Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

1980. október 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az ISV szerepe AZT IGAZÁN nem le­lehet mondani, hogy sok sertés hízik Szabolcs-Szat- már megye közös és ház­táji gazdaságaiban. Míg az ország szarvasmarha­állományából 7,5, a juhál­lományból pedig 11 száza­lék található a megyé­ben, addig a sertésállo­mánynak mindössze a huszadrésze „szabolcsi”. Szabolcs-Szatmár me­gye sohasem volt nagy sertéstartó körzet. Itt ré­gebben csak annyi állatot tartottak a gazdák, amennyi a család szükség­letét fedezte. Ez részint azzal magyarázható, hogy az abraktermelés alacsony színvonalú volt. Viszont annál több szálas takar­mány termett, ami a ké­rődző állatok legfőbb ele- sége. Így egyszersmind ha­gyomány teremtődött az állattenyésztésben. Ez a hagyomány azon­ban végigkísérte a terme­lőszövetkezeteket is. Na­gyon kevés olyan közös gazdaság van jelenleg, amelyben ne tartanának szarvasmarhát, de annál több azoknak a száma, amelyek nem foglalkoznak a sertéstenyésztéssel. Sőt nem egy, az utóbbi évek­ben számolta fel a telepét, mondván nem gazdaságos a sertéssel való foglalko­zás. Ezt ismerte fel az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat, az ISV, amikor a szakosí­tott sertéstelepek mellett termelési technológiát ad a szerfás rendszerű tele­peknek is. Az ISV hat évvel ezelőtt dolgozta ki a higiénikus sertéstartási technológiát. Ennek lényege, hogy az ál­latot elszakította a pado­zattól, úgymond kiemelte a trágyából és bevezette a rendszeres automatizált fűtést, valamint a szellő­zést is. Ezzel intenzívebbé vált a sertések növekedé­se, a szokásostól 20—30 nappal hamarabb érik el a 100—105 kilogrammos vágósúlyt. Így javult az épületek kihasználtsága is, a higiénikus tartás kö­vetkeztében pedig csök­kent a malacelhullás. MÁSFÉL ÉV ALATT huszonöt szabolcsi gazda­ságnak készített kiviteli tervet az ISV sertéstelep korszerűsítésére. Ezeknek a háromnegyede már megvalósult, s a többi is épül. Ilyen nagyobb mér­tékű beruházást készít a fehérgyarmati SERKÖV, a kisvárdai Rákóczi, a tor- nyospálcai Rákóczi, a nagykállói Virágzó Föld, a nyírtassi Dózsa és a válla- ji Rákóczi Termelőszövet­kezet. Speciális terv ké­szül az állatforgalmi és húsipari vállalat csengeri telepére. Ebben a „malac­gyárban” évente harminc- ötezer 25—30 kilogrammos süldőt nevelnek, s ezeket a vállalat a már meglévő felsősimái és nyírmadai telepén hizlalja tovább. A megyében összesen 33 partnergazdasága van az ISV-nek, s ebből huszon­egy szerfás rendszerű te­leppel rendelkezik, ami természetesen nem meg­határozója a termelésnek, mert egy hagyományos te­lepen is lehet a szakosítot­takhoz hasonló eredményt elérni. Az elmúlt évben összesen 130 ezer sertést értékesítettek a 33 telep­ről, s a még most épülő létesítmények elkészülté­vel ez a szám negvven- ezerrel növekszik. Tarta­lék azért még mindig van, leginkább a takar­mányozásban. Tavalv az egy kilogram hús előállí­tásához szükséges abrak­felhasználást a telepek négy kilogrammra csök­kentették. az új takarmány­sor bevezetésével pedig még ez is csökkenhet. De a legnagyobb lehetőség a szerfás telepekben rejlik. Nem kell drága hizlaldá­kat építeni, csak a meglé­vőket maximálisan ki­használni. Ez gz elsődle­ges cél. JELENTŐS SZEREPÜK van a sertéstartásban a háztáji és kisegítő gazda­ságoknak, hiszen a megye 425 ezres sertésállományá­nak több mint a hatvan százalékát itt tartják. Azonban egyre jelentőseb­bé válik a nagyüzemi ser­téstenyésztés, ahol kor­szerű, jó technológiával hizlalják az állatokat. S. B. | »Két napot Nyírmadáért" Duplázás, segítséggel Égető gond: a nyírmadai iskolai napköziben idén is el­utasították százhúsz, gyermek jelentkezését. Hatvan elutasí­tott gyermeknek mindkét szülője dolgozik. Ezen a gon­don segít az a mozgalom, amely tavalyelőtt indult és ez a címe: »Két napot Nyírma- dáért”. A helyiek évente két szabadnapjukat áldozzák a* közösség javára. Az akció a nagyközségi pártbizottság kezdeményezésére indult. Megkeresték a pártbizottságot Hatezer-ötszáz lakója van Nyírmadának. A keresőképes háromezer felnőtt közül több mint kétezer helyben dolgo­zik. Az ingázók, vagy az ál­landó munkaviszonnyal nem rendelkezők is szeretik a te­lepülésüket, tenni készek ér­te. Több mint háromezer em­bert lehet mozgósítani két­kezi társadalmi munkára, több százat az oktatási, kul­turális célok megvalósítására. Az aktivitás annak is köszön­hető, hogy a helyi pártbizott­ságnak jó a tömegkapcsola­ta, a pártalapszervezetek, a tanácstagi csoportok „átfog­ják” a nagy területen fekvő község valamennyi lakóját. Az aktivitásra mi sem jellem­zőbb, mint hogy tavaly a fa­lugyűlésen és egyéb fórumo­kon 120 közérdekű bejelentés, javaslat érkezett a tanácsra. A bizalom jele, hogy jó né­hány javaslattal a pártbizott­ságot is megkeresték. A nagy­község életében meghatározó az állami gazdaság, amelynek ötszáz dolgozója közül száz tagja a pártnak. Jó arány. Főleg azért jó,. mert a párt­tagok kezdeményezőek mind a munkában, mind a társa­dalmi munkában. S az utób­bi években konkrétabbak, „testreszabottabbak” a párt­megbízatások. Mennyi került a kasszába? Az összefogás eredményei­ről Juhász László, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára, dr. Tóth Miklós, a tanács végre­hajtó bizottságának titkára és Pancsira Béla, nyugdíjas tanácselnök tájékoztatott. E K rumplit ásott a két asz- szony a kertben; a két férfi mezsgyén innen és túl gyalogszéken üldögélt s nézte vágyakozva a mun­kát. — Én azért — vélte a fia­talabb —, kicsit később föl- állok, segítek összeszedni a kivágott krumplit. Figyeld, milyen szép, nagy gumók? — A mienk szebb — mond­ta az idősebb ember —, két- három darab elég belőle egy étkezésre. — Kétségtelen. Csakhogy mi már Péter-Pálkor alá ja turkáltunk, akkorra elfo­gyott a tavalyi. Ti nem nyúl­tatok hozzá mind a mai na­pig­— Hát nem. Nekünk min­dig kitart ősztől-őszig a régi. — Pedig micsoda finom étel az újkrumpli. Amikor még csak akkora a gumó, akár egy dió. Petrezselymes zsírba hányva, egy kis ubor­kasalátát készítve mellé, fe­jedelmi étel. Nem adnám akármiféle rántott csirkéért. Te nem kértél az asszonytól ilyesmit? — Kértem. — És? — Azt mondta: egyél húst. Mit vágjak? Tyúkot, kacsát, libát? Van mindenből, bőven. Hús kell a betegnek, nem az a vízízű újkrumpli. Nincs ab­ban semmiféle tápláló anyag. — De finom. — Hát ezt magyaráztam én Galambos Lajos: Szom­szédok is. Már lassan ott tartok, hogy rá se tudok nézni a húsra. — Én azért még megeszem jó étvággyal. — Boldog ember! Hallgattak egy sort, elmé­láztak az őszi nap tört suga­rai alatt. — Szoktál mostanában ál­modni? — kérdezte a fiata­labb. — Hogyne — bólintott az idősebb. — Lányokról? — Róluk? Van annak talán már éve is! — Hát akkor miről? Az idősebb ember legyin­tett. — Nincs abban öröm már utólag se. Az éjjel például kaszáltam. Sarjúfüvet vág­tam a Vár dűlőben. Valósá­gosan éreztem, milyen jól esik ez a két karomnak. Kis­sé meg is izzadtam a nagyon jó munkától. Fütyörészni kezdtem a jó érzéstől. Hát ez az asszony, épp akkor, ami­kor fenni akartam a kaszát, nem fölébresztett? — Ülj fel — parancsolta. — Vizes törülközővel letör­löm a felső testedet. Mitől izzadtál meg ennyire? — Kaszáltam. Jó sarjúfüvet a Vár dűlőben. — Majd adok én neked ka­szát, meg Vár dűlőt. Altatót fogsz kapni ebéd után. Hallgattak. — Nem szabad az asszo­nyoknak elmondani semmit — mondta a fiatalabb. — Betegségem elején egy­szer én is így véltem. De szó nélkül, sokáig, nem lehet meg az ember. — Hazudj akkor ... Bár­mit, csak hazudj. — Megpróbáltam azt is. — És? — Két hét alatt kifogytam minden hazugságból. A szép­ből is, a csúnyából is. Kezd­tem ismételgetni saját ma­gam. Hát persze, hogy rájött a feleségem. Azóta elhagytak az álmok. Hallgattak. Később a fiatalabb fölkelt, elindult, hogy segítsen össze­szedni a kivágott krumplit. Nemsoká volt oda. Sápad- tabb volt, amikor visszatért, mint amikor elment. — Eddig tartott? — Elkergettek. — így kezdődött nálam is. Már nem szóltak többet. Hosszan nézték az őszi nap tört fényeit. szerint tavalyelőtt a „Két na­pot Nyírmadáért” akció so­rán 750 ezer forint került a közös kasszába. Ennyi pénz már elég is az induláshoz, a 300 adagos konyha és a 200 személyes étterem építésének indulásához. Jövőre ezzel a két létesítménnyel bővül az iskola napközije és ha a terv valóra válik, a százhúsz gyer­meket már nem kell elutasí­tani. A még apróbbaknak, az óvodásoknak is több hely jut, mert a tervezett 50 he­lyett 100 személyes óvodát avatnak ez év október végén. A „duplázás” annak köszön­hető, hogy a helyi üzemek 1,5 millió forinttal bővítették a tanács kasszáját, ezenkívül a lakosság a tervezettnél is több társadalmi munkával járult hozzá a gyermekintézmény építéséhez. Az ötéves terv so­rán nem kevesebb mint 6,5 millió forint értékű társadal­mi munkát végzett a lakos­ság. Természetesen ezt a jó­kora öszeget nem csupán a gyermekintézmények bővíté­sére használták fel. Bővült, szépült, gazdagodott, vonzóbb lett a település. Huszonötmil­lió forintos költséggel nemrég készült el a vízmű. A közmű­vesítést is segítette a lakos­ság társadalmi munkával. Tanuló munkások A község párt- és tanácsi vezetői napi kapcsolatot tar­tanak egymással. Ez termé­szetes, így van ez a legtöbb községben. Csakhogy itt szem­betűnő, kézzelfogható az együttműködés eredménye. A 27 fős községi pártbizottság tagjai között a társadalom minden rétegének képviselő­je megtalálható. A tanácsta­goknak csaknem a fele kom­munista. A községpolitika irá­nyítói szakmai hozzáértésük­kel, lelkesedésükkel kiegé­szítik egymást. Nemcsak az anyagiak megteremtésében, bővítésében szorgoskodnak. A közművelődési program vég­rehajtását is támogatják. Az utóbbi néhány évben a mun­kások között 32 párttag sze­rezte meg a 7. és a 8. osz­tályt. Az üzemekben külön­böző szakmai tanfolyamokat indítottak. Fellendült az egészségügyi felvilágosító munka. Terjed az Olvasó né­pért mozgalom. A helyi mű­velődési ház programja gaz­dagabb lett. Újságnak szá­mít, hogy az állami gazda­ságban hamarosan megala­kítják az MSZBT-tagcsopor­tot, amelynek szintén lesz kulturális programja. Nábrádi Lajos Orosz Miklós Vitéz Ferenc Nyitrai László Áz ipar és a mezőgazdaság kapcsolatáról „A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelésének bővülése biztosítsa a ki­egyensúlyozott belföldi el­látást és a gazdaságos ex­port fokozását.” (Áz MSZMP XII. kongresszusának hatá­rozatából.) OROSZ MIKLÓS, a Nö­vényolajipari és Mosószer- gyártó Vállalat nyírbátori gyárának igazgatója: — Jó évünk van, hiszen napraforgóból rekordtermés lett. Ebben — természetesen a kedvező időjárási viszo­nyok mellett —, a mezőgaz­daság és az ipar jó együtt­működése is szerepet ját­szott. — Hogy az ipar teljesít­hesse feladatait, segítenie kellett a mezőgazdaságot. Jó vetőmagot szereztünk be, rendeztük a felvásárlási árakat, az aratás és a táro­lás biztonsága érdekében közös erővel új napraforgó­kombájnokat állítottunk be, sokat javult a vegyszeres gyomirtás és évente tízmil­liókat költünk a raktározás, a szárítás korszerűsítésére. Ki kell emelni a termésátla­gok növelését, hisz ma más­fél annyi terem egy hektá­ron, mint nem is olyan ré­gen. Ebben nagy szerepet játszanak a termelési rend­szerek. Ma már ott tartunk, hogy a mezőgazdaság szíve­sen termel naprafprgót, hi­szen az egyik legjobban fi­zető ipari növény. VITÉZ FERENC, termelé­si osztályvezető: — Az ellátásnál marad­va: a napraforgóolaj azért hiánycikk időnként, mert az első fél évben, — idén pél­dául — a kereskedelem nem kért napraforgóolajat, aztán lökésszerűen rendelnének, de az új termésig rendsze­rint már nincs. Egyébként a dolognak ez a része, elsősor­ban nem ránk tartozik, még az iparágon belül sem, mert az ellátás, a palackozás a budapesti és a győri gyár dolga. Hozzá kell még ten­ni, hogy tetemes mennyisé­gű repcét is feldolgozunk, és a kereskedelemmel a meg­állapodás úgy szól, hogy az összes étkezési olaj mintegy 70 százaléka származik nap­raforgóból, a fennmaradó részt pedig repcéből nyer­jük. — A gyár, mint ismeretes talán, tekintélyes nagyság­ban exportál is, többnyire gazdaságosan, noha a világ­piaci árak rendkívüli mér­tékben behatárolják lehető­ségeinket. Ha a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar kapcsolatáról szólunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a darát, ami egyre fonto­sabb mellékterméke a gyár­nak. Ebből naponta 80 ton­nát termelünk. Jelentősége, hogy ezzel fehérjebehozatal váltható ki. NYITRAI LÁSZLÓ sav- talanító szakmunkás: — Munkámról csak annyit: ha a savtalanító dolgozik, az baj, mert azt jelenti, hogy az olajban a megengedett­nél több a sav, ez viszont rontja a minőséget, befolyá­solja az exportot. Most, sze­rencsére, a savtalanító áll. — A jó minőség mellett a versenyképességet a költség- csökkentéssel is elősegíthet­jük, habár lehetőségeink, már eléggé korlátozottak ezen a téren. Az új fajták bevezetésével a régi 30—35 százalék olajtartalom helyett ma már az ötven százalék körül járunk, de ennek nö­velése már nehezen elkép­zelhető, mert a vékonyabb hajú magvak a tárolást ne­hezítenék. Vannak ugyan újabb hibridjeink is, ezeket külföldről hoztuk be, de ta­pasztalataink még nincse­nek ezek értékét illetően. — A minőség érdekében lehetőségeinkhez képest mindent megteszünk. Csu­pán példaként mondom, hogy ma már csakis megfe­lelően szárított magból saj­tolunk olajat. Merem állí­tani, hogy a további javu­lás jórészt a mezőgazdasá­gon múlik, attól, hogy fertő- zött-e, vagy sem a mag, mert ha igen, a mi gondja­ink sokasodnak meg. Speidi Zoltán almaátvétel Mándokon Az almaszállítási csúcsban a HUNGAROFRUCT tuzséri hűtőháza mellett hagyomá­nyosan bekapcsolódik az át­vételbe, s a rakodásba a mán- doki vasútállomás is. Ezen az állomáson a Zöldérttel és a TSZKER-rel kapcsolatban ál­ló szállítók rakodják be a széles nyomtávú szovjet va­gonokba az árut. Orosz Jó­zsef, a Zöldért képviseletének vezetője elmondta, hogy a szállítás ütemezetten folyik, naponta 30—40 kocsit raknak meg. A partnerek még au­gusztusban ütemtervet kap­tak az őszi szállításokra. Amennyiben vagonhiány gá­tolja a munkát, akkor rugal­mas átcsoportosításokkal old­ják meg a szállítást, a szom­bat-vasárnapi rakodásokkal pótolják a hiányzó kocsikat. Az eddigi tapasztalatok szerint a gazdaságok és az ÁFÉSZ-ekkel kapcsolatban álló kistermelők betartják a csomagolásra, osztályozásra előírt minőségi követelmé­nyeket, a szovjet átvevők elé­gedettek a küldeményekkel. . A mándoki állomáson kézzel rakodnak, de minden gazda­ság időben megérkezik a szál­lítmánnyal, s jóval a rakodá­si idő befejezése előtt átadják a rakott vasúti kocsikat. Ké­pünkön: a Dombrádi ÁFÉSZ teherautójáról rakodnak. L. B. Mi a véleménye?!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents