Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Ne lépjük túl lehetőségeink korlátjait Mit mond rólunk a pszichológus ? Sokan mondják — nem is alaptalanul —. hogy a ma emberének egyik jellemző életérzése a félelem. Forrásai — kisgyermekkortól öregkorunkig — szinte megszámlál- hatatlanok. A feszültséget, a félelmet sokan agresszivitással próbálják levezetni — munkahelyen, otthon, az úttesten. a futballpályán ... Nem kevesen nyúlnak — a megoldás reményében — az alkoholhoz. Míg, sajnos, nem ritka az elet feladása, az öngyilkosság sem. — Mi a feszültségek, félelmek leggyakoribb kiváltó oka? — kérdeztük L. Nagy László nyíregyházi pszichológustól, aki 1979 januárjától a baktalórántházi tüdőszakkórház főhivatású egészségügyi pszichológusa. A lassan két év alatt sok tapasztalatot szerzett arról, milyen pszichés tényezők nehezíthetik esetenként a gyógyulást, milyen családi és más okok ját-- szanak közre a személyiség- zavarok kialakulásában. — Elsőként az egzisztenciális okokat említeném, amelyek gyakran vezetnek a személyiség torzulásához. Sokan elérhetetlen célt tűznek maguk elé, s amikor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy azt nem sikerül elérni, mind idegesebben hajszolják az elérhetetlent. Ez igen sokféle lehet. Olykor a képességet, fel- készültséget, tehetséget meghaladó beosztás, munkakör elérése, vagy megtartása. Másoknál az anyagiak megszerzése. Fiataloknál gyakori, hogy a kéoességek nem érik el a szülők által megszabott tanulmányi követelményeket. Emiatt állandósulnak a feszültségek a gyermek és a szülő között. Példákat említ a pszichológus, amelyek szereplői hétköznapi nyelven: kisiklott emberek. Egyikük attól rettegett, vált szorongásossá, hogy képtelen megfelelni a napi munka követelményeinek. Gondos egyéni terápiával sikerült megtalálni és lokalizálni a gátlást kiváltó tényezőket. Pályaváltoztatást ajánlottak a szakemberek. Egy húszéves férfibeteg a túlhangsúlyozott szülői függéstől vált idegileg-lelkileg sérültté ... — A terápiás beszélgetések kapcsán sikerült elérni, hogy félbemaradt tanulmányait befejezze, vizsgáit letegye. Jelenleg műszerész szakmunkásként dolgozik, önálló életvitelre rendezkedett be. Tüdőasztmája hónapok óta tünetmentes, a gondozó ellenőrzéseken nyugodt, kiegyensúlyozott, teljes értékű emberként látjuk viszont — folytatta L. Nagy László, aki dr. Szabó Gizella pulmonoló- gus szakorvossal egy tudományos tanácskozáson is beszámolt^ az együttműködés tapasztalatairól. Sokszor a környezeti, családi — máskor a munkahelyi szubjektív tényezők játszanak szerepet a személyiség sérülésében. Említi egy 15 éves nőbeteg gyógyulását, aki a felvételkor testileg, lelkileg igen leromlott állapotban volt, tbc-s tünetekkel kezelték. A pszichológiai vizsgálaton feltárultak a gyógyulást nehezítő pszichés okok is: igen rossz szociális körülmények között él, nyolcán vannak testvérek, apja ingázó, alkoholista. Otthon az egész családra mos. főz, takarít. A kórházba kerülést valósággal menekülésnek érezte ebből a helyzetből. — A kezelés során az illetékes tüdőgondozó főorvosával is állandó kapcsolatot tartottunk. Az ő segítségével sikerült elérni, hogy a kislány a gyógyulás után Dunántúlon élő nővéréhez, sokkal jobb családi és szociális körülmények közé került. A gondozó főorvos levelezés útján megfelelő munkahelyet is keresett a kislánynak, aki igen hamar beilleszkedett új környezetébe. Sok-sok beteg talpraállításában volt segítségére az orvosnak a pszichológus, aki a kívánatos orvos-beteg kapcsolat kialakításában — tudományos igényű lélektani vizsgálataival, a beteg személyí- ségrajzának kidolgozásával, sőt a beteg várható magatartására utaló prognosztikus jelzésekkel — nagy szerepet vallal. Olykor a gyógymódon is változtatnak az orvosok, mert a gyógyulás — a. beteg jobb megismerése alánján is gyorsítható. Egy 34 eves férfibeteg, alkoholista volt.yS vizsgálatnál munkahelyi és családi problémákra derült fény. Ezért nyúlt az italhoz. Gátlószeres és pszichoterápiás kezelésben részesült. Családterápiát is végeztek, feleségével többször beszélgettek. A beteg tbc-je gyógyult. Távozás után — az orvos és a pszichológus javaslatára — új munkahelyet keresett, ahol jól érzi magát. Családi életük is — felesége elmondása szerint — rendeződött, a férj a kórházi kezelés óta nem alkoholizál. Mindhatnánk, hogy az iméntiek extrém, egyedi esetek és nagy szerepük van bennük a beteg lélektanának, amely sajátos, eltér az egészséges ember lélektanától. Csakhogy a szakemberek is vallják, hogy o testi betegségek létrejöttében olykor szerepük lehet a lelki tényezőknek is. A már beteg ember gyorsabb gyógyulásában pedig egyenesen nélkülözhetetlen a gátló tényezők megszüntetése. S ilyenkor a betegségen, kórházon túli tényezők is erősen közrejátszanak. — Különösen a gyógyulófélben lévő betegeknél tapasztaljuk, hogy erősen foglalkoztatja őket a rájuk váró kinti fogadtatás, a munkahely. Vajon befogadják-e, ugyanúgy tisztelik-e mint korábban, nem fogacíják-e őket előítéletekkel? Ez sokszor nem is alaptalan aggodalom. Nem egy esetben kell levelezni, eljárni a meggyógyult betegek ügyében, akikről a munkahelyek egy része szívesen megfeledkezne. Csaknem két év tapasztalatai azt tükrözik, nem kevés arányban vannak jelen a betegségek kialakulásában olyan tényezők, mint o díszharmonikus családi élet, az italozó házastárs, szülő, a konfliktusos gyermek-szülő kapcsolat, az alkoholizáló beteg, a munkahelyi konfliktusok. Figyelemre méltó, hogy a munkaviszonyban álló ingázó dolgozók több mint ötven százaléka alkotja a három — tüdővel kapcsolatos betegségnem —1 szenvedő alanyainak csoportját. Érdekes megfigyelés az is, hogy az egy—öt éven belül önerőből házat építő betegek aránya 40—71 százalék. Az országban a fővárosi pulmonológián és megyénkben — Baktalórantházán — alkalmaznak kórházi pszichológust. A kísérlettel megyénk az élvonalba került: vidéki kórhazakban elsőként tettek komoly lépéseket, hogy a kórházi betegségfeltáró és gyógyító munkában egységesen alkalmazzák a szomato- és pszichoterápiát, felderítsék a környezet szerepét a betegség kialakulásában és fennmaradásában. A pszichológus az orvosi vizsgálatok után — vagy szükségképpen már annak folyamatában — konzultál az illetékes orvossal, értelmező adatokat, információkat ad a betegről a diagnosztikai döntéshez, a terápiás tervhez, a rehabilitációhoz, a gyógyulást befolyásoló tényezők „mozgósításához”. A beteg — ha szükséges — egyéni, csoport, vagy családterápiás beszélgetésen vesz részt. Mit mond általános tapasztalatként a kórházi pszichológus, hogy elkerüljük a személyiségzavarokkal járó rendellenességeket, amelyek testi betegségek kifejlődéséhez is vezetnek, bizonyos tényezők hatására? — A mai ember hajlamos arra, hogy túllépje saját fizikai és pszichikai lehetőségeinek egészséges korlátjait. Ehhez járul még hozzá az urbanizációval megnövekedett, nagyarányú társadalmi mozgás, az életforma-, életmódváltás. az új környezetbe való beilleszkedés, az emberi kapcsolatok átrétegzőtíése, fellazulása. így a konfliktusfeszültségek hálózata nő, az egyén alkalmazkodóképessége egyre nagyobb terhelés alá kerül. Résen kell lenni, hogy ne veszítsük el önmagunkat. Páll Géza SZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK A bőr mestere Az öreg Babies szíjgyártómester, az ipartestület alelnöke, szeretetteljes szigorral nevelte János nevű fiát. Gimnáziumba járatta, de emellett a kemény munkához is szoktatta. Nyaranta a segedurakkal járta az uradalmakat. s inasként kereste a zsebpénzt. A bőr- és a lószerszámok világában edzette kezét, csuklóját, karját. Fej s kéz így együtt emberesedett meg. Amikor felszabadult, s maga is segéd lett, Berlinbe került egy esztendőre. s a bőröndgyárban ismerkedett a szakma más vidékeivel is. És hiába szólt közbe a háború — ez Jánosnak 56 hónapi katonáskodást jelentett —, 1944-ben odaállt Kathy László debreceni mester elé, hogy maga is elnyerje a címet. A 7499-es lajstromszámon sorolták be Babies Jánost, aki ettől fogva minden helyen használhatta a mester elnevezést. — Itt születtem Nyíregyházán, idevalósi minden iparos ősöm. Feleségem, aki Radosz- ta-iány, szintén iparosok gyermeke. Hatvankettedik évemet járom, és büszkén mondhatom: katonaidőmet leszámítva, mindig hűen folytattam is tanult mesterségemet. Készítettem lószerszámot, olyat, ami 150 évig is szolgálja gazdáit, nyertem díjakat kiállításokon, sallangok, iparművészeti darabnak számító fonásaim elkerültek külföldre is. A mester cím ugyanis sok mindenre kötelez. Ezt tanultam apámtól, erre neveltek a régi. nagy hírű iparosok. Régebben ott volt az üzlet, ahol most a BÁ'tf' van, azelőtt meg pár lépéssel arrébb dolgozott apám, a Volán-iroda melletti helyiségekben. Életem itt zajlott Nyíregyháza szívében. Hogy milyen életem? Mondhatom, szép életem. Ülök a kis műhelyben-boltban, a régi műhely közelében. Percenként bejön valaki. Hoznak csizmát, dzsekit zipzárazni, elromlott pénztárcát, labdarúgócsapatok tucatnyi focit javíttatni, keresnek kutyapórázt, nyakörvet, derékszíját. Apróbb és nagyobb munkák százait, ezreit rögzíti kis könyvébe, s végtelen meggondoltan mondja a nála halálbiztosnak számító határidőt. Űj darab készítése miatt ritkán keresik fel. A mester, az avatott szíjgyártó ma elsősorban javító-szolgáltató iparos lett. — Ez a munka is kell, szívesen is csinálom. Bár... Nincsen szebb annál, mint amikor az ember teremt valamit a bőrből.‘Visszagondolok 'afrW 10 ev JétottT műríkára, äihiteot á gyulatanyai gazdaságnak csináltam az ötösfogatnak lószerszámot. Díszes, sallangos, ünnepi szerszámot. Ma már az is örvendeztet, ha valakinek szép övét, szép fonást kell csinálni. Mesterit. De kár, hogy olyan kevesen tudják, mi minden csodát rejt magában a bőr. Mert ahany, annyiféle. Kikeres néhány bőrfélét a sok közül. Megsimítja. s ujja végei érzékelik az ezernyi információt. Sertés, marha, borjú, jól kidolgozott, sima. érdes. Megszagolja, s orridegei viszik a hírt az agynak: cseres, parafinos. Nézi, szinte megsimítja szemével, s már látja a sírna boxon vagy a natúr bőrön, mit rejt magában a szín, a pórusok rendje, a mintázat. Hogy a nosztalgia teszi-e. nem tudom, de minden bőrt gondosan megsimít, megcirógat. Aztán szerszámot kap elő, s rögvest mutatja is, mire képes a mester. A szélező, a kés, a mintázó, mint varázsló eszköze mozog a kezében, s az imént még semmitmondó bőrdarab változni kezd. Más lesz az alakja, színe, formája. Már engem sem lát, csak az anyagot figyeli, és valami földöntúli boldog mosoly jelzi: az idős kéz biztosan dolgozik, halálbiztosan. — Csak egészség legyen, ez a legfontosabb — magyarázza később. — Ma már nem reszket a kezem, újra biztos. Volt egy infarktusom, utána nehéz volt. Februárban betegedtem meg, kedves feleségem szerint azért, mert nem vigyázok magamra. Szó ami szó, a vevőnek, az ide betérőnek nem tudok nemet mondani. Jönnek a szépasszonyok, s kérik, könyörgik: ha lehet gyorsan, máris. És mindig engedek. Naponta 16—18 órát is dolgoztam. Pedig a szervezetem erős. A Bujtoson nőttem fel, ott nyáron a fürdés, télen a korcsolya, a jéghoki volt a legszebb időtöltés. Volt egy csapatunk, ma is jól megértjük egymást. Vízipólóztunk, nagyokat játszottunk. Volt alkalom, hogy kierősödjék az ember, így aztán nem is tudtam komolyan elhinni, hogy beteg vagyok. Amikor kikerültem a kórházból, mondogattam is magamnak: nem vagy te .már beteg, kezdjél dolgozni. Higgye el, sokan attól betegek, hogy mindig magukkal foglalkoznak nézegetik, méregetik magukat. Én tudomásul vettem, hogy hatvankét éves vagyok, s ami velem történt, az nem betegség, hanem állapot. Pedig januártól nyugdíjban lennék, most már csak működési engedéllyel tevékenykedek. De hagyhatom a kuncsaftokat? A feleségem akkor is kinyitott mindennap, amikor kórházban voltam. Nagy törvény az, hogy nem szabad becsapni senkit, s iparosnak lenni az szolgalat. Érdekes, színes ember Babies János. Dolgozik műhelyében, tanított tíz olyan fiatalt, akik ma megbecsült mesterek. Alkotott művészit bőrből, s megtanult gyorsan alkalmazkodni a kor igényéhez. Vidáman megy negyedévenként Budapestre, hogy részt vegyen ott a volt nyíregyházi diákok műsorral egybekötött találkozóján. Lelkesen bíztatja az Asztalos SE szállítóját, hogy a megjavított focikkal lőjenek több gólt a fiúk. A kis üzletben megforduló százak révén mindenről és mindenkiről tud mindent a városban. Meghallgatja a vevőt, vigasztalja a szomszédot. Tanácsot tud adni kutyatartónak, ismeri a sporteredményeket, tudja mi a divat. Fürge szelleme betölti a kis helyiséget, ahol legtöbbször szól a rádió, s vidám muzsika mellett dolgozik a mester. — Gyermekünk nincsen. így hozta az élet. De van helyette egy nagy-nagy családunk. Ahol-mindenki vitte valamire, szorgalommal és túdá4sál. össze is tartunk. Mindig van valaki, akiről gondoskodni kell, aki segítségre szorul, akivel meg lehet beszélni a világ folyását. Van valami nagyon szép abban, ha egy nagy családban ilyen élő marad minden kapcsolat, összetartó erő ez, s ha patriarchálisnak tűnik is, mégiscsak az igazi modell. A legtöbb érdek, a szeretet és az érdeklődés tart össze minket. Ha valamiért nagyon boldognak mondhatom magam, az azért van, mert nem vagyunk magányosak, nem élünk egyedül, kötelékek sokaságával kapcsolódunk egymáshoz. Rohanó nagyvárosi életünkben pihentető szigetként hat Babies János világa. A városhoz való hűség, a nemzetségek egymáshoz való hűsége, a szakmai becsület mérhetetlen kincse, az élet minden területén látható hitelképesség. Pedig Babies János is dolgozott és dolgozik sokat, mégsem hivatkozik arra: nem marad ideje emberi kapcsolatokra, ö és felesége is megküzdött sok mindennel az évtizedek alatt, mégse idegenedett el. Időszakos bukásából fel tudott támadni, távol maradt tőle a pesszimizmus. Ha keresnénk az okot, biztosan visszajutnánk az apai műhely nagy nevelő erejéhez, a munka tisztességet adó és követelő rangjához. — Életünknek egyetlen nagy szenvedélye van — folytatja — az utazás. Bejártuk az ország minden zegét zugát, beutaztuk Európa déli részeit, a szomszédos országokat. Gyűjtöm az útikönyveket, diákat készítek, fényképezek. Egy-egy hazatérés után egész estét betöltő műsort nézünk végig, az egész család. Csodás valami a világot járni! Spanyol fiesták, görög romok, római barangolások, megcsodált mykénéi kváderkövek, az Európa- brücke hídjának ívei idéződnek fel elbeszélése nyomán. Emberek, arcok, műemlékek, múzeumok, kis utcák, nagy történelmi színhelyek népesítik be a műhely szűk világát, ami percek alatt olyanná válik, mint egy varázsgömb. Mert élményekről így beszélni csak az tud, aki nemcsak látott, de út előtt készült is várható élményekre. — Az ember élményekkel, széppel gazdagodjék — ez lehet a legszebb program — foglalja össze élete értelmét. S ebbe beletartozik az anyag szebbé formálása, a család melegsége, uz utazás izgalma, a felfedezés csodája. Mindig gondolkodtam, hogyan van az, hogy Babies János szíjgyártó mester mindig mosolyog? Nos, ehhez jutottam közelebb, amíg beszélgettünk. A becsületes és értelmes munkásélet derűssé tesz. Okossá, megbocsá- tóvá, bölccsé, türelmessé, erőssé. Nem csoda amit tett és amit tesz. Tanult a bőrtől, s rájött, saját élete is akkor lesz művészien szép, ha minden öltése, minden mintája hű önmagához. Bürget Lajos 1980. október 12. ^
