Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-11 / 239. szám

1980. október 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mit fizetnek? K ét asszony beszélget mögöttem, az esz­presszóban. A szem­közti tükörben látom, amo­lyan „befutott” negyvene­sek lehetnék: külföldi cipő, vallódi bőrretikül, szép ék­szerek. Mindez jól kereső férjet, gondtalan életet sej­tet. Azt mondja az egyik: gondolhatod, mit éreztem Az embernek megáll az esze! A világon mindene megvan, külön szoba a nya­ralóban, motorcsónak, mo­torkerékpár, mire betölti a tizennyolcat, meglesz a La­dája is ... És mivel hálálja meg mindezt a drága fiúcs­ka a szerető szüleinek? Je­gyekkel üzérkedik az Uránia mozinál! Az en fiam, akinek először volt színes japán mi­ni vizor ja Budapesten! Aki nyolcéves korában kinn volt velünk a montreali olimpi­án ! Te érted ezt ? ! A Jendrassikrő'l elneve­zett szocialista brigád veze­tője keservesen legyint, ami­kor egy kissé so kallóm a brigádtagok átlagéletkorát: ha mi nyugdíjba megyünk, brigád se lesz. Próbáljon csak beszélgetni a fiatalok­kal. Akármit kémek tőlük, az az első kérdésük: mit fi­zetnék? A mi gyárunkban élég sok színesfémhulladék keletkezik. A visszanyerése, újbóli felhasználása nem­csak gyári, hanem népgaz­dasági érdek is. Kértük a fiatalokat, szervezzenek őr­járatokat a színesfémek ősz- szegy űjtésére, Szívesen, mondták; évente kétszer a kommunista műszakon. Ket­tő szerepel az évi tervük­ben: egjfcaz első, egy a má­sodik fél évben. És mi lesz a többivel ? ! Ha eladhatják a MÉH-nek, és az ára az övék lehet, beszélhetünk a dologról, felelték. Érti ezt? A gyár tőkés importból be­szerzett nyersanyagának hulladékát forintért adnák el a MÉH-nek! Tíz közül legalább hétnek van másodállása. És bale­koknak gúnyolnak bennün­ket, ötveneseket, hogy in­gyen csinálunk udvari játé­kokat a községi óvodának, hogy társadalmi munkával tartjuk rendben a játszóte­ret, s hogy máig is elsőik vagyunk, ha ilyen-olyan szakmai továbbképzésre kell jelentkezni. Panaszkodnak a pedagógusok, hogy a szülőik Í elrontják a gyerekeket: min­den jobb jegyért pénzt, a jó | bizonyítványért értékes j ajándékot adnak nekik. A KERAVILL-bolt kira- j kaitában öles plakátok hir- j delik, hogy két hónapig 30 ] százalékKal olcsóbban kap- ; hatok elektromos najsütőva- f sak, kenyérpirítók, villanyfő- zők, hajszárítók es szeletelő- gepek. Egy bőrszoknyás, hímzett főkötps menyecske „kokmzot” kert a pult mö­gött unatkozó elárusítótóL Az ifjú — mihelyt megfejti a hajsütővas tájnyelvi tit­kát — megjátszott szomorú- ■ Sággal közli, nogy ha mil- ; liószor annyi lett volna, az is rég elfogy. Ámbár félre­tett egyet az édesanyjának, azt esetleg odaadja, ha a né- í nmek megér egy plusz öfcve- ■ nest. A „néni” — aki leg­feljebb harmincas — této­ván kotorja elő az ötvenest, ám az „üzlet” meghiúsul, egy másik vevő — szeren­csére — közbelép. A felsoroltak természe­tesen nem eshetnek azonos elbírálás alá. | Némelyikük megengedhető, ,1 vagy elviselhető, ha nem is örvendetes, .másikuk telje­sen jogtalan, sőt üldözendő. Annyi lény, hogy példának okáért erősen megcsappant a lakótelepi házak körül ásó, planirozó emberek szá­ma és megszaporodott az ilyen-olyan pénzhajhászóké. Nem is értem, hogyan tu­dott a térítés nélküli vér- adómozgalom megerősödni. Csak nem a pozsonyi dié­ta példájára: életünket és s vérünkét, de szénát nem ? __ Ny. £. Gondok a felvásárlás körül Alma az ég alatt Panaszos levél nyomán Varsánygyürén MONDHATNI MENETRENDSZERŰEN ÉRKE­ZETT ID. JENE BÉLÁNÉ PANASZOS LEVELE VARSÁNYGYÜRÉBÖL, HISZEN NINCS ÉV, PON­TOSABBAN ŐSZ, AMIKOR AZ ALMAFELVÁ­SÁRLÁS GONDJAIT NE VETNÉ PAPÍRRA VA­LAKI. Mi a véleménye Ecsedi Andrásné Horváth László Sziky Ferenc Az ipari szövetkezetekről A levél A levél tartalma röviden: hétszáz láda almát szedtek le és csomagoltak be október 3- ig, mert az ÁFÉSZ-átvevőte- lep ütemzése szerint ekkor kellett volna a gyümölcsöt át­venni és természetesen el­szállítani. A szállítás csúszott, az alma minősége romlott, egyértelmű, hogy kár érte a termelőt. Ez a lényeg, mert ami még a levélben foglal­tatik nem egyéb, mint az ilyenkor szokásos — és nem is alaptalan — vádaskodás a protekciósokról, akiknek nem okoz nehézséget almájuk fel- vásároltatása. Idősebb Jene Béláné ud­varában láda láda mellett áll, de jut bőven a leszedett gyü­mölcsből a kazal tövébe fek­tetett ponyvára is. Míg az al­mát hámozza — a mennyisé­get nézve alighanem sziszi­fuszi munka — panaszkodik okkal és joggal. — Hatvanéves vagyok, a férjem beteg, a család tagjai szabadságot vettek ki alma­szedésre, napszámost is fo­gadtunk, és most kárbavész a. sok fáradság és a pénz, amit az idén az almába öltünk. A hétszáz ládát végül elvitték, négy nap késéssel, de itt van még kétszáz láda leszedve, és a fán további 100—150 ládára való. Ezzel mi lesz? Mint kiderült, a válasz megszerzése nem is lett oly könnyű, sőt, már itt előrebo- csátható, hogy válasz végül is, nem született. Dávid Lajos, az ÁFÉSZ-fel- vásárlótelep vezetője: — A késés igaz, az ok — sajnos egyszerű — nem volt és nincs is elegendő va­gon. Az ígért heti nyolc vagon helyett azokban a napokban csak egy érke­zett, mára (október 9-re) két vagont ígértek de egy sincs. A jelek szerint, a hétre ígért tízből, csupán három érkezik majd. Higgye el, a termelők nyolcvan százaléka épp olyan elégedetlen, mint a panaszos köztük én is, mert a félreér­tések elkerülése végett: az én almám is a kertemben van. Senkitől sem vásároltuk fel egyben a teljes termést, aki ezt állítja, téved, maxi­málisan napi 100 ládával ve­szünk át egy termelőtől. A napló És bizonyságként, a napi felvásárlást rögzítő naplót mutatja. Ez őt igazolja. A szállítás csak a kérdés egyik oldala. Mert megfelelő tárolók sincsenek, a varsány- gyürei sem egyéb, mint egy minden oldalán nyitott szín, ahol a mennyiség csak egy része fér el. A többi áll az ud­varon, az időjárás kegyeit les­ve. — Az alma egy része tavaly is tönkrement, idén pedig, ed­dig 209 mázsa ment a léüzem­nek. Tároló kellene, de mi­ből? Probléma: a raktározás Mándokon, a vasútállomá­son néhány mondatot váltunk Horváth Ferenc forgalmi szol­gálattevővel. — Évek óta visszatérő gond a vagon — mondja —, min­dennapos probléma. — Van almája? — kérdem. — Van. — És elment? — Ha innét se menne el, az azért már szégyen volna — feleli ravaszkásan moso­lyogva. A vágányhiány aligha köny- nyen megoldható feladat, de lehet-e a tároláson segíteni? A Vásárosnaményi ÁFÉSZ felvásárlási osztályának ve­zetője Antal János mondja: — Az ÁFÉSZ tárolásra nincs berendezkedve, a mi feladatunk a felvásárlás. Mi a ZÖLDÉRT-tel szerződtünk, előre ütemezve, hogy miből, milyen célra, mikor és meny­nyit szállítunk, ez azonban az ismert okok miatt, alig tart­ható. A raktározás nagy probléma: idén például a HUNGAROFRUCT is csök­kentette tárolóterét, de nem kell messzire menni. — Ha előre ütemezik, mi­ért nem veszik át, hiszen a szállítás, nem lehet a termelő gondja. A válasz, alighanem vitat­ható: — Mert az a néhány ezer forintos kár, ami a termelőt éri, sokkal kevesebb, mint ami az ÁFÉSZ-nél halmozot­tan jelentkezik. Ez már nép- gazdasági Veszteség. Hamis érv Ez utóbbival — tudva, hogy valóban akad gond — vi­tatkozni kell. Többek között azért, mert nehezen elfogad­ható elv olyan ok miatt vesz­teséget okozni a termelőnek, amiről végül is, nem lehet. Továbbá megkerdőjelezhetők a tárolótérről mondottak is. Hiszen nem lehet cél az ét­kezesre, sót exportra is alkal­mas gyümölcsöt léalmává deg­radálni, mert csak az „égiek” jóindulatától függ, hogy a szanad téren lévő gyümölcs elromlik-e, vagy sem? Talán jó lenne, ha az érdekeltek, a HUNGAROFRUCT-tól a ZÖL- DÉRT-en keresztül egészen az ÁFÉSZ-ig, közösen törnék a fejüket a megoldáson, hi­szen almát termelni nem ha­szontalan dolog. Speidl Zoltán „A szövetkezetek fontos helyet töltenek be gazdasá­gi életünkben.” (Az MSZMP XII. kongresszusának hatá­rozatából). ECSEDI ANDRÁSNÉ, a Csenger és Vidéke Vegyes­ipari Szövetkezet munkás­nője : — A termelőszövetkezet­ben dolgoztam 16 évig, de nem bírtam tovább a nehéz munkát. Először a cipő­üzembe mentem, mert gon­doltam, hogy ott könnyebb lesz. A munkával nem is volt baj, de az akkori bá­násmód miatt sokan ott­hagytuk az üzemet. — Ebben a szövetkezet­ben, a gumiüzemben, nehe­zebbek a munkakörülmé­nyek, de olyan a társaság, a vezetők, hogy szívesen marad az ember. Megszok­tam a két műszakos mun­kát, sőt még örülök neki, mert a férjem beteg, így jobban tudom ápolni. — Igaz, hogy a közpon­tunk nem Csengerben, ha­nem Porcsalmán van, itt csak a szolgáltató üzem és a gumiüzem működik, azon­ban mégsem vagyunk hát­rébb. Amikor valamit el kell mondani, akkor a vezetők kijönnek ide, a kisgyűlése- ket az üzemben tartjuk meg. Közgyűlésre pedig el­visznek bennünket Porcsal- mára, így ott is tudunk mindenről. HORVÁTH LÁSZLÓ, a szolgáltató részleg vezetője, a szövetkezet párttitkára: — Én belenőttem ebbe a szövetkezetbe. Az édesapám a korábbi kis csengeri szö­vetkezetnek volt az elnöke, én is itt kezdtem a mun­kát. Amikor megindult a szövetkezet, akkor a szol­gáltató jelleg volt az első, a falusi mestereket fogta össze. Ehhez jött az építő­ipar, a dohány pajtától az almaosztályozóig mindent építettünk. Községünkben most is mi adjuk az építő­ipart, Csengerben számos épület a szövetkezet dolgo­zóinak keze nyomat viseli. — Mivel ezen a környé­ken jóformán nincs ipar, ezert indult el a gumiüzem, hogy 40 embernek munkát adjon. A nyíregyházi gumi­gyártól a labdák gyártását vettük át, befőző gumikat készítünk. Azonban itt is tovább kellett lépni, ma már inkább műszaki gumi­árukat gyártunk, hiszen amennyire lehet, alkalmaz­kodnunk kell a piaci viszo­nyokhoz. Ehhez nagyobb rugalmasság szükséges, új partnerek, megrendelők jönnek, akiknek gyártunk. SZIKY FERENC, a szö­vetkezet főkönyvelője: — Húsz éve vagyok a szövetkezet tagja. Akkor még kicsi volt, azóta nőtt a létszám, a termelési érté­künk pedig 50 millió fölé emelkedett. A kezdetben szinte minden nagyobb köz­ségnek volt egy ipari szö­vetkezete. Ezek túl kicsik voltak ahhoz, hogy jól mű­ködjenek. Ezért került sor az egyesülésekre, így gya­rapodtunk mi is a volt ökö- rítói és csengeri szövetke­zetekkel. — A kezdeti javító, szol­gáltató munka mellett ala­kult ki a termékgyártás, el­sősorban a helyi igények kielégítésére. Tulajdonkép­pen most is az a cél, csak­hogy már nagyobb terüle­ten. Ugyanis a faipari rész­legünkben a TÜZÉP meg­rendelésére gyártunk húsz­ezres nagyságrendben abla­kokat. — A Taurussal felvett kapcsolat után kezdtük meg a pvc csecsemőnadrá­gok gyártását. Ez már új­fajta munka, a fóliafeldol­gozás lehetőségét teremtet­te meg. Ez az a váltás, ami­kor a szövetkezeti termék- gyártás már a nagyipar ki­egészítőjévé válik, hiány­pótló szerepet vállal. Mivel a konzervgyár tyukodi tele­pe, a csengeri cipőüzem már sok embert foglalkoz­tat, így nekünk sokkal in­kább az ilyen kiegészítő munkát kell vállalnunk, ez­zel lehetünk hasznára a több, mint kétszáz tagunk­nak és az ipari fejlődésnek. Természetesen a hagyomá­nyos szolgáltató tevékeny­séget sem hanyagoljuk el, hiszen ebben a térségben mi vagyunk azok elsősor­ban, akikbe a lakosság szá­míthat. Lányi Botond A HAFE nyíregyházi gyárában NSZK-licenc alapján elkészült az elektrosztatikus gyors színváltó rendszerű por­szóró festőberendezés prototípusa. A berende­zés nagy biztonsággal üzemeltethető, elektro­nikus egységgel vezéreit. A sorozatgyártást még ebben az évben megkez­dik, hazai és szovjet ex­portra 8t berendezést ké­szítenek. (Jávor László felvétele) Boriska, az automata O lvasom, hogy Ausztráli­ában antialkohol-auto- •matát találtak fel. Az okos masinát gépkocsikba szerelik, és ha a vezető mar túl sokat ivott, akkor fény­jellel figyelmezteti, hogy: „no, no", A szabadalom lélektani műremek, ugyanis nem elég­szik meg a neveléssel. A ko­csit se lehet ilyenkor elindí­tani. • A készülék neve BORIS. Ez nem főhajtás asz- szonyaink szépsége és a ma­gyarországi szeszfogyasztás adatai előtt, hanem a készü­lék teljes nevének betűszóvá rövidítése: a Breathe On Re­circulation Ignition System. Bevallom, a készülék híre úgy megrázott, mint egy is­merősömet a tizedik fél rum. Belém döbbent a felismerés: BORIS-t honosítani kell. Felszerelhető lenne nemcsak gépkocsikban, hanem igazga­tósági épületek főnöki elő­szobáiban, telepítetlen mun­kahelyek faházaiban, végül a modern lakások előszobái­ban is. A nevét persze bőví­tenünk kellene, részben, hogy a. találmány ettől magyarabb legyen, részben, hogy közéle­ti alkalmazását (KA) jelez­zük. így lenne belőle Boris­ka. A fényjelzést természete­sen hangjelzéssel is helyette­síthetnénk. Tessék csak el­képzelni: hazamegy az illu­minált férfi és hiába veszi le a cipőjét már a liftben, Boris(ka) sikoltozni kezd. (Nyilvánvaló, hogy ezzel egy időben a házassági mecha­nizmus is kikapcsol.) Ugyanígy: a nagy főnöki előszobákban, a gyári portá­kon, a munkahelyeken is megszólalnának a magyaros bonskás sikítások minden második féldeci után. Ha a termékszerkezet alakítása le­hetővé teszi, Boriskákból ké­szülhetnek Piroskák, Maris­kák, Erzsébetek, stb is. Mel­lékesen jegyzem meg, hogy a dallamosra hangszerelt si­koltozással egyes munkahe­lyeken a műszakváltást jelző szirénák hangját is megtaka­ríthatnánk. És megtakaríta­nánk természetesen energiát is, hiszen jó néhány munka­helyen el se kezdődhetnék a munka. Javaslatom különben nem új: már szűkebb hazánkban is kísérleteznek Boriskákkal. Lévén a készülékre lehelni kell, gyártó is akadna a jász­berényi Lehel, amely vállal­ná, hogy 1999-ben gyártani fogja a készüléket. Utóirat: telexen kapott ér­tesítés szerint az első kísér­leti Boriskák nem működnek. Valamennyien rászoktak az alkoholra. És akkor sikol­toznak, ha nincs. Bartha Gábor Ú| festőberendezés a HBFE-ből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents