Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 16. Nemzetközi diáknap A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: az olasz külügyminiszter moszkvai tárgyalásai — Francia —nyugatnémet csúcstalálkozó Párizsban — Az angol munkás­párt új vezére, s egy választási győzelem esetén miniszterel­nök-jelöltje, Michael Foot lett KEDD: Madridban kezdetét veszi az újabb Európa-találkoző — Honecker bécsi megbeszélései — Az izraeli kormányfő ame­rikai útja — Egyiptomban megkezdődik a» amerikai gyors­hadtest hadgyakorlata SZERDA: Kádár János és Gustáv Husák pozsonyi találkozója — Leonyid Brezsnyewel tárgyal a Szovjetunióba érkezett Urho Kekkonen finn elnök CSÜTÖRTÖK: négy szocialista ország új javaslata a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon — A NATO nukleáris tervező bi­zottságának brüsszeli ülése — A namlbiai népi szervezet, a SWAPO kész a tárgyalásokra PÉNTEK: a Szocialista Internacionálé kongresszusa Madridban — A Legfelsőbb Tanács elnöksége ratifikálta a szovjet—Szíriái szerződést — Pekingi jelentések a „tizek perének” előkészüle­teiről — A LEMP KB első titkárának találkozója a Szolidaritás szakszervezet vezetőjével SZOMBAT: az iraki—iráni háború nyolcadik hetének végén csök­kenni látszik a harcok hevessége, mindkét országban várják a közvetítőként kölcsönösen elfogadott Palme, svéd szociálde­mokrata politikust — A pápa látogatása az NSZK-ban Á hét három kérdése rikai—egyiptomi—izraeli csúcstalálkozóra kerül sor, maradtak a szerényebb ma­gánprogramok. Ami a megválasztott elnö­köt és vezérkarát illeti — most emésztik a vártnál na­gyobb győzelmét. Nevek, kombinációk kergetik egy­mást. A tapasztalatok szerint valóban nem elhanyagolható tényező mondjuk az új kül­ügyminiszter vagy nemzetbiz­tonsági főtanácsadó szemé­lye, miközben Reagan vi­szonylag nem túl jártas a nemzetközi ügyekben. Egyelőre bizonytalan a kép: Kissingertől és Fordtól Richard Allenig, vagy az egyébként demokrata Jack­son. szenátorig a meghatáro­zott kereteken belül, széles a mezőny. A jelek szerint nem sietnek a végleges döntéssel, majd január 20-ig kiderül. zésre? Milyen kilátások van­nak a namíbiai rende­O Hogyan járnak a mad­ridi órák? A madridi órák — ponto­sabban a Real Madrid stadi­onjának szomszédságában el­helyezkedő új konferencia- központ órái — valóságos po­litikai jelképpé változtak a héten. Nemcsak az időt mu­tatták, vagy éppen nem mu­tatták, hanem jelezték, mi­lyen bonyolult nemzetközi viszonyok közepette startol az új Európa-találkozó. Az előkészítő tanácskozá­st« uiplscr szakaszában ‘ hi­degháború” fbjyt: ,ls"'többször kérdéssé vált a konferencia megnyitásának lehetősége. A szocialista országok fontos­nak tartották és tartják a madridi találkozót, mint az európai biztonsági folyamat újabb állomását, Helsinki továbbvitelét. Washington és néhány NATO-ország viszont olyan fórumot kíván, ahol terméketlen szócsaták foly­nak s a más országok bel- ügyeibe való avatkozás kap helyet, valamiféle „elszámol­tatás” címén. Igazából azt sem bánták volna, ha a,mad- ridi összejövetelre végül is nem kerül sor, a felelősséget pedig a másik félr§ tudják hárítani. A munka azonban megkez­dődött — igaz már csupán tíz perc volt hátra a keddi napból, amikor ennek be kellett következnie. A dísz­teremben a küldöttségveze­tők — köztük Nagy János külügyminisztériumi állam­titkár — mondták el beszé­deiket, a palota egy másik szobájában a 35 ország dip­lomatái közben napirendi kérdéseket vitattak. Vagyis kontinensünk békeszerető erői elégedettek lehetnek az­zal, hogy kezdetét vette a konferencia, ám a nehézsé­gek és buktatók óvnak min­den túlzott várakozástól, a könnyű sikerek illúziójától. Ha az ENSZ-ről joggal mondják, hogy olyan mint amilyenek a tagállamai, ez vonatkozik a madridi hely­zetképre is. A részt vevő or­szágok között jelentős ellen­tétek vannak, törésvonalak húzódnak s mindez még • nyilvánvalóbbá vált a nem­zetközi feszültség éleződése kapcsán. Ugyanakkor földré­szünkön nagy erők sorakoz­tak fel az enyhülés vívmá­nyainak védelmére, az euró­pai biztonság gondolatának megoltalmazására és tovább­fejlesztésére. E küzdelemnek magunk is tanúi (sőt jó ér­telemben a cselekvő részesei) lehetünk — a madridi kon­ferencia-központban s azon kívül. Elegendő a heti esemény- naptárba tekinteni. A moszk­vai vendégkönyvbe két rend­kívül jelentős bejegyzés ke­rült: ColQmbo olasz külügy­miniszteré és Kekkonen finn elnöké. Két olyan államközi viszonylatról eshetett szó, amely valóságos baromé­terként szolgál. A szovjet- finn kapcsolatok a békés egy­más mellett élés, valamint a jószomszédság hagyományo­san pozitív példáját képezik, a szovjet—olasz viszony pe­dig gazdaságilag hozhatott új minőséget, a hatvanas évek­ben az „évszázad üzletének” héygze.tt, Fiat-kooperációval. Most, különösen az utóbbi esetben nehezebb volt a tár­gyalás, de így is jogos elége­dettség mutatkozott mindkét oldalon. Honecker Bécsbe lá­togatott — ez volt az NDK államfőjének első hivatalos útja Nyugat-Európába. Az osztrák főváros még egy ke­let—nyugati esemény színhe­lye lett: a szocialista orszá­gok új, kompromisszumos javaslatokat terjesztettek elő a haderő-csökkentési tárgya­lásokon. (Ezek arra vonat­koznak, hogy nem részletez­nék a haderőcsökkentés or­szágonkénti mértékét, hanem azt a NATO-hatalmak ma­guk között dönthetnék el s nyugati kívánalmakat fi­gyelembe vették a különböző szakaszok időzítésével.) Ke­vésbé biztatóak a brüsszeli hírek: a NATO nukleáris ter­vező bizottságának ülésén az Egyesült Államok ismét szö­vetségesei fokozottabb be­kapcsolódását sürgette a fegyverkezési hajszába. Nem lenne teljes a kite­kintés Európára két, legma­gasabb szintű, rövid munka- találkozó említése nélkül. Párizsban a francia elnök fo­gadta az NSZK kancellárját, Pozsonyban Kádár—Husák- találkozóra került sor — mindkét megbeszélésen, ter­mészetesen a résztvevők po­litikájából következő alapon, ugyancsak nagy figyelmet szenteltek kontinensünk kér­déseinek. O Hogyan áll össze Rea­gan csapata? Az európai diplomácia pezsgésével némileg ellenté­tesnek tűnik az amerikai po­litikai porond. A hivatalban levő elnök, Jimmy Carter mandátuma — időben és fel­hatalmazásban — végéhez közeledik. Igaz, a Fehér Ház nem keveset foglalkozik a túszüggyel (ezt a témát Rea- ganék szívesen átengedik), de egyelőre nem látszik elmozdulás a holtpontról. Az Egyesült Államokba érkezett az izraeli kormányfő, de az eredeti elképzelésekhez vi­szonyítva, hogy hármas ame­Angola a héten ünnepelte függetlenségének ötödik év­fordulóját (s ez jó alkalom lehetett a visszatekintésre, az egykori portugál gyarmat harcos útjára), Zimbabweban és Zambiában új erőfeszíté­sek történtek a konszolidáció érdekében. Mozgás van a dél­afrikai gyarmati sorban levő Namíbia körül is. Kétfajta politika ütközik. A pretoriai rendszer folytatni akarja a „belső rendezést”, különböző, együttműködő csoportoknak a nagyobb önállóság látsza­tát kívánják kölcsönözni. A Namíbiai Népi Szervezet, a SWAPO — amelyet ily mó­don ki akarnak rekeszteni a rendezési folyamatból — vi­szont komoly tárgyalásokat ajánl. Űj elemként hajlandó elfogadni az említett kolla- boráns csoportok jelenlétét is, de csupán a dél-afrikai küldöttség részeként. Hírek érkeztek lisszaboni közvetítésről, sőt az Európá­ban időző Kissinger is fog­lalkozott volna a témával. Washington és a NATO — a jelek szerint — bizonyos en­gedményekre igyekszik bír­ni Dél-Afrikát, hogy Namíbia ne menjen túlságosan balra s a Nyugat tevékenyebb új­gyarmatosító politikát foly­tathasson. Lehet, hogy újabb bonyolult fejezet kezdődik a hosszú namíbiai játszmá­ban ... Réti Ervin Amikor 1939. szeptember elsején a német fasiszták Lengyelország lerohanásával kirobbantották a második világháborút, a cseh nép már majdnem másfél esztendeje ismerte a megszállás nyűgét A megszállás néhány hete után a birodalmi protektor kénytelen volt beismerni je­lentésében, hogy a nácik ál­tal kikiáltott „Cseh és Morva Protektorátusban” a lakosság csak átmeneti epizódnak tart­ja a megszállást. Csehországban a nyílt ná­ciellenes színvallás 1939 ta­vaszán kezdődött, Húsz János megégetésének évfordulóján. A németek megértették a jel­beszédet: szeptember elsején, a világháború kitörésének napján a Gestapo mintegy nyolcezer embert tartóztatott le. De már október 28-án, az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásának évforduló­ján ismét hatalmas embertö­megek sétáltak fel-alá a meg­szállt Prága utcáin, énekelték a cseh himnuszt és Hitlert gúnyolták, összetűzésre ke­rült sor a Gestapo emberei­vel, s eldördültek az első lö­vések. A késő délutáni órákban Karl Hermann Frank állam­titkár ultimátumot küldött a protektorátus kormányához, hogy rövid időn belül teremt­sen rendet és biztonságot, különben könyörtelenül be­vetik a német erőket. Aznap, este 6 óra után, a protektorátus rendőrsége a Vinohradyi térről a Zitná utcába szorította be az össze­gyűlt embertömeget. Itt egy Gestapo-szakasz belelőtt a torlódásba. Az első halott egy fiatal munkás, Jan Sedlácek volt. öt további személy megsebesült, közöttük a Ká­roly Egyetem orvostudományi karának hallgatója, Jan Op- letal. November 11-én Jan Ople- tal belehalt sérüléseibe. Soha nem volt diákvezér, nem is foglalkozott politikával. Ugyanúgy vett részt az ut­cai tüntetésben, mint sok ez­ren mások. Ki akarta fejez­ni a náci hódítás iránti el­lenszenvét. A gyilkos golyó őt talán véletlenül választot­ta a sok ember közül, de ne­ve a német megszállással szembeni ellenállás, a cseh diákság szabadságharcának szimbólumává vált. Jan Opletal temetése no­vember 15-én új tüntetésre adott jelt. Ezen elsősorban diákok vettek részt. Prága különböző részein gyülekez­tek. A Károly térről több mint két és fél ezren indul­tak, de sokat közülük az SS- alakulatok már a jogi kar épülete előtt feltartóztattak és elhurcoltak. November tizenhatodikán von Neurath birodalmi pro­tektor és K. H. Frank állam­titkár Berlinbe repült. Be­Diáktüntetés Jan Opletal temetésén. Útjelző a sachsenhauseni koncentrációs 1200 prágai diákot hurcoltak el. számoltak Hitlernek a történ­tekről és utasítást kértek tőle. A vezéri utasítás lényegéről a csehek másnap szerezhet­tek tudomást. Aznap a Ges­tapo rátört a kollégiumokra. A diákokat kihurcolták az épületekből és egy Prága kör­nyéki kaszárnyába szállítot­ták. Kilenc diákot, akinek semmi személyes köze sem volt a spontán tüntetéshez, minden bírósági eljárás nél­kül kivégeztek. Még aznap bezárták az egyetemeket és a főiskolákat — három évre. De valójában csak az 1945 májusi forradalom nyitotta meg újra az egyetemek ka­puit. November tizenkilencedi­kén bezárult a diákok mö­gött Sachsenhausen koncent­rációs táborának kapuja. A prágaiak után odavitték a táborba, ahova CSAK 2 HÉTIG, használtért újat! November 17—29-ig a „KELET” Áruház konfekcióosztályán férfiöltöny csere-akció. Tiszta állapotban lévő, használt férfiöltönyét 300,— Ft értékben ÁTVESSZÜK és azt A VÁSÁROLT ÖLTÖNY ÁRÁBÓL LEVONJUK. Most vásároljon férfiöltönyt! Most érdemes! (1498) Jan Opletal. brünni és a pribrami diáko­kat is. A nácik bestialitása nyo­mán több gyárban sztrájk robbant ki. November 17rről 18-ra virradó éjszakán Frank magához rendelte az egyik protektorátusi minisztert, Klumperát, s közölte vele: „Olyan híreket kaptam, hogy bizonyos értelmiségi körök sztrájkba akarják vinni a munkásokat. Ha valahol sztrájkra kerülne sor, a vál­lalat egész személyzetét fel­sorakoztatjuk, s az üzemi bi­zottságot előttük agyonlőjük.” November 18-án mintegy ezerkétszáz diákkal közölték, hogy vezetőiket agyonlőtték, s hogy őket deportálják. 1941-ben, ennek a napnak évfordulóján nemzetközi di­áktüntetésre került sor Lon­donban. Huszonhat ország képviselője november 17-ét nemzetközi diáknappá nyil­vánította. Jiri Rulf Orbis — -KS r»wjT iu|. k > * I » * v ___I ■ I I > V 1 1__A J

Next

/
Thumbnails
Contents