Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

1980. november 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 VAN ELEGENDŐ ÉPÍTŐANYAG Gyorsítani a belvizes építkezéseket * Beszélgetés László Andrással, a megyei tanács általános elnökhelyettesével Lapunkban többször foglal­koztunk már az 1980. évi ér­és belvízkárokkal. A mező­gazdasági elemi kár mintegy 2 milliárd forint, az intézmé­nyi, közösségi épületekben, magánlakóházakban és léte­sítményekben közel egymil­liárdos a kár. László And­rástól, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettesétől kér­tünk tájékoztatást a lakóépü­letek kárának felméréséről, az újjáépítési ügyek intézé­séről. — Milyen lehetőségei vannak a lakosságnak új házakat építeni, vagy a megrongálódottat hely­reállítani? — Jogszabályok írják elő meddig lehet a megrongáló­dott lakóházakról belvizes kár adat-felvételi lapot kiállí­tani. Ezeket a lapokat a te­rületileg illetékes első fokú építési hatóságok 1 állították ki. A felmérésre 1980. szep­tember 15-ig volt lehetőség. A megyében 1246 újjáépítési és 325 helyreállítási felvételi lap került kiadásra. Az I. fo­kú építési hatóság valameny- nyi kárigény-bejelentést a helyszínen köteles volt meg­vizsgálni és a vizsgálati ta­pasztalatok alapján állította ki az adatfelvételi lapokat, — Van-e még lehető­ség elmaradt kárfelvé­telre? — Mint már említettem, a belvizessé nyilvánított terü­leteken több ezerre tehető a veszélyes helyzetbe került la­kások száma. Bármilyen pon­tosan és kötelességtudóan igyekeztek az illetékes szer­vek a felmérést végrehajtani, biztosan előfordulhatott egy- egy egyedi eset, amikor ki­maradt valaki a felmérésből. Ma is van lehetőség a mu­lasztás pótlására. Kivételes egyedi elbírálás alapján a vízügyi igazgatóság, az OTP megyei igazgatósága és a me­gyei tanács vb építésügyi szakigazgatási szerve megbí- zottaiból alakult szakbizott­ság határidő után is állapít­hat meg indokolt esetben bel­vizes kárt. — yan-e elegendő épí­' iési terv s milyen vá­laszték áll a lakosság rendelkezésére? — A megyei tanács illeté­kesei, az OTP megyei igazga­tóság munkatársai kiválasz­tottak hat olyan ajánlott tí­pustervet, amelyek a lakos­sági igényeket maradéktala­nul kielégítik. Hangsúlyoz­nom kell, hogy ezek a típus­tervek nagyon gazdaságosak, a műszaki és korszerű igé­nyeket maradéktalanul kielé­gítik, jól kivitelezhetők. Ezek­ből a tervekből megfelelő példányszám van a TÜZÉP nyíregyházi mintaboltjában. — Az ajánlott tervek kiválasztása után milyen feladatok hárulnak az építtető állampolgárra? — A káradat-felvételi lap, valamint a kiválasztott terv birtokában az építtető meg­bíz egy magántervezőt, aki elkészíti az adaptálást, más szóval a tervdokumentáció helyszínre történő alkalma­zását. Az így rendelkezésre álló iratanyagok és tervek alapján a helyileg illetékes első fokú építési hatóság ad megkülönböztetett belvizes jelzéssel építési engedélyt, amely egyrészt a kedvezmé­nyes OTP-kölcsön felvételé­re, másrészt az építőanyagok soron kívüli beszerzésére jo­gosítja fel a belvízkárt szen­vedett állampolgárokat. — Korábban az I. fokú épí­tési hatóságok a helyszínre történő adaptálást is. elvégez­ték. A hatóságok ilyen tevé­kenysége a közelmúltban megszűnt, hiszen a folyamat­ban lévő építkezések szerve­zésére, irányítására kell a fi­gyelmüket fordítaniuk. El kell látniuk a kivitelezés köz­beni építésfelügyeleti el­lenőrzést is. Ezért most már csak a magántervezői