Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 5. Féloldalas őszi tárlat Megyénk rangos kulturális eseménye a minden ősszel megrendezett képzőművészeti tárlat. Az utóbbi években azonban inkább helyesebb megtoldani a mondatot az­zal; rangos eseménye kellene, hogy legyen... A törekvés ugyanis még nem elegendő a sikerhez, de ha még az is hiányzik, mi marad a képző­művészet-rajongó közönség­nek ... Közismert, hogy az őszi tárlat — eltérően a kétéven­ként megrendezett szabolcsi tárlattól — egyaránt teret ad a hivatásos képzőművészek — alap- és szövetségi tagok — legfrissebb és legjobb alkotá­sainak és a megyében élő te­hetséges amatőröknek. Jó ez így, mert összevetésre, egy­más munkáinak jobb megis­merésére, önkontrollra ser­kentheti a kiállítókat. A kö­zönség is nyerhet, mert szé­les palettán láthatja az év képzőművészeti termését Sza- bolcs-Szatmár megyében. De láthatja-e? Sajnos csak részben, mert az idei, szám szerint XXII. megyei őszi tárlat erősen fél­oldalas. A hivatásos színvona­lon alkotó alap- és szövetségi tagok fele távolmaradt a tár­lattól. Hiányoznak az őszi se­regszemléről Berecz András, Pál Gyula, Kerülő Ferenc. S bár a katalógusban szerepel a neve, Kádas István munkáit sem láthatjuk. Elég sok egyé­ni tárlata volt mostanában az élvonalbeli képzőművészek­nek, talán ez is közrejátszik a távolmaradásban. Akik szere­pelnek néhány alkotásukkal az őszi tárlaton, értékes mun­káikat küldték el ide, de van köztük már ismert, régebbi tárlatokon látott mű. Bizto­sak vagyunk benne, a tárla­ton lévőknél jobb festmények is vannak még „otthon”, ame­lyek nem jutottak el a kiál­lítóterembe. Az élvonalbeli képzőművészek néhány al­kotása azonban így is jelzi, hogy a szabolcsi alkotóközös­ség látásmódban, művészi kifejező erőben, saját arcu­latának megtalálásában to­vább gyarapodott. Néhány szép festmény kü­lön is felhívja magára a fi­gyelmet, így Lakatos József „öregember fával”, „Áradat” (cím szerint: Bikák), Horváth János „Szövők”, Soltész Al­bert „Női akt”, Huszár Ist­ván „Pihenő”, „Ócskapiac” va­lamint Tóth Sándor szobrász- művész Tavon, Szoborterv és Kárpátalja sorozata. Szép akvarellt hozott Koncz Zoltán, Krutilla Jó­zsef. Figyelemre méltó grafi­kákkal jelentkezett Horváth- né Németh Katalin, elsősor­ban a Hangyavár cím mun­Az őszi tárlat látogatói. (Já­vor László felvétele) kája árul el sokat kifejező erejéről. Kellemes felfedezés a tárlaton az NDK-ból ide­származott Molnárné Ursula Hőing „Afrikai mese” és „Me­se 2—3—6” című munkája. Újszerű, dinamikus ábrázo­lással kísérletezik Tőkey Pé­ter (Dinamikus egyensúly). Az áttételes, absztrakt kifeje­zési módot mind érettebben művelő Vikár István új szíp- nfef gázdagítjá ' á ' ‘tárlatot', J csakúgy mfrif kagány Károly'' batikolt technikával készült — sajnos az üvegkeretben nem eléggé érvényesülő — Mező című munkája, Fehér Anna textil falidísze. A felsorolásból is kitűnik, hogy az őszi tárlaton az ama­tőr alkotók, rajzpedagógusok, az utánpótlás tagjainak mun­kái a jellemzőek, ők határoz­zák meg a tárlat színvonalát. A rendszeresen szereplők között találjuk az idén is Vincze Sándort, Novák Ist­vánt, Garancsi Borbálát, Ács Lászlónét, Nagy Mihályt, Ba- racsiné Molnár Ibolyát, akik­hez az idén többen felzárkóz­tak olyanok, akik vagy elő­ször vagy ritkán kaptak le­hetőséget a nyilvános bemu­tatkozásra. Így: Somfainé Dávid Jutka, Tarr János, Ba­logh Géza, Kerekes Elek, Né­meth János, Nagy Pálné, Kri- vánik József, Szabó János. Külön figyelmet érdemel a kisplasztikái műfajban kiállí­tó és mind csiszoltabb alko­tásokkal „kopogtató” Sebes­tyén Sándor. A népes mezőnyre aligha lehet panaszunk, azonban az idei tárlat mindezek ellenére adós marad az év termése színe-javának bemutatásával. Alig van néhány maradandó élményt nyújtó alkotás, sok a kísérleti, torzóban maradt, fé­lig kidolgozott munka. Sze­rencsére az év szabolcsi kép­zőművészeti termése a látot­taknál, remélhetőleg gazda­gabb, jobb, színvonalasabb. Kár, hogy nem láthatjuk együtt az alkotásokat. Rangosabbá, szerintünk az teheti a tárlatot, ha a „na­gyok” nem maradnak távol és a rendezésre is több fi­gyelmet fordítanak a városi művelődési központ vezetői. A szokás szerint a megnyitó előtt röviddel még tartott a művek rögzítése, a képek elő- kerítése, elhelyezése. Nem is csoda, hisz a délelőtti órák­ban szállították el a hang­szerkiállítás tárgyait. Talán ennyire rohammunkával mégsem kellene elnagyolni egy megyei őszi tárlatot. Mintha nem lenne gazdája a rendezvénynek. Páll Géza Iz Alföldi Veidéilátt koiyháján Ebédel a gyerek Étlap — egy hónapra Évről évre több óvodás, ál­talános iskolás gyerek, gim­nazista és szakmunkástanuló déli ebédjéről gondoskodik az Alföldi Vendéglátó Vállalat a megyében. Nem is akármi­lyen színvonalon — ezt bizo­nyítja, hogy Csongrád me­gyéből érkeztek szakemberek a nyíregyházi tapasztalatok­kal ismerkedni. A Belkeres­kedelmi Minisztérium szerint ugyanis Szabolcs megye gyermekétkeztetése országo­san is példamutató. Mint azt Nyitrai István területi igaz­gatótól megtudtuk: az Alföl­di Vendéglátó Vállalatnál magas a szakképzett dolgozók aránya, megszervezték a szakemberek továbbképzését, az ételek választéka, minősé­ge kiállja a kritika próbáját. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az össztanulói létszámot tekintve sokan ve­szik igénybe a vendéglátó szolgáltatását. Az 1980—81-es tanévben 20 ezer 720 gyereknek főz­nek ebédet, s így 4300-zal többen kapnak friss ételt az óvodában, iskolában, mint ta­valy. Az óvodákban az étke­zők száma 1850 személlyel, az iskolákban 2400 fővel gyarapodott. A nyíregyházi 110-es és a tiszavasvári szak­munkásképzőben összesen száz tanulóval többre főznek. A megnövekedett létszám főként az új intézmények be­vonásának eredménye. Há­romszáz adag ételt főznek a Ság vári-lakótelepi óvodában, a Sóstói úti és a Kereszt ut­cai óvodákban kétszázzal szá­molnak, az Árpád utcai, a Kert közi, a Krúdy Gyula ut­cai, a sóstóhegyi és Kisvár­dán a Magyar utcai óvodában egyaránt száz-száz kisgyer­meknek készítenek * ..tízórait', ebédet és uzsonnát.» ", Az általános iskolások kö­zül tízezer-háromszázán ét­keznek az Alföldi révén. Az új gyakorlóiskolában hatszá- zan, a Krúdy Gyula utcaiban nyolcszázan és a kisvárdai Tordai úti iskolában négyszá­zan ebédelnek. A két említett szakmunkásképző intézetben az idén 1420 tanulóra főznek. A gimnáziumokban nyolcszáz diáknak készítenek friss ebé­det. A több mint húszezer óvo­dásnak és iskolásnak gyak­ran kísérleteznek új ételekkel is. A megszokott ízek mellett nagy gondot fordítanak a zöldség és gyümölcs alap­anyagú levesek, főzelékek, köretek készítésére, Egy hó­napra előre elkészítik az ét­laptervet és minősítik: meny­nyi kalóriát, vitaminokat, fe­hérjét és zsiradékot tartal­maznak a fogások. Óvodák­ban, de még az iskolákban is igyekeznek megkedveltetni a gyerekkel a magas tápértékű rostos gyümölcsleyeket. ítk) Környezetvédelmi napok Nyíregyházán Másodszor rendezik meg Nyíregyházán a környezetvé­delmi napokat október 6— 20-a között. A Nyírségi Ősz rendezvénysorozat keretében a megyei tanács környezetvé­delmi bizottsága, a Hazafias Népfront és a megyei műve­lődési központ közösen szer­vezi a programot. Fotókiállítás nyitja meg a rendezvényt, október 6-án 15 órakor a nyíregyházi tanár­képző főiskola kerengőjében, Környezeti ártalmak, környe­zetvédelem címmel. Még az­nap előadás hangzik el a kör­nyezetvédelem időszerű kér­déseiről, a tanárképző főisko­la 6-os előadótermében 16 órától. A szatmár-beregi síkság természeti értékeiről október 9-én 15 órakor tartanak elő­adást, még aznap dr. Jenser György környezetvédelmi szakmérnök települési kör­nyezetünk zöldterület-fejlesz­tési feladatairól mondja el gondolatait a Hazafias Nép­front nyíregyházi székházá­ban. Október 14-én 15 órakor kezdődik az az előadás, ame­lyet dr. Szalay Marzsó Lász- lóné, az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal munkatársa tart. Címe: A környezet- és természetvéde­lemre nevelés helyzete és fel­adatai. Az előadásra a főis­kola 6-os előadójában kerül sor. Környezet- és természetvé­delmi szakkörvezetők talál­koznak a megyei könyvtár­ban október 18-án 9 órakor, itt hangzik el dr. Laár Ár­pádnak, az OKTH főosztály- vezetőjének előadása, mely­nek címe: Az országos kör­nyezetvédelmi koncepció és követelményrendszer. HOL LANDOL A VENDÉG? Snóbli a Fehér Egérben Ellenőrzés a szórakozóhelyeken Ha valaki a szerdai kupa­meccs eredményét a nyíregy­házi Estike presszóban — közismerten a Dózsa György úti kocsmában — akarta vol­na este megtudni, még azt hihette volna: élvezetes, iz­galmas találkozót vívott a két csapat. Több mint száz ven­dég osztozott a 26 ülőhelyen, később már egymással osz­toztak. Jobbra-balra ringott az egyik ballonos, míg végül sikerült landolnia. Éppen az ellenőr lábán ... Sebinesek gikszere Nem is lett volna semmi baj, az ellenőr-vendég egy fél konyakot és két doboz konya­kos meggyet kért. A pultnál szolgálták ki — amit tábla is tilt —, a számolásnál 50 fil­lérrel fogott többet a felszol­gáló ceruzája. Jó volt látni viszont, hogy szendvicset kí­nált a másik pincér, a mel­lékhelyiségek állapota mesz- sze meghaladta a presszó kül­lemét. Nincs egy hónapja, hogy megnyitották a megyeszék­hely legújabb szórakozóhe­lyét, a Siravar szlovák sörha­rapó t. Tetszetős külsejét ud­varias felszolgálók teszik még hangulatosabbá. A megren- i delt ,két fék és =egy, háspia&jkQr (nyak iés kpt sör ,*(62,50 fo.r*. rintba került, Az ötszázasból szemrebbenés nélkül kereken egy tízessel kevesebbet adott vissza Majoros István. Csak gyenge magyarázat, hogy ő csapos, de ezen az estén he­lyettesítette a felszolgálót. Az italt visszamérték, az egyik fél konyak 4 centiliternek, a másik is csak 4,5-nek felelt meg. Egyetlen asztaltársasá­got több mint 15 forinttal akartak megkárosítani. Milyen a pincérszerencse? A városi tanács termelés­ellátás-felügyeleti osztálya ez alkalommal a szórakozóhe­lyek kulturáltságát ellenőriz­te. Megnézték: hogyan törté­nik a kiszolgálás, nem szá­molnak-e többet és nem mér- 1 nelf-e''kevesebbét a 'mégí*éfl- delt italból. Véndég ter­vez, pincér kerekít — de hogy merre, nem kell magya­rázni. Vagy talán mégis? Leg­alábbis ezt tapasztalták a társadalmi ellenőrök a vas­útállomás éttermében. Az Utasellátónak ez az egysége kísértetiesen hasonlított egy Sötét üzelmek napszövettel Lebukott a mátészalkai boltvezetöasszony Aki rendszeres vásárlója volt és maradt Mátészalkán az ipar- cikk-kisker. vállalat 81-es számú méteráru boltjának, tavaly már­cius végétől akár arra is gon­dolhat, hogy itt egyfolytában szezon végi kiárusítást tartanak, mert akkora a korábbi és a mostani ár közötti különbség. Pedig — legalábbis a bejelentet­teken kívül — nem volt árcsök­kentés, csak a bolt vezetőjét, a 37 éves Szabó Sándornét kellett leváltani, aki sok száz ezer fo­rinttal csapta be a vevőket, s több tíz ezer forinttal károsította meg vállalatát. Szabó Sándorné 1964-ben ke­rült szerződéssel az iparcikk-kis- kereskedelmi vállalathoz. Kétszer is lejárt a szerződése, aztán vég­legesítették, s előbb eladó, majd pénztáros lett belőle, 1970 szep­temberében pedig kinevezték a méterárubolt vezetőjének. Két év múlva a munkafegyelem megsértése miatt igazgatói figyel­meztetést kapott, egy évvel ké­sőbb főellenőri figyelmeztetés­ben, néhány hónap múlva utolsó igazgatói figyelmeztetésben ré­szesült rendszeres késései és a bolt késői nyitása miatt. Úgy tűnt, használt a feszesebbre fo­gott póráz, mert 1977-ig — ekkor árdrágításért kapott igazgatói figyelmeztetést — nem tapasztal­tak semmi különöset, ám tavaly kiderült, hogy volt ebben a mé­teráruboltban épp elég baj, csak nem figyelt fel rá az ellen­őrzés. Pedig néhány jelzés eljutott a vállalat központjáig is. Például, hogy egyetlen boltban sem cse­rélődtek olyan gyakran a dolgo­zók, mint Szabónénál, hogy az utóbbi két-három évben ha lét­számhiány volt, akkor sem vál­lalta senki a munkát a méter­áruboltban, még rövífl ideig sem, de betudták Szabóné rossz modorának, s összeférhetetlen természetének. Tavaly aztán ki­derült, hogy nem erről, ponto­sabban nemcsak erről van’szó. Történt, hogy tavaly március végén Szabóné megbetegedett, s a boltban maradt dolgozók nem merték olyan drágán adni a kü­lönféle ruhaanyagot, mint amennyit a boltvezető utasításba adott. Félelmükben a ■ lati el­lenőrhöz fordultak, s jegyző­könyvbe mondták Szabóné visz- szaéléseit. A jr^vzőkönyvet lel­tár, majd revizori vizsgálat kö­vette, ám a visszaélés olyan sú­lyos volt, hogy büntetőfeljelen­tést tettek a boltvezető ellen. És ami kiderült, az minden képze­letet felülmúlt, pedig a szakér­tők csak néhány anyag árát vizsgálták, s csak 1977-ig nyúltak vissza a számlák és a blokkok vizsgálatával. Pedig az árdrágítás és sikkasz­tás korábban kezdődött. Szabóné ekkor kezdte hangoztatni beosz­tottjai előtt, hogy „a vállalat központjában elvárják tőlük a többletet”, így aztán olyan uta­sításokat adott, hogy a másod-, harmadosztályú szöveteket is el­ső osztályon adják, s az olcsóbb árú anyagokról sem tudja a vá­sárló megállapítani, hogy ponto­san milyen anyagot is kapott, így történt, hogy a 168 forintos jersey-t 223-ért, a 259-est 279-ért, a 86 forintos anyagot 94,50-ért adták méterenként. Voltak per­sze jobban fizető anyagok is: elég volt összekeverni az indrát, a naoszövetet és a pestért, vagy a nylprinteket, s máris tízez­rekkel volt nagyobb a bevétel. Volt Szabónénak más forrása is: ha valaki többféle anyagot vásárolt, nem engedte, hogy a dolgozók blokkot készítsenek, ő ült be a pénztárba, s q vette el az alaposan feltornázott össze­get. Az árdrágítás tényét vi­szonylag egyszerű dolog volt megállapítani, csak azt kellett kimutatni, hogy például milyen mennyiségű első osztályú pester érkezett a boltba, s mennyit ad­tak el belőle — és így tovább, a többi anyagnál is —■ s a két év és egy negyedévre 564 ezer fo­rint árdrágítás jött ki. Szabóné boltjában nemcsak a vásárlókat csapták be, hanem a vállalatot is: 1975 nyarán elkez­dődött egy sikkasztássorozat is. Szabóné azzal a „mesével” nyug­tatta dolgozóit, hogy áruért megy, s a le nem blokkolt áruk ellenértékéből gyűjtsenek össze 2—3000 forintot. És ez így ment Szabóné lebukásáig. Egyik be­osztottjával 56 ezret, egy másik­kal 23 ezret sikkasztatott el, s nagylelkűen nekik is adott oly­kor-olykor egy-egy százast. A hosszúra, mintegy másfél évre nyúlt büntetőeljárás alatt tulajdonképpen minden kiderült, ami Szabóné boltjában történt. Az is, hogy ingyen adott ki is­merősöknek anyagokat, amiért később otthon fizettek neki, hogy több, mint 33 ezer forint értékű anyagot hordott ki ő ma­ga, amit Romániaoa vitt, de az is: miért tarthatott ilyen hosz- szú ideig a visszaéléssorozat. Azért is, mert a leltározások al­kalmával csak tudomásul vették a jelentős — összesen 194 ezer forint többletet, — de nem kutat­ták az okát. ám az nyomott ta­lán többet a latban, hogy Sza- bónétól még a bírósági tárgya­láson is rettegtek volt beosztott­jai. Miért? Mert gyakran hangoz­tatta. hogy míg ő a vezető, ad­dig annak kell történnie, amit ő akar, de odáig is elmerészke­dett, hogy kijelentse: ő mindent el tud intézni. Korábban bizony az is előfordult, hogy az igazga­tóval szemben neki volt igaza, ígv nem csoda háf, h gy féltek tőle. Volt beosztottai — akik közül ketten Szabóné vádlott-társaiként álltak a bíróság előtt — a tár­gyalás után megnyugodhattak, mert bár bűnösnek találták őket is, a büntetés kiszabásánál ala­posan a mérlegre került, hogy főnökük kényszerítette őket a visszaélésekbe. A méterárubolt vezetőjének ügyében — a mátészalkaiak el­fogultságot jelentettek be — a Vásárosnaményi Járásbíróság dr_ Dzvonyár József tanácsa hir­detett ítéletet. Szabó Sándornét 1 év és négv hónapi szabadság- vesztésre ítélte és elkobozta a Color Star televízióját. Szabóné­nak a 10 ezer forint bűnügyi költségen kívül egyik vádlotfár- sával 49 ezer, a másikkal 20 ezer forintot kell fizetni a vállalat­nak, s meg kell térítenie egy 4300 forintos szőnyeg árát. A vállalat egyéb követelését polgá­ri peres úton érvényesítheti Sza- bónéval szemben. Sz. Lászlónét 8 hónanj szabadságvesztésre és 4000 forint pénz mellékbüntetés­re, K. Antalnét 7 hónapi sza­badságvesztésre ítélte a bíróság, a szabadságvesztés végrehajtását azonban mindkettőjüknek 2 év próbaidőre felfüggesztették. Sz. Lászlónét a bíróság előzetesen mentesítette a büntetés hátrá­nyos következményei alól. Ket­tejükkel szemben jogerős az íté­let, Szabóné és védője enyhébb, az ügyész súlyosabb büntetés ki­szabását kérte. Balogh József kocsmára, amikor beléptünk. Ám mintha varázsszóra egy­ből megváltozott volna min­den, a felszolgáló gyors moz­dulattal rántotta le a sörös, piszkos térítőt, új került a helyébe, s nyájas mosollyal már vette is fel a rendelést. A konyha felé menet összesú­gott a másik pincérrel, lassú fejbólintás és egy felénk kül­dött szemvillanás jelezte a tudomásulvételt. Egyszeri­ben a szomszéd asztalok térí­tőit is kicserélték, a régeb­ben ott ülők nem leplezett csodálkozására. A hiánytala­nul kimért konyakért keve­sebbet számolt a felszolgá­ló... Szabálysértés lesz belőle Hamutartó rejtette a szapo­rodó pénzdarabokat, a játék­partnerek láthatóan nem za­vartatták magukat a jósavá- rosi 45-ös ÁFÉSZ-presszóban, közismerten Fehér Egérben. S nemcsak a titkos játékpar­ti: de a szemetes asztal, a csikkekkel tarkított padló, a * szakadt huzatú székek is sze­met szúrtak az ellenőröknek. : Ráadásul a cabinet brandyért 2,10-zel többet kért a fel­szolgáló. A hat társadalmi ellenőr bevonásával végzett vizsgálat kiterjedt arra is, hogy milyen ételeket kínálnak este a ven­dégeknek. Általános tapasz­talat, hogy a frissensültek mellett kisadagot, egytál­ételt is rendelhettek. I talárlap viszont a legtöbb presszóban, étteremben hiányzott, s az sem árt, ha a számlát és a visszajáró pénzt is megnézik a vendégek... Az ellenőrzést nyolc egy­ségben végezték, s ötben ész­leltek kisebb-nagyobb rend­ellenességet. Négy esetben szabálysértési eljárást kezde­ményeznek. Tóth Kornélia

Next

/
Thumbnails
Contents