Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-01 / 230. szám
1980. október 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kiváló árule KAF. A három betű és a vele járó jel sokak előtt ismert: a Kiváló Áruk Fórumáról van szó. Egyre többen vannak gyárak, üzemek, szövetkezetek, melyek termékeikkel megpályázzák a megtisztelő, megkülönböztető címet. Az őszi vásáron például a Szatmár Bútorgyár ért el szép sikert e téren. Úgy tűnik, hogy ellentétben a bútorgyárral, más, termékeikről jól ismert üzemek viszont, ódzkodnak a versenyre való benevezéstől. A Rakama- zi Cipőipari Szövetkezet, melynek neve pedig igencsak jól cseng, néhány esztendeje már nem vesz részt a Kiváló Aruk Fórumán. Az ok, alighanem kézenfekvő. Mert, ígyi mondták a szövetkezet illetékesei : túlságosan hosz- szú a cím elnyerésétől a jelzés engedélyezéséig eltelő idő, nehézkes az ügyintézés. Legutóbb is úgy jártak, hogy mire a hivatalos út befejeződött, cipőjük már a divatból is kiment. Igaz, a szövetkezet árusította a lábbelit, nem is kevés sikerrel, de a kiérdemelt jel használata nélkül. Mondják azt is, hogy a KÁF nem csupán egy típusra, hanem azon belül is, csak egy bizonyos színre vonatkozik esetenként, de — és ez érthető —, csupán a megjelölés használata miatt, nem állhatnak rá a túlzottan nagy szériák gyártására, hiszen divatcikkről is lévén szó, eladhatóságát növeli, ha nem minden második hölgy lábán tűnik fel ugyanaz a cipő. Sorolhatnánk még a re- * álisnak látszó visszatartó tényezőket, például a bőr változó minőségét is, melyek mind oda hatnak, hogy egy közismerten jó gyártmányokkal piacra lépő szövetkezet végül is, lemond a minőséget tanúsító pecsétről, Az okok sorolásából alighanem ennyi is elég. Azon kell csak gondolkozni: mi is lehet a megoldás? Talán a rugalmasabb intézkedés, ami különbséget tesz az idénycikkek és a tartós használati eszközök között, figyelembe veszi, hogy ruhát, cipőt, nem egy életre, de nem is évekre vásárolunk. És van még egy szempont: ma, amikor a mennyiséggel szemben a minőség kerül az előtérbe, érdemessé kell tenni a versengést mindenki számára, aki képes az átlagosnál magasabb szinten dolgozni. (speidl) Zenei világnap Az UNESCO kezdeményezésére 1975 óta október 1-én az egész világon megemlékeznek a zenei világnapról. Miért szenteltek a zenének külön „világnapot”? A zene azok közé a társadalmi jelenségek közé tartozik, amelyek kapcsolatot teremtenek ember és ember között, sajátos befolyást gyakorolnak ránk, részt vesznek az életünkben, tehát a zene az emberi viszonylatok tükre, társadalmi kérdés, amelynek sokoldalú kapcsolatban kell állnia a társadalom egészének, mozgásának és alakulásának kérdéseivel. Ezen túlmenően a zene olyan világnyelv, melyet mindenhol értenek és szívesen „beszélnek”. Népeket és országokat köt össze, eszméket és gondolatokat továbbít földrészek között. A társadalom fejlődése során a zene részvétele az emberek életében, a kapcsolatteremtésben, az érzelmek kifejlesztésében és kifejezésében fontos és állandó szerepet kapott, Erkel operái a szabadság eszméjét hordozták, Bartók, Kodály népi művészete a kelet egyetemes, új, magas művészetét teremtették meg. A felszabadulás óta addig soha nem tapasztalt fellendülést vett a zene iránti érdeklődés. Zenetanulás, hangversenyek, ismeretterjesztő előadások, ének- és zenekarok alakulása, világhírű művészeink bel- és külországi sikerei jelzik a megtett utat. Megyénkben is szép eredményeket értünk el. Pedagógiai téren a zenei általános iskolák énekkarait említjük meg. A megye öt zeneiskolája, élükön a 40 éves nyíregyházi zeneiskolával számos kitűnő énekes és hangszeres tanárt és művészt adott. Színvonalas kórusok működnek itt, elsősorban a Nyíregyházi Vegyes Kar, az Ifjú Zenebarátok Kórusa, a szakmunkásképzőkben létrejövő ifjúmunkás énekkarok. A Szabolcsi szimfonikus zenekar sikereire egyre büszkébben tekinthetünk. A nyírbátori zenei napok a zenei tábor immár hagyományőrző hangversenyei nemcsak a hazai de külföldi zeneértők elismerését is kivívták. Az Országos Filharmónia ifjúsági és felnőtt hangversenyeire elővételben kelnek el a jegyek. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola énekzene tanszéke mind több és jobb képzett tanárral látja el az országot. Nyíregyháza zeneszerető közönsége is megemlékezik a zenei világnapról október 1-én, szerdán délután fél négykor a Krúdy moziban. Mozart: A varázsfuvola című operájának Bergmann rendezte filmváltozata szerepel a műsoron, amely előtt bevezetőt mond Tarczai Zoltán, a Kórusok Országos Tanácsának megyei titkára. Vikár Sándor Kacsa, liba Székelyből A székelyi .Búzakalász Tsz-ben már hagyománya van a kacsa- és libate-t nyésztésnek. Jelenleg 14 ezer pekingi tojókacsát nevelnek. (Elek Emil felv.) A NYÍREGYHÁZI KONZERVGYÁR ÁTLAGOS LÉTSZÁMA 2500 FÖ. EBBŐL FIZIKAI ÁLLOMÁNYBAN VAN: 2200. A GYÁR NYÍREGYHÁZI EGYSÉGÉBEN DOLGOZIK 1750, EBBŐL FIZIKAI 1500 FŐ. ITT SEM MELLÉKES NAPJAINK KÉRDÉSE: Gazdálkodnak-e a munkaerővel? — Kénytelenek vagyunk — felel a kérdésre Hársfalvi Gábor, a munkaügyi osztály vezetője. — Létkérdés ez, erre kényszerít a józan ész és megannyi szabályozó. Az viszont tény: nem ellentmondás nélküli ez a gazdálkodás. Pillantás a kulissza mögé — Időnként elhangzik a munkások körében a kérdés: X. miért van még itt? Nem dolgozik rendesen, emberileg sem érdemel sok jót, fegyelmezetlen meg miegymás. Szívem szerint — mondja Hársfalvi — igazat adok a kérdezőnek, de azt már nem merem megmondani neki: azért van itt X. a kis bérrel, hogy magának tudjunk 50 fillért emelni. Vagyis hamar kiderül, a bér szint fékkel kombinált bértömeggazdálkodás nem serkenti a valóban hatékony munkaerő-gazdálkodást. A létszámcsökkentést csak három százalékig méltányolják a szabályozók, utana csak tetemes termelékenységnövekedéssel lehetne kompenzálni. A technikai fejlesztés viszont behatárolt, s döntő változás nem is várható. Summa summárum: a jelenlegi cél, tartani a létszámot, még akkor is, ha ennek egy része nem feltétlenül szükséges. Fiatalítás — A dolog azért nem eny- nyire egyszerű — folytatja Hársfalvi Gábor a gondolatmenetet. — Számos körülményt kell egyszerre figyelni ahhoz, hogy azért a meglévő és a belépő munkaerőt célszerűen használjuk fel. Az első komoly gond: a gyárba évente 350—400 ember lép be, s ugyanennyi lép ki/ Vagyis relatíve nagy a mozgás. Sok tényező mozgatja a munkaerőt. A vidékiek akkor, ha a közelben egy gyár települ, elindulnak oda. Érezhető, ha a háztáji gazdálkodásban konjunktúra van, az is kilépésre késztet. Gond a gyes utáni munkába állás a vidékieknek, akik számára nem kínai hátországot se bölcsőde, se óvoda. Az évi 400 belépőből is átlagban 140 még abban az évben ki is lép, mert valami nem tetszik neki. Sokan a kötelező három műszak miatt válnak meg a gyártól. És vajon miben válogathat a gyár? Nos, a belépésre jelentkező munkaerő ma nem éppen minőségi. Zöme virtik- li vándormadár, aki itt sem lesz soha törzsgárdatag. Szakmájuk nincs, jó ha a nyolc általánossal rendelkeznek. Mindez természetesen megnehezíti azt, hogy a minőségi változások megtörténhessenek. — Nagy erőfeszítéssel old- nattuk meg, hogy a fizikai munkát, főleg a szállítást, kézi munkát gépesítsük. A szakmunkásképzéssel elértük, hogy a fő termelési helyen valóban stabil munkásgárda legyen. Ennek ellenére jó néhány területen nem megfelelően kvalifikált emberek vannak. Sürgetően jelentkezik a fiatalítás szükségessége is. A gyáralapító nemzedék három-öt éven belül nyugdíjba megy. Helyettük új, de jó munkások kellenek. És ne feledjük: a vidékről bejáróknak emberemésztő ez a munkahely, úgy, hogy utánpótlásról mindenképpen gondoskodni kell. A bejárók gondjai A nyíregyházi gyárba naponta 680-an járnak be vidékről. Falusiak, akije például a reggeli műszakhoz fél 4-kor már kelnek. Utazás, munka után az otthoni háztáji tevékenység, igen sokszor család nehezíti helyzetüket. Mégis, ezek ellenére a gyár munkásainak javához tartoznak. — Mindez tagadhatatlan. Galambos Lajos; Szilvalekvár o Földosztáskor kaptunk egy kis gyümölcsöst is, gondolom, olyan négyszáz ölnyit; három sor szilvafa fért meg benne. A fák éppen jó termőre fordultak már, megadták mindjárt az első évben a tizenöthúsz mázsát. Ennyi szilva! Mit kezdünk majd vele? öt-tíz kilónként, ötvenhatvan filléres áron elkelt belőle mindjárt két-három mázsa. Nyíregyházára is bevitt belőle apám egy szekérrel; szégyenszemre majdhogynem haza is hozta az egészet, iszonytatóan tele volt a piac, nagynehezen, jóval áron alul sikerült túladni rajta. A többi maradt. Mi a jó eget csináljunk vele? Nem voltak még akkor felvásárló irodák-központok, Az is igaz, hogy vidékről már aligha számíthatunk új munkaerőre. Így aztán sok minden mással próbálkozunk — magyarázza Hársfalvi Gábor. Felvettünk nyolcvan 18 éven aluli leányt, belőlük remélünk utánpótlást. Amikor a megyei tanács jelezte, hogy középiskolát végzett potenciális munkaerő várható, vállaltunk százat, mondani sem kell, egy sem jött. Így aztán a házi képzés, a belső szervezés maradt. A gyár mai piaci kötelezettségei egyre jobban szorítják a munkaerővel foglalkozókat is. Igényes termetes, nagyobb technológiai fegyelem kívántatik. Szembe kell nézni a termelés és a piac változó hullámgörbéivel is. Így aztán még azzal is megpróbálkoznak, hogy más vállalatokkal kooperációs megállapodást létesítenek, egyes csúcsidőkben így szerezvén jó munkásokat. Igényesség — Pedig igyekszünk igényesek lenni minden esetben. A jelentkezőknek csupán felét vesszük fel — az az általános. Próbálunk - «válogatni, de hát ki lát bele mindenkibe? Igaz, a munkakönyv beszédes olvasmány, de sokszor boldogultak az újgázdák ahogyan épp tudtak. Rebesgetni kezdték, hogy ki kell főzni az egészet lekvárnak, majd elkél úgy, ha nem is azonnal, ősz végén, tél elején ára lesz annak! Kölcsön kértünk valamely nagyobb űrméretű üstöt, magvaltuk éjszakákon át, gallyal — mi mással? — tüzeltünk az üst alatt, míg végre lekvár lett abból a rengeteg szilvából. Végtére is az ember már a szagától undorodott, nemhogy enni kívánt volna belőle. Gimnáziumba járván, bekaptam kora reggel azt a kis teát, elkészítettem a táskámat, s igyekezvén, nehogy valaki észrevegye, tízórai nélkül iszkoltam volna a vonathoz, de egyetlenegyszer sem sikerült, valamelyik nővérem pillanatokon belül észrevette, hogy otthon „felejtettem” a tízóraimat, s rohant utánam. Mit tehettem? Engedelmesen betettem a táskába. Olyan nem létezett, hogy a kenyeret, bármi lett légyen azon, eldobjuk. Ilyesmi nem létezett, ilyen bűnt a leghitványabb kamasz sem vett a lelkére. Bent az iskolában, a nagyszünetben persze, ki-ki elővette a tízórais zacskóját. S kérdezgették persze, merengve szimatolva: — Te mit hoztál? — Te mit hoztál? az sem elég. Hadd mondjak egy példát arra, mik vannak — meditál Hársfalvi. — A konzervgyárban ha az átlagot nézzük, minden ember minden évben egy hónapot van táppénzen. Ez horribilis szám. Van egy része, akiknél mindez indokolt. De az sem vitás, minden őrjárat, ellenőrzés ellenére vannak, akik élnek az orvosi liberalizmussal. Ezt a hiányzó létszámot is ki kell gazdálkodni. Valóban félelmetes szám, hiszen a 2500 hónap az 208 évet jelent, vagyis annyit, hogy a valós létszám 208-cal kevesebb, mint amit a statisztika mutat. Ezek után nem csodálható, ha a gyár kevesebb, de jobb munkaerőben is kiegyezne, amire a növekvő önállóság ide vagy oda, de alig van módja. A Nyíregyházi Konzervgyár beruházási lehetőségei minimálisak. A műszaki fejlesztés is erősen behatárolt. A piac pedig egyre követelőbb, igényesebb. Nyilvánvaló,» hogy a munkaerő-gazdálkodás, a szervezés, a fegyelem jelenti a belső tartalékot. A vállalati stratégiában így kap növekvő szerepet a ió munkaerő szerzése és megtartása, a minőségi csere Nagv lecke, de kitérni előle nem lehet. Bürget Lajos Egy idő után tőlem már nem is kérdezték. — Hagyjátok — mondták. — Lekváros kenyér. Azontúl, disznóölésig, mintha naponta ostorral vágtak volna végig az arcomon. — Hogy vagy, szilvalekvár? — Nem unod még, szilvalekvár ? Mit tehetett az ember? Tűrt me^ilázottan. S ilyenkép jogot szerzett arra, hogy ne kínálja meg osztálytársait a későbbi disznóholmikból se: hurka, kolbász, sajt! Mereszthették a szemüket körülöttem! Sőt, amikor tavasz- időn újra visszