Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
1980. november 16. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Tisztelt mérnök úr! Miközben hosszú, kézzel írt levelét olvastam, megpróbáltam elképzelni, milyen lehet ön, az egyénisége, a külseje. Még nem találkoztunk, ismeretlenül tisztelt meg soraival, s szerettem volna tudni, hogy a mérnökök jellegzetes írása mögött is rejtőző feszültséget mennyi ideje hordja magában, mit tett korábban azért, hogy a levelében jelzett gondok megoldódjanak, vagy legalábbis csökkenjenek. A városért, a megyéért érzett aggódásait őszintének éreztem, de — mivel több, mint egy évtizede újságíróként én is foglalkozom várospolitikával, — azt is tudtam, hogy mások hasonlóan éreznek mint ön, nagyjából ez a „hivatalos vonal” is (ha szabad ezzel a kifejezéssel illetni az elfogadott terveket, az általam ismert több tanácsi vezető álláspontját.) Akkor tehát mi adja a tollat a mérnök kezébe, hogy saját munkája révén, közügyben írjon? Személyes beszélgetésünkben jószerével választ kaptam erre; legalábbis kicsendült mondataiból, hogy — miközben azonos célokért dolgozunk — egy-egy szakmán belül súrlódások lehetnek, s ha a szakmai kérdések személyi kérdésekké is válnak, ugyancsak megnehezítik a kibontakozást. Az önét olyannyira, hogy elpályázott a megyéből, de nem annyira, hogy tapasztalatait elhallgassa; legalább másoknak legyen könnyebb. Megértem, bosszantja önt, hogy például helyben csak jó hónappal később értesült arról a pályázatról, amely Nyírbátor városközpont beépítésére hívott fel, mint a fővárosban dolgozó kollégái. A nyíregyházi tervpályázat felhívásai is hamarabb jelentek meg központi lapokban, mint helyben, nem beszélve arról, hogy a pályázati kiírásokat csak a minisztériumban lehetett átvenni, s nem mindenki jár gyakran a fővárosban. Éppen a helybeli építészek vannak hátrányban — írja ön —, amikor arra volna szükség, hogy őket „menedzseljék”, netán felhívják a pályázati lehetőségre, hamarabb, mint azt meghirdetik, s a pályázatot itthon, esetleg a megyei tanácson is átvehessék. Ilyenre másutt van példa. Nem ismerem e pályázatok mechanizmusát, de biztos, hogy a meghirdetők nálunk is számítanak a helybeli építészek munkájára. Hogy milyen mértékig lehet elmenni az előzetes segítségben, azt a szakma ismerői tudják. Gondolom, jó lenne, ha a pezsgés nagyobb volna. Az egyes tervezőirodák (az alkotóműhelyek), az Építőipari Tudományos Egyesület sem merítettek ki még minden lehetőséget, pedig a pályázatoknak közvetett haszna, hogy a nyertesek munkahelyének értékét is emelik. Így van ez más szakmákban is: éppen a kitekintés akadályozhatja meg a beszűkülést, szürkeséget, a középszerűséget. Különben érdekes dolgot tudtam meg besaélgetésünk után Nyírbátorban, mibrt is nem juthatott ön hozzá két hónappal a pályázati határidő lezárta előtt a már említett pályázat kiírásához, Budapesten. Az érdeklődés minden korábbit felülmúlt. Az első ötven hamar elfogyott (a tapasztalatok alapján hasonló pályázatra ennyi kiírás mindig elégnek bizonyult), de még ötvenet készítettek belőle. Ez olyan mennyiség, amely egyetlen kisváros esetében sem volt, s a meghirdetők száz fölé már nem akarták emelni a lehetőséget. (De ha tudják, hogy egy helyi szakembernek nem jutott, néhány napon belül „kiszorítottak” volna egyet — mint mondták...) ‘ Persze sok mindent felvetett még levélben, s beszélgetésünkben, hogyan óvhatnánk a várost. Mert a városszeretet- re most — a szűkösebb anyagi helyzetben — talán még nagyobb szükség van, mint bármikor. A műszaki, gazdasági szakemberek ugyanis szemlélhetik holt anyagként a rájuk bízott építési területet, s tekinthetik életük részének is. Ez utóbbi esetben nem lenne annyi kivágott fa és otthonosabb lenne mindegyik új lakótelepünk. Mert a fákat kivágni csak az egyszerűbb, de nem a legjobb megoldás. Ezzel a gondolatával csak egyetérteni lehet, mint ahogy azzal is, hogy a városért felelősséget érző lokál- patriótáknak (városépítő hivatásos szakembereknek és a társadalmi segítőknek egyaránt) további lehetőségeket is lehetne adni, hogy hasonló érdeklődésű emberek körében gyakrabban fejthessék ki gondolataikat a városról, segíthessenek abban, hogy szép, szebb legyen fiatal, de azért történelmét is éreztető városunk, Nyíregyháza. Különben köszönöm bizalmát, s hogy alkalmat kínált egy jó eszmecseréhez. dr. Kállai Sándorral, a megyei tanács csoportvezetőjével környezeti kultúránkról A Társadalmi-gazdasági fejlődésünk az elmúlt években előtérbe helyezte a kommunális szolgáltatások fejlesztésének fontosságát. Szabolcs-Szatmár megyében milyen eredményekről adhatunk számot? — Különösen az utóbbi 10 évben volt jelentős a kommunális szolgáltatások fejlődése, amely dinamikáját tekintve meghaladta á népgazdasági átlagot is. Mindezek ellenére a szükségletek kielégítése ma sem éri el azt a szintet, amelyet társadalmi-gazdasági fejlődésünk alapján joggal elvárhatunk. Az elmaradottság alapvető és egyik fő oka az, hogy nem tudtuk kellő mértékben biztosítani az anyagi erőforrásokat, s ennek következtében nem tudtuk megteremteni a szükséges műszaki feltételeket. Gondot okozott az is, hogy a kommunális szolgáltatással összefüggő szakmák általában nem vonzzák a dolgozókat a szolgáltató szervezetekhez, mert a bérezés lehetősége lényegesen elmarad — különösen a köztisztasági, zöldterület-gondozási, és temetkezési területeken — a termelőüzemekben átlagosan elért bérezési színvonaltól. A Mivel segítette a megyei tanács a fel- w adatok megvalósítását? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága az V. ötéves tervben több mint 40 millió forint támogatást biztosított a kommunális szolgáltatást végző szervezetek részére. Igyekeztünk a megye minden területén kialakítani a szolgáltatói hálózatot, és arra törekedtünk, hogy bővítsük e szervezetek tevékenységi körét. így értük el, hogy a megyében működő 15 tanácsi költségvetési üzem közül 10 az építőipari tevékenység mellett ma már kommunális szolgáltatási feladatot is ellát. A megyei tanács végrehajtó bizottságának felügyelete alá tartozó kommunális szolgáltató, valamint a temetkezési vállalat pedig a területi működési elv alapján teljesíti a kéményseprőipari, valamint településtisztasági, illetve temetkezési szolgáltatási tevékenységét. — Hozzá kell tenni, hogy sok gondot okozott a tanácsi költségvetési üzemek tevékenységi körének bővítése; öt költségvetési üzem még mindig csák az építőipari kivitelezési feladatokat látja el és a jövőjének is egyedül és kizárólag csak ezt a tevékenységet tekinti. Az igények fokozódása indokolja, hogy a költségvetési üzernek — a lakóházkezelési feladatok mellett — vegyék ki részüket a köztisztasági, 'zöldterületgondozási, valamint a temetőkezelési feladatok megoldásából is. Csak az üzemek vezetőinek szemléletében keresendő, hogy eddig nem így történt? — Feltétlenül változtatni kell a költség- vetési üzemeket felügyelő és irányító tanácsi szervek szemléletén is, hiszen nem fogadható el az, hogy az üzemek határozzák meg: milyen feladat teljesítését vállalják. Megyénkben a szolgáltatás jelenlegi színvonalát hátrányosan befolyásolta az is, hogy nem mindig állt rendelkezésre a feladatok elvégzéséhez szükséges pénz. — Tanácsaink egy része úgy gondolta, hogy a költségvetési egyensúly évenkénti megteremtése úgy is biztosítható, hogy a köztisztasági, vagy zöldterületgondozási feladatokat csökkentik. Az ilyen eljárásnak csak az lehetett és lesz a jövőben is az eredménye, hogy a település egyéb irányú fejlődése mellett halmozódnak a megoldatlan feladatok. A települések fejlődése eddig sem jelentette, a jövőben még inkább nem jelentheti annak a felfogásnak az érvényre jutását, hogy mindent csak a fejlesztésben való gondolkodás révén igyekszünk megoldani, miközben a fenntartás és a közösségi szolgáltatás emiatt állandóan háttérbe szorul. Kik, s hogyan látják el a lakóházak kezeléséből eredő feladatokat? — A lakóházkezelési feladatokat megyénkben Nyíregyházán az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat, valamint a kisvárdai, mátészalkai, nyírbátori, tiszalöki és tisza- vasvári tanácsok felügyelete alá tartozó költségvetési üzemek végezték. Ezek a szervezetek jelenleg 9600—9700 bérleményt kezelnek, ugyanakkor a megye lakásállománya eléri a 180—190 ezret. Az V. ötéves tervidőszakban a szervezetek által kebelt bérlemények fenntartására összesen 267 millió forintot szánt a végrehajtó bizottság. Feladataink végrehajtását különösen a tervidőszak első éveiben hátrányosan befolyásolta az építőipari kivitelezői kapacitás hiánya, s ennek következtében azzal számolunk, hogy 22—25 millió forint értékű lakóházfenntartási munka áthúzódik 1981-re. A legnagyobb gond a nyíregyházi ingatlankezelő és szolgáltató vállalatnál mutatkozott, de a kisvárdai és a mátészalkai tanácsi költségvetési üzem sem végzett el annyi munkát, amennyit a tervek készítésekor reméltünk. £ Mi ennek az alapvető oka? — Az, hogy a felügyeleti szervek az üzemek feladattervében olyan fejlesztési célú munkákat is meghatároztak, amelyek nagyságrendjüknél, a szervezetek technológiai és technikai felkészültségénél fogva nem lettek volna beilleszthetők. Az ilyen munkák az üzemek kivitelezői kapacitását elvonták az alapvetően fontos lakóházkezelési és fenntartási munkák végrehajtásától. Hátráltatta eddig munkánkat az is, hogy a lakóházkezelési feladatokat végző szervezetek hosz- szü időn keresztül nem rendelkeztek és többségük ma sem rendelkezik olyan átmeneti lakásállománnyal, amely elősegítené a felújítási és korszerűsítési munkák folyamatos végrehajtását. Legsúlyosabb helyzetben volt ebből a szempontból a Nyíregyházi Ingatlan- kezelő és Szolgáltató Vállalat, amely több éves késéssel jutott el oda, hogy most már lakást tud adni a bérlők átmeneti elhelyezésére. Szükségesnek tartjuk ezt a kérdést a megye többi városában is mielőbb rendezni. A Ismertek-e már a VI. ötéves terv lakó- w házfenntartásra vonatkozó adatai? — Mintegy 310 millió forintot költhetünk a következő tervidőszakban fenntartási munkákra, ebből az összegből számítás szerint mintegy 12—13 ezer bérlemény fenntartásáról kell folyamatosan gondoskodni. Bővült a lakóházkezelési feladatokat teljesítő szervezetek száma négy tanácsi költségvetési üzemmel. A Rendelet, lehetőség már van, példa an- w nál kevesebb a tetőtér beépítésére. Számolunk-e ezzel a korszerűsítésekkel egyidőben? — Az elkövetkezendő tervidőszakban a felújításokkal együtt kell elvégeznünk a lakóépületek korszerűsítését, a gazdaságos emeletráépítést, és tetőtér-beépítést is. Nem szabad e feladatokat úgy előkészíteni, hogy ezeket a munkákat a felújításoktól külön tervezzük és hajtsuk végre. A takarékoskodás és a gazdaságosság érvényre juttatása ezen a téren sem mellőzhető. • Lesz-e elegendő kapacitás a végrehajtáshoz? — A beruházási, fejlesztési lehetőségek mérséklődése révén a tanácsok által irányított szervezetek elsőrendű feladatává kell tenni a lakóházfenntartási munkák végrehajtásához szükséges építőipari kivitelezői kapacitás biztosítását. Különösen a tanácsi költségvetési üzemek azok, amelyek feladatuknál fogva a fenntartási munkák elvégzésére hivatottak és ezt nem-indokolt akadályozni azzal, hogy kivitelezői kapacitásukat más — fejlesztési vagy nem tanácsi — munkákra fordítsák. Milyennek látja a települések köztisztaságának helyzetét? — A kiemelt szolgáltatások közül legsúlyosabb a helyzet a köztisztasági szolgáltatások terén. Ez a megállapítás annak ellenére is igaz, hogy különösen az V. ötéves terv időszakában történt előrehaladás a szervezetek technikai felszerelésének javulásában. A településeken keletkező háztartási és közterületi szemét, ipari és egyéb hulladék folyamatos elszállítása, elhelyezése és ártalmatlanítása továbbra is igen nagy probléma. Különösen nagy gond a szükséges lerakóhelyek biztosítása, megfelelő kiépítése, működtetése és folyamatos fenntartása. A jelenlegi lerakóhelyek egyike sem felel meg a környezet- védelmi és egyéb követelményeknek. A Mekkora terület tisztítását végzik az er- * re a célra létrehozott szervezetek? — Az egyetlen vállalat és a tanácsi költségvetési üzemek dolgozói az V. ötéves tervidőszak végén 2 millió 200 ezer négyzetméternyi burkolt belterületi felületből 1 millió 700 ezer négyzetméternyi felületet tisztítanak rendszeresen. Számításaink szerint ez a felület 1985 végén 2 millió 800 ezer—3 millió négyzetméternyire növekszik. A rendszeres szemétgyűjtésbe bevont lakások száma 1980 végén eléri a 33 ezret, amely 1985-ben megközelíti a 43—45 ezret; az elszállításra váró szemét mennyisége pedig 530—550 ezer köbméterre tehető csak a kiemelt településeken. Számításaink azt támasztják alá, hogy a VI. ötéves terv éveiben 2,6—2,8 millió köbméternyi hulladék gyűjtéséről, elszállításéról és ártalmatlanításáról kell gondoskodni. 0 Megvalósíthatónak látszik ez? — A jelenlegi szállítási kapacitást tekintve nem. Éppen ezért a VI. ötéves terv éveiben ütemesen kell fejleszteni legalább 1,2—1,4 millió köbméterrel. Felméréseink szerint a jelenlegi — környezetvédelmi szempontoknak meg nem felelő — szemétler&KÓ- helyeken 1,1—1,3 millió köbméter szemét befogadására és elhelyezésére elegendő kapacitás áll rendelkezésre. Ebből következően gondoskodnunk kell arról is, hogy valameny- nyi településen kialakuljon a környezetvédelmi szempontból is elfogadható lerakóhely-hálózat, emellett az elhelyezési térfogatot a meglévőn kívül mintegy 1,5 milliónyi köbméter befogadóképességgel is növelnünk kell. A A Minisztertanács Tanácsi Hivatala a w közelmúltban értékelte a települések köztisztasági helyzetét, és utasítást adott ki a környezeti tisztaság hatékonyabb védelméről. Mi áll ebben az utasításban? — Az utasítás joggal állapítja meg azt, hogy a helyi tanácsi szervek e tekintetben nem tettek eleget kötelességüknek, eltűrik az úgynevezett „vad” lerakóhelyek kialakítását. Bár rendelet írja elő, a megyében működő 116 tanács közül eddig 65 alkotott köztisztasági tanácsrendeletet. Ezt a folyamatot is gyorsítani szükséges. Persze nem elegendő csupán a rendelet, annak folyamatos érvényre juttatásáról is gondoskodni kell. A A köztisztaságot, mint a környezetvéde- W lem egyik legfontosabb részét közüggyé kell tenni megyénkben is. Milyen lehetőséget lát erre? — Meg kell nyerni a lakosságot és a szervezeteket arra, hogy közös összefogással teremtsük meg a köztisztaságot és együttesen lépjünk fel mindazokkal szemben, akik a közösség érdekeit sértő magatartásukkal környezetünket szennyezik, vagy köztisztaságunkat rombolják. Természetesen folytatnunk kell a következő években e szolgáltatást teljesítő szervezetek további gépesítését, technikai feltételeinek javítását. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a lehetőségeknek megfelelően jelentős összegű fejlesztésre törekszik. Az az állapot például, ami a nyíregyházi szemétlerakóhelyeken uralkodik, nemcsak a látvány szempontjából, hanem a levegőtisztaság-védelem, jlfefye a felszíni t^-, lajvízvédelem szempontjából is tarthátat-r, lan. Nem sokkal szerencsésebb a többi városok helyzete sem. A fehérgyarmati, a kisvárdai, a nyírbátori és a vásárosnaményi szemétlerakóhelyek jelenlegi állapotukban a már említetteken kívül a közvetlen környezetükben elhelyezkedő üzemeknek is kárt okoznak. A megoldást elősegíti a technikai háttér eszközeinek, berendezéseinek és felszereléseinek állandó üzemképes állapotban való tartása, ám ez felveti annak a szükségességét is, hogy kialakítsunk a megyében az arra legalkalmasabb szervezetnél egy javítóbázist. Közérzetünk szempontjából sem mindegy, mennyi körülöttünk a zöldterület. Hogyan állunk ezie 1? — A megyében jelenleg öt négyzetméter közcélú zöldterület jut egy lakosra, az országos érték 11—12 négyzetméter. Különösen kedvezőtlen a helyzet városainkban, ahol a zöldterületek fejlesztése elmaradt a lakásépítések ütemétől. Külön gondot okoz az, hogy a megépített parkok és játszóterek védelmére és fenntartására szükséges erőforrások is meglehetősen szűkösek, s mindezen kívül az is, hogy nem tudunk kellő védelmet biztosítani a rongálok és rombolók ellen. A megyében a városok közül aránytalanul kevés a gondozott zöldterület a megyeszékhelyen, de különösen Nyírbátorban, ahol az 1 főre jutó gondozott zöldterület nagysága alig éri el az egy négyzetmétert. Hasonló a helyzet Vásárosnaményban is, ahol ez az érték 3 négyzetméter lakosonként. A Várható-e változás a következő évek- w ben? — A zöldterületi fejlesztést a VI. ötéves tervidőszakban a telepszerű többszintes lakásépítés folyamatához kapcsoljuk. Koncepciónkban 170—180 ezer négyzetméter új közcélú zöldterület létrehozását célozzuk. A VI. ötéves tervidőszakra szóló koncepcióban előirányzott, — a zöldterület-gazdálkodás fejlesztését szolgáló — 50 millió forint csak a telepszerű többszintes lakásépítéshez kapcsolódó mérsékelt fejlesztések megvalósítására elegendő. A helyi tanácsoknak a valóságos igényekhez és a feladatok nagyságához igazodóan kell a folyamatos rendben tartáshoz szükséges költségvetési fedezeteket biztosí- taniok. Bizonyos az is, hogy csak állami pénzeszközökkel nem lehet megteremteni a fejlesztést és a folyamatos rendben tartás feltételeit. Feltétlenül szükséges ezért a társadalmi erők bevonása, mert csak közösen tehetjük szebbé környezetünket. £ Köszönöm az interjút! Balogh József Vasárnapi INTERJÚ. l. A
