Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

1980. november 18.

BRIGÁDNAPLÓ

SZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK

Kedves olvasó, mi a véle ménye a szocialista brigádok művelődéséről? Szinte hallom a reagálásokat: „Ugyan, hagyjanak már békén, már megint kezdik?” „Kit érdekel az egész?” Mások legyintenek, van aki dühös lesz, mert olyan tapasztalatai vannak, amiket újságban úgysem szoktak megírni.

Sosem felejtem el azt a brigádot, melynek tagjaival az eperjeskei átrakóban találkoztam. Viharos szél fújt, a hatalmas daruk roppant rakománya ailatt az ember parányinak tűnt és mégis a leghatalmasabbnak, aki gigantikus erők mozgatására képes. Keménykezű, kemény- szavú emberek vezettek végig égalatti munkahelyükön. Megmutatták: 12 ember iszik egy kupatetőből — hát mit faggatóznak itt egyesek a munka kultúrájáról, a kulturált munkakörülményekről?

Jártam megyénk jó néhány nagyüzemének csarnokaiban, figyeltem, mit mondanak az emberek a munkahelyről. Sajnos, sok még az olyan műhely, szerelőcsarnok, ahol tized-huszadrangú kérdés a munkakörülmények kulturáltsága: szennyes függönyök az ablakon, amin már ki sem lehet látni, a mosdóban ragadós törülközők, vagy semmi.

Brigádvezető ismerősöm meséli: leteremtették őket,

mert senki sem volt hajlandó ingyen jeggyel hangvér- senyre menni. Ezek az emberek egész nap a vasat kalapálják, van itt koncert reggeltől estig.

Népművelő ismerősöm mondja: nálunk az emberek nem érnek rá művelődni. Fájront, blokkolás, és rohannak a pénzük után. Nem elég, amit a munkahelyen fizetnek, valamiből meg is kell élni — ez a jelszó. Fizessenek többet, akkor nem kell fusizni, akár színházba is mehetünk.

A szükséges rossz — mondják erre a bizonyos harmadik követelményre. De muszáj vállalni valami kultúrát is, mert enélkül nem értékelik a teljesítményt. Valami kultúrát! De mit? A leggyakoribb a színház- és mozilátogatás. Ismerjük a klasszikus viccet: elmenni nem kell,

elég a jegyet beragasztani. A

népművelők gyakran panaszkodnak: a vállalatok felvásárolják a bérleteket a jól dolgozó szocialista brigádok jutalmazására, aztán felmegy a függöny és többen vannak a színpadon, mint a, nézőtéren. Vagy: vállaljuk, hogy X és Y beiratkozik a dolgozók iskolájába, a könyvtárba stb. Bizonyítvány, olvasójegy mellékelve a naplóban — de hogy -mit olvasott, tanult, s abból mit tud hasznosítani maga és környezete javára, az nem érdekes, mert nem pontozzák. Vagy: kirándulás. Túl gyakran Tokajba vagy Egerbe, borospincével egybekötve. Vannak persze egészen nevetséges felajánlások is: vállaljuk, hogy kulturális program címén kitakarítjuk a múzeumot.

Egyik nagyüzemünk népművelője arra vetemedett, hogy addig nem engedi elindítani a bejárókkal az autóbuszt, amíg a TIT-előadás be nem fejeződik az üzemben. Az eredmény? öten ültek bent, a többiek a buszban káromkodtak a késés miatt.

Ilyen fekete volna a kép? Mindnyájan tudjuk, hogy nem. Vannak a közösségi művelődésnek már olyan kialakult szokásai, melyeket a brigádok kezdeményeztek, amelyet jókedvükben, örömükben tesznek. És vannak muszáj vállalások, amiket ki lehet pipálni.

A szocialista brigádok vezetőinek első megyei konferenciáján ezeket összegezték: tanulni érdemes egymás eredÉs önök szerint? Elképzelhető a fokozott gazdasági követelmények teljesítése müveit munkások nélkül? Kit tartanak műveltnek környezetükben? Miért tekintik a brigádok szükséges rossznak a művelődést? Mi kerül a brigádnaplóba és mi marad ki, mert úgysem értékelik? Milyen ötleteik, javaslataik vannak, melyekből mások is tanulhatnak? Ezekről a kérdésekről szeretnénk lapunkban vitát indítani. Kérjük, számoljanak be tapasztalataikról. Várjuk a vitaindító cikkünk gondolatait folytató, vagy annak ellentmondó véleményüket, hozzászólásaikat. Cimünk: Brigádnapló, Kelet- Magyarország szerkesztősége.

Baraksó Erzsébet

Á tűzzománcok vonzásában

Józsa János fehérgyarmati kiállításáról

A művelődési házban megnyílt tárlat új oldaláról mutatja be Józsa János tevékenységét, aki ez alkalommal 26 rekeszzománcból állította össze kiállításának anyagát. A zománc szokásos technológiáját azzal tette teljesebbé, hogy a felületeket is domborította, s így műveinek reliefhatású megoldásai két dimenziós értéket kaptak. A zománcokból emeljük ki a „Két zenész” dinamikáját, ahol parányi térben is tudta éreztetni a monumentalitást, az „Utazás” tagolt terébe épített „volán motívumokat”, a hármas tagozódású Triptichont, a szerelem, az anyaság és a magára maradt szülő ismert józsai ábrázolásával. A Carmina burana-n mély átéléssel tudta megvalósítani a szín és a forma összhangját.

Érdekes a „Mézeskalácsos” és a „Kovács” egykorú cégérekkel való megjelenítése. Régi mesterségeket idéz fel ezekben, — a humort is megcsillantva —, úgy, ahogy a művész ezeket még gyermekkorában láthatta. E műveknek mintegy negyven százaléka zománc, a többi patinázott réz.

Józsa sokféle gondolatkört tud kis felületen is összehangolni. Így például Rubljov emlékezeté-n — nemcsak a nagy orosz inkonfestő portréját láthatjuk, hanem életműJózsa János: Carmina burana.

vének egy-egy részletét is. Különösen szép itt az üveg- szerűen alkalmazott zománc, amelyen áttüzel a réz alapszíne. Sokrétűen idézi Latino- vics Zoltán életművének egy- egy fejezetét is, míg táncoló női figurái a mozdulatok lényegének rekeszzománcra átírt ábrázolásai.

Józsa János most Fehér- gyarmaton elsősorban rekeszzománcainak magas szintű lehetőségeit bizonyította, s művészetének ez az egyetlen bemutatott ágazata is tehetségét igazolta.

Dr. Tóth Ervin

A mezőőr

ményeiből, kudarcaiból. Elhangzott néhány dühös, indulatos felszólalás. Ezek elsősorban az értékelési rendszer fogyatékosságaira figyelmeztettek. Vannak olyan kulturális szokások, amelyeket nem lehet pontszámmal mérni — ezért a brigád lemarad az értékelésnél, bár magasan a legjobb. Szóba került a vállalati művelődési bizottságok szerepe. Sok helyen ez is egy a sok bizottság közül, munkájának semmi látszatja, ők maguk sem tudják, mi a dolguk. Nem hozta egyértelműen a várt eredményt a függetlenített üzemi népművelők alkalmazása. Szakmai képzésükkel senki sem törődik, tekintélyük, ha van, az csak személyes emberi tulajdonságaiknak szól, munkakörük tisztázatlan, sem az üzem vezetői, sem a fizikai dolgozók nem tekintik partnerüknek, közülük többen szerencsétlenül lavíroznak két part között.

•A közművelődés olyan mint a foci — mindenki ért hozzá. Szerintünk a bri'gád- keretekben zajló munkásművelődéshez is túl sokan akarnak érteni, s a hozzá nem értés csak árthat. Szerintünk a munkásművelődés sokkal tágabb fogalom, mint az üzemi gyakorlatban megfigyelhető. Ide tartozik a munkásosztály politikai érettsége vezető szerepének gyakorlásához, történelmi hivatásának betöltéséhez. A világnézet szilárdsága, a közéleti szerep vállalása, részvétel az üzemi demokrácia fórumain, a közösségért tenni tudó ember formálódása a brigádközösségekben, a munkamorál, az emberi kapcsolatok és az életmód kultúrája stb.

Puskás ember. Amikor a határt járja, akkor hivatalos közegnek minősül. Olyan valaki, akitől félhet az, aki görbe úton jár.

— Bizony megesett, hogy használtam a fegyveremet. A tárgyaláson aztán bebizonyosodott, hogy jogosan jártam el.

Hajdanában Szent György napjától Szent Mihály napjáig fogadták fel a kerülőket, csőszöket. Vagyis márciustól szeptember végéig tartott a „hivatal”, némi járandósággal. Egy biztos: faluhelyen nem az első emberek közé tartozott a kerülő, aki mások vagyonát vigyázta. (Neki nyilván kevesebb volt az őrizni valója.)

A mostani mezőőr már a közös vagyont védi. A szolgálat egész évben kitart, hiszen a kukorica, az alma egy része még októberben is kint van a határban. Ha jön a tél, a fasorok, a szövetkezeti erdő ritkulna nemkívánatosán a hívatlan favágóktól.

— Tízéves voltam, hogy az apám a fronton meghalt. Beteges anyámmal, testvéremmel maradtam. Olyan idő volt az, ha kenyerünk volt, egyéb nem akadt melléje, máskor meg a kenyér hibádzott. Most meg odakerültem, hogy van szép lakásom, boldog családom. Ezért ösztönöz, hogy védjem azt, amit ebben a társadalmi rendben elértünk.

Katonás tartású, mokány kis ember Bakost István, a gávavencsellői Szabadság Termelőszövetkezet mezőőre. Ügy fogja duplacsövű puskáját, mint akinek ez az állandó társa, öszes, ritkás haját fedi a kalap, a zöld egyenruha alatt pulóverek sorjáznak.

— Mert ha elmegyek reggel, ki tudja, mikor kerülök haza. El kell készülni a rossz időre is.

Hol motorral, hol kerékpárral kel útra. Nagy a határ, a Tiszán túl fekvő legelőtől délnek egészen á görögszállási állomásig terjed, jó tíz kilométer hosszan.

— Traktoros voltam a szövetkezetben, amikor jött a rendelet, hogy a gazdaságoknak mezőőrt kell tartani, öten mentünk a tanfolyamra, vizsgáztunk. Ennek már tíz éve, akkor 38 éves voltam. Mert a mezőőr nem annyi, mint egy írástudatlan kerülő, aki egy baltát akaszt a karjára. Nekem tudnom kell, hogyan igazoltathatok egy embert, ha szabálytalanságot találok, akkor jegyzőkönyvet kell írnom. Az sem mindegy, milyen ember az, aki fegyvert kap a kezébe. Annak megnézik a korábbi életét, erkölcsi bizonyítvány kell hozzá.

Betakarítás idején nem nagyon van maradása otthon. Sokan vannak, akik nem ültettek, nem vetettek, mégis részt szeretnének a termésből. A mezőőrön múlik, hogy csak annak jusson, aki megdolgozott érte.

— Kétfajta tolvaj van. Az egyik a környékről, a munkát nem szerető emberek közül kerül ki. A rakamazi, paszabcsúcsi cigányokat úgy ismerik a rendőrségen is, mint akik szívesebben hevernek, mint dolgoznak. Ilyenkor aztán úgy tesznek, mint akik tallózni indulnak. De ha nem figyel oda az ember, már a kukoricát törik, a tele láda almát vinnék. A másik az „úri” csibész, amelyik a kocsijával csak megáll az út mentén, aztán hirtelen teleszed egy-két zsákkal. Mire odaérek, már üthetem a nyomát. A múltkor kifigyeltem, hogy a krumpliföld mellett áll egy autó. Szép lassan megközelítettem. Miskolcról egy vezető beosztású ember volt, a feleségével. Nem kézzel szedték a krumplit, hanem a bakhát alól egy villafélével kaparták ki. A kocsi mellé meg odakészítettek egy lavórt, törülközővel. Mert hogy az asszonynak lakkos volt a körme, vigyázott rá.

— Egyre jobban kell figyelni arra, aki elvesz a közösből. Én meg úgy vagyok vele, ha valaki tud egy trükköt, akkor én kettőt tudok, mégis rajtacsípem a tolvajt. Csak az bánt, hogy mintha nem segítenének annyira, mint régebben. A szövetkezet vezetősége mellettem áll, de a tsz-tagok mintha közömbösek lennének. Ezelőtt bemondták, ha lopott valaki. Máskor, ha leadtam egy riasztólövést, akkor bármilyen messze voltak, már jöttek segíteni. Most inkább meghúzódnak, hallgatnak.

Naphosszat a szabad természetben van. Aki szereti a tájat, a nyugalmat, az könnyen megirigyelheti a mezőőrt. Hát még mikor lóháton járt, messzire ellátott. Most egy másik négylábú segít neki, a szolgálati kutya. Biztonságot is ad, de különösen sötétedéskor veszi hasznát a kutya szimatának, fülének.

— Igaz, hogy én is egészséges vagyok. Orvoshoz még soha nem voltam, csak egészségügyi vizsgálaton. Egy fogam nem hiányzik, az étvágyammal sincs baj. Persze az italt sem ismerem, ugyancsak fáradtnak kell lennem, ha szolgálat után, vacsora előtt egy stampedlivel lehajtok. Azt meg, hogy ki Vencsellőn a kocsmáros, soha nem tudom,

mert oda be nem teszem a lábam. A békesség miatt is, mert a részeg ember könnyen megvadul, márpedig a kocsmában található a legtöbb azok közül, akiket én rajtakapok.

A család biztos háttért jelent. Felesége érettségizett, a termelőszövetkezetben bér- számfejtő. A nagyobbik lány már férjhez ment, Nyíregyházán él a tanár házaspár.

A kisebbik lány érettségi után ugyancsak a tsz-ben talált munkát, miközben levelező tagozaton tovább tanul.

— Talán a család az, amelyik miatt abba kellene hagynom ezt a munkát. Féltenek, mert tudják, hogy volt már fegyverhasználatom. Ha éjfélig nem megyek haza, akkor a feleségem addig vár, aggódik miattam.

Mert akárhogy vigyáz az ember, csak gyűlik a haragosa.

Vencsellőn született, itt nevelkedett. Ismerősei, rokonai itt v^nn^,^ rqmtim viszont inkább' távolodik Mrniwdenhitől^iegjMwono kevésbé szereti a sok embert, a nyüzsgést. Magányosan járja a határt, elmélkedik a világ változásán.

— Pedig egyszer már felvetettem: jobb

lenne párosán menni, ahogy a rendőrök szokták. Mert már előfordul, hogy megtámadják a mezőőrt. Nekem talán szerencsém volt, vagy a határozottságomnak köszönhetem, hogy nem támadtak meg, de sokat ismerek, aki áldozata lett annak, hogy kiállt.

Mert azt is meg kglf mondani, hogy az utóbbi tíz évben sole^emberben csalódtam. Két éve például öt tagot ki kellett zárni a tsz-ből, mert vitték a mákot. Pedig volt közöttük olyan, akinek milliót érő Mna, vagyona volt

a faluban. •'>!*}• ' tv? .' - '.'.M

Leginkább amiatt berzenkedik, hogy a tallózás ürügyén szaporodtak meg a termést dézsmálok. A termelőszövetkezetnek ötezer juha van, egy szem kukorica sem menne veszendőbe, ha csak azok legelnének a kombájnok után.

— Mert ki megy manapság tallózni? — kérdezi. — Azok, akik különben otthon hevernek. A munkásembernek nincs ideje rá. Emezek meg néhány hónapra összeszedik magukat, aztán megint nem dolgoznak.

— Amikor elfog a rossz kedv, hogy menynyire kell vigyázni a vagyonra, akkor azzal vigasztalom magam: ha én sem csinálom,

akkor lehet, hogy még többet elvisznek. Mert egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de aki becsületes, az mutassa a többieknek is, hogyan éljen.

Húsz éve Bakosi István az, aki kihozza a bankból a termelőszövetkezeti tagok fizetését. Már nem százezreket, megesik egy zárszámadás idején, hogy milliókat bíznak rá. Párttag, tizenöt éve annak, hogy a munkásőrök sorai közé lépett.

— Egy esetnél éppen munkásőr egyenruhában intézkedtem. Tányérsapka, piros csillag rajta — talán még nagyobb tekintélyt parancsolt. De most már lehet, hogy tartalék állományba megyek. Mert azt is kifigyelték, hogy mikor megyek el gyakorlatra. Hiába szólok olyankor a társamnak, a másik mezőőftiek, mert nagy a határ, nem győzi egyedül.

A határozott mezőőr tekintélyt vívott ki magának a községben. Van haragosa, van, aki elismeri a munkáját. Van, aki semmi pénzért nem cserélne vele.

— Erre a foglalkozásra születni kell, nem lehet megtanulni — vélekedik. — Tudni kell beszélni az emberek nyelvén, de ha úgy hozza a helyzet, akkor csak határozott fellépéssel ér el az ember eredményt.

Lányi Botond

A „kipipált" harmadik követelmény

Vitaindító a munkások művelődéséről