Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

1980.. november 16. & ÉLŐ HAGYOMÁNYAINK Á beregi kézimunka A néprajzot nem tanítják az iskolában. Nem szerepel az általános iskolai tanterv­ben, még a középiskolában is csak más tantárgyakkal ösz- szefüggésben kerül szóba. Hagyományainkba beleszü­letünk, átvesszük eleinktől, átadjuk utódainknak. Mert hagyományainknak nemze­tet megtartó erejük van. A szakirodalom hagyo­mánynak azt a láthatatlan „szervezőerőt” nevezi, mely évszázadokon át öröklődik nemzedékről nemzedékre: szokásokban, életmódban stb. Ezúttal a népművészet egyik ágáról, a díszítőművészetről lesz szó, még közelebbről, megyénk hagyományőrző dí­szítőművészetéről: a beregi kézimunkáról. A szépség iránti igény va­lószínűleg egyidős az ember­rel. Közismert, hogy a rajz előbb volt, mint az írás. A régi barlangfestményeknek elsősorban rituális szerepük volt, ám amellett esztétikai értéknek -is számítottak. Né­pünk múltjában kutatva, a díszítőművészetet a legrégibb időkig nyomon lehet követni, jelen van a környezetben, tárgyakban, viseletben, funk­ció és esztétikum találkozá­sával. A textilek díszítése ős­időkre visszamenően megfi­gyelhető. Geometrikus min­tákkal a világ minden táján találkozunk — gondoljunk csak a görögök, vagy a kö­zép-amerikai indiánok ruhá­zatára. A beregi hímzés elnevezés századunk 30-as éveitől ter­jedt el, amikor Szirmainé F6- ris Mária kézimunkakönyvé­hez anyagot gyűjtött Jóval később a vásárosnaményi Be­regi Múzeum szervezője, Ba­bus Jolán is foglalkozott a keresztszemes minták elemzé­sével, az első tudományos feldolgozásra azonban egé­szen a nemrégiben Csiszár Saroltától publikált Beregi keresztszemes minták című album megjelenéséig várni kellett. A Beregi Múzeum gyűjte­ményének büszkesége, s egy­ben legrégibb darabja a XVIII. század második felé­ből való mintakendő, mely­Készül a keresztszemes nek néhai tulajdonosa úgy próbálta ki rajta a különféle mintákat, mint ahogy manap­ság a kamaszlányok tanulnak varrni édesanyjuktól. Telve a múzeum fiókjai a környék­ről gyűjtött textilekkel. Eze­ket még otthon szőtték, hosz- szú téli estéken, s varrták be­A szövés-fonás eszközei és kézimunkák a Beregi Múze­umban. (Elek Emil felvételei) le a díszeket alkalom sze­rint: keresztelőre, gyászra. Több, mint háromezer minta és variáció gyűlt itt egybe. Mi jellemzi az eredeti be­regi kézimunkát? Egyszerű keresztszemes hímzéssel ké­szül, a minta alapja az egy­ség, attól függően, hogy a textilből hány szálat fog át egyszerre. A munka iránya: jobbról balra. A fonal vas­tagsága alkalmazkodik az egységhez. A leggyakrabban használt színek a piros-kék, illetve a piros-zöld. A virág piros, a levél zöld, vagy kék. Csiszár Sarolta rámutat arra mintakönyvében, hogy a be­regi síkság peremvidékein gyakori a több szín alkalma­zása, illetve az árnyalás is. A fekete-piros összetétel azonban a népi hímzéseken sehol sem fordul elő. A min­takincs jóval gazdagabb an­nál, mint amivel a népművé­szeti boltok kirakataiban ta­lálkozunk. Gazdagsága azon­ban nem cicomát jelent, azt kerüli, valóságos, vagy stili­zált minták geometrikus el­rendezésével, egyszerűségre törekszik. A fekete fonalat csak a gyászra készített tex­tilek díszítésére használták, ezzel hímezték a tükörtaka­rót, a halotti abroszt, ajtó­drapériát. A beregi hímzés legkedvel­tebb virága a rózsa. Amellett szinte minden előfordul, amit az asszonyok a ház körül lát­tak: gyakori a szegfűs, ár- vácskás, tulipános, kakastaré- jos, fuksziás, liliomos, ribiz- lis, szőlős, verbénás minta. Talán a legszebbek a mada­rasok: a lépegető pávakakas, a füttyös rigó, a vizenjáró gém — díszítő motívumok ih- letői. Még a képzelet is sze­repet kap: a mesék sárkánya­it is megörökítették. Napjainkban kétségtelenül a színpompás kalocsai hím­zés az uralkodó, ezt varrják a legtöbb szakkörben, s ott­hon is. A riselő tanfolyamo­kat egymás után indítják a művelődési házakban; Mint mindennek, a kézimunkának is megvannak a maga divat­jai. Pár éve még a subasző­nyeg volt a sláger, most a makramé kezd hódítani. íz­lést nem lehet egyenruhába öltöztetni, akinek a kalocsai tetszik, varrja azt. De jó len­ne, ha a divathullámok kö­zepette nem felejtenénk el azt, ami a mienk, szűkebb hazánké. A beregi keresztsze­mes nagyszerűsége egyszerű­ségében van. És a Beregi Mú­zeum minden érdeklődőnek díjmentesen ad tanácsokat — mintagyűjteményének bemu­tatásával. Baraksó Erzsébet Esze Tamás ezredének mustrakönyve A fejedelem csizmája Mit rejtenek a levéltárak roskadásig zsúfolt polcai, a porlepte iratkötegek? Csak az tudja igazán, aki a múlt ese­ményeinek, történeteinek ku­tatására szánta el magát. Dr. Komody Miklós miskolci nyugdíjas postafőtanácsos­nak ifjúkorától ápolt szenve­délye a Magyar Posta törté­netének kutatása, a talált anyagok rendszerezése, tudo­mányos értékelése. Most II. Rákóczi Ferenc fejedelem postarendszerét dolgozza fel. Kutatómunkája során renge­teg olyan érdekes és értékes anyagra, dokumentumra ta­lált, amelyek részben a közel 300 évvel ezelőtti posta mű­ködésére, szervezésére, más­részt a kuruckor politikai, társadalmi, katonai rendsze­rére utalnak. ízelítőül két ér­dekes dokumentum. Az értékes küldemény Némedi András rimaszom­bati postamester 1709. feb­ruár 18-án a következő levél kíséretében indította útjára a fejedelem csizmáját: „Tekintetös Nemzetös és vitézlő Darvas Ferenc Uram Ökegyelme ezön pár csizmát külötte kezömhöz, azért pa- rancsoltatik mindön posta- mestör és veredárius uraim­nak, hogy eltévelödés nélkül külgyék ezön levél mellett Munkácsra. Ki-ki kegyelme- tök közül napját, óráját és az maga nevét felírja, hogy annál is inkább el ne téve- lögjön, kiben külön senky is kegyelmetök közül el ne mu­lassa.” A csizma és a levél először Putnokra érkezett, ott Gáb­riel Gerendás a következőket jegyezte a levélre: „Putnok Die 18. febr. Estve hét óra tá­ján érkezett ezen ordinárió hozzám csizmával együtt, kit is mingyár expediáltam.” És utazott a csizma tovább Edelény, Szikszó, Megyaszó, Tállya, Tokaj, Búj, Kálló, Bá­tor, Szalka, Namény. Tarpa, Beregszász érintésével Mun­kácsra. Valamennyi postaál­lomás postamestere kézjegyé­vel igazolta a küldemény ér­kezésének és továbbításának idejét. Egyébként az út Rimaszom­battól Munkácsig négy napig tartott, ami nem csoda, hi­szen, az akkori városok érin­tése nagy kitérőkkel történt. Á „staab" II. Rákóczi Ferenc fejede­lem írta emlékirataiban: „ ... elrendeltem, hogy ve­zessék hozzám, a hegy túlsó oldalán tartózkodó csapato­kat. Déltájban érkeztek, bo­tokkal, kaszákkal, felfegyve­rezve. ötszáz ember helyett alig volt kétszáz gyalogos pa­raszt, rossz puskákkal felsze­relve és ötven lovas. Vezérük Esze Tamás volt, egy paraszt, tarpai jobbágyom...” Esze Tamás nemsokára ez- 'redes lett és parancsnoksága a'lá sok száz kuruc tartozott. Értékes dokumentum erről az országos levéltárban (Ká­rolyi levéltár) fellelhető mustrakönyv. Évente kétszer tartottak hadiszemlét (must­rát), amikor is számba vet­ték az ezredek személyi állo­mányát. Az 1706-ban írott mustrakönyv lúdtollal szé­pen rajzolt betűi Esze Ta­más 946 katonáját vették számba. A könyv első lapján olvas­ható az ezred címe: „Tekin­tetes, Nemzetes és Vitézlő Esze Tamás uram Nemes Mezei Gyalog Ezere.” És kö­vetkezett a „Staab”: név, életkor, vármegye és helység megjelöléssel feljegyezve. Esze Tamás ezredében ak­kor 231 szatmári, 210 beregi és 303 szabolcsi kuruc szol­gált, de adott katonát Bihar, és Ugoesa vármegye is. Szol­gált az ezredben lengyel, morva, horvát katona. A fel- szereléshez tartozott 445 kard, 421 puska, és 65 flinta, vala­mint 5 pisztoly. A tarpaiak külön századot alkottak, de a 13 században a mai Szabolcs-Szatmár me­gye majd minden településé­ből szerepelt néhány név a mustrakönyvben. A csizmát kísérő levél A mustrakönyv első lapja Á világhírű Hetedik kérésit írója Anna Seghers 80 éves A német szocialista irodalom doyenje nyolcvanéves. Eredeti neve Netty Reiling, 1900. november 19-én született Mainzban, polgári családból. A kölni és heidelbergi egyetemen történelmet, művészettörténetet és kínai irodalmat tanult, disszertációját Rembrandt zsidó tárgyú képeiről írta. A Seghers nevet egy holland tájképfestőtől kölcsönözte. A munkásmozgalommal már diákkorában megismerkedett. A magyaror­szági Tanácsköztársaság leverése után sok magyar emigráns talált otthonra az akkori Németországban, így Radványi László író és szociológus is. 1925-ben házasságot kötöt­tek. A. Seghers 1928-ban belépett a Német Kommunista Pártba. Hitler uralomraj utá- sa után — 1933-ban letartóztatták, de rövid idő múlva megszökött Franciaországba. Hosszú emigrádós időszak következett: társszerkesztője a Prágában megjelenő Neue Deutsche Blätter című folyóiratnak. Miután a nácik lerohanták Franciaországot, az utolsó hajóval Marseille-ből Mexikóba menekült. Itt több társával megindította a Freies Deutschland c. lapot. (A háború után Mexikóban több német forradalmár élt, így Rét Marut is, akit Traven néven ismer a világirodalom.) Első jelentősebb elbeszé­lése a breton halászok lázadását ábrázolta „A St. Barbara-i halászok felkelése” című mű 1928-ban jelent meg (nálunk csak 1964- ben). Mexikóban írta 1943-ban a Das siebe Kreuz (A hetedik kereszt) című világhírű könyvét, melyet majdnem minden nyelvre lefordítottak. A könyvből 1948-ban . Fred Zinnemann filmet rendezett, nálunk is nagy sikert aratott. A hetedik keresztben a westhofeni kon­centrációs táborból hatodmagával kitörő, de csak egyedül megmenekülő fogoly sorsát írta meg; a fasiszta Németország hétköz­napjait, az emberi kitartást és élniakarást ábrázolja plasztikusan, megrázó erővel. Az emigráció keserű élménye az 1963- ban megjelent Tranzit című könyve. Emigrációjából történő hazatérése után 1947-ben az NDK írószövetsége elnökévé választották. Később írott művei hatásuk­ban nem érik el a korábbiakat, de a 80 éves Anna Seghers így is a német szocia­lista széppróza talán legjelentősebb alakja Nyéki Károly KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents