Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 1. Megyénk múltjából „Emberi értelmét a gőzzel elfojtya...” Alkoholizmus elleni küzdelem A Medicina Kiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg Kárpáti Endre munkája A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából címmel. Ez a kötet számos olyan adatot is tartalmaz, amely jelentős forrásértékkel bír és értéket jelent mindazok számára, akik gyűjtik megyéjük, Szabolcs és Szat- már megye múltjára, egykori hétköznapjaira vonatkozó adatokat. (A témakörnek a megyét érintő részével dr. Fazekas Árpád lapunkban néhány éve foglalkozott ugyan — mégis érdekes az újabb források ismertetése.) Szabolcs vármegye 1752- ben elrendelte, hogy a kocsmárosok a szolganépnek két pint bornál, egyéb vendégeknek egy Ft-nál többet érő italt nem adhatnak hitelbe. Ha a kocs- máros a hitelbe adott italnál csalárd módon többet jegyzett fel, ha rajtakapják, 40 botütéssel büntetik. A református egyházi zsinatok is hoztak rendelkezést az alkoholizmus visz- szaszorítása érdekében. Az 1646. évi szatmárnémeti zsinat végzéseinek LXXX. pontja, például, inti a papokat kerüljék az uszira- szedést, bor- és búzakupec- kodást, sőt, ha ezzel fel nem hagy és bort mér, követeli, hogy polgári fenyítésben is része legyen. Kiemeli a kötet, hogy a burgonyából készített égetett szeszes ital a XVIII. század yégén Szabolcsban is elterjedt. Fényes Elek, a kor nevezetes statisztikusa így ír a Szabolcs megyei szeszgyárak gyors fejlődéséről: „A honunkban jelenleg igen elhatalmazott s igen sok tiszta jövedelmet adó gőzpálinkafőző gépe- lyek e megyében is gyökeret kezdenek verni, s ilyeneket már láthatni gr. Dessewffy Józsefnél Szt. Mihályon, Kállay Péternél Biriben, Bónis Sámuelnél Théten, de nemcsak itt, hanem az egész országban legnagyobb ilyen intézet van Bezdéden, mellyet br. Ghillányi s egy részvényes társaság állított fel.” A megyegyűlések 1845— 1847 között sűrűn tűzték napirendre a pálinkafőzés betiltását. 1845. december 9-én Szabolcs megye közgyűlésén is napirendre került a szeszgyárak leállítása, de az indítványt a többség nem szavazta meg. A közgyűlés munkája mégsem volt eredménytelen. Életveszélyt okozó testi sértésért és súlyos testi sértésért ítélte el a megyei bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa Béri István 36 éves nyíribronyi lakost. Béri június 9-én két ismerősével szórakozott a nyíribronyi italboltban. Megittak már néhány pohárral, de nem voltak még ittasak, amikor betért két újabb vendég, akik szintén ittak előzőleg valahol, mert egyikük jócskán ittas volt már. — Mi van te cigány, te még mindig itt vagy? — szólt oda Béri asztalához, de a sértett ember elengedte füle mellett a megjegyzést. Valószínű, újabb sértegetés is következett volna, de az ittas vendégre rászólt barátja, hogy hagyja békén Berit. Telt az idő, közben Beriék korsóiból elfogyott a sör. Felállt, hogy újabb kört vigyen társainak, ám amikor a belső teremből a söntés felé inHatározatot fogadott el arról, hogy a kocsmai adósságok beszedésére törvényes „assistentiát” a kocsmáro- soknak és a szeszgyárak birtokosainak az adózók ellen nem adnak. Eltiltják a szeszes italok kicserélését élelmiszerre és ezt a rendeletet „áthágó korcsmáros vagy szeszgyáros, mint a megyei határozat áthágó- ja büntettetik”. Egy szabolcsi levél arról ad hírt, hogy járásukban van olyan község, ahol 3 szeszgyár működik. A pá- linkaivás a „bölcsőtől a sírig” kíséri a halandókat. „Ütbainduláskor sok úgy viszi a butykosát, mint valami őrangyalt”. A sebet pálinkás rongy- gyal borogatják. Járvány esetén a szülő pálinkát ad gyermekének. A tanuló sokszor oly részeg, hogy a tanító kénytelen hazakül- deni. Vannak olyan községek is, ahol a pálinka a gyermek rendszeres reggelije. Az iparos- és kereske- dőtanoncoknak sok esetben a munkaadó adja a szeszes italt. Végül nem lehet említés nélkül hagyni az egészségre annyira veszélyes és káros denaturált szeszt, melynek fogyasztása a két világháború között Szabolcsban eléggé elterjedt volt. Aratás és cséplés idején az arató- és cséplőmunkások úgyszólván járandóságképp kapták naponta a denatu- ráltszesz-adagot. Szabolcsban még a gyermekek is itták. Egy szabolcsi tanító 78 második osztályos tanulója közül 58 vallotta be, hogy szokott „dunáré”-t inni. A nép gyógyszerként használta, mind belsőleg, mind külsőleg. Befejezésül idézzük a könyvből Bessenyei Györgyöt, aki A Természet világa vagy a józan okosság című munkájában emberhez méltatlan haszontalanság- nak tartja a korhelykedést: „A ki borhoz ragad kor- helykedésében, R utab a baromnál a meg vészesében — Emberi értelmét a gőzzel elfojtya; — Nem is érdemes rá s magábul ki hajtya. — A barmot a természet állitya sorjára: — Ily formán az ember maga vesz magára. — Tuggya, hiszi, vallya, hogy vesztére megyen — s Nem marad annyija, hogy egytzer mit egyen. — De ő fél holtan is, bort kér, prédái, iszik, — Nem bánnya, ha meghal, akár hová viszik”. O. Sz. dúlt, az ajtóban meglátta Petró Miklóst, aki az imént megsértette, s mérgében a kezében lévő korsóval leütötte. Meghallotta az ütést Ma- rincsák József, Petró barátja, elindult Béri felé, de a korsó őt is fejen találta. Az italbolt vezetője Berit kitessékelte, Marincsákot pedig mentővel kellett kórházba szállítani, mert nyílt koponyacsonttörést és agyzúzó- dást szenvedett. A kórházban az is kiderült, hogy sérülése az első pillanatban láthatónál is súlyosabb volt, jobb felső karja megbénult, s még legalább egy fél évre van szükség ahhoz, hogy eldőljön: maradandó lesz-e a sérülés. A bíróság Béri Istvánt 3 évi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Részeg verekedők Korsóval fejen találta Házgyári lakásépítés Kisvárdán, a Felszabadulás lakótelepen. (Elek Emil felvétele) Saj’át felelősségre, kockázatra Korszerűbb gebin Az elmúlt esztendőkben a boltok százainak redőnyét húzták le végleg. Természetesen kis üzletekét, amelyek csekély forgalmat tudtak lebonyolítani, ezért a vállalat vagy a szövetkezet számára gazdaságtalan volt a fenntartásuk. Csakhogy az odaszokott vásárlók hoppon maradtak, illetve arra kényszerültek, hogy messzebbre utazzanak egy iskolafüzetért, egy harisnyáért vagy akár a mindennapi kenyérért, tejért. Miközben a városokban és a nagyobb községeden sorra- épülnek, nyílnak iparcikk- és élelmiszer-áruházak, az 1—2 személyes, kicsiny üzletek száma megcsappant. Holott a lakosság ezekre igényt tartana. Busás jövedelem? lási lehetőségeit bővítse, javítsa. A rendelet lehetőséget nyújt a vállalatoknak, szövetkezeteknek, hogy kisebb üzleteiket, vendéglátóhelyeiket januártól szerződéses rendszerben üzemeltessék. Mit jelent ez közelebbről? A gazdálkodó szervezet szerződést köthet az arra vállalkozó szakképzett alkalmazottjával, hogy meghatározott díj fizetése ellenében az illető saját felelősségére és kockázatára, önállóan, de a vállalat nevében vezesse az üzletet. Ami haszonra az üzlet szert tesz, azzal — a szerződött díj befizetése után — a boltvezető szabadon rendelkezik. Adhat belőle például a beosztott dolgozóknak, akik egyébként a vállalat, illetve a szövetkezet alkalmazottai, és a szakmában szokásos bér ellenében végzik munkájukat. Bérelt üzletek ban, az csak javítja a kereskedelmet. A 11 000 magánkereskedő egyébként az egész kiskereskedelmi forgalomnak mindössze egy százalékát bonyolítja le. Érdemesebb tehát azt vizsgálni, milyen eredmények várhatók az új jogszabályoktól? A bérleti rendszer, a magánkereskedői tevékenység kiszélesítése javíthat a szakma munkaerőhelyzetén: ezek a boltok ugyanis a családtagok munkájára számíthatnak. Mind a szerződéses, mind a bérelt, mind a magánüzletek: kis boltok. Olyanok, amelyek hiánya ma még súlyosan érinti egyes városnegyedek, idegenforgalmi területek, községek lakóit. Ha csekély is a részesedésük az országos forgalomból, a környék lakossága számára nagyon is fontosak, nélkülözhetetlenek. Azt várhatjuk, hogy ezek újra megnyílnak, illetve az új formákban jobban, rugalmasabban látják el a vásárlóközönséget. Mert az idézett rendelkezések célja ez: a lakosság áruellátásnak szélesítése, javítása. Gál Zsuzsa Használt jegy O lvasom, hogy Bangkokban zseniális újítást vezettek be; lévén, hogy sok volt az autóbuszokon a potyautas, de a már felhasznált jegyekből gydrapodó szemét is, kitalálták, hogy a szerencsére bízzák a rendteremtést. Lévén, hogy nálunk olykor inkább a véletlenre bízzák ezt, ismertetem a módszert: havonként egyszer az elhasznált buszjegyek felhasználásával, jutalomsorsolást rendeznek. Egy rossz jeggyel például nyerhető tíz jó, vagy értékesebb ajándék is. A módszer bevált. A bangkokiak is játékos emberek, akárcsak mi. Van olyan utas, aki két jegygyei utazik, hátha nyer. (Ezek a szerencsejátékosok.) Vannak okos emberek, akik összeszedik az esetleg eldobált jegyeket is. A város patyolattiszta, élelmes utcagyerekek tízes csomagokban árulják a használt jegyeket. Az újítást megbeszéltem szakemberekkel is és gondolkozom rajta, hogy szabadalomként is beadom. Lehetséges ugyanis, hogy a lottózók ezentúl buszjegyeznek, a presz- szókban totózók esélylatolgatás helyett ezentúl vasárnaponként busszal kirándulnak, a magányosan kocsmázók autóbu- szozni viszik a gyerekeket. Egészségesen, szebben, jobban élünk így ezután. Utóirat: a szabadalmi hivatal érdeklődik az ötlet iránt. Már csak egy részletkérdést kell kidolgoznom: felmérések szerint száz totózó közül ötven az utcán dobja el nyeretlen szelvényeit. Most egy jármű tervén dolgozom, ami sorsolás után csónakként siklik majd a térdünkig érő buszjegyek felett. (bartha) Milotán már megkezdték... Evőeszközgyártás Fehérgyarmaton A kisebb boltokat, vendéglátóhelyeket korábban, hogy kifizetődjenek, „gebinesítet- ték”: egyszerűsítették az elszámolási rendszerüket. A gebinnek azonban — hivatalos nevén: a szabadkasszás üzemeltetésnek — számos árnyoldala is megmutatko- zótt az idők folyamán. A leglátványosabb visszaélésekre a gebines vendéglátóhelyek nyújtanak példát. Mivel ezekben — a szabadkasszás rendszernek megfelelően — az áruval nem kell tételesen elszámolni, a vezető gyakran úgy növeli személyes jövedelmét, hogy „idegen árut” visz be az üzletbe. Idegen árut, vagyis olyat, amilyet a központ tudta nélkül, annak megkerülésével szerez be. Hogyan lesz ebből busás jövedelem? Ügy, hogy a gebines vendéglős ezt az árut feldolgozza, majd értékesíti, ismét csak a központ tudta nélkül. így azután a haszon egyenesen az ő zsebébe vándorolhat. Olyan helyzet áll tehát elő, amelyben a vállalat vagy a szövetkezet viseli a terheket, fizeti a bért, az energiát, a helyiségbért, az összes üzemelési költséget, míg a haszon a gebinesé. Változtat a kormány- rendelet A kis boltok gazdaságta- lanságán, munkaerőhiányán és a gebin okozta bajokon igyekszik változtatni az a kormányrendelet, amely egyes kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szerződéses üzemeltetéséről intézkedik. Elsősorban azzal a céllal, hogy a lakosság vásárA kormányrendelettel egy időben jelent meg a belkereskedelmi miniszter rendeleté egyes állami üzletek bérletéről, amely az eddiginél tágabb teret ad a magánkereskedőknek, hogy üzletet, és — az eddigitől eltérően — vendéglátóhelyet is béreljenek. Módosították a magánkereskedelemről szóló rendeletet is: föloldottak több korlátozó intézkedést, és további harminc szakmában adtak lehetőséget magánkereskedői tevékenységre. A rendelkezések sokak érdeklődését felkeltették. Vannak, akik azt kérdezik: feladjuk a szocialista kereskedelem pozícióit? Erről természetesen szó sincs, hiszen a szerződéses rendszerben működő boltok is szocialista tulajdonban maradnak, nem beszélve arról, hogy az áruk messze túlnyomó többségét továbbra is az ABC és egyéb áruházak juttatják el a lakossághoz. Mások amiatt aggódnak, hogy a szerződéseknél a protekciósok élveznek majd előnyt. Nos, a vállalatok, szövetkezetek, ha szerződésbe kívánnak majd adni üzletet, kötelesek ezt a szándékukat nyilvánosan meghirdetni, és a szerződést azzal kell megkötniük, aki — közjegyző jelenlétében — a legmagasabb díj fizetését vállalja. Természetesen, a szerződő boltvezetők jövedelme adóköteles. Új formában, rugalmasabban Ha a rendelet hatására a mai 11000 magánkereskedő helyett néhány év múlva, mondjuk, 15 000 maszek boltos működik majd az országA megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén javaslatot fogadott el a Mechanikai Kés, Olló és Fémtömegcikk Ipari Szövetkezet területfejlesztési alapból történő támogatására, mivel a budapesti ipari szövetkezet Fehérgyarmat városban evőeszközgyártó üzem létesítését tervezi. Az említett szövetkezet (MEKOFÉM) már kapcsolatot létesített megyénkben a milotai Uj Élet Mezőgazdasági Szövetkezettel, egyszerű társulási formában bútorpántszerelő részleget hozott létre. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján vetődött fel az evőeszközgyártás Szabolcs-Szat- már megyébe történő telepítése. Az üzem létesítésének feltételei Fehérgyarmaton biztosíthatók. A fehérgyarmati Építőipari Szövetkezet egy bővítésre alkalmas telephelyet át tud adni az evőeszközgyártó üzem részére. Ebben a körzetben a létszámbiztosítás lehetősége is adott. Az üzem 150—200 főt foglalkoztat, ha a letelepítés megvalósul. Évenként mintegy 80 millió forint értékű rozsdamentes evőeszközt állítanának elő, ezzel megoldanák a hazai evőeszköz-ellátást, jelentős tőkésimport kiváltásához járulna hozzá az új üzem.
