Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
KH VASÁRNAPI MELLÉKLET Néhány sor egy tanulmányról Emancipációs alkoholizmus! Dr. Mihai Klára az Alkoholosa című folyóiratban cikket közölt a nők alkoholizmusáról, s annak a gyermekre gyakorolt hatásáról. Többek között ezt állapítja meg: „Az elmúlt években nőtt az alkoholista nők száma. Budapesten a gondozásba kerültek 14,4 százalékát alkotják. A nők között az emancipációs alkoholizmus szaporodott meg. A nők veszélyeztetettebbek. Az alkohol okozta megbetegedések gyorsabban és gyakrabban alakulnak ki, kimenetelük kedvezőtlenebb — a kezeléssel és az alkoholizmusról való leszoktatással szembeni rezisztencia miatt... A nők alkoholizmusa nagyobb kockázatot jelent az utódra, részben intrauterin magzati károsodást létrehozva, részben a gyermek méhen kívüli fejlődésére gyakorolt káros hatása miatt. A nők alkoholizmusa meddőséget, fokozott magzati és születés utáni halálozást, veleszületett rendellenességet, szomatikus vagy pszichés visszamaradást okozhat.” A tanulmány a következőkben leszögezi: az alkoholizáló nők körében 20 százalékos a koraszülés. A magzatra gyakorolt hatás miatt a betegség neve Embryopathia alcoholica. Ezután felsorolja a több tucatnyi kóros elváltozást, amit klinikákon figyeltek meg. Ezek között találunk, elmaradt csonfejlődést, elváltozásokat a koponyán, az orron, szájon, fölön, szemen; csontrendszeri rendellenességeket; borkárosodásokat, szívelégtelenségeket, növekedési zavarokat, szellemi és lelki sérüléseket. Később is megfigyelhető az elégtelen testsUly, a hormonzavar, az agyi részek nem kielégítő működése, a mindvégig maradó fizikai és pszichés hátrány az életben. Dr. Mihai Klára tanulmánya, amely elsősorban a szakembereknek készült, meghökkentő és megdöbbentő olvasmány. Jó és érthető köznyelvre fordított változatát minden olyan nő kezébe kellene adni, aki a másik kezébe poharat vesz! VENDÉGÜNK dr. Fekete Imre kórházigazgató, nőgyógyász Áz italozásról — Ha az italozás mértékét azon keresztül akarnánk mérni, hányán kerülnek mondjuk a detoxikáló állomásra, nagyon csalóka képet kapnánk. Csak elenyésző töredék kerül ide, ezek is többnyire visszatérők, reménytelen esetek. Sokkal aggasztóbb, hogy az ivás mértéke városon és falun egyaránt nő. A férfiak mellett a lányok, asszonyok sokasága tartozik a többnyire zugban ivók közé. Jellemző, hogy megyénkben évente egy fő általában 2500 és 2900 forint körüli ösz- szeget költ szeszre, ami megközelítően háromszorosa annak a pénznek, amit kulturális célra áldoznak. — A magam részéről nagyon elégtelennek tartom azt, amit az alkoholizmus ellen teszünk. Sokkal drákóibb intézkedésekre lenne szükség, főleg a fiatalok körében. Megengedhetetlen a diszkókban folyó ivászat, a nyári táborokban folyó ivóversenyek, döbbenetes, hogy tizenévesek sok száz forintos zsebpénzből gazdálkodnak, ami legtöbbször mulatást jelent. — Tény: ahhoz, hogy ez kialakuljon, hozzájárult a családokon belül legalizált szokások rendszere is. A fiatal lényegében utánozza azt, amit lát. S ami a szomorú, a lányok is hódolnak a divatnak. Hosszú szülészi tapasztalatomra hivatkozom akkor, amikor kijelentem: egy sor születési rendellenesség, a koraszülések tekintélyes része összefügg a nők fokozódó alkoholizálásával. — Az egészségügyi ártalmakkal egyenértékűnek érzem azt, hogy a , növekvő mértékű ivás demoralizálja a családokat, tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. Mindez persze a végén egészségügyi következményekbe torkollik, hiszen az idegi ártalmak nagy része is visszavezethető az italra. Súlyos gond az is, hogy hatalmas pénzeket vonnak el más fontos, hasznos céloktól azok, akik rendszeresen italoznak. A nők azzal, hogy maguk is isznak, elveszítik azt az erkölcsi lehetőRiasztó jelzések Féldeci egyenjogúság Van, ahol az unalom, a szabad idővel kezdeni nem tudás, másutt a családi gond, máskor a társasági szokások juttatják oda a lányokat, asz- szonyokat, hogy iszogassanak. Van, aki „megideológizálja”: szoptatáshoz kell a sör! — Rendkívüli gond számunkra — így Fodor Gyulá- né igazgatóhelyettes, a lánynevelő intézetben —, hogy a lányaink isznak. A tizennégy évesek ritkábban, de ahogy közelednek a 18 felé, úgy egyre gyakrabban. Ügy érzik, ez hozzátartozik a nagykorúsághoz. A bandák, melyekhez csapódnak, így szokták. Sajnos, szinte semmi eszköz nincs a kezünkben, amivel ezt megtorolhatnánk. — Harmincéves koromig nem ittam. Akkor lettem csapos. Napi egy-két deci pálinkát, meg sört iszom. Foglalkozási ártalom... — Tudja, hogyan van az a tantestületben? Névnap, születésnap, ünnep. Rászoktam, biztosan gyenge a jellemem is. Ma ott tartok, hogy egy fél liter konyakot is bekapok ... — A srácok, szoktak felszedni a Márka előtt. Sörözünk, ez a legáltalánosabb. Néha egy kis fehér is akad. Hogy hány éves vagyok? Tizennyolc leszek januárban ... Tudja, mi az UKK? A fenti mondatokat lányok, asszonyok fogalmazták. Olyanok, akik eljutottak már a megyei alkoholgondozóba. Tényeket közöltek, száraz mondatokat. Van köztük vidéki és városi. Egy töredéket képeznek a töredéken belül. Mert a megyében évente 120 —130 nő kerül a gondozóba, vagy önkéntes, vagy kényszeres alapon. Mindez alig egy- huszada annak a számnak, amiben a szakértők a női iszákosokat megjelölik. — Az igazság az, hogy a nők egy része zúgivó — mondja Záhonyban Jakab Miklósné, a tanács gyámügyese. — A védőnők gyakorta jelzik: a kismamát már kora reggel úgy találták, hogy volt benne valami. — Szinte utolérhetetlen és felderíthetetlen rétegről van szó — folytatja a tanács elnöke, Borbély Károly. — Elmennek a nők a tanácsadásra, utána hazafelé összeverődnek, „beugranak'’ valahová, és iszogatnak. Ez lenne az UKK — az Unatko-( zó Kismamák Klubja. Növekvő számok A megyei alkoholgondozó adatai szerint évről évre nő az alkoholista, vagy csupán rendszeresen sokat ivó nők létszáma. Ami elgondolkoztató : nem mondható, hogy bizonyos értelmi szint alatti rétegnél. Főkönyvelőnő, gépíró, tsz-tag, szuperértelmiségi felesége, háztartásbeli egyaránt megakad köztük. Meghökkentő az is: a többség életkora 20 és 30 év között van. — Ügy hiszem — mondta Záhonyban Borbély Károly tanácselnök —, hogy egy nagyobb községben is jobb a helyzet, mint a városokban. A társadalmi kontroll itt még hat. Miután mindenki mindenkit ismer, hamarabb kiderül még a zugivás is. Döbbenetes, de Záhonyban a lakosság részéről felvetett ellátási gond az volt a közelmúltban: kevés a külföldi, márkás ital. Egy egészségügyi dolgozó mesélte Kisvárdán: pedagógusokkal jár képzésre. Minden esetben, amikor mennek a foglalkozásra, a kis női csapat beugrik a presszóba, egy kis szíverősítőre. „Ha a férfiaknak lehet, nekünk miért ne lehetne?” — indokolják, s bedobják az egyenjogúság féldecijét. Okok és-oktalanságok A megye bármely településén is nézzük meg a védőnői jelentéseket, gyakorta vissza-visszatérő mondat: a kismama iszik. A családi problémák esetében — ezt viszont a válóperes akták mutatják, legtöbbször mindkét fél italozása is szerepel az Társadalmi megítélés Sajnos, a mind szomorúbb képet mutató női iszákosság társadalmi megítélése sem kellő erélyű. A férfiak egy része direkt örül, mert így mentséget talál saját magatartására. Van olyan nyíregyházi nagyüzem, ahol a' nők az íróasztalfiókban tartják a konyakot, s napközben isznak, sőt, a férfiakat is szívesen megkínálják. Találkoztam olyan vezető beosztású asszonnyal, aki egyenesen a munkakörrel járó kötelességnek nevezte a poharazgatást. amit gyakorta a látogató A rózsaszín mámortól az utcakőig nem hosszú az út. okok között. Az állami gondozásba vett gyermekek anyagában egyre többször szerepel: alkoholista anya. A megyei kórház májgondozójában a zsugorban szenvedők szinte kivétel nélkül italozók. Unalom, családi konfliktusok, lakásgond, anyagi természetű problémák, a mind nagyobb városok relatíve nagyobb szabadsága, az egyenjogúság félreértelmezése, társadalmi szokások és beidegződések, — mindezek jelenthetik az okokat. Csupa olyan tényező, mely az emberi kapcsolatok lazaságából, felületességéből, újszerűségéből adódik. Okok, melyek megszüntetésén dolgozhatna a közművelődéstől a lakóbizottságig, a szomszédtól a családtagig ezernyi ember. — A tbc-t, mint népbetegséget megszüntettük. A luesz ellen sikerrel vettük fel a harcot. De az új népbetegséggel szemben, amit az alkoholizmus jelent, láthatóan tehetetlenek vagyunk — mondja az alkoholgondozó főorvosasszonya, dr. Végvári Katalin, — A szeszárusítás még ma is üzlet, propagandánk nem átütő, és sajnos, se a felderítés, se a gondozás nem megoldott. — Hat sör, hat fél cseresznye — sorolja az Omniában egy 16 éves diáklány, s ötszázassal fizet, hármuk fogyasztásáért. A Fehér Egérnek nevezett presszófélében délután a vendégek legalább egyharma- da nő, lakótelepi lány és asz- szony. Az ABC pénztárosa: — Legalább 15—20 olyan női vásárlónk van, aki naponta megveszi a kétdecis barackot. Nem is tagadják: ez dobja fel őket, amíg gyeses óráikat töltik otthon. Egy diáklány diszkrét közlése: a középiskolás kollégiumban esténként körbejár az üveg. Sikk. vagy éppen az ellenőrző provokál. A Szindbád, a Szabolcs bár, a Kolumbia esti nővendégei pedig kimondottan a szórakoztató-vendéglátó gépezet részeként jelentkeznek. Ha nem is megoldás, de legalább egy arrafelé vezető út lehetőségét fogalmazta meg a záhonyi elnök: — A tapasztalat az, hogy a becsületesen és keményen dolgozó nők között sokkal kevesebb az italozó. Tudom, nem ilyen egyszerű, mégsem. El kellene jutni az agyakig! — A férfiak italozása is veszélyes betegség — így a főorvosnő —, a nők helyzetét mégis tragikusabbnak tartom. Nemcsak esztétikailag rút egy részeg nő. De rajta keresztül család, utód, egészséges , nemzedék kerül veszélybe! Jelzések, jelzések. Riasztóak, megalapozottak. A megoldás nem egy vagy két ember dolga. A közösségé, melyben élnek, s mely változó közeg megteremtő az egyenjogúság eme torzszülöttét. Bürget Lajos „Ha a férfiaknak lehet, nekünk miért ne lehetne?" séget, hogy fékezzék a család más tagjait. — Amint mondtam: sokkal több szigor kellene. Ezzel egy időben azonban az okok feltárása is nagyon kívánatos lenne, hiszen csak tüneti leg kezelni az alkoholizmust, eleve reménytelen. A divatszokások eredőinek feltárása, az unatkozás okainak ismerete és felszámolása, a társadalmi megítélés szigorítása mindenképpen lépést jelentene előre. Addig marad sajnos ez az új népbetegség, minden tragikus következményével, testet és szellemet romboló hatásával, — fejezte be gondolatait dr. Fekete Imre kisvárdai kórházigazgató. Veszélyeztetett nagymamák A fogalom ismert: veszélyeztetett fiatal. írunk róluk, a társadalmi felelősséget sürgetjük, a „hivatalos” társadalom áldoz értük, segít, vagy próbál segíteni, hogy értékes emberré nőjenek. Veszélyeztetett nagymamák? A fogalom talán szokatlan, és nem is született volna meg, ha nem kapunk csak a közelmúltban is több levelet a szemük láttára széthullt családért, az unokákért aggódó nagymamáktól, ha nem járok egy szociális otthonban, és ott nem érzem, hogy a folyosó mélyéről elősiető idős asz- szonyok, a messziről csak árnyéknak látott alakomban nem a fiukat, talán unokájukat látják, remélik. Emberi sors, kegyetlen igazság, hogy semmiképpen sem lehetek mindöjük unokája. Nem írnék veszélyeztetett nagymamákról, ha nem ismerek magában élő öregasz- szonyt, aki a falun mindig munkás ősz kezdete óta hetente várja a gyermekeit, és most, hogy lehullt az első hó — ezt a postástól tudom — várja legalább a levelet. A falunak közben dicsekedve ha- zudja, hogy megjött már az a levél... A fentebb említett szociális otthon 272 lakója közül százötvenen csak a patronáló bri- gádtagokat várhatják és ha feleznek, 75-en attój is megfosztottak, hogy aggódjanak hajdani családjukért. Ha ott, a szociális otthon folyosóján mindöjük unokája lehettem volna, akkor most öt ven-száz élet hónapokig tartó boldogsága lehetnék. Es hetekig, hónapokig tartó, egymás között megosztott boldogság lehet minden ideérkező levél is. Mesél egy öregasszony, boldogan, mert ők, a veszélyeztetett nagymamák már akkor is tudnak boldogok lenni, ha akadozó szóval mesélhetnek: „Négy fiüt neveltem, jegenye szépet. Hétszer szültem. Három halt meg még kicsi korában. Egy menyemet ismerem, azok voltak is otthon négy éve, vagy várjon csak hány éve is ...? Irtózatos? Azt hiszem az. Balsiné, Piroska néni 84 éves, és azt se tudja, hogy hány unokája, hány dédunokája van... Bartha Gábor 1980. november 16.
