Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-10 / 238. szám
1980. október 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Konfliktus vagy harmóniai * MÉRŐK NYÍRBÉLTEKRŐL. A Ganz Műszer Művek nyírbélteki gyárában az eddigi 72-es voltmérők mellett megkezdték a 144-es típusú mérők gyártását. Képünk: Tóth Béla a mérők hitelesítésével foglalkozik. (Elek Emil felvétele) FŰRÉSZÜZEM, ILLÓOLAJ A lepárolt fenyő Á melléküzem haszna Nyírbogáton SZÁRAZ SZÁMKÉNT HAT, HOGY A MEGYE TERMELŐSZÖVETKEZETEINEK ÁRBEVÉTELE TAVALY MEGHALADTA A NYOLCMIL- LIÁRD 300 MILLIÓ FORINTOT, S EBBŐL KÉT ÉS FÉL MILLIÁRD FORINT SZÁRMAZOTT A MELLÉK- ÉS KIEGÉSZÍTŐ ÜZEMÁGI TERMELÉSBŐL. MI VAN EMÖGÖTT? A konfliktus illetve a látszólagos harmónia — gazdálkodás létező és elfojtott ellentmondásai, sűrű érdekütközésekkel terhelt és mesterségesen összemosott, művi úton egyeztetett érdekei — gazdasági kategóriák. Hiszen a konfliktusok, összeütközések alanyai nemcsak az emberek, hanem a vállalatok, a különböző szervezetek, intézmények, illetve azon belül a főosztályok, részlegek, csoportok, üzemek, műhelyek, brigádok is lehetnek. Azért is érdemes ezt hangsúlyozni, mert túl sokáig tartotta magát az a hit — és ez még ma is sűrűn fellelhető —, amely a szocialista fejlődést konfliktusmentesnek tartja. Oly annyira, hogy az érdekütközések mögött sokan még ma is kizárólag szubjektív okokat látnak, csak a vezető vagy éppen a beosztott hibáit vélik fölfedezni. Mintha a konfliktusok léte kedvezőtlen tükre lenne egy ország társadalmi-gazdasági életének. Holott a konfliktusok önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Az már sokkal rosszabb, ha ezeket a — társadalomban, gazdaságban, vállalatok közt és azon belül is — természetes jelenségeket akár felnagyítani, akár leplezni próbáljuk. Vagyis nemcsak a házasságban, nemcsak emberi, baráti, rokoni, munkatársi kapcsolatainkban, hanem a gazdaságban is együtt kell élnünk a konfliktusokkal, összeütközésekkel. Nem beletörődve, hanem kiváltó okaikat keresve és azt kutatva, hogy miként állíthatók a fejlődés szolgálatába. Napjainkban ez azért is fontos lenne, mert a gazdasági bajainkból való kilábalás egyik nélkülözhetetlen feltétele a — jóllehet már szinte frázisként ható, de a valóságban nem eléggé gyors — gyártmány- és termékszerkezetátalakítás. Jelenleg több helyütt még erőteljesen hatnak a meglévő állapotot (gyártmányszerkezetet csoportbeosztást, kapcsolat- rendszereket, bevált piaci, értékesítési formákat) konzerváló érdekérvényesítési törekvések. Közben esetleg a konzerváló felszín alatt változtatásra törő, a régivel konfliktusba kerülő érdekek húzódnak meg. Vagyis az eltérő érdekek nem ott ütköznek meg, ahol összemérésükből a meggyökeresedett gyakorlatot a fejlődés irányába elmozdító döntés születhetne, hanem alacsonyabb vagy magasabb szinten. A felszínen például a vevők és a kereskedelem közötti konfliktusként jelentek meg a különböző termelővállalatok között létező, de ilyen-olyan módon összemosott, elsimított ellentétek. Holott a hiánycikkek keresése, a vevők sorban állása, egyes termékek gyakori meghibásodása valójában nem az eladó és a vevő közötti konfliktust tükrözi. Sokkal inkább azt, hogy a termelés láncolatában egymást követő vállalatok konfliktusai ritkán kerülnek felszínre. Márpedig ilyen módon ki sem javíthatók, meg sem szüntethetők. A termelők a konfliktus, a feszültség elkerülése érdekében elsimítják a termék minősége, a lassú vagy a pontatlan szállítás miatti ellentéteiket, s ily módon fáziseltolódással ütköznek meg egymással az érdekek. Ez a fáziseltolódás a másik irányba is elmozdulhat. Nem is olyan régen még. a beruházási túlfűtöttséghez az is hozzájárult, hogy a vállalatok legfőbb érdekkéovi- seletüket. szövetségesüket a főhatóságban találták meg. Mároedig az érdekek egvez- tetésének nem az a legbiztonságosabb formája, ha harmóniájukról minél magasabb szinten gondoskodnak. Hiszen a döntéshez hiányoznak (vagy eltorzítva állnak rendelkezésre) a megoldáshoz szükséges információk. V aló igaz, hogy imitt- amott a konfliktusok művi kiélezése nehezíti az előrelépést. Viszont még mindig gyakori, hogy az érvek és ellenérvek nem ott csapnak össze, ahol a vitából esetleg megoldás születhetne. Természetesen nem a konfliktusok erőltetésére, hanem a látszólagos harmónia ellentmondásainak feltárására kell töreJövedelme stabilizáló Százhuszonhét termelőszövetkezet gazdálkodik szőkébb hazánkban, örvendetes, hogy mindegyikben folytatnak alaptevékenységen kívüli melléktevékenységet, ha mást ném, hát építőipari termelést és lakossági szolgáltatást. Több tucatra rúg az élelmiszeriparral és fafeldolgozással foglalkozó nagyüzemek száma. Egyre jobban felismerik a szabolcsi gazdaságok is a melléktevékenység jelentőségét. Érthető, hiszen a jövedelem stabilizáló hatása kedvező minden termelőszövetkezetre, nem beszélve a kedvezőtlen talaj adottsággal rendelkezőkről. A gazdaságon belüli ágazati összhang megteremtésével kilenc, tíz hónapig lehet a tagokat a melléküzemágakban foglalkoztatni, s csak a munkacsúcsok idején, a kézimunkaigényes növények betakarításakor szükséges átcsoportosítani a dolgozókat. Egyik leginkább elterjedt melléktevékenység a fafeldolgozás. Az első időszakban csak fakitermelést végezteka termelőszövetkezetekben, később saját szükségletükre ládákat szegeztek, s ma már a legkülönfélébb termékeket gyártják. A skála a bútorléctől a parkettáig, a furnértól a rakodólapig terjed. A törekvés pedig az, hogy minél piacképesebb terméket állítsanak elő saját termelésű fából. Jó példa erre a nyír- bogáti Rákóczi Termelőszövetkezet. ahol külön erdészeti ágazat van. Raklap, karó, szerszámnyél A nyírségi község termelő- szövetkezetében kétezer hektár az erdő. Ez a területnek több mint a harmada, s évente kétszáz hektáron újítják fel az erdőt és telepítenek fát. A fakitermelő kapacitásuk olyan színvonalú, hogy bérkitermelést is vállalnak. Az erdészeti ágazatban alig három-négymillió forint termelési értéket állítottak elő, amíg hozzá nem láttak a feldolgozáshoz. Mindez tavaly kezdődött négy szalagfűrészszel. Egy pár évvel ezelőtt egyesültek a nyírgelseiekkel, és ott tárolószínekben állították fel a gépeket. A beruházás mindössze hétszázezer forintba került. Egyelőre csak a saját fájukat dolgozzák fel, ami éves szinten 13—14 ezer köbméter. Jellemző a bogáti fára, hogy amíg országos szinten a fa felét, addig ők a kitermelt mennyiség háromnegyedét dolgozzák fel ipari faként, s csak a többi kerül tűzifa néven értékesítésre. A feldolgozás indításának elsődleges célja a tagok foglalkoztatásának megoldása volt. Két műszakban ötve- nen végzik az ipari munkát, amit csak az almaszedés szakít meg. A közeljövőben bővítik az üzemet. Az új beruházásra ötmillió forintot irányoznak elő, s ez magában foglalja a szociális létesítményeket is. Az sem mellékes, hogy a fafeldolgozással az erdészeti ágazat termelési értéke megtízszereződött, és a jövedelmezősége is növekedett. Ezzel a termelőszövetkezet eredménye is stabilizálódik, különösen ebben az évben, amikor a dohány csak a felét adta a vártnak, a gyümölcsöst pedig erős jégverés érte. Az akác- és nyárfából Szabolcs ládákat, raklapot, hasított, fűrészelt szőlőkarót, szerszámnyelet gyártanak. Természetesen ezekből a termékekből bőven jut a belföldi, de a külföldi piacra is. Kozmetikai szerekhez A fafeldolgozáshoz kapcsolódik az illóolaj-lepárlás. S mindezt egy újságcikk sugallta. Abban ugyanis a fenyőfából kivonható illóolajról volt szó, s mivel Nyírbogáton a 70-es években hatszáz hektár erdei fenyőt telepítettek — árhít most ritkítanak —, adva van az alapanyag. Valahogy úgy lehetne fogalmazni, hogy megmentik a melléktermék melléktermékét is. A kivágott fenyőket ugyanis el kellene égetni. Ehelyett — a Szilas menti Termelőszövetkezettel kooperálva — lepárlással kozmetikai szerek illatosításához illóolajat állítanak elő. S hogy még olcsóbb, még jövedelmezőbb legyen a termelés, ezért a drága olaj, vagy szén helyett értéktelen tuskókkal fűtik a lepárló kazánokat. Nagy reményeket fűznek a harminc hektáron vetett musko- tályos zsálya termesztéséhez is. A nyírbogáti termelőszövetkezet csak egy a százhuszonhét közül, de tipikus példája annak, hogyan lehet jövedelmező melléküzemágat létrehozni. Nem véletlen a mezőgazdasági nagyüzemek ilyen irányú törekvése. Keresik egymással, más megyebeli gazdaságokkal és az ipari üzemekkel a kapcsolatot. Óriási lehetőség rejlik a termelőszövetkezeti melléküzemAz október közepén kezdődő új pártoktatási évad tanfolyamain ismét több ezer párttag és pár- tonkívüli fejleszti elméleti-politikai ismereteit megyénkben is. A pártmunka minden területén, így a propagandában is most legfőbb feladat, hogy segítse a kongresszusi határozatok egységes értelmezését és következetes végrehajtását. Arra van szükség, hogy pártunk legmagasabb fórumának iránymutatásait, döntéseit összefüggéseiben is megvilágítsák a pártoktatás különböző fórumain, s hogy a politikai képzés váljék az egységes cselekvés ösztönzőjévé. A pártoktatás tartalma ezúttal sem csupán elvont elméleti ismereteket nyújt. Éppen abban rejlik meggyőző, mozgósító ereje, hogy a tudományosan megalapozott politikai ismereteket az életből, a valóságból, a napi gyakorlatból vett példákkal támasztja alá. A pártoktatás tanfolyamain minden kongresszusi téma napirendre kerül. A képzés különböző formáiban egyaránt nagy hangsúlyt kap a szocialista demokrácia szerepének, jelentőségének bemutatása a társadalmi érdekek érvényesítésében, a különböző osztályok és rétegek eltérő érdekeinek feltárásában, egyeztetésében és megoldásában. A gazdaságpolitikai képzés ipari és mezőgazdasági tagozatán az idei feladatok, majd a VI. ötéves terv teljesítése áll a propaganda középpontjában. Á kulturális kérdésekkel foglalkozók tanfolyamán olyan összefüggéseket is feltárnak majd, mint a kultúra szerepe a szocialista életmód kialakulásában, vagy a tudományos-technikai forradalom és műveltség viszonya. Száz vagon bébiétel Érkeznek a kereskedelmi megrendelések a kecskeméti bébiételekre, amelyek novemberben kerülnek az üzletekbe. Az új termékből az év végéig száz vagonnal ígér a Kecskeméti Konzervgyár, jövőre pedig teljes egészében kielégítik a hazai igényeket. A harmincféle ízletes csecsemőételből válogatva a kismamák változatosan, egészségesen táplálhatják gyermekeiket. Örökség K. I. mérnök szakmájának egyik kiválósága. Munkatársai — a néhány féltékenyke- dőt leszámítva — csak felsőfokban beszéltek róla. Szakterületén nemcsak hazailag, hanem nemzetközileg is „jegyzett” név. Rengeteget dolgozik, hivatalos és „magán” elismerések jelzik, hogy környezete is észreveszi, értékeli átlagon felüli munkásságát. Magánélete rendezett, jó anyagi körülmények között él. Mégsem teljes a boldogsága. „Mindig úgy éreztem, kezdettől fogva, hogy nekem többet kell bizonyítanom, mint másoknak. Ezt természetes állapotnak fogtam fel, hisz egyetlen percig sem akartam az apam árnyékában sütkérezni. Eleinte ugyanis azt tapasztaltam, nem az elért eredmények miatt kapom az elismerést, a gratulációt, hanem az apám miatt, aki elég magas beosztású vezető volt akkor ...” Örökséggel, az apa beosztásának előnyeivel — egyben nyűgeivel kezdte pályafutását. Sokan keresték a kegyeit, elintézhetetlennek vélt ügyekedni. Molnár Patricia ikkel is megkeresték, hátha a papa segít. Ö mindig a hivatalos útra terelte az ilyen próbálkozásokat. Tette a dolgát, újabb szakvizsgát szerzett, tudományos munkássággal is kiegészítette a mindennapos ténykedését. Amikor kinevezték osztályvezető-helyettesnek, mindenki a legtermészetesebbnek találta. Megfelelőbbet erre a posztra aligha találtak volna. „Mégis nyomasztott, hogy hátha nem a saját értékeim miatt kaptam meg az osztályvezető-helyettesi beosztást. Még nagyobb tempót diktáltam magamnak, már-már az egészségem rovására is. Bizonyítani akartam, nem a környezetemnek, magamnak. Sokáig tartott, amíg tisztáztam magamban; végül is nem élhetek egyfajta tudathasadásban. Nem vagyok összenőve az apámmal, amit ő tesz, azt ő teszi, amit én, azt én...” így teltek az évek. Már az sem bántotta a fülét, hogy néhányan kisfőnöknek nevezték, hozzátéve az apja vezetéknevét is. Mások arra tettek célzást, miért lakik még mindig két gyermekkel, másfél szobás lakásban, amikor a papa biztosan el tudná intézni a nagyobb lakást. Aztán elérkezett a pillanat, amit a lelke mélyén már nagyon várt. Az apja nyugdíjba vonult... „Néhány ember akkor mutatta meg az igazi arcát. Akik azelőtt a szavakat, az arcvonásaikat is megválogatták, kötekedők lettek. Mintha a fejem felől eltűnt volna a láthatatlan babér, amit a környezetem odarakott. Ellenemre. Én pedig folytattam a munkám, úgy ahogy azelőtt. Mintha csak most érkeztem volna el a nagykorúságig, pedig már erősen közelítem a negyvenet...” Környezete azonban még sokáig nem vált nagykorúvá. Amikor a háta mögött szóba került, ki az az ismerős nevű osztályvezető-helyettes, gyakran mondták így: hát a K: I. fia. Pedig ő már rég nem a K. I. fia volt, hanem K. I. önmaga. Ma is sokat töpreng azon, miért van az, hogy az ember akár eltörpülhet, vagy felmagasodhat az apa árnyékában. „Mindent megteszek azért, hogy a gyermekem ne kapjon ilyen örökséget tőlem — mondta elgondolkozva. — Remélem, mire ő nagy lesz és elkezdi az életet valahol, csakúgy mint én, rég nem a családfát nézik majd, és annak a magasságát, hanem az embert. Ö mennyire nőtt fel és milyen termést ígér ...” Páll Géza ágakban. Sipos Béla A nyíregyházi papírgyárban űj rakodási technológiát alkalmaznak a vagonok kirakásánál. Tekercsfogó villások segítségével jelentősen meggyorsítják a vagonok kirakását, így az állásidőt is. (Jávor László felv.)
