Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 4. Holnap tartják a parlamenti választásokat az NSZK-ban. Képünkön: a vezető nyugatnémet politikusok egy tévévi­tán. — Hans Dietrich Genscher (balra) és Helmut Schmidt kancellár (jobbra). (Kelet-M agyarország telefotó) A legfrissebb jelentések szerint iráni csapatok több helyen ellentámadást indítottak iraki egységek ellen. Képűnkön: a teheráni rádió felhívására katonának jelentkező önkénte­sek állnak sorban egy sorozó bizottság előtt. (Kelet-Ma- gyarország telefoto) Kommentár Tűz az olajra Forró a levegő az olajku­tak és az olajutak körül. Mi­közben Moszkvából egymást érik a vitás kérdések békés rendezésére szóló felhívások, az iráni—iraki viszályt ki­használva bizonyos washing­toni körök veszélyes terveket kovácsolnak. Az USA külügyminisztériu­mának szóvivője a követke­zőképpen fogalmazott: az Egyesült Államok semleges ugyan a konfliktusban — Muskie külügyminiszter teg­nap viszautasította azt az iráni vádat, miszerint orszá­ga Irakot támogatná —, de nem lehet semleges, ha a nemzetközi olajutak bizton­sága, szövetségeseinek fontos érdeke forog kockán. S hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Szaúd-Arábiába már meg is érkezett az a négy Boeing- repülőgép, melyet különleges légi felderítő- és riasztórend­szerrel szereltek fel, Egyip­tom pedig ismét felajánlotta légi és tengeri bázisait az Egyesült Államoknak, ha „a Perzsa-öböl térségét külső veszély fenyegetné”. Ez az olajút kétségtelenül rendkívül fontos a nyugat­európai tőkés országok és Ja­pán számára: évente 800—900 millió tonna olaj — csaknem a teljes közel- és közép-ke­leti termelés — itt hajózik át. A.z Egyesült Államok seb­tében néhány szövetségesé­hez fordult, hogy hozzanak létre nemzetközi flottát az olajutak biztonságának vé­delmére. A tervért azonban sem Japán, sem az NSZK nem lelkesedett, a Pentagon mégis intézkedett: az Indiai­óceánon cirkáló amerikai „közel-keleti erők” néhány hadihajója nyomban csatla­kozzék a Perzsa-öböl közelé­ben horgonyzó flottához. A jelekből ítélve ez to­vább fokozza a feszültséget, s a szó szoros értelmében olaj a tűzre, hiszen az Egye­sült Államok katonai jelenlé­te akár az egyik, akár a má­sik szembenálló felet meg­gondolatlan lépésre sarkal­hatja. Ha viszont a Hormuzi- szoros ürügyén lángra lob­banna a térség, a tüzet ne­hezen lehetne megfékezni, s az beláthatatlan következ­ményekkel járhatna az egész világ békéjére. Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) hajtás során sem szabad túl­zottan megkötni az irányítók és a vállalatok kezét. Sokan, mutattak rá arra, köztük Bencsik István, a HNF OT nyugalmazott főtitkára, hogy a mérsékelt növekedési üte­mű fejlődésnek, az életszín­vonal szinten tartásának idő­szakában minden korábbinál nagyobb a jelentősége a szol­gáltatások, a kereskedelem, az ellátás színvonalának. Ja­vasolta, hogy a mindinkább központi kérdést jelentő la­kóházfenntartás, felújítás té­makörében a kormány vizs­gálja felül a bürokrácia el­képesztő példáit sokasító, szervezetében is pazarló ál­lami ingatlankezelés rendsze­rét. A legtöbb hozzászóló — például Dojcsák János, a DIGÉP vezérigazgatója és S. Hegedűs László, a HNF OT titkára — a településfej­lesztés és a társadalmi mun­ka témájával foglalkozott. A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy a VI. ötéves tervidőszakban tovább kell javítani a rendelkezésre álló összegek elosztásának ará­nyosságát, megkülönböztetett figyelmet szentelve vala­mennyi község, város alapel­látásának. Az elnökségi ülés résztve­vői megállapították: ez a közös gondolkodás az egyik alapja annak, hogy a lakos­ság társadalmi munkával a következő ötéves tervidőszak­ban kiegészítse az állami erő­forrásokat. Az észrevételeket, javasla­tokat a Hazafias Népfront tit­kársága összegzi majd, s el­juttatja a kormányhoz. TELEX A SAN MARINO-I KP KONGRESSZUSA December 5-e és 8-a között tartják meg a San Marino-i Kommunista Párt soron kö­vetkező, tizedik kongresszu­sát. A párt központi bizottsá­ga csütörtökön dokumentu­mot bocsátott vitára, amely az előző kongresszus óta el­telt időszakot elemzi. TOLVAJLÓ HERCEGNŐ Pénzbüntetésre ítélte csü­törtökön egy londoni bíróság Noura al-Szaud szaúd-arábiai hercegnőt bolti tolvajlás mi­att A hercegnőnél — akiről nem ismeretes, milyen rokon­ságban van a szaúdi királyi családdal, — 350 font kész­pénzt találtak, miután rajta­kapták, hogy el akar lopni egy mindössze 18 fontba ke­rülő ékszert. A 28 éves her­cegnő férjének jövedelme ha­vi 12 ezer font. A FRANCIA HADIKIADÁSOK Yvon Bourges távozó had­ügyminiszter még előterjesz­tette Franciaország jövő évi katonai költségvetését. Az előirányzott összeg rekord­nagyságú. Negyedrészét atom- fegyverkezésre (közöttük a neutronfegyver előállítására) fordítják. A nukleáris ütőerő továbbra is elsőbbséget élvez a francia katonai fejlesztési tervekben. Az 1981. évi hadikiadások jóval meghaladják a 100 mil­liárd frankot és az előző évi költségvetéshez képest 17,9 százalékkal lesznek magasab­bak. JAPAN AGGODALMA Szuzuki Zenko japán kor­mányfő a törvényhozás pén­teken megnyílt ülésszakán mélységes aggodalmát fejezte ki a közép-keleti konfliktus miatt. A júliusban beikta­tott miniszterelnök program­ját körvonalazva kifejezte re­ményét, hogy a szembenálló felek, Irak és Irán, haladék­talanul véget vetnek a hábo­rúskodásnak, s viszályukat békésen rendezik. Szuzuki — mint elődei is —, az Egyesült Államokkal és a nyugat-európai országokkal való kapcsolatot tartja a leg­fontosabbnak országa számá­ra. 31. — Igen. Az öreg, úgy lát­szik, vagy megbolondult, vagy egyszerűen csak így akar túl­járni az eszünkön. Ezúttal félórán keresztül szónokolt a delfinekről. Nagyon érdekes dolgok, de szakmailag nem értékelhetőek. — És mi az, ami értékel­hető? — Tessék, hallgassa. Bertram pörgeti a kazettát, itt-ott belehallgat. — Nem, ez sem. Tessék. Itt lesz. — „Avassuk be Józse­fet is a narancsszínű kapszu­la titkába.” — Ez Mária hang­ja. — József... az a fickó? — Igen. De mondtam már, hogy ő nem érdekes. — És Foxman mit felelt Máriának? — Hallgassa: „Nem ért maga semmit. Azonnal jöjje­nek mindketten a szobámba. Este van. Este van!” — Hogy kiabál az öreg! — Igen. Nyilván ideges. Fél, hogy Mária kifecseg va­lamit a narancsszínű kapszu­láról. És megint nyert az öreg... — Hogyan? — Egyszerűen. A szobájá­ba terelte a társaságot, Jó­zsefet is, Máriát is. — És? — Ott, csak ott nincs lehall­gatónk. — Igen, tudom. Bertram megragadja Lili­an kezét. Lilian fél, szabadul­ni próbál a szorításból, de gyenge. — Megpróbálod? — Mit, az istenért? — Be kell jutni abba a szobába! Be kell jutni, min­denáron. — De Bertram... Alig élek! — Majd a Dottore följavít. Vannak neki mindenféle in­jekciói ... — A fejem is nagyon fáj... Bertram megmerevedik, nyilván eszébe jut, hogy a Dottore mennyire féltette Li- liant az agyátvilágítástól. — A fejfájásod talán nem is a lövéstől van... — Mindegy, mitől van. Fáj és kész! Nem tudok bejutni az öreg szobájába. Ebbe bele nyugodnunk. — De én nem tudok bele­nyugodni! Én pontosan aka­rom tudni... — Nem jó dolog, ha min­dent pontosan tudunk előre. Az nem tesz jót a cselekvés­nek. Az csak olyan, mintha másolnánk szépen eltervezett szándékainkat, nincs hely és mód a rögtönzésre, szolgai módon masírozunk saját ter­veink nyomában. — Ez mind csak bölcskö- dés; no jó: legfeljebb bölcse­let. De most nem filozofálni kell, hanem cselekedni! És a sok töprengés nem tesz meg helyettünk semmit! — Igen, Bertram, ez igaz. Igaz lehet. De ha nem lépünk föl, a három ügynökség kö­zül elsőként, akkor az a sze­gény sofőr még mindig élne, engem se lőttek volna meg, és talán a fejem se fájna. — A fejed nem attól fáj, érts már meg végre! — Hát? Mitől? — Az agyátvilágítástól! Ne haragudj, hogy engedélyed nélkül, hozzájárulásod nél­kül, akaratod ellenére átvilá- gítattam az agyad a Dottoré- valf de nem tehettem mást... azt akartam megtudni, hogy szeretsz-e? — És? Mit mondott a ma­sina? — Azt, hogy igen. — És ha én most azt mon­dom neked: Bertram, az agy­átvilágítást eddig csak ellen­feleinkkel, ellenségeinkkel szoktuk megcsinálni, és ezért én ezentúl ellenségemnek te­kintelek, akkor mit csinálsz? — Nem tudom, Lilian, nem tudom. Én csak azt tudom, hogy nagyon szeretlek. — Elhiszem Bertram, de ez akkor sem volt jó és he­lyes cselekedet. Én ezt soha meg nem tettem volna azzal, akit szeretek. S ahhoz mit szólnál, ha én is átvilágíttat­nám az agyadat, hogy meg­tudjam, mi van benne, ahhoz mit szólnál? — Nem fogod megtenni. — Nem, mert nem enge­ded. — Nem, valóban nem en­gedem. — S miért nem? Félsz va­lamitől? Félsz, hogy kiderül, hogy nem is szeretsz? Ha szeretsz, mitől félsz? — Rendben van, Lilian. Megengedem. Hívasd a dok­tort. Tessék, adok egy írást arról, hogy hozzájárulok a vizsgálathoz. — Köszönöm, Bertram. Hí­vom a doktort. Bertram sietve megírja a papírt, Lilian fölkel, fáradt. Zsebébe gyűri a papírt, ki­megy a szobából, visszaszól. — Maradj itt, hívom a doktort. Ott van a szekrény­ben egy altató tabletta, ad­dig vedd be. Sietek vissza. — Rendben van, Siessetek. Még sok a dolgunk Foxman- nal. (Folytatjuk) Csehszlovákia életéből Az üveg művészei Jó érzékkel és ügyességgel. Az üvegkészítés mesterei. A cseh üvegkészítők fel­élesztik az üveg lelkét, s a forró, alaktalan anyagból olyan szépségeket varázsol­nak elő, amit kivétel nélkül minden ember megcsodál. Ez a szépség „Bohemia Glass, Skrdlovice” védjeggyel eljut a világ majd negyven orszá­gába, köztük a Szovjetunió­ba, Kanadába, Franciaország­ba, az USA-ba, az NSZK-ba és a skandináv államokba. A Cseh-Morva fennsík egy kis községében: Skrdlovicé­ben üzemelő üveghuta kisr „vállalati múzeumában” elénk tárult az üzem szinte teljes negyvenéves története. Kísérőnk, Petr Hova a gyárvezető elmondja, hogy a gyárat Emánuel Beránek 1941-ben alapította, s még ugyanannak az évnek őszén megkezdték az első készít­mények szállítását. Hutaüve­geket, különleges csillogásé, vastag falú vázákat pasztell- zöld, vagy rózsaszínbe játszó árnyalatokban, buborékos üvegből... A gyár kezdettől fogva kapcsolatot tart az üvegkészítő művészekkel. A jó ötleteket, az érdekes meg­oldásokat, elgondolásokat a képzőművész adja, s az üveg­készítő mester azután jó ér­zékkel és ügyességgel igyek­szik a képzőművész terveit megvalósítani. — Az üveggyárban nem­csak egyedi darabok szület­nek — tájékoztat a gyárve­zető —, hanem kisebb soro­zatok, húsztól száz darabig, sőt néha nagyobb szériák is, de egy-egy mintából legfel­jebb 1200 darab készül. Éven­te száz-százhúsz új mintát hozunk forgalomba. A gyár kollekciója képvi­selte Csehszlovákiát a Mün­chenben megrendezett EX- EMPLA ’79 nevű kiállításon, s szerepelt a JABLONEC ’79 harmadik nemzetközi üveg- és porcelánkiállításon is, ahol négy aranyérmet nyert. A skrdlovicei üveggyár bájos emléktárgyaival az 1980. évi moszkvai olimpiai játékok látogatói is megismerkedhet­tek. Zdener Strejc A skrdlovicei üveghutának a moszkvai olimpiai játékokra készített művészi emléktárgyai. (Foto: ORBIS — KS) A jobb és a bal Véget ért o Brit Munkáspárt kongressiusa A Brit Munkáspárt pénte­ken néhány szabályzati mó­dosítással és a konzervatív kormány elleni általános kampányra buzdító nyilatko­zattal befejezte az utóbbi év­tizedek legviharosabb kong­resszusát, amely a baloldal jelentős térnyerésével végző­dött. A kongresszus egész sor kérdésben követelt döntő for­dulatot jobboldali vezetősége politikájában. Először foglalt állást — méghozzá hatalmas többséggel — a Közös Piac­ból való kilépés, 20 év óta először Nagy-Britannia atom­hatalmi szerepének feladása, minden hazai brit vagy ame­rikai atomtámaszpont bezá­rása mellett. A munkáspárt régóta nem tapasztalt nyo­matékkai követelt alapvető fordulatot a kormány és sa­ját pártvezetése katonapoliti­kájában. Minden középható­távolságú rakéta megsemmi­sítésére, a szárnyasrakéta te­lepítésének és a brit Trident- programnak az elutasítására szólította fel a párt követke­ző kormányát, atomfegyver­mentes övezetté javasolja változtatni egész Európát. A gazdasági fronton a pártkong­resszus radikális követelések sorát: államosításokat, erőtel­jes beruházást, a népjóléti rendszer helyreállítását, im­portkorlátozást, a tőkekivitel ellenőrzését, vagyonadót, rö- videbb munkaidőt követelt leendő kormányától. A jobboldal kisebbsége olyan nyilvánvaló volt a kongresz- szuson, hogy a programviták­ban szinte fel sem vette a harcot. Beérte a baloldal többnyire kongresszuson kí­vüli gyalázásával, a párt vá­lasztási esélyeinek eljátszásá­val vádolta, személyükben tá­madta a baloldal vezetőit.

Next

/
Thumbnails
Contents