért Magyar- országra, elfogták, de megszökött. Űjabb lengyel, majd orosz, török és francia szolgálat után végül ismét visz- szatért Lengyelországba és a harmincas években ott ő is ezredes lett. Máriássy Ádám ezredeskapitány rendfokozatát megtartva lépett be a lengyel hadseregbe. 1717-ben eay új magyarországi felkelés reményében török földre távozott, hogy csatlakozzon a Rákóczi-szabadságharc államát jelentő konföderációt megújító Bercsényi Miklóshoz, Esterházy Antalhoz és Forgách Simonhoz. Ám az erdélyi betörés kudarccal, az osztrák—török háború pedig török vereséggel végződött. Reményeiben csalódva végül követte az orosz cár meghívását és az 1736/39-es orosz— török háború idején tábornokká kinevezve ő teremtette meg a 7 ezredből álló orosz huszárságot. Segítőtársai között több magyar volt, így a mór korábban ott szolgáló Dráguly Farkas ezredes. A török hadseregbe beállt magyarok közül ki kell emelnünk Bagossy László ezredest és Halász Péter ezredest Utóbbi hazatérve végül Mária Terézia trónjának védelmében esett el. Ugyanakkor hunyt el II. Rákóczi Ferenc egykori diplomáciai megbízottja, a töröktől tábornoki rangot kapott Pápai János, akit a török a szövetségessé válható felkelő magyarok élére kívánt állítani. Leginkább mégis a Rákóczi-szabadságharc államával gyakorlatilag szövetséges viszonyban állt és közel egy évszázadon át Habsburg-elle- nes háborúkat vívó Francia Királyság vonzotta a kuruc katonákat. Az óvatos becslés szerint is mintegy 2000 magyar vitéz bevonásával hozta létre a francia hadvezetés a huszár fegyvernemet. Ennek során 15 magyart nevezett ki ezredtulajdonossá és közülük 11 rövidebb-hosszabb ideig a 17 huszárezred valamelyikének élén is állhatott. A kimagasló katonai teljesítményt jelzi az az elismerés, hogy 35 magvar tiszt elnyerte a Szent Lajos-rendet, az akkori legmagasabb francia hadikitüntetést. Köztük volt a Szabolcs vármegyei Lajtay János főhadnagy és a Szat- már vármegyei Badda Gábor kapitány is. Kiváló elméleti és gyakorlati képzettsége, szilárd erkölcsisége révén vezető egyéniségükké az a Bercsényi László vált, aki apja oldalán kapitányként harcolt a Rákóczi-szabadságharcban és végül felemelkedett a Franciaország történelmében összesen 15 külföldi származású marsall közé. A legfelsőbb hadvezetésbe mellette még 6 tábornok és 5 briga- déros került be a magyar emigránsok közül. Zömüknek megadatott a Habsburg-elle- nes háborúkban való részvétel és azok során nem kímélték életüket. Az 1733/35-ös lengyel örökösödési háborúban esett el közülük Des- sevoffy Bálint brigadéros, az 1741/48-as osztrák örökösödési háborúban Ráttky György tábornok, Esterházy Bálint József brigadéros és Dávid Zsigmond brigadéros. ban. (Elek Emil felvétele) Az 1756/63-as hétéves háborúban a század során először Bourbon—Habsburg koalíció hadbalépésére került sor. E háborúban így minden korábbinál jelentéktelenebbre csökkent a franciaországi magyar katonai emigráció. A magyarokat akkor a Habsburg-hatalom ellen küzdő Poroszország vonzotta, hazájukból és a Habsburg-se- regből több százan szöktek el. A korábbi történetírásból jól ismert, hogy Mária Terézia kegyeltje, Hadik András altábornagy 1757. október 16-án portyája eredményeként megsarcolta Berlint. Az már nem vált köztudottá, hogy visszavonulásakor a porosz király huszárai üldözték, akiknek élén az a Székéig Mihály állt, akit a következő évben tábornokká neveztek ki. Alárendeltségében olyan kiváló magyar tisztek álltak, mint Halász Zsigmond ezredes és Kő- szeghy Ferenc ezredes, és a huszárok nagy része is magyar volt. Porosz szolgálatban alapozta meg hírnevét Kováts Mihály kapitány is, aki a haladás ügye melletti elkötelezettségét akkor bizonyította legnyilvánvalóbban, amikor az 1776/83-as észak-amerikai forradalmi függetlenségi háború önkéntes harcosa lett. E háború idejére esett a még kuruc indíttatásúnak minősíthető utolsó emigrációs hullám. Több tucat magyar vállalta hazájából elszökve vagy emigrációjából az Újvilágba továbbmenve, hogy fegyvert fogjon a születő amerikai polgári államért. Elükön Kováts Mihály ezredes, a lengyel Pulaski brigadéros légiójának lovassági parancsnoka és Pollereczky János őrnagy, a francia Lauzun ezredes légiójának lovassági parancsnoka állt. A harcok során más magyarok mellett Kováts Mihály ezredes is hősi halált halt. Az emigráns kuruc érzelmű katonákat szülőföldjük nem feledte. Az 1735-ös Pé- ró-felkelés idején az ál-Rá- kócziak mellett felbukkantak ál-Bercsényi Lászlók is, közülük egyet a Habsburg-ha- tóságok Munkácson ítéltek el. Az 1753-as hódmezővásárhelyi és mezőtúri parasztmegmozdulásban részt vevők arra a hírre fontolgattak felkelést az elviselhetetlennek érzett terhek miatt, hogy Bercsényi László franciaországi magyar huszáraival hazatérőben a Vaskapuhoz érkezett. E hazai kuruc érzelműek a kor háborúi során az akkori magyar—török határon át rendszeresen elszöktek a franciaországi magyar tobor- zótisztek ottani megjelenésének hírére. így volt ez még a hétéves háború idején is, amikor pedig a bécsi udvar által hivatalosan engedélyezett magyarországi francia huszártoborzás visszhang nélkül maradt és kudarcba fulladt. Közülük többen más, itt most említetlenül maradt európai országba is eljutottak. Mindenütt öregbítették a hadi mesterségben való jártasságuk, katonai erényeik és hadisikereik révén a magyarság hírnevét. Döntően nekik volt köszönhető, hogy a magyar huszár a 18. században fogalommá vált Európában. Nekik, a Habsburg- hadsereg helyett az azzal szembenállókba beállt több ezer huszárnak, például a franciaországiak közül Bakos Mihálynak Nagyszekeresről, Deák Mártonnak Mátészalkáról, Kovács Józsefnek Őrből, Munkácsi Mihálynak Beregdarócról, Nagy Jánosnak Nagykállóból, Simonyi Ferencnek Kisvarsányból, Sipos Mátyásnak Nyírturáról, Szüts Andrásnak Kisvárdá- ról, Tyukodi Lászlónak Tyúkodról. Dr. Zachar József, a történelemtudományok kandidátusa, a Hadtörténelmi Intézet tudományos főmunkatársa XVIII. századi lovas reliefje a vajai múzeum szoborparkjáSZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK Hivatása: gyógyszerész Ülünk egymással szemben a gyógyszertári szobában és beszélgetünk. Közben egy régi emlék erősödik fel bennem: egy dal, egy tisztán csengő férfihang. Ungváron egy békeküldöttséggel voltunk együtt. Amikor a hangulat már a tetőpontján volt, a házigazdák bizonyították énekes tehetségüket, valakinek közülünk is meg kellett menteni a becsületet. S ekkor a küldöttség egyik tagja, Bálint Árpád gyógyszerész felállt és elénekelt egy szép magyarnótát. Óriási tapsot kapott, s mindjárt emeltebb fővel ültünk a fehér asztalnál. Lám, mi sem vagyunk rosszabbul eleresztve másoknál... Ez a kis emlékfoszlány villant az agyamba, amikor a nyíregyházi Korányi Gyógyszertár vezetőjét, Bálint Árpádot hallgattam, milyen is volt régen a gyógyszerészi munka, milyen élményeket őrizget pályafutása éveiről. De nem fért meg bennem, hogy meg ne kérdezzem, mielőtt a gyógyszerészeti életre terelődne a szó: nem esett soha kísértésbe, nem akart soha énekes lenni? Mosolyog a kérdésen, mert eszébe jut egy gyermekkori élménye. Még középiskolás korában, az első években történt... Néhány jó hangú vidéki gyerekkel meghallgatáson voltunk a fővárosban. A szüléink talán szerettek volna meggyőződni, mi a véleményük a pesti szakembereknek: tényleg tehetségesek vagyunk-e? Olyan jól sikerült a bemutatkozásunk egy másik diáktársammal, hogy meghívtak az esztergomi bazilika énekkarába. Aztán mindkettőnk helyett válaszolt a barátom, amikor komolyra fordult a dolog és megkérdezték, nem jönnénk-e fel Pestre, ahol ugyanúgy tanulhatnánk, mint otthon, csak foglalkoznának velünk. A barátom így válaszolt: mit tetszik gondolni, mit szólna az apám, ha megtudná, hogy a pápistákhoz megyünk énekelni? Ugyanis mind a kettőnk apja református pap „volt. iiéeélisEái így7 lett végé' Lu-‘ mégMielőtt elkezdődött volna — az énekesi karriernek. Következtek a hétköznapok, a diákévek. Majd a nagy kérdés: „mi legyek, ha felnövök...?” Az érettségi után, 1934-ben mezőgazdasági akadémiára szeretett volna jelentkezni, de az apja lebeszélte. Mintha az apja megérezte volna, hogy a föld mozogni fog, hiába van abból 100—130 hold. Olyan pályát kell választani, ami nem kötődik a földhöz ... — A sógorom patikus volt. Beálltam mellé segédkezni. * Az akkor másként volt. Két évig gyógyszerész gyakornok voltam, utána lehetett négy tantárgyból vizsgát tenni. Ekkor kapta meg az ember a gyógysze- részsegédi bizonyítványt. Ezután automatikusan felvettek az egyetemre. Harminchét őszén kezdtem az egyetemet, negyvenkettőben már szigorlón voltam, de akkor be kellett vonulni. Katonaság, három és fél év hadifogság Sztálingrádban. Negyvennyolcban jöttem haza ... A katonaság és a hadifogság együtt hat év az életből. A legszebb évek. Élniakarása, életvidám alaptermészete az éhség, a betegség, a hideg és még sok viszontagság ellenére is tovább éltette. A rosszban is a jót kereste. Amíg mások a fogolytáborban búnak eresztették a fejüket, valósággal felőrölték magukat, ő tett-vett, színjátszókkal, énekesekkel szövetkezett, játszottak a fogoly társaknak, a szovjet katonáknak. Napközben lekötötte a hadifogoly-gyógyszertárban végzett munka. Sőt, a szovjet tisztek megkérdezték, mivel nincs a környéken állatorvos, hiszen a város még a földdel volt egyenlő, nem tudná-e a lakosság megmaradt néhány tehénkéjét, sertését is gondozásba részesíteni ... — Ma már ez is mosolyra késztet, állatorvos azóta sem voltam. Itthon először Őrben laktam, ahol a szüleimtől több mint száz holdat örököltem. Felajánlottam az államnak, a falunak. Az apám jutott eszembe, aki még 34-ben megmondta: „fiam, a föld mozogni fog...” A hadifogoly évek is rányitották a szemem, merre halad a világ. Búcsút mondtam a falunak, bejöttem Nyíregyházára. ötvenben államosították a gyógyszertárakat. Azóta hűségesen itt dolgozom a patikában. ötvennégy óta az éjjel—nappalos gyógyszertárt vezetem. Három költözködésben volt részem. A mostani, a Felszabadulás úti patika tulajdonképpen gyógyszerszoba, de a gyári készítményeken kívül a központi laboratórium magistrális gyógyszereit is árusítjuk. Ne kelljen a betegnek, vagy a hozzátartozónak egy másik patikába járkálnia ... Arról faggattam, hogyan alakult a gyógyszerészi munka, ami régen valósággal fogalom volt. A patikus nagy titkok tudója volt, többnyire ő maga készítette a gyógyszereket. Tudása, tehetsége, szorgalma testesült meg a fájdalmat enyhítő porokban,, pirulákban. Ez talán jobban alkotó munka volt, és több izgalmat adott, mint a jelenlegi, amikor a gyógyszerek döntő többségét a gyárak készítik, a gyógyszerész csak átadója a kért gyógyszernek. A személyes, egy kicsit intim kapcsolat is bizonyára sokat lazult a gyógyszerész és a beteg, illetve vásárló között. — Mégse higgye senki, hogy szürkévé vált a patikus munkája. Való igaz, hogy a gyógyszerek zöme kiszerelve érkezik hozzánk. De ma is szükség van a gyógyszerész pontosságára, lelkiismeretességére, szakmai hozzáértésére. Nemcsak azért, hogy mindenkinek a recept szerinti gyógyszert adja, ne forduljon elő csere, amire én nem is emlékszem, hogy megtörtént volna a harminc év alatt. De vannak ma is különböző gyógyszerek, elsősorban por alakban, amelyeket a gyógyszerész készít el, és nagy szükség van a milligrammokban való jártasságra, az állandó ellenőrzésre, a gondosságra. És ha nagy forgalomnál kevés is a lehetőség a személyes kapcsolatokra, azért a gyógyszerészek, különösen a kisebb helyeken, ma is sok barátot, ismerőst szerezhetnek. Ha igazában szeretik a szakmát és az embereket... Különös és hétköznapi élményeket elevenít fel a csaknem harmincéves éjjel—nappalos gyógyszertári ügyeletről. Sok szenvedő emberen a helyszínen kellett segíteni, mentőt hívni. Volt, aki a patika várójában adott életet a gyermekének, mire a mentőkért telefonált volna a gyógyszerész, már felsírt a gyermek. Az elmúlással is találkozott az évek során, volt olyan beteg, akit a patika küszöbén ért a halál. Seregnyi emberi gyarlóságról tudna mesélni, hogy éjnek éjjelén milyen gyógyszerek miatt költötték fel... Egy nő hálóingben futott az ügyeletre; hazajött a a férje, ő pedig nem vette be a pirulát, mert elfogyott... — Szeretem ezt a munkát. Ez is tartott itt, pedig már a 65. évemet töltöm. És mindig volt tennivaló, új helyre költözés, felújítás, újrakezdés. A régi helyünkről, a Korona alól úgy jöttem el, hogy egyetlen bútort, polcot sem kellett megvágni, ugyanúgy lehet majd visszaköltözni, nem kellenek új bútorok. De most azt hallom, nem biztos, hogy a régi helyünkre költözünk majd visz- sza, ha a Korona épülete elkészül. Az épületben maradunk, de a jobb szélre húzódnánk ... De mi lesz az átmentett bútorokkal, amik csak a régi helyükön helyezhetők el...? A jó gazda gondosságával, takarékos szemével formálja a vándorló éjjel—nappalos gyógyszertár holnapi sorsát. Bár nagyon valószínű — mondja — ő már a negyedik átköltözésnek nem lesz a szereplője. De soha nem tud és nem akar elszakadni a patikától. Napi fárasztó munkája — a sok száz ezer forintos gyógyszerforgalom, a beosztott gyógyszerészek és asszisztensek irányítása — mellett több mint húsz évig látta el a gyógyszerészeti tudományos társaság megyei elnöki tisztét. Több megyei és országos konferenciát, tudományos ülést szervezett. A megye százhatvan gyógyszerészének szakmai továbbképzésén, látókörük bővítésén, hivatástudatuk ápolásán is sokat fáradozott. — Boldognak érzem magam, mint férj is, aki szerencsésen megtalálta élete társát. S mint apa is, hiszen a fiam gyümölcs-zöld- ségtermesztési üzemmérnök, a lányom a közeli hónapokban államvizsgázik és kapja meg a gyógyszerészi diplomáját Mondhatom, hogy tudatos életet éltem és megvan az értelme ... Sokat köszönhetek az életfelfogásomnak is, mindig szerettem a nótát, a jó társaságot. Ez hozzátartozik az élethez... Páll Géza KH VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. november 2.
