Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 16. Nemzetközi diáknap A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: az olasz külügyminiszter moszkvai tárgyalásai — Francia —nyugatnémet csúcstalálkozó Párizsban — Az angol munkáspárt új vezére, s egy választási győzelem esetén miniszterelnök-jelöltje, Michael Foot lett KEDD: Madridban kezdetét veszi az újabb Európa-találkoző — Honecker bécsi megbeszélései — Az izraeli kormányfő amerikai útja — Egyiptomban megkezdődik a» amerikai gyorshadtest hadgyakorlata SZERDA: Kádár János és Gustáv Husák pozsonyi találkozója — Leonyid Brezsnyewel tárgyal a Szovjetunióba érkezett Urho Kekkonen finn elnök CSÜTÖRTÖK: négy szocialista ország új javaslata a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon — A NATO nukleáris tervező bizottságának brüsszeli ülése — A namlbiai népi szervezet, a SWAPO kész a tárgyalásokra PÉNTEK: a Szocialista Internacionálé kongresszusa Madridban — A Legfelsőbb Tanács elnöksége ratifikálta a szovjet—Szíriái szerződést — Pekingi jelentések a „tizek perének” előkészületeiről — A LEMP KB első titkárának találkozója a Szolidaritás szakszervezet vezetőjével SZOMBAT: az iraki—iráni háború nyolcadik hetének végén csökkenni látszik a harcok hevessége, mindkét országban várják a közvetítőként kölcsönösen elfogadott Palme, svéd szociáldemokrata politikust — A pápa látogatása az NSZK-ban Á hét három kérdése rikai—egyiptomi—izraeli csúcstalálkozóra kerül sor, maradtak a szerényebb magánprogramok. Ami a megválasztott elnököt és vezérkarát illeti — most emésztik a vártnál nagyobb győzelmét. Nevek, kombinációk kergetik egymást. A tapasztalatok szerint valóban nem elhanyagolható tényező mondjuk az új külügyminiszter vagy nemzetbiztonsági főtanácsadó személye, miközben Reagan viszonylag nem túl jártas a nemzetközi ügyekben. Egyelőre bizonytalan a kép: Kissingertől és Fordtól Richard Allenig, vagy az egyébként demokrata Jackson. szenátorig a meghatározott kereteken belül, széles a mezőny. A jelek szerint nem sietnek a végleges döntéssel, majd január 20-ig kiderül. zésre? Milyen kilátások vannak a namíbiai rendeO Hogyan járnak a madridi órák? A madridi órák — pontosabban a Real Madrid stadionjának szomszédságában elhelyezkedő új konferencia- központ órái — valóságos politikai jelképpé változtak a héten. Nemcsak az időt mutatták, vagy éppen nem mutatták, hanem jelezték, milyen bonyolult nemzetközi viszonyok közepette startol az új Európa-találkozó. Az előkészítő tanácskozást« uiplscr szakaszában ‘ hidegháború” fbjyt: ,ls"'többször kérdéssé vált a konferencia megnyitásának lehetősége. A szocialista országok fontosnak tartották és tartják a madridi találkozót, mint az európai biztonsági folyamat újabb állomását, Helsinki továbbvitelét. Washington és néhány NATO-ország viszont olyan fórumot kíván, ahol terméketlen szócsaták folynak s a más országok bel- ügyeibe való avatkozás kap helyet, valamiféle „elszámoltatás” címén. Igazából azt sem bánták volna, ha a,mad- ridi összejövetelre végül is nem kerül sor, a felelősséget pedig a másik félr§ tudják hárítani. A munka azonban megkezdődött — igaz már csupán tíz perc volt hátra a keddi napból, amikor ennek be kellett következnie. A díszteremben a küldöttségvezetők — köztük Nagy János külügyminisztériumi államtitkár — mondták el beszédeiket, a palota egy másik szobájában a 35 ország diplomatái közben napirendi kérdéseket vitattak. Vagyis kontinensünk békeszerető erői elégedettek lehetnek azzal, hogy kezdetét vette a konferencia, ám a nehézségek és buktatók óvnak minden túlzott várakozástól, a könnyű sikerek illúziójától. Ha az ENSZ-ről joggal mondják, hogy olyan mint amilyenek a tagállamai, ez vonatkozik a madridi helyzetképre is. A részt vevő országok között jelentős ellentétek vannak, törésvonalak húzódnak s mindez még • nyilvánvalóbbá vált a nemzetközi feszültség éleződése kapcsán. Ugyanakkor földrészünkön nagy erők sorakoztak fel az enyhülés vívmányainak védelmére, az európai biztonság gondolatának megoltalmazására és továbbfejlesztésére. E küzdelemnek magunk is tanúi (sőt jó értelemben a cselekvő részesei) lehetünk — a madridi konferencia-központban s azon kívül. Elegendő a heti esemény- naptárba tekinteni. A moszkvai vendégkönyvbe két rendkívül jelentős bejegyzés került: ColQmbo olasz külügyminiszteré és Kekkonen finn elnöké. Két olyan államközi viszonylatról eshetett szó, amely valóságos barométerként szolgál. A szovjet- finn kapcsolatok a békés egymás mellett élés, valamint a jószomszédság hagyományosan pozitív példáját képezik, a szovjet—olasz viszony pedig gazdaságilag hozhatott új minőséget, a hatvanas években az „évszázad üzletének” héygze.tt, Fiat-kooperációval. Most, különösen az utóbbi esetben nehezebb volt a tárgyalás, de így is jogos elégedettség mutatkozott mindkét oldalon. Honecker Bécsbe látogatott — ez volt az NDK államfőjének első hivatalos útja Nyugat-Európába. Az osztrák főváros még egy kelet—nyugati esemény színhelye lett: a szocialista országok új, kompromisszumos javaslatokat terjesztettek elő a haderő-csökkentési tárgyalásokon. (Ezek arra vonatkoznak, hogy nem részleteznék a haderőcsökkentés országonkénti mértékét, hanem azt a NATO-hatalmak maguk között dönthetnék el s nyugati kívánalmakat figyelembe vették a különböző szakaszok időzítésével.) Kevésbé biztatóak a brüsszeli hírek: a NATO nukleáris tervező bizottságának ülésén az Egyesült Államok ismét szövetségesei fokozottabb bekapcsolódását sürgette a fegyverkezési hajszába. Nem lenne teljes a kitekintés Európára két, legmagasabb szintű, rövid munka- találkozó említése nélkül. Párizsban a francia elnök fogadta az NSZK kancellárját, Pozsonyban Kádár—Husák- találkozóra került sor — mindkét megbeszélésen, természetesen a résztvevők politikájából következő alapon, ugyancsak nagy figyelmet szenteltek kontinensünk kérdéseinek. O Hogyan áll össze Reagan csapata? Az európai diplomácia pezsgésével némileg ellentétesnek tűnik az amerikai politikai porond. A hivatalban levő elnök, Jimmy Carter mandátuma — időben és felhatalmazásban — végéhez közeledik. Igaz, a Fehér Ház nem keveset foglalkozik a túszüggyel (ezt a témát Rea- ganék szívesen átengedik), de egyelőre nem látszik elmozdulás a holtpontról. Az Egyesült Államokba érkezett az izraeli kormányfő, de az eredeti elképzelésekhez viszonyítva, hogy hármas ameAngola a héten ünnepelte függetlenségének ötödik évfordulóját (s ez jó alkalom lehetett a visszatekintésre, az egykori portugál gyarmat harcos útjára), Zimbabweban és Zambiában új erőfeszítések történtek a konszolidáció érdekében. Mozgás van a délafrikai gyarmati sorban levő Namíbia körül is. Kétfajta politika ütközik. A pretoriai rendszer folytatni akarja a „belső rendezést”, különböző, együttműködő csoportoknak a nagyobb önállóság látszatát kívánják kölcsönözni. A Namíbiai Népi Szervezet, a SWAPO — amelyet ily módon ki akarnak rekeszteni a rendezési folyamatból — viszont komoly tárgyalásokat ajánl. Űj elemként hajlandó elfogadni az említett kolla- boráns csoportok jelenlétét is, de csupán a dél-afrikai küldöttség részeként. Hírek érkeztek lisszaboni közvetítésről, sőt az Európában időző Kissinger is foglalkozott volna a témával. Washington és a NATO — a jelek szerint — bizonyos engedményekre igyekszik bírni Dél-Afrikát, hogy Namíbia ne menjen túlságosan balra s a Nyugat tevékenyebb újgyarmatosító politikát folytathasson. Lehet, hogy újabb bonyolult fejezet kezdődik a hosszú namíbiai játszmában ... Réti Ervin Amikor 1939. szeptember elsején a német fasiszták Lengyelország lerohanásával kirobbantották a második világháborút, a cseh nép már majdnem másfél esztendeje ismerte a megszállás nyűgét A megszállás néhány hete után a birodalmi protektor kénytelen volt beismerni jelentésében, hogy a nácik által kikiáltott „Cseh és Morva Protektorátusban” a lakosság csak átmeneti epizódnak tartja a megszállást. Csehországban a nyílt náciellenes színvallás 1939 tavaszán kezdődött, Húsz János megégetésének évfordulóján. A németek megértették a jelbeszédet: szeptember elsején, a világháború kitörésének napján a Gestapo mintegy nyolcezer embert tartóztatott le. De már október 28-án, az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásának évfordulóján ismét hatalmas embertömegek sétáltak fel-alá a megszállt Prága utcáin, énekelték a cseh himnuszt és Hitlert gúnyolták, összetűzésre került sor a Gestapo embereivel, s eldördültek az első lövések. A késő délutáni órákban Karl Hermann Frank államtitkár ultimátumot küldött a protektorátus kormányához, hogy rövid időn belül teremtsen rendet és biztonságot, különben könyörtelenül bevetik a német erőket. Aznap, este 6 óra után, a protektorátus rendőrsége a Vinohradyi térről a Zitná utcába szorította be az összegyűlt embertömeget. Itt egy Gestapo-szakasz belelőtt a torlódásba. Az első halott egy fiatal munkás, Jan Sedlácek volt. öt további személy megsebesült, közöttük a Károly Egyetem orvostudományi karának hallgatója, Jan Op- letal. November 11-én Jan Ople- tal belehalt sérüléseibe. Soha nem volt diákvezér, nem is foglalkozott politikával. Ugyanúgy vett részt az utcai tüntetésben, mint sok ezren mások. Ki akarta fejezni a náci hódítás iránti ellenszenvét. A gyilkos golyó őt talán véletlenül választotta a sok ember közül, de neve a német megszállással szembeni ellenállás, a cseh diákság szabadságharcának szimbólumává vált. Jan Opletal temetése november 15-én új tüntetésre adott jelt. Ezen elsősorban diákok vettek részt. Prága különböző részein gyülekeztek. A Károly térről több mint két és fél ezren indultak, de sokat közülük az SS- alakulatok már a jogi kar épülete előtt feltartóztattak és elhurcoltak. November tizenhatodikán von Neurath birodalmi protektor és K. H. Frank államtitkár Berlinbe repült. BeDiáktüntetés Jan Opletal temetésén. Útjelző a sachsenhauseni koncentrációs 1200 prágai diákot hurcoltak el. számoltak Hitlernek a történtekről és utasítást kértek tőle. A vezéri utasítás lényegéről a csehek másnap szerezhettek tudomást. Aznap a Gestapo rátört a kollégiumokra. A diákokat kihurcolták az épületekből és egy Prága környéki kaszárnyába szállították. Kilenc diákot, akinek semmi személyes köze sem volt a spontán tüntetéshez, minden bírósági eljárás nélkül kivégeztek. Még aznap bezárták az egyetemeket és a főiskolákat — három évre. De valójában csak az 1945 májusi forradalom nyitotta meg újra az egyetemek kapuit. November tizenkilencedikén bezárult a diákok mögött Sachsenhausen koncentrációs táborának kapuja. A prágaiak után odavitték a táborba, ahova CSAK 2 HÉTIG, használtért újat! November 17—29-ig a „KELET” Áruház konfekcióosztályán férfiöltöny csere-akció. Tiszta állapotban lévő, használt férfiöltönyét 300,— Ft értékben ÁTVESSZÜK és azt A VÁSÁROLT ÖLTÖNY ÁRÁBÓL LEVONJUK. Most vásároljon férfiöltönyt! Most érdemes! (1498) Jan Opletal. brünni és a pribrami diákokat is. A nácik bestialitása nyomán több gyárban sztrájk robbant ki. November 17rről 18-ra virradó éjszakán Frank magához rendelte az egyik protektorátusi minisztert, Klumperát, s közölte vele: „Olyan híreket kaptam, hogy bizonyos értelmiségi körök sztrájkba akarják vinni a munkásokat. Ha valahol sztrájkra kerülne sor, a vállalat egész személyzetét felsorakoztatjuk, s az üzemi bizottságot előttük agyonlőjük.” November 18-án mintegy ezerkétszáz diákkal közölték, hogy vezetőiket agyonlőtték, s hogy őket deportálják. 1941-ben, ennek a napnak évfordulóján nemzetközi diáktüntetésre került sor Londonban. Huszonhat ország képviselője november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánította. Jiri Rulf Orbis — -KS r»wjT iu|. k > * I » * v ___I ■ I I > V 1 1__A J
