Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
1980. november 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Politikai könyvnapok Napjainkban szélesedik a közéleti érdeklődés és ugyanakkor nő a társadalmi-politikai jelenségeket és problémákat közérthetően tudományos alapossággal feltáró, elemző művek iránti igény. E tény nap mint nap új feladatokat állít a politikai könyvkiadás és terjesztés láncolatában dolgozók elé. Politikai munka ajánlani, kézbe adni is e köteteket, hiszen nélkülözhetetlen eszközei a műveltség emeléséért, a szocialista életmód kialakításáért és fejlesztéséért folytatott eszmei, ideológiai munkának. Ezt fejezi ki a húszezer politikai könyvet terjesztő aktivista legjobbjainak megjutalmazása az idei politikai könyvnapok alkalmából. A november harmadikától tíz napon át tartó rendezvénysorozaton minden megyében lesznek könyvkiállítással egybekötött ünnepségek, de a kis településeken, és az üzemekben is megemlékeznek a politikai könyvek szerepéről. Huszonegy újdonságot ad ki a Kossuth Könyvkiadó erre az alkalomra, hatszázezer példányban, de ez a mennyiség csak töredéke a tárgykörben évente megjelenő munkáknak. Szükség van a bővülő ajánlatra, hiszen a politika összetett jelenség; napjaink megértéséhez például a múlt jobb megismerésén át vezet az út. E felismerés jegyében, társadalmunk előtörténetének jobb megismeréséhez járul hozzá Pintér István a Magyar Szociáldemokrata Párt története 1933— 1944 című tanulmánya. Személyesebb hangú * vallomás ugyanerről a korszakról Kállai Gyula Életem című könyve, amely az eseményekkel együtt, irodalmi színvonalon mutatja be a orténesek főszereplőit is. Aligha érthetjük a politika kérdéseit úgy, hogy ne utalnánk kölcsönhatásaira a kultúrával. Ezt az izgalmas, sokakat foglalkoztató témát dolgozza fel a Pozsgai Imre 1968 és 1980 között megjelent tanulmányaiból, beszédeiből, interjúiból összeállított gyűjtemény, Demokrácia és kultúra címmel. A marxizmus klasszikusainak újrakiadása és újraolva- sása is időszerű elhatározás. Napjaink változásai még mélyebb tartalmat adnak érvényes gondolataiknak, lehetőséget nyújtva értelmezésükhöz, újragondolásukhoz is. A társadalmi élet jelenségeit időben és térben elhelyező, a tudati élet összefüggéseit vizsgáló művek az új, cselekvőén politikus magatartás kialakításához járulnak hozzá. Ezért, az eligazodást segítő könyvek, és a könyvnapi rendezvénysorozat a korszerű politikai gondolkodás, a marxizmus—le- ninizmus propagandája is egyben. A NEB VIZSGÁLTA Csirketáp méretleniil Kielégítő-e a szemes takarmányok és tápok minősége és választéka, megfelelő-e az árakra vonatkozó intézkedések megtartása, egyáltalán milyen a tápértékesítés megyénkben? — ezt vizsgálta az elmúlt hetekben a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, s ennek tapasztalatait vitatták meg egyebek között csütörtökön a NEB ülésén. Bizonylat nélkül A 46 elárusítóhelyen végzett vizsgálatból a sok eltérő vonás mellett egy közös megállapítást tehettek: a boltok vezetői sem az átvételkor, sem az eladáskor nem mérik a tápot, elfogadják, később pedig a vevővel is elfogadtatják, hogy egy zsákban annyi van, amennyi az előírás szerint belefér. Az már nem teljesen azonos, de a legtöbb helyen gyakorlat, hogy a vevő semmilyen bizonylatot nem kap, így a boltos tevékenysége szinte nem ellenőrizhető, a tsz-boltok közül pedig egyik sem rendelkezik működési engedéllyel, pedig a gabonaforgalmi és malomipari vállalat a bizományi szerződésben felhívja a figyelmet a takarmányboltok működéséhez szükséges engedély beszerzésére. Gyakorla-' tilag az engedélyek hiányának tudható be, hogy a boltok kereskedelmi tevékenységét szabályozó előírásokat nem tartják meg. Á választék Nem voltak elégedettek a népi ellenőrök a takarmánytápok választékával sem, ennek oka pedig abban kereshető, hogy a megrendeléseket nem az igények, hanem a kialakult gyakorlat alapján teszik meg a boltok és azok gazdái. Nem mindenütt felel meg a követelményeknek az értékesítés kulturáltsága, az eladók szakmai ismeretei a gyakorlati alapismeretekre korlátozódnak, s nem biztosított a vásárlók érdekvédelme sem. Ez nemcsak abból származik, hogy mérés nélkül veszik, s adják a boltosok a tápot, hanem ahol van mérleg, ott sem működik pontosan. Gondok vannak a pénzügyi fegyelemmel is: Tiszavasvá- riban két ÁFÉSZ-boltban az eladók összegyűjtik a napi bevételt és 4—5 naponta számolnak el, Tiszalökön is az asztalfiókban gyűlik a pénz, Demecserben sem szabályozták a bevétel elszámolásának rendjét, a felsősimái boltvezető is hó végén adja postára bevételét és ez nem csak Megyénk nagyüzemei évente 12—13 millió forint támogatást kapnak a takarmánygazdálkodás fejlesztésére, de ez az erő szétforgácso- lódik. Viszonylag olcsó E— 280 típusú járvaszecskázókat vásárolnak, amelyek nem vágják elég apróra a kukoricaszárat, ebből aztán nem is készülhet jó minőségű szi- lázs. E gépek alkatrészellátása — hasonlóan az IFA tehergépkocsikéhoz — akadozó. — Maradnak tehát az áldatlan állapotok — kérdeztük Szabó Sándortól, a BOSCOOP Szarvasmarhatartási Rendszer kelet-magyarországi kirendeltségének vezetőjétől. a pénzügyi szabályokat sérti, de a tulajdonvédelem szempontjából sem engedhető meg. Lejárt a szavatossága... Hiányoztak az ártáblázatok, sok helyen találtak lejárt szavatossági idejű tápot, pedig a gabonaforgalmi ezeket visszaveszi, s — amint a tapasztalt hiányosságok már előrejelzik — nem volt kielégítő, sok esetben teljesen elmaradt az ellenőrzés. A tapasztalatok alapján a megyei NEB eljuttatta javaslatait a tápok előállításában és forgalmazásában részt vevő vállalatoknak, szövetkezeteknek és felügyeleti szerveiknek. Járvaszecskázó a fehérgyarmati határban. — A jövő útja a takarmánygazdálkodási mikrokör- zetek kialakítása. A fejlesztési támogatást és a saját erőt koncentrálva, több egymással szomszédos gazdaságnak segítettünk nagy teljesítményű, optimális szecskaméretet előállító silókombájnt beszerezni. Ilyen gépeket kaptak a Rakamaz, Nagyhalász, és Fehérgyarmat környéki tangazdaságaink, de Napkor, Nagykálló és Kál- mánháza térségében is hasonlókat tervezünk. É. S. Á JÖVŐ ÚTJA: Takarmánygazdálkodási mikrokörzetek Mi a véleménye? Szeles Béla Kalikin János Vajda Géza A jobb gyártmányokról „A gépiparon belül kapjanak nagyobb súlyt az elektronikai és vákuumtechnikai termékek ...” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) Szeles Béla, az Egyesült Izzó kisvárdai gyárának fő- technológusa: — Ahhoz, hogy a vákuumtechnikai termékek, vagyis közérthetőbben: a nálunk gyártott fényforrások az eddigieknél is nagyobb súlyt kapjanak, hogy kelendőbbek legyenek a mostaninál is, két alapvető feltétel szükséges. Olcsóbbnak, és jobbnak kell lennie ezeknek a termékeknek, mint eddig voltak. — Az olcsóság is legalább két feltétel megléte mellett lehetséges. Alacsonyabb lehet az ár, ha kevesebb munkát fordítunk az előállításra, vagy kevesebb anyagot használunk fel a gyártmányainkhoz. A munkaerő megtakarításához műszaki fejlesztés szükséges, az automatizálás fokozása, mert így, ami eddig kézzel készült, most a gépekre lesz bízható. Azonban az .a^ort;atizätäsna(i,|s(Xän,egy alapfeltételé: nem" ' szabad, hogy több anyagot igényeljen, mint kézi megmunkálás esetén kellett, hiszen ellenkező esetben amit a réven nyerüpk, elveszítjük a vámon. — A munkaerő kiváltásának nemcsak egyetlen útja a beruházások, a nagy értékű gépsorok munkába állítása — természetesen ez nagyon fontos —, hanem nagy szerepet tölthet be saját szellemi energiáinknak a felhasználása. Kalikin János művezető: — Az anyagellátásnál maradva még: időnként nem jó a nagyvállalati belső kooperáció, és ide tartozik az is, hogy a minőségi kérdéseken túlmenően alapvető fontosságú feltétel: mindenből időben és elegendő legyen. — Nem győzöm ennek a fontosságát hangsúlyozni, mert ameddig ezen a téren gondok vannak, addig túlságosan is sok a hivatkozási alap, a mutogatási lehetőség. Továbbá: az ösztönzési rendszernek egyre jobban a minőséghez kell kötődnie. — Úgy tudom, munkánkkal egyre inkább elégedettek magasabb szinten is, de ez nem lehet elég, mert a VI. ötéves terv műszaki fejlesztésében alapelv az anyagtakarékosság, és a minőség további javítása. Biztos, hogy nehéz dolog lesz ez, de máris vannak biztató jelek. Például az, hogy a nagyvállalati versenyben, mely pontosan az anyagtakarékosságot és a minőség javítását jelölte célként meg, a mi, II. Rákóczi Ferencről elnevezett szocialista brigádunk vezet. Vajda Géza műszerész, csoportvezető: — Ügy érzem, bebizonyítottuk, tudunk lámpát gyártani. Az is biztos, hogy a dolgozók döntő többsége ma már nemcsak dolgozgatni és a fizetését felvenni jár a gyárba. Szinte kivétel nélkül érzik az érdekeltséget, mert aki kilóg a sorból, azt a többiek vagy meggyőzik, vagy ha ez nem sikerül, kiközösítik.-^Rajtunk,- -csoportveze- ' tőköm meglehetősé rí sok Múlik, feladatunk és kötelességünk, hogy a munkára, a minőségre fokozottan ügyeljünk, vigyázzunk a gépek műszaki állapotára. Ez a műszerészek felkészültségétől is függ. — A jelenlegi állapotot nézve azonban úgy érzem, hogy a tmk nem mindenben felel meg feladatainak, mintha az ott dolgozók egy része szakmailag nem lenne eléggé felkészítve. Ezen feltétlenül változtatni kell, hiszen berendezéseink egyre magasabb színvonalat képviselnek, munkánkkal szemben az igények egyre nagyobbak, és ez természetes is. Azonban az itt gyártott világítótestek csak akkor lehetnek még jobbak, akkor lesznek továbbra is versenyképesek a világon, ha az említett külső és belső feltételek közül minél több valósul meg. Speidl Zoltán Á hegyen Mit tagadjam, nem ilyennek képzeltem az idei tarpai szüretet. Jártam én már itt máskor is, s akkor bizony jóval vidámabbnak tűnt a munka. Hamisítatlan őszi kép. A nyár meg a fűz csupaszon ácsorog már, s fent a hegyen hullajtja a levelét a tölgy, a szil, meg a vadcseresznye is. Akárcsak egész nyáron, az idő most sem igen kedvez a szőlőre. Az egyik táblán szüretelők is az esőre panaszkodnak; — Esett, mintha sosem akart volna megállni — bosz- szankodik az egyik tőke melTelik a kád. (Jávor L. felv.) lett Simon Alajos, aki a maga hetven esztendejével a legidősebb talán a szüretelők között. — Kevés volt a napfény, gyenge persze a must cukorfoka is. Szekér érkezik közben, a gazda, Szász Árpád hajtja a teheneket. A szekéren szőlődaráló, kád, hordó, puttony. Együtt a szüret minden kelléke. — Lesz vagy négyszáz liter, eltart valameddig. A mennyiséggel nincs is baj, de a minőség... — legyint lemondóan. — Szagos izabella ez itt mind, nagy szemű, s hálás fajta. Nem kíván nagy munkát, s ha jó az idő, bőven fizet. A tőkék alatt fonott kosár, megrakva sörösüvegekkel. Csodálkozva kérdezem: — Szüret idején sört isznak? — Mit csináljunk, — nevetnek — a gazdának elfogyott az óbora. A bolti meg valahogy nem igazi. S hiába mondják, hogy magyar ember bort iszik, változtak itt is a szokások. A fiatalabbak csak a sört viszik, s az idősebbek közül is egyre többen pártolnak el a bortól. — Pedig a jó bornak nincs párja — jelenti ki határozottan az öreg Simon, majd nevetve hozzáteszi még: — Én csak tudom, harminc éve már egy korty sem volt a számban. De korábban ... ! — s elhallgat sokatmondóan. A szomszéd parcellákon is, fel egészen a csúcsig, mindenütt szüretelnek. Néha még a nap is ki-kikukkant a felhők mögül. Ez — vagy inkább a pincék óbora? — visszahozza az emberek jókedvét is. Valahol dal csendül, száll, száll a nóta, mint nyáron a fecskemadár : „... már én többet nem, nem nem iszom, torkomat a csapra akasztom.” ősz van, szüretelnek a hegyen. B. G. Baráti segítség almabetakarításhoz Az almabetakarításhoz jelentős segítséget kapott a nábrádi és a méhteleki tsz. A korábban teljesített kötelezettségén túl a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium és a Petőfi Sándor szakközépiskola több osztálya Méhteleken dolgozhatott újabb két napot, a többiek Nábrá- don. Október 27-től a vásá- rosnaményi középiskolások is Nábrádon segítettek.