név­jegyzékbe felvett személyek végzik az adaptálásokat. — Az építésügyi hatóságok hivatalból kérték meg a te­lekkönyvi szemléket, és tér­képkivonatokat, ezzel is te­hermentesítették ' az állam­polgárokat. Az építési enge­dély birtokában az építtetők­nek az OTP területi fiókjával kell megkötniük a hitelszer­ződést. A tanácsi szervek a, belvizes kölcsönnel épülő la­kások kivitelezésében is se­gítséget adnak az állampol­gároknak, szervezik a kivite­lezői kapacitást, ellenőrzik a költségvetéseket, sőt a szám­lákat is. Az OTP-fiókok csak olyan számlákat fogadnak el finanszírozásra, amelyeket az építésügyi hatóságok felül­vizsgáltak és záradékoltak. — Milyen az építő­anyag-ellátás a belvizes lakások újjáépítéséhez, illetve helyreállításához? — Az építőanyag-ellátásról kedvezően tudok nyilatkozni. Már a rendkívüli időjárás kezdetén intézkedtek a taná­csi szervek az építőanyagok biztosítására. Tanácskoztak az érintett minisztériumokkal a nehezen beszerezhető építő­anyagok mennyiségének meg­határozására és megyénkbe történő leszállítása érdeké­ben. Elértük, hogy építő­anyagból nincs hiány, sőt olyan anyagkészlettel rendel­keznek a TÜZÉP- és a szö­vetkezeti telepek, amelyek messze meghaladják a koráb­bi évek hasonló időszakéban tárolt készleteket. — Hol tartanak az épí­tési engedélyek kiadásá­val, illetve az épületek helyreállításával ? — Az I. fokú építési ható­ságok a belvíz által megron­gálódott és újjáépítésre ke­rülő lakóépületek 90 százalé­kára már kiadták az építési engedélyeket. Az OTP helyi fiókjaihoz mintegy 600 újjá­építésre és helyreállításra vo­natkozó belvizes hitelkérelem érkezett be. A megyében mintegy 200 lakóház újjáépí­tésének munkálatai kezdőd­tek meg. Ezeket a számada­tokat nem tartom kielégítő­nek, sőt a kivitelezések szá­ma egyértelműen alacsony. Az a tapasztalatunk, hogy az újjáépítési munkák előtt álló károsultak többsége indoko­latlanul a jövő év tavaszára halasztja az építkezés teljes lebonyolítását. — A belvízkárok ebben az évben meglehetősen későn jelentkeztek, így elképzelhe­tetlen, hogy az új lakóházak 1980-ban mind megépüljenek. Javaslom, hogy a károsultak soron kívül kérjék meg az építési engedélyeket és en­nek alapján kössék meg az OTP-fiókkal a szerződéseket, mivel a hitelkérelmek be­nyújtási határideje 1980. no­vember 30. A szerződések birtokában a jelenlegi kedve­zőbb körülmények és feltéte­lek mellett vásárolják meg az építési anyagot, s azt gon­dosan tárolják az időjárás vi­szontagságaitól. Reméljük, hogy az időjárás még kedve­zőbbre fordul és ebben az évben is lehet építkezni. Ha az állampolgárok ezeket a tanácsokat megfogadják, úgy reálisnak látom, hogy 1981. október végére valamennyi lakás megépüljön, illetve a megrongálódottakat helyre­állítsák — fejezte be tájékoz­tatóját László András. Cs. B. Egy kis kóstoló Minden automatizált. A narancssárgába öltözött fia­talemberek csak a műszere­ket figyelik, gombokat nyom­nak és a csövek, tartályok rendszerében sűrűsödik a jo­natán, a starking és minden­féle alma édes íze. Már tu­dom; a tavaly üzembeállított léüzem a Szamos menti Ál­lami Tangazdaság mátészal­kai központjában most teljes kapacitással megy. Óránként 16,5 tonna almát dolgoznak fel. A kampányidőszak 100— 120 nap, tehát egész almahe­gyeket emésztenek fel a gé­pek. A két hatalmas terem kö­zül az egyikben, ahol centri- ,fugák, lepárlók és ki tudja még milyen berendezések működnek, fülsértő a zúgás. Az ember önkéntelenül is csendesebb helyet keres. Van ilyen. Ott, ahol a vizes bunkerból a falba vájt nyílá­son át végtelenített futószala­gon jön be az alma, viszony­lag csend van. Látom, az almafolyam pi­ros—zöld—tarka görgetegé­ben gyors tempóval asszony­kéz válogat. A kissé már dermedt újak kiemelik a romlott, barna almákat, a fa­leveleket, gallyakat. Az egyik kéz válogat, a másikkal a kóstolót tartja. Ropog, serceg a fogak őrlésében az ízletes gyümölcs. — Szereti? Mint a rajtakapott gyer­mek, zavarba jön. — Meg-megkóstolom — mondj a|. Aztán beszélgettünk. Hal­lottam, hogy az egyik mun­kás Erzsiké néninek szólítot­ta Alföldi Eleknét. Én is úgy mondom. — Erzsiké néni, mennyire becsülik itt ezt a megállás nélküli munkát? — A fizetésem kérdi? — Azt ALFÖLDI ELEKNÉ — Tizenkét forint az óra­bér. — Nem rossz. — Bizony nem. És ha azt vesszük, hogy fedél van az ember feje felett, nem ázik, fázik kint a határban, akkor én nem szólhatok egy szót sem. A Magyar Posztó nagykállói gyárában Ferenczi Istvánná automata csévélő géppel dolgozik. (Elek Emil felvétele) Ötletbörze sablonok ellen Beszélgetés ifjúsági vezetőkkel az akcióprogramokról Lehetnek-e vonzóak az ak­cióprogramok? Sikerült-e az 1980—81-es mozgalmi évre ilyeneket készíteni? Kísérte­nek-e a sablonok a mozgal­mi munkában, s hogyan küz­denek ellenük? Ez "a kérdés­csokor a témája beszélgeté­sünknek, melynek résztvevői a Volán 5-ös Vállalat ifjúsá­gi vezetői: Berecz Mária, a „Dr. Csanádi György”, Cso­rna Zsuzsa, a „Váci Mihály”, Lipták Sándor, a „Ságvári Endre” KISZ-alapszervezet titkárai és Papp Albert, az üzemi KISZ-bizottság titká­ra. Kizárni a baleseteket — Hat alapszervezetünk van, 360 fiatallal. Valameny- nyi készített akcióprogramot. Szerintem az említett három alapszervezet rendezte a leg­vonzóbb programokat. Ott sikerül érdekes feladatokat tartalmazó terveket összeál­lítani, ahol ebben részt vesz­nek a fiatalok és ötleteikkel színesítik, gazdagítják. így a programok konkrétabbak is és sajátjukénak vallják. Ez a siker titka — mondja Papp Albert. Lipták Sándor a kezdemé­nyezés fontosságát említi: — Emlékeztek még arra a balesetre, ami a 12-es jára­— De hát nem nehéz itt nyolc órán át ülni, figyelni és dolgozni? — Nem nyolc órát dolgo­zunk. Tizenkettőt. Az úgy van, tizenkét órát dolgozunk huszonnégy óra szabad. Ez így nekem nagyon jó, mert jut idő a saját munkámra is a ház körül, a kertben, ^ háztájiban. Közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez. Kiderül, jól gondoltam, négy unoka hívja már úgy, hogy nagyi. De pereg a szó arról is, hogy a férje huszonhét évet dolgo­zott a gazdaságban, most le­százalékolták. Ő hét éve, hogy bejár Mátészalkára Nagydobosról, de nemcsak hét, tizenhét év a ledolgozott ideje. — Mielőtt ide jöttem, dol­goztam másutt is. így már elfogadható nyugdíjra szá­míthatok. — Tehát a nyugdíjért? — Ha már lehet, miért ne. Mondták nekem a gyereke­im, a férjem is, ne dolgozzak már, dolgoztam eleget. Hát tessék mondani, abba lehet a munkát hagyni? Seres Ernő ton történt?. Odazárt egy utast a gépkocsi ajtaja leszálláskor. Nos, ez adta az ötletet, hogy olyan ajtóbiztosító jelzőbe­rendezésen törjük a fejünket, amivel ezeket a baleseteket ki lehet zárni. Kezdeményez­tük, programba vettük, Szlo- boda Lacinak és Poór Bélá­nak sikerült. Most a Nyír­egyházán közlekedő vala­mennyi (45—50) autóbuszon ez a jelzőberendezés műkö­dik. Vállaltuk működésükért a védnökséget. Egyéni válla­lás alapján 10—12 fiatal vég­zi naponta és éjszakai mű­szakban is az ellenőrzést. Sze­repel az akcióprogramunkban az üzemanyagot túlfogyasztó •gépkocsik kiszűrése is. Edé­ket a járműveket addig nem engedjük ki a forgalomba, míg meg nem javítják. Sok üzemanyagot takarítunk így meg és biztonságosabb a köz­lekedés is. Ne csak a „profik" Csorna Zsuzsa az ötletekről beszél: — Szerintem lehet vonzó akcióprogramot készíteni. Ezt segíti nálunk az ötletbörze, amelyet rendszeresen tar­tunk a program készítése előtt. Az ott elhangzott ja­vaslatok és a kapott felada­tok együttesen képezik az ak­cióprogram alapját. A börzén javasolták például, hogy a gépírók versenyén ne csak a „profik” induljanak. Bővít­sük e kört mindazokkal, akik kedvtelésből gépelnek. Si­került. Sokan indultak a ver­senyen. Igaz, hogy Kodácsi Csabáné és Orosz Gyuláné, két profi lett a kategória győztese, de az élbolyban vég­zett Kovács Marika és Náda- si Erzsiké is. Ugyancsak a börzén elhangzott ötlet alap­ján került a programunkba, hogy nevezzünk be a Nyír­egyházán meghirdetett szinte valamennyi politikai-szakmai vetélkedőre. Vesztesek sem­miképpen nem lehetünk. Csak nyerhetünk, esetleg bő­vülhet látókörünk. Mit mond­jak? Volt olyan 7 fordulós fej torna, amely szinte az egész alapszervezet tagságát megmozgatta. Könyveket, le­xikonokat bújtunk, kutattunk a kérdésekre adandó helyes válaszok után a könyvtárak­ban. Mi a megoldás? Berecz Marika is minden­képpen a kezdeménye !-ék­nek ad zöld utat. — Fiatal gépkocsivezetők kezdeményezésére került ak­cióprogramunkba a Ki mi­nek mestere vetélkedő. Csak­hogy ők azt javasolták: ne csak KISZ-esek vegyenek részt rajta. így a vetélkedőn valamennyi vidéki főnöksé­günk fiatal pilótája rajthoz állt. Legalább negyvenen ültek volán mellé, s mutatták meg fejben, és a kormány mellett is, ki mit tud. Az első hat helyezettet jutalmaztuk.. Az első, Diószegi József 1000 fo­rintot kapott, s legalább 30— 40 könyvét is kiosztottunk! Vallják: vannak sablonok a mozgalmi munkában, s nem könnyű ellenük küzdeni. Csorna Zsuzsa töprengve megjegyzi: — Sajnos, kísértenek a sab­lonok nálunk is. Hogy mi a megoldás? Talán az, hogy igyekszünk színesebbé ten­ni egy-egy ismétlődő felada­tot. Ha nem sikerül, szakí­tunk vele, s újat próbálunk kitalálni. Egyik sem könnyű. Évek óta. megrendeztük a kismama-találkozót. Leg­utóbb nem sikerült, hiába küldtünk ki leveleket, hiába tettünk meg a sikerért, úgy érzem, mindent. Elhagytuk a programból. Ekkor meg hiá­nyolták. „Mi van, a vácisok nem törődnek a kismamák­kal?” — mondogatták. He­lyette a börzén javasolt Mó- ricz-túrát szerveztük meg. Igazán jól sikerült az irodal­mi barangolás. Most például KISZ-taggyűlésre hívtuk meg az egyik nyolcadik osztályt. Nagy izgalommal készülünk. Hallottam az osztályfőnöktől, hogy a lányok, az úttörők is. Csak az ötletekkel lehet ered­ményesen a sablonok'ellen küzdeni. Színesebbé tenni Berecz Marika ezt mondja: — Vannak kötelező felada­tok. Ezeket illik megcsinálni, mert elvárják. Nos, itt kelle­nek a jó ötletek, amelyek színesebbé, mozgalmassá te­hetik a programot. Legutóbb jól sikerült az autóbuszki­rándulás a Duna-kanyarba. Egy gépkocsira való fiatal jött el, s részt vettünk hang­versenyen, ismerkedtünk Esz­tergom műemlékeivel. Igazán elmét csiszoló kirándulás volt. Ötletbörzével a sablonok ellen. így születnek vonzó és hasznos programok a Volán ifjúsági szervezeteinél Nyír­egyházán. Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents