Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-10 / 238. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 10. Napi külpolitikai kommentár Szerződés a béke nevében S zovjet—szíriai barátsági és együttműködési szer­ződést írtak alá Moszk­vában azon tárgyalások ered­ményeként, amelyeket Leo- nyid Brezsnyev és Hafez Asszad vezette küldöttségek folytattak. A két ország ba­ráti kapcsolatai nem mai ke­letűek. Logikus lépésnek kí­nálkozott tehát a megállapo­dás, amely intézményes for­mát ad a két fél szoros együttműködésének. Irak és Dél-Jemen után Szíria a har­madik arab ország, amellyel a Szovjetunió ilyen jellegű szerződést kötött. Igaz, a 70- es évek elején létezett szov­jet—egyiptomi barátsági szer­ződés is, de az amerikai—iz­raeli érdekek szolgálatába szegődött Szadat elnök ezt egyoldalúan felmondta. Ez, valamint a Camp Da- vidben létrejött alku elleni harc követelményei tették szükségessé az Izraellel szem­ben frontot tartó Szíria és az arabok igaz ügyét, az átfo­gó közel-keleti békerendezést támogató szocialista nagyha­talom szorosabb szövetségét. A moszkvai tárgyalások so­rán a jelenlegi közel-keleti helyzetről a felek egyetértő- leg állapították meg: tovább erősödik az arab népek és barátaik harca a kapituláns tervek, a Camp Davidben létrejött szégyenteljes alku ellen. Hogy nemzetközi vonatko­zásban mit jelent a szerző­dés, azt Leonyid Brezsnyev az aláírást követően elmon­dott beszédében így jelle­mezte: „A szerződés azt szol­gálja, hogy egészségesebbé váljék a közel-keleti helyzet, hogy ebben a térségben meg­teremtődjenek a valóban igazságos béke feltételei. A szerződésnek nincsenek egyéb céljai, és nem irányul más országok ellen.” Leonyid Brezsnyev arra is rámutatott, hogy az arab népek bizton­ságát azok az imperialista körök veszélyeztetik, amelyek hódító jellegű egyezséget akarnak rájuk kényszeríteni és önző céljaikra felhasznál­ni a térségben kialakuló vál­sággócokat. Ennek legfrissebb példái az iraki—iráni konf­liktussal kapcsolatos nyugati mesterkedések. A sszad elnök úgy értékel­te a szerződést, hogy az minőségi fejlődést jelent a szovjet—szíriai kap­csolatokban, mintegy keretet adva a két ország különleges kapcsolatainak. Elmondotta azt is, hogy országa nagyra értékeli azt a segítséget, ame­lyet a Szovjetunió nyújt har­cához. A szerződés tovább erősíti Szíria politikai pozí­cióját a térségben és ezáltal stabilizáló hatással lesz az ingatag közel-keleti helyzet­re. Pálfi Viktor A Minisztertanács ás a SZOT vezetőinek megbeszélése (Folytatás ai’l. oldalról) SZOT vezetői egyetértettek abban, hogy céljaink elérése akikor növekvő fontosságot csak jól szervezett, felelős­tulajdonítanak annak, hogy a ségteljes munkával lehetsé- gazdasági vezetők minden ges. Hangsúlyozták, hogy az munkahelyen biztosítsák a irányításban és a végrehajt- folyaimatos munkavégzés fel- tásban mindenütt szükség tételeit van a jobb munkavégzésre. A A lakásellátást továbbra is vezetők jó szervezéssel, a alapvető társadalmi kérdés- munka feltételeinek megte­ttek kell tekinteni. Megkülön- remtésével, határozott köve- böztetett figyelmet 'kell fordí- telménytámasztással alapoz­tam a családalapító fiatalok z^k meg és biztosítsák a terv- és a sokgyermekes családok szerű és hatékony gazdálko- lakósgandjainiak megoldásé- dást. ra. Ezt mind a fejlesztés, ^ Minisztertanács és a szak- mind a teherviselés arányai- szervezetek . meggyőződése, nál szem ^ előtt kell tartani, hogy ezek a célok megfelel- Meg kell őrizni az átlag alatti nejj a dolgozók és a társada- nyugdíjak, továbbá a három- jom érdekeinek. Számítanak és több gyermekesek családi arra> hogy mindenki tisztes- pöttekäniäk rcslcrtöikGt. A cpcycypi pc hppsíílpttpl szákszervezetek - gazdasági tefzg kötelezettségeinek és ll- lehetőségeinkkel összhang- végzi feladatát. ■ban — javasolják a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a szociális ösztöndíj emelését, és a legalacsonyabb nyugdíjak reálértékének nö­velését. A kormány vezetői hang­súlyozták, hogy a VI. ötéves terv és az éves népgazdasági tervek kidolgozása során a Minisztertanács mérlegeli a szakszervezetek által tett ész­revételeket. A SZOT vezetői hangsú­lyozták, hogy a szakszerveze­tek — tagságuk érdekeinek következetes védelme mellett — segítséget nyújtanak az előttük álló gazdasági fela­datok sikeres megoldásához. Elősegítik, hogy már a válla­lati ötéves tervek kidolgozá­sának időszakában felszínre kerüljenek az eredményesebb gazdálkodás tartalékai, elhá­ruljanak a hatékonyabb munka útjában álló akadá­lyok, s létrejöjjenek az élet­színvonal-politikai célok elé­réséhez szükséges anyagi fel­tételek. A SZOT elnöksége napirendre tűzi, hogy miként lehet-e fontos célok elérését a munkaverseny-mozgalom fejlesztésével, az üzemi de­mokrácia fórumainak tartal­masabb működtetésével, a dolgozók javaslatainak fel- használásával előmozdítani. A kormány és a SZOT kép­viselői nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a VI. ötéves tervidőszakra szóló kollektív szerződések megkötésének. Fontosnak tartják, hogy a kollektív szerződésekben meg­felelően kifejezésre jussanak a dolgozók jogai és kötelezett­ségei. A Minisztertanács és a 35. Dán lemegy a portára. Tár­csáz, Jonest hívja. De Jones nem felel, nem válaszol. Dán föllépdel a lépcsőn, a tizen- hetes szoba száma furcsán vibrál, fluoreszkál. Hangosan kopog, dörömböl. Erzsébet ajtót nyit, ártatlan arccal kérdezi: — Mi történt? — Jones nem felel. Kikap­csolta magát az öreg. — Biztosan alszik ... — Dehogyis alszik, vagy ha igen, fölkel. Vagy baja tör­tént, vagy nő van nála. — Mi baja történhetett? A biztonsága tökéletes ... — Nem elég baj, hogy nő van nála? — Nem. Nálad is van nő... s talán ez sem olyan nagy baj... — Nem hát, Erzsébetem... Gyere, pihenjünk mi is. Ha Jones akar valamit, hát majd fölhív. — És ha Mária, meg ez a fickó itt akar aludni? — Nem jönnek azok ide már vissza... erre mérget vehetsz. Erzsébet megadóan kitárja a karját, Dán odabujik hozzá. — És a gyerekünk... vele mi lesz? — Az én Erzsébetem olyan fiút szül majd nekem, mint a!, pinty. — A pintyek nem szülnek, csak tojnak ... — Hát jó... szóval, olyan okos fiú lesz, mint én, és olyan szép, mint az én Erzsé­betem ... Kádár János látogatása Győrben Győr-Sopron megyei látogatása során Kádár János ellátoga­tott a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárba. (Kelet-Magyar- ország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) szélgetett a gépeknél dolgozó munkásokkal, mérnökökkel, technikusokkal. A központi szerszámüzemben Burkai End- réné műszaki ellenőr mellett állt meg, aki 26 éve dolgozik a gyárban, ugyanitt egy spe­ciális marógépen Balogh Ti­bor technikus mutatta be nagy teljesítményű gépét. A kovácsüzemben Kádár János nagy érdeklődéssel szemlélte az itt dolgozók munkáját segítő robotokat; ezek az okos berendezések végzik el a munka nehezét. A vendégek útja innét a gyár legújabb létesítményébe, a csaknem 70 ezer négyzetmé­teres új csarnokba vezetett. Európa egyik legnagyobb gyárcsarnoka ez, amelyben futóműveket és hozzájuk való alkatrészeket gyártanak. A Rába a jövőben a futómű­gyártást fejleszti legintenzí­vebben: az idén 170 ezret, 1985-ben pedig már 300 ezret készítenek. A vendégek a Rába-gyár- ból a Graboplast Pamutszö­vő és Műbőrgyárba mentek. A Központi Bizottság első titkárát Jankovich Nándor vezérigazgató és Szemenyei János, a pártbizottság titká­ra tájékoztatta hazánk egyet­len műbőrgyárának munká­járól. A régi, idén 75 éves üzem az elmúlt években a magyar könnyűipar egyik legkorsze­rűbb gyárává lett. Az idén 43 millió négyzetméter mű­bőrt gyártanak. Cipőipari, ru­házati, bőrdíszmű-ipari mű­bőrök, autóülés-huzatok mel­lett építőipari burkolóanyago­kat, felfújható sátrakat, ta­karóponyvákat is készítenek. A gyártmányszerkezet kor­szerűsítését szolgálja az az 1,2 milliárd forintos fejlesz­tés, amely az év végére fe­jeződik be. E tetemes sum­ma nagy részét nagy teljesít­ményű gépek beszerzésére költötték. Kádár János a tájékoztatók után gyárlátogatásra indult. Végignézte a műbőrgyártás folyamatát, s szót váltott Kul­csár Lászlóné gépkezelővel, aki éppen cipőipari műbőrt készített. A műbőrüzemben dolgozó szakemberek elmon­dották: a gyártmányfejlesz­tésnek jelenleg az a legfőbb célja, hogy a nehéz fajsúlyú műbőröket könnyebbekkel, a kemény tapintásúakat pu­hábbakkal, bőrszerűekkel váltsák fel. Ilyen ruházati műbőr például a Grabonat Carina, amely a tavalyi BNV-n nagydíjat kapott és az idén már nagyüzemileg gyárt­ják. Az idei újdonság a ke­rámia hatású műbőr padló­kárpit, amelyhez habtapétát is kidolgoztak. A Központi Bizottság első titkára megtekintette a gyár legújabb létesítményét is, a 90 millió forintos költséggel épült központi automata rak­tárát, ahol a munkát vezérlő­teremből irányítják. Kádár János mindkét gyár­ban találkozott a munkáskol­lektívák képviselőivel, szocia­lista brigádtagokkal, terme­lésirányítókkal, a munkában élen járó dolgozókkal. A Rá­ba Magyar Vagon- és Gép­gyárban folytatott kötetlen eszmecsere során Bécs László esztergályos elmondta: míg 1975-ben az autó gyáregység 440 dolgozója 480 millió fo­rintnyi termelési értéket ál­lított elő, addig 1979-ben nem egészen 400-an 1,4 milliárd forint termelési értéket pro­dukáltak. Rajki Miklós technológiai főosztályvezető hangsúlyoz­ta: a fiatalok akkor tudják meggyőzni szaktudásukról az idősebbeket, ha nehéz felada­tokkal is megbízzák őket. Horváth Sándor gépkezelő kiemelte, hogy a világpiacon csak jobb munkával tudnak versenyben maradni. Nem- csák János, a munkaügyi fő­osztály helyettes vezetője rá­mutatott: a legutóbbi lét­számcsökkentésnél, illetve át­csoportosításnál a leghumá­nusabb módon igyekeztek el­járni. Olajos József állami díjas öntő, a Vörös Október Szo­cialista Brigád vezetője el­mondta, hogy évente 46 ezer hengerfejet gyártanak, mint­egy 90 millió forint érték­ben. A szocialista brigádta­gok vállalták: munkájuk, a jó minőségű öntvények ké­szítése mellett segítik az öntő szakmunkás-utánpótlás kine­velését is. Bencsik Imre gyár­egységvezető a Rába kollek­tívájának nevében egy dízel­motor kicsiny modelljét ad­ta át Kádár Jánosnak, ígér­ve, hogy a győri vagon- és gépgyáriak munkájára a gaz­dasági építőmunkában, az or­szág előtt álló feladatok meg­oldásában bizton lehet szá­mítani. A Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyárban folytatott beszélgetésen ugyancsak a munkásokat foglalkoztató kér­désekről, közöttük a haté­konyság fokozását célzó tö­rekvésekről volt szó. Vigh István szállítási diszpécser elmondotta: mivel rendkívül drága gépeken dolgoznak, nagy figyelmet fordítanak minél teljesebb kihasználá­sukra. Kőhidi Miklós, a gé­pészeti üzem művezetője ar­ról számolt be, hogy a gyár­ban kedvező fogadtatásra ta­lált és jó eredményeket ho­zott a minőségi bérezés be­vezetése. Bejczy Attila, a kí­sérleti üzem dolgozója a fia­talok helyzetéről szólt; jól­eső számukra — mondotta—, hogy nincs szakmai félté­kenység: a nagy tapasztalatú, kvalifikált szakmunkások se­— És ha fordítva sikerül? Ha olyan buta lesz, mint én és olyan csúnya, mint te, és ráadásul még lány is? — Brrr... Borzasztó még elképzelni is. ★ Űj helyszín: egy komputer, annak belseje. Egy idegen sö­tétruhás férfi kongó léptek­kel halad a kövezetén. Köz­ben, jobbra-balra, és fent is, de még a kőpadlón is, min­denütt műszerek, kijelzők, furcsa villogások, állandóan berregő, elektromosságra uta­ló, feszültségeket vibráltató hangok hallatszanak. Mono­ton zúgás, ibolyaszínű fény. A férfi lépteit a komputer állandóan követi: fény vetül a hátára, a tarkójára. A sétá­ló férfi odalép a komputer „szívéhez”, két vörös és egy zöld lámpa látszik: a vörös lámpák alatt rövidítések. MGB és BGM. A zöld lámpa alatt nicsen semmi. A férfi megnyugodva lép tovább, egy ujjal megsimo­gatja a zöld lámpácskát, az ujja közt fölszakadó fény alulról az arcra vetül, s jól láthatjuk: ez a férfi ismeret­len. Egy vágás nyoma van a homlokán, lüktet szinte a heg. ★ Lilian forgolódik Jones ágyában. Megsimogatja az al­vó férfi arcát, megcsókolja a haját, a homlokát, a mellét. Jones morogva fölébred. — Mi baj? — Mennem kell... — sut­togja Lilian. — Meg kell néz­nem, hogy mi van Bertram agyában. — Ha baj van... érted... ha baj van, rögtön értesíts! — Személyesen? — Lilian kicsit kacéran mondja ezt, Jones elérti. — Igen, ha lehet... — Megcsókolják egymást, kicsit újra egymásba gabalyodnak. — Ne, édesem ... ne... mennem kell. — Jó. Igazad van. De siess vissza. — Sietek, szerelmem. ★ Dán és Erzsébet nyitott szemmel fekszenek az ágy­ban, egymást átkarolva. — Nem értem az öreget. — Mit nem értesz? — kér­dezi Erzsébet. — Ilyen döntő órákban nem szokott csak úgy eltűn­ni. Az ember itt töri magát, dolgozik, töpreng, ő meg fog­ja magát, és kikapcsol. — Aludj, Dán, aludj. Nyu­godj meg, az öreged tudja jól, hogy mit miért csinál. Sok nőd volt eddig? — Sok, nem sok, egyre- megy most már. Csak téged szeretlek, tőled lesz gyere­kem. Ez a legfontosabb. — Tudom, szerelmem. De mégis ... Kire emlékszel a legszívesebben ? Mesélj ró­la... — Miért jó az neked? — Ne morogj. Csak. Érde­kel az életed. Az is, amit nél­külem töltöttél el.----- Hát, ha annyira aka­rod ... Volt egy csodálatos nő az életemben ... Látod, milyen ostobán hangzik... Hagyjuk az egészet a fenébe. — De, kérlek, már úgyis belekezdtél. Mondd végig. gítik beilleszkedésüket, átad­ják tapasztalataikat. Vida Zsuzsanna piackutató közgazdász hangsúlyozta: leg­fontosabb feladatuknak azt tartják, hogy rugalmasan al­kalmazkodjanak a világpiaci helyzethez, és versenyképes termékeikkel a hazai igénye­ket is mind szélesebb kör­ben kielégítsék. Gáncsné Nagy Erzsébet közművelődé­si előadó elmondta: a gyár dolgozói rendszeres látogatói a kultúra műhelyeinek, — el­sősorban a színháznak. A Graboplastban tett látogatás befejeztével tűzzománckép­pel kedveskedtek a fiatalok a Központi Bizottság első tit­kárának. Kádár János a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyárban és a Graboplast Pamutszövő és M űibőrgyárban meleg sza­vakkal köszönte meg a szívé­lyes fogadtatást, s átadta az MSZMP Központi Bizottságá­nak üdvözletét. Elismeréssel szólt látogatásának tapaszta­latairól. Örömmel nyugtázta, hogy a munkáskollektívák is- merik-értik a párt politiká­ját, becsületesen, tisztesség­gel végzik munkájukat. Üd­vözölte azokat a törekvése­ket, amelyek a termelés haté­konyságát, a munka minősé­gének javítását szolgálják. Az erőfeszítések kézzelfog­ható eredményeket hoztak, s ebben a vezetőknek és a dol­gozóknak egyaránt nagy ré­szük volt. Fölismerték, hogy a követelményeknek csak úgy tudnak eleget tenni, ha megújulásra képesek, s ezért tenni is készek. A gazdasági építőmunká­ban mindinkább érvényesül­nie kell annak a szemlélet­nek, hogy a gazdaságosan ter­melő gyárak, üzemek része­süljenek támogatásban — hangsúlyozta Kádár János —, de ugyanúgy érvényesülnie 'kell annak a követelménynek is, hogy azok a dolgozók kap­janak béremelést, akik mun­kájukkal ezt kiérdemlik. A fejlesztési célok megvaló­sításában elengedhetetlen a nyílt, őszinte párbeszéd a munkáskoliektívákkai, és a szocialista brigádmozgalom­ban rejlő erők mozgósítása. A szigorúbb követelmények mindenkit mindenütt arra ösztönöznek, hogy ésszerűb­ben, hatékonyabban dolgoz­zanak. A látottak és az el­hangzottak alapján Kádár János meggyőződését fejezte ki, hogy a feladatokat a kol­lektívák sikerrel megoldják, mért jó szellemben, céltuda­tosan dolgoznak. A Központi Bizottság első titkára mindkét gyár kollektívájának sok si­kert, erőt, egészséget kívánt terveik megvalósításához. — Hát, ha annyira aka­rod. Vörös, nyúlánk nő volt, csupa izgalmas vibrálás volt ez a nő, még a kisujja bögyé- ből is áradt a szex. A hasá­ról, a melléről, a szájáról most nem beszélek. Okos volt, legalábbis nagyon oko­san tudott hallgatni engem. Fényes lett a szeme a figye­lemtől, az odaadástól. Bármi­ről mesélhettem neki. Min­dent megértett, és nem felej­tett el semmit. Olyan volt, mint te. — Én nem vagyok vörös. Én barna vagyok. Hogy hív­ták? — Lilian ... Ugye milyen szép izgató neve van? — De ugye ... miért nem szereted? — Ugyan ... Hogy képze-' led? Tudod, mi volt az a nő? — Nem. — Egy kémnő. Egy egysze­rű kémnő. Azért figyelt min­den szavamra. És ne sírj, te kértél, hogy meséljek. — Nem is sírok. Egyálta­lán nem sírok. — Itt vagyok melletted. Veled vagyok. — Nem sírok. — Erzsébet még mindig szipog. — Itt al­szunk? — Igen. — Miért? Otthon sokkal jobb lenne... — De a főnök eltűnt. Ha szüksége van rám, itt megta­lál. Tudnia kell, hogy mindig számíthat rám. Még mindig nem teljesen bízik meg ben­nem. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents