Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
1980. október 12. MÚZEUMI SÉTÁK Műemlékek Kakas Márton és Borsszem Jankó Polcain „classicusok" Szabolcs vezér földjén Akit nem bűvölt még el egy táj történelmi hangulatának sajátos varázsa, az menjen el Szabolcs községbe! Aki módszeresen keresi a találkozót nemzeti múltunk emlékeivel, őseink szellemével, az is menjen el Szabolcsba! És az is, aki kiváncsi megyénk legújabb nevezetességeire! Tiszta időben ide kéklenek a távoli hegyek, a földvár oldalában utat tör magának a metsző északi szél, a természet érintetlen részletei, a vadregényes völgyek láttán talán azon se lepődnénk meg, ha mindjárt maga Szabolcs vezér jelenne meg az egyik domb tetején. Vonzza is a falucska a látogatókat. Jöttek eleinte a hírneves földvár miatt, újabban pedig az egyszerűségében lenyűgöző templomot felfedezni. Ezentúl még nagyobb lesz itt a vendégjárás. Elkészült a Mud- rány-kúria, mely mint műemlék önmagában is nevezetesség, a benne található ipar- művészeti kiállítás azonban még teljesebbé teszi a látványt. Magáról a családról nagyon keveset tudunk, történetükről írott adat alig maradt fenn. A múzeumi szakembereknek is csak annyi állt rendelkezésükre, hogy Zemplén megyei középbirtokosok voltak, a megyei középnemesség úgynevezett törzsökös tagjainak számítottak, s Szabolcsban is volt mintegy 300 hold birtokuk. Ismeretes, hogy a család utolsó sarja 1890-ben halála előtt az egyházra hagyta a kastély épületét, mely hosz- szú időn át református parókia volt. A földet egyholdan- ként kishaszonbérbe adták a falu szegényeinek. Jelentős adománnyal támogatták a sárospataki kollégiumot — az épület egyik szárnyát Mud- rány-szárnynak nevezik. Nagyon sokat árulnak el azonban a családról a kastély szobáiban megtalált mennyezeti freskók, melyek történelmünk dicső alakjait ábrázolják, s feltehetően a Habsburg-el- nyomás elleni tiltakozásként készültek 1840 körül. Minden egyes részletre, kőtöredékre, díszítésre vigyázni kellett, hogy az épület a mai néző előtt eredeti állapotban álljon. A XVIII. század utolsó harmadában épített kastély most ismét régi szépségében pompázik. Felújításával a Gávavencsellői Nagyközségi Tanács költségvetési üzemét bízták meg. Mint az üzem vezetőjétől, Walter Bélától megtudtuk, rendkívüli építészeti teljesítményt igényelt ez a munka a szakemberektől. A hatalmas vasajtón az előcsarnokba lépünk, ahol „Árpád apánk” egészalakos, nagyméretű festménye adja az első pillanat hangulatát. Jobbra a volt cselédszoba, ezt vendégszobának alakították át. Balra pedig az egykori dolgozószoba, ahol egy mini helytörténeti gyűjtemény tájékoztatja a látogatót a legfontosabb tudnivalókról. Például arról, hogy a honfoglalás után a vezérek egyike, Szabolcs, nagy árkot ása- tott és igen erős földvárat építtetett. Vagy arról, hogy a község az Arpád-kor folyamán a szabolcsi ispánság székhelye volt, hat kőoszloppal tagolt monostorát 1. István idején építették, itt volt az esperesség központja. Itt tartották 1092-ben I. László király színe előtt a szabolcsi zsinatot. A kastély ebédlője, két szalonja most bútortörténeti kiállításnak ad helyet. A termek legnemesebb darabjai a megyei múzeum gyűjteményéből való biedermaier garnitúra részei. Meglepően modernek a falba süllyesztett „könyvtárak” — ma beépített szekrénynek mondjuk. Itt láthatók a lovaglópálcák, amikkel olykor az engedetlen béreseket is fenyítették, a vadászfegyverek, meg korhű ruhákba öltöztetve egy férfi és egy nő. Őket a találékony utókor már el is nevezte Katinak és Jancsinak. A bútorgyűjtemény egyik szép darabja elárulja feliratával, hogy I. Ferenc Józsefnek, Szt. koronás apostoli királynak készült a koronázás 40. évfordulójára. A falakon egykori megyei előkelőségek: olajban — a mennyezetről pedig dicső magyarok képmásai pillantanak le a látogatókra. Álmos és Taksony, a Hunyadiak, ű nemzetet előrevivő fejedelmek, királyok. A restaurálás munkálatait Bécsi János és Pintér Attila, az Országos Műemléki Felügyelőség freskórestaurátorai végezték ej, akik korábban a csarodai templom freskóin is dolgoztak. Ügy hallottuk, magnós idegenvezetés fogadja majd a kúria vendégeit. Ám azok, akik helybeli történetekre is kíváncsiak, hallgassák meg a múzeum egyik helyi alkalmazottjának, Vasi Györgyné- nek a szavait. ízes előadásban, a „szemtanú hitelességével” tudja feleleveníteni azokat a legendákat, melyek a kastélyhoz fűződnek. Mert máris vannak legendák. Például arról, hogyan is zajlott le itt a kastélyban az a híres ebéd, melyet Móricz Zsig- mond novellájában megörökített. Az író a nagytiszteletű lelkész, Tömöri Dezső vendége volt, amikor a nagy lakoma közben egy bikától felöklelt béres halálhírét hozták a kastélyba. Még vannak idős emberek a faluban, akik emlékeznek az eseményre. Ma már azt is tudni vélik, hogy valami haragosa lehetett annak a béresnek, mert a hatóságok nem a bika szarvától származó öklelés, hanem valami szúrófegyver nyomát fedezték fel a tetemen. Nincs olyan nap, hogy néhány kocsi, vagy egy-két autóbusz meg ne állna Szabolcsban. Jönnek a vendégek, akik eddig a földvárra, meg a monostorra voltak kíváncsiak. Ezután eggyel több látnivaló lesz a községben. A későbbiekben pedig, mint az a múzeum terveiben szerepel, a szatmárcsekeihez hasonló turistaházat hoznak létre itt, egy XVIII. századi épület átalakításával. A leendő műemlék-szálló feltehetően messzi földről is vonzza majd a látogatókat. ' Baraksó Erzsébet A szabolcsi Mudrány-kúria. Á „Kossuth" szakközépiskola nagy múltú könyvtára Az iskolai könyvtár, amely az oktatást, nevelést közvetlenül szolgálja, a könyvtárak sajátos típusa. A nyíregyházi „Kossuth Lajos” Szakközép- iskoláé értékes könyvállományáról megyehatáron túl is ismert. Százharminchét éve, 1843-ban alapították. Az iskola értesítőjében erről a következők olvashatók: „... 1843-dg a tanodának, illetőleg a professzornak semmi tudományos gyűjtemény, könyvtár nem állott rendelkezésére, pótolván azt egyes-egye- dül néhány, a professzornak tulajdonát képező, és az An- daházy—Szilágyi-féle alapítványból megszerzett tankönyv, — a tábla meg a kréta.” A jelzett esztendőben az iskola vezetése felhívást tett közzé, amelyben a város lakóit arra kérték, hogy „a felesleg való magyar, vagy más nyelven írt könyveiket vagy kegyesen ajándékozni, vagy ha becsesebbek volnának sorshúzás alá bocsátani” szíveskedjenek. A felhívás sikeres volt, 1852-ben már félezer kötetet számlált az iskolai könyvtár. Külön-külön kezelték, gyűjtötték a tanulóknak és az oktatóknak kölcsönzött könyveket. A „tanári könyvtár” állományát a századfordulón bevezetett szakrend szerint tizenegy csoportba osztották. A nyelvészeti és irodalom- történeti könyvek együtt sorakoztak a polcokon a „clas- sicus” írók alkotásaival. Mellettük a bölcsészet, a hit- és neveléstudomány, a történelem és segédtudományai, a jog- és államtudomány, valamint a természettudomány szakmunkái. A könyvtár gydrsán növekedett: 1879-ben 1711 könyv, 1910-ben közel ötezer-háromszáz szerepelt a leltárkönyvekben, 1944-ben számuk meghaladta a kilencezret. A gyors gyarapodáshoz a vásárlások mellett hozzájárultak az adományok és a hagyatékok. Az 1860-as évek végén egy újfehértói földbirtokos kilencszázkét könyvet adott az iskolának. Szabó Dávidné, Szabolcs vármegyéé elhalt főorvosának özvegye, az 1887/1888-as értesítő szerint huszonkét művet negyvenhat kötetben „ajándékozott az ifjúsági könyvtár részére”. Ungerleider Jónás orvos az általa szerkesztett „Természet Gyógyász”-t vitte be az iskolakönyvtárba. Különböző alapítványokból is vásároltak. Az 1876/1877- es értesítő szerint: „... a nyíregyházi takarékpénztár által adományozott... 20 forint pedig a gymnásiumi könyvtár javára fordítas- ' sék...” Az ifjúsági könyvtár pedig a tanulóktól beszedett díjakból is gyarapodott. A 19. század második felében a tanári kar több folyóiratot rendszeresen járat, például a Tanügyet, a Budapesti Szemlét, a Századokat és a Természettudományi Közlönyt. A századfordulón az előfizetett folyóiratok száma eléri a harmincat-negyvenet. ! __ A német nyelvű „Világföldrajz” egyik oldala gazdag díszítésű kezdőbetűvel. ták az iskolai könyvtár könyveit, folyóiratait. „A tanári könyvtár tanulmányi célokra, az intézet által megállapított feltételek mellett, a művelt közönségnek is minden időben rendelkezésére áll.’” A második világháború idején a kilencezernél több könyv között nem egy a ritkaság. A legrégibb Terenti- us vígjátékainak 1532-es kiadása. A mai széninek nehezen olvasható gót betűkkel nyomtatták 1534-ben a német nyelvű „Világföldrajz”- ot. Sántán ritka Béza-nek. a svájci származású francia humanistának, Kálvin tanítványának 1570-ben kiadott teológiai munkája. A könyvtár múzeális törzsállományában tehát sok a kultúrtörténeti értőt, a gyűjteményt ezért 1969-ben védetté nyilvánították. A huszas évektől ez tizenöthúszra csökkent. Az iskolakönyvtár történetében búvárkodva azt is megtudhatjuk, hogy a kilencvenes években ifjúsági olvasókör működött. A tagok mindennap olvashatták a megrendelt lapokat, a Budapesti Hírlapot, a Pesti Hírlapot, az Ország Világot, a Kakas Mártont és a Borsszem Jankót. A híres könyvtár a Korányi Frigyes utcai Ipari Szak- középiskola átadásával, a közelmúltban ketté vált. Hogyan oszlott meg a könyvállomány, mi lesz a múzeális gyűjtemény sorsa? — A huszonháromezerből tizenegyezer-ötszáz leltározott könyv közel tízezer foNewton „Általános föld rajzá”-nak 1693-as kiadása. Hol helyezték el az állományt? A könyvek tárolásáról az első feljegyzés 1899- ből való: „Külön könyvtári helyiségünk igaz, hogy nincsen; azonban a díszterem, ahol könyvtárunk ideiglenes elhelyezést nyert, addig is, amíg iskolai építkezésünkkel a könyvtár végleges elhelyezésének kérdése is megoldásra jut, eléggé megfelelő helyül szolgál, sőt igazi díszét — mondhatni — a könyvtár képezi.” Ekkor készült a ma is meglévő hatalmas könyvszekrény, amely tíz méter hosszú, és magassága meghaladja az öt métert. Kívülállók is forgathatlyóirattal és leitározatlan kötettel együtt a régi Kossuthban maradt. A múzeális gyűjteményt tehát a régi falak közül nem mozdítottuk ki. A mai kiadású szépirodalom és a műszaki szakiroda- lom került át az új tanintézetbe — mondta Ferencz Béla, az ipari szakközépiskola könyvtárosa, aki közel másfél évtizedig viselte gondját a nagymúltú iskolai bibliotékának. — Szép, gazdag munka lesz a régi gyűjtemény feldolgozása, új raktári rendjének kialakítása — vélekedett a „Kossuth” új könyvtárosa, Brösztl Márta. — Az épület jelenlegi átalakítása miatt nehezen haladunk. A díszteremben, ahol a könyvek nagy részét tartjuk, tanítanak. Ez is lassítja a leltározást. Csak a felújítás befejezése után haladhatunk gyorsabban. Az épület korszerűsítése után a hajdani „tanoda” újra gimnáziumként kezdi majd a tanévet. A könyvállomány szakszerű feldolgozása után a könyvtár újra, — mint egykoron — várja majd az iskolán kívüli „művelt közönséget” is. így gyarapodhat e nagy múltú bibliotéka tovább, mindannyiunk közös értékeként. Luther Márton bibliájának címoldala. (Elek Emil felvétele) Reszler Gábor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Részletek a kiállításról. (E. E. felv.)
