Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
1980. november 16. o VÁLTOZÓ ÉLETÜNK ■ ■ Ünnepek és emberek Ha megkérdeznénk bárkitől, hogy szereti-e az ünnepeket, aligha mondana nemet. Sokan, ha kezükbe veszik a következő évi naptárt (van már belőlük bőven a kirakatokban), azt nézik először, bogy melyik ünnep milyen napra esik, hogy lesznek-e vasárnaphoz közel eső kettős ünnepek, áthelyezett szombatok, csonka hetek. Szeretjük hát az ünnepeket, várjuk azokat, de kérdés: tudunk-e ünnepelni, tartalmat tudunk-e adni az időnknek, hangulatot tudunk-e teremteni a pirosbetűs napokhoz? Magyarán: megbecsüljük-e őket? rek. Hinném, hogy hasonló hozzá egyre több lesz. A történelem, az idő érleli, hogy több legyen, de ünnepeink sorsát az időre bízni, csak az időre bízni nem lehet. Kimondom, mert igaz: az, hogy gyerekeinkben milyen egy ünnep, rajtunk múlik. Előfordulhat, hogy az iskolai ünnepségek fakóbbak annál, semhogy önmagukban élménnyé legyenek, de nincs A háziasszony: — Minden szeretettől függetlenül én félek ezektől a napoktól. Húsvétkor egy hétig nem aludtam előtte. Takarítás, főzés, sütés ... A három pont a mondat végén sok asszony panaszának hagy helyet. így lesz ez karácsonykor, újévkor, így a következő húsvétokon is. Balázs Ernőné, egy tizenöt éves kislány és két kisebb fiú édesanyja, kiszámította: a húsvét néhány napja, főként a hétfője a családnak 1700 forintjába került. Ebből szükséges volt minden, hiszen egyetlen asztalon sem lehet kevesebb mint máshol. A szokás törvény, és vannak ünnepeink, amelyek elképzelhetetlenek „túlevés” és „túl- ivás” nélkül. Az 1700 forintért húsvétoló család még nem is rika. Vannak, ahol ennél sokkalta többet költenek, de az 1700 forint is azt jelenti, hogy ünnep után sült húsokat, sonkát, elmorzsolódott, szomorodott süteményeket nyelnek el a kukák. A máskor takarékos, beosztó család néhány napért felborítja a költségvetését, mert telik erre is. Tesszük ugyanezt karácsonykor és újévkor, azzal a különbséggel, hogy a karácsonyi költségvetést még az ajándékok is terhelik. És az egymásnak adott ajándékok értékben licitálnak egymásra, ugyanúgy, mint a más családi ünnepekre adott ajándékok. Ismerős panaszolta: évekkel ezelőtt, nevenapján, két deci pálinkával tisztelte meg a barátját. Az félliterest vett. Így jutottak el a literes ajándékig, közben a pálinkát is felváltotta a pezsgő, a konyak, mígnem ma már a fajták is kifogyóban vannak. Tudunk-e ünnepelni? A vasutas, a kereskedő megsínyli a csúcsforgalmat, megsínyli ezt az utas és a vásárló is, a pénztárcák megsíny- lik az ünnephez illő köny- nyelműséget, a gyomrok a túlevést. Évekkel korábban telefonon próbáltunk egy felmérést készíteni a családi programokról. Megdöbbentő volt, milyen kevesen mennek el kirándulni, milyen kevesen utaznak, milyen kevés család csinál olyan programot, amelyben az együttlét a fontos. így nem kell mosogatni, főzni, kínlódni... Vannak tehát másféle programok is, de szinte szégyenkezve beszélünk róluk. Az olvasó nyilván észrevette: eddig csak a karácsonyról és a húsvétról írtam. Okkal, hiszen ezek a nagy költekezéses ünnepek. Tény azonban, hogy ezekhez hasonlók a családi ünnepek, a névnapok is. Manapság nem ritka a gyerek névnapjára vett méregdrága ajándék, de ritka az a gyerek, egy életre emlékezetes kirándulást, vagy utazást kap ajándékba. Kár, de hát ezen a szülőknek kellene gondolkozniok. Vannak más tartalmú ünnepeink is. Március 15 és 21, április 4, május 1, augusztus 20, november 7. Leírtam így, mert még a dátumok sem ridegek. A szabadságharc, a tanácsköztársaság, a felszabadulás évfordulója, a nemzetközi munkásosztály ünnepe, alkotmányunk ünnepe, és végül, amikortól ezt a történelmet számíthatjuk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. Különös folyamat játszódik manapság. Hagyományos „naptáros” ünnepeinkből vész, kopik a hagyomány, utóbb született ünnepeinkben gyűlik. Az elsőből jórészt a vallásos és kultikus protokoll maradt, az utóbbiak gazdagodnak. Régi igazság: az ünnepet a történelem teremti, de az emberekben születik meg. Az emlékezésben lesznek igazzá. És ha távolodik tőlünk a nagyon régi, mert Krisztus keresztre feszítése is a történelem komoran szép legendája volt, úgy közeledik hozzánk a történelmileg is közelebbi.; Tudunk-e ünnepelni ? Fel- fedeztük-e magunkban ezt? Egymás mellett álltunk a játékboltban. Legszívesebben leültünk volna a földre, és játszunk magunk a parányi síneken zörgő kisvonattal. Az olyan szép iskolai ünnepély, ami szülői segítség nélkül lenne azzá. Karácsonyok, húsvétok... Ünnepek, ajándékok, nagy eszem-iszomok... Ünnepek, zászlók, beszédek... És tehetős eszem-iszomok a munkaszüneti _ napokon, annyival szerényebb ,hogy bőven elég legyen, de innen a feleslegesen. A karácsonyról lekopik a jézuska, a húsvétról a nyuszi, de ha szeretjük az ünnepeinket, akkor igenis kell az a kisvonat. Tudunk-e ünnepelni? Móricz Zsigmond szegényembere belehalt az egyszer a jóllakásba. Mi legfeljebb a gyakori jóllakástól leszünk betegek. Emlékszem gyermekkorom' egy karácsonyára, amikor az édesanyámnak se- gítgető gyereklány (neki munkája volt a segítés) ,nyolc szem kockacukrot és színes papírt kért karácsony előtt, mert hét kistestvére volt... Ugyanő, ha él még, már nagymamaként talán az unoka névnapjára vesz kisvona- tot, még akkor is, ha tudja, hogy a történelem hol és miként változott. Tersánszky Józsi Jenő szegényemberei elindultak karácsonykor kántálni, függetlenül a „tanult” ünnep áhítatától a kortynyi italért. Gelléri Andor Endre szegényembere néhány szem krumplit lopott ünnep estéjén a gyerekeinek, és még meleg .krumplisbarlang volt a gyermekek szája, amikor érte jött a hatalom... Hallgassuk meg az időseket: még emlékeinkben is igaz, még karnyújtásnyi közelségben van ez a világ, amely legtöbbünknek az ünnepek nélkül való, de „naptáros” ünnepeken is a mai hétköznapnál szegényebb volt. Tudunk-e ünnepelni? A háziasszony: — Minden szeretettől függetlenül ... Takarítás, főzés, sütés... A vasutas, a kereskedő: Harangi Lászlóné, pedagógus: — Tíz évnél régebben tanítok ugyanabban az iskolában. Szeretem az ünnepeket, de családostól elmenekülünk előle. Amióta a kislányom is iskolás, egy húsvét nekem húsz osztálytárs, és legalább ötven tanítvány látogatása. Nos, most már évek óta elutazunk. Ez lehet, hogy nem szép dolog tőlünk, de tavaly három gyönyörű napot töltöttünk Egerben, ugyanannyiba került, mintha itthon maradunk, tavalyelőtt a Bükkben voltunk, egy turistaházban, azelőtt Pesten ... Most már karácsonykor is vonatra ülünk... Hozzátartozik ehhez: most, november 7-én, mert három napjuk volt szabad, Szegeden voltak. Bejártak már a háromnegyed országot. Más: fiatal házaspár meséli. ök ünnepeken (még az ételárak változása óta is) vendéglőbe járnak. — Máskor el se jutnánk. édesapa mondta: — November hetedikére veszem. Tudod, annyit meséltünk már a gyerekeknek páncélvonatról, erről, arról, a forradalomról. Valahogy olyanná akarom tenni a napot, hogy ne felejtse el... Ritka édesapa és ritka gyerek? Ma még talán ritka édesapa, de a holnapot térképezve ritka szerencsés gye— Nekünk munka is ... A pedagógus: — Felfedeztük a fél országot... A szülő: — Valahogy olyanná akarom tenni ezt a napot, hogy soha ne felejtse el... Arra a kérdésre, hogy szereti-e az ünnepet még a szolgálatban lévő vasutas sem mond nemet. A háziasszony sem. November felén írom ezt a hosszú jegyzetet. írom, mert ugyanúgy szeretem, várom az ünnepeket, mint bárki más. Mögöttem a november, előttem, előttünk a karácsony. Valamiképpen nagyon szeretnék hidat verni, legalább gondolatban a két ünnep közé, mert hiszem, hogy az egyik jókedve a másik eredménye, gazdagsága a másik gyermeke. Ünnepek és emberek? Az ünnep és én? A történelem és mi? Embernyi gondolat, amihez máshonnan, másként, de biztosan eljutunk egyszer valamennyien. Minden villany- vasútnál szükségesebb ajándékaként a gyermekeinknek. Bartha Gábor A színház legutolsó sorában a bordó plüss- ülés karfáját izzadó tenyérrel markolja egy nyíregyházi kisdiák. Koncz Zsuzsa-koncertre jött, megnézni, meghallgatni a lányt, aki szélről, szerelemről, barátságról, fiatalokról énekel: ki az, aki annyira tudja, mi foglalkoztatja őt is, barátait is, ugyanazt érzi, mint ők, de dalba is tudja önteni. Csoda hát, ha egyik-másik számot — a százwattokkal hangosított teremben, még tán maga sem vette észre — ő is énekelte? Tíz év telt el azóta. A mátészalkai művelődési központ zsúfolásig telt színháztermének utolsó sorában négy—tizennégy éves gyerekek dúdolnak, énekelnek, együtt Koncz Zsuzsával. Ám itt vannak azok is, akik már tíz éve is tapsoltak. A közönség hát ugyanaz maradt. Legfeljebb a ma „ezek a fiata- lok”-jaival bővült. Az öltöző közepén asztal. Bőröndnyi táskák nyitott tetejéről tükör mered a plafonra, odább, a fogason, vállfára akasztott hófehér overall. — Milne megzenésített versére, A szél-re még sokan emlékeznek. Keskeny keze, valószínűtlenül hosszú ujjai megelevenednek, a lemezborítókról ismert arc villanásnyit rezdül. — A nagylemez készítésének Magyarországon nem volt kialakult gyakorlata, hagyománya. Igaz, nem egy dal sláger lett a lemezről (ezen jelent meg A szél című szám is), a Végre, végre még az NDK-ban is népszerűséget hozott, de nem tudtam örülni neki igazán. A munka közben szerzett tanulságok értékesebbek voltak. A szél? Az első megzenésített vers, amit elénekeltem. Mikiéhez pedig később is visszatértünk. Szinte ugyanazokkal a zenészekkel, akikkel az első igazán sikeres, azóta szinte fogalommá lett Szerelem című nagylemezt készítette. — Jogásznak készültem. — Hangjában nincs se öröm, se bánat, mégis az az érzésem, döntését (a jogot ugyanis nem fejezte be) néhányan talán számonkérték tőle. — Véletlenül találkoztam azzal a néhány emberrel, akik hozzám hasonlóan gondolkoztak. Nekik, munkatársaimnak, barátaimnak köszönhetem, hogy az lettem, aki vagyok. A hosszú, gesztenyebarna hajú, fiúsán öltözködő fiatal lány, aki mindenfajta változásra oly érzékenyen reagál: a fiatalok Koncz-a, a nagymamák Zsuzsi-ja, „a Koncz Zsuzsa”. — Zenei elképzeléseink a második nagylemez, a Szerelem megjelenése óta nem sokat változtak. Tudom, hogy ez egy sokak által hallgatott zene, sokak egyetlen kulturális tápláléka. Tudom, hogy mindezekért előtérben van. Saját magam viszem a színpadra. Nem a szerepet, mint a színész. De a közönség jó része nem személyesen, hanem lemezein keresztül találkozik Koncz Zsuzsával. Az is ő, akit ezekről visszahallhatunk? Nem sok a stúdiókban a hókuszpókusz? — Az ember hangja természetesen változik. A színpadi vagy a stúdióhanghoz hozzá lehet szokni, de valóban annyi a technikai eszköz, hogy néha nekem is eszembe jut, vajon a lemezre kerülő hang még én vagyok? A képfelvételeket nézve mindig van egy olyan érzésem: ki tudja, mennyi a közöm hozzá — tűnődték el a melegbarna szemek. — A lényeg mégis az, hogy ezzel a hivatással talán hasznára tudok lenni egy nagy közösségnek. — Ez lehet a titka, hogy tizenkét nagylemeze után a közönség várja az újabbat? — A mi munkánkat is, mint bármi mást, csak lelkiismeretesen szabad végezni. Diákfejjel indultunk, s együtt nőttünk fel a közönséggel, együtt formálódtunk. A közönség jóval figyelmesebb lett. Kezdetben jórészt Koncz Zsuzsa (Jávor László felvétele) olyasmi érdekelte őket, milyen magas például a Szörényi? Ha egyáltalán meghallották a szöveget, a daloknak kizárólag elsődleges jelentését értelmezték. Szőke Anni balladája ma már nemcsak Szőke Anna története, hanem a városba került vidéki lányok, fiatalok gondjait, a város és falu ellentmondásait bemutató dal lenne. — A felnőtté vált közönség mellett viszont megszületett egy fiatalabb közönség is. Ezek egy része — a csövesek — ma már a tegnap gyerekeinek okoznak gondot. A beszélgetés kezdete óta először változik a hangszíne. Kezei megemelkednek, szavait öles mozdulatokkal kíséri. Észre sem veszi, hogy kétszer is benyitnak: „Mindjárt kezdünk”. Hídon rohanó vonat zajára emlékeztető dobszó tölti meg az öltözőt, néha egy- egy gitár is felnyafog. — Ilyen közönség régebben is volt. Legfeljebb nem ilyen nagyszámú. Hogy rétegük szélesedett, az ráirányítja azokra a társadalmi, gazdasági gondokra a figyelmet, melyek a mi időnkben is léteztek. Hogy az iskolákban nem mindent tanítanak, ami az életben előfordul, azt mi is tudtuk, de a problémák egy része azóta élesedett. Hiba lenne erről a közönségről pusztán elítélően nyilatkozni. Megoldást csak velük együtt lehet találni. öt perc lehet tán a kezdésig. Az overall még mindig vállfán. — Mikor készít új lemezt? — Januárban kezdjük meg a felvételeit. Lehet, hogy versek is lesznek rajta. Ha nem, külön verslemezt is készítünk. Bízom benne, hogy kapcsolódni fog a már megjelentekhez és a közönség elképzeléseivel is találkozik. A szerencsések legalább pótszékhez jutottak. A nézőtéri bejárat és a hátsó széksor között talpalatnyi hely sincs: megtölti az álló közönség. A hófehér overallt hatalmas taps fogadja. A színpad élni kezd. Énekel közben, megkerít és visszaad egy szüleitől elkódorgó apróságot, egy rövid áramszünet alatt magához ragadja a közönséget, s már folytatja is... Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek.. Csendes Csaba ŐSZI SZÉL. (Németh Endre rajza.) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET „A széllel szemben járok,..“ Négy szem közt Koncz Zsuzsával
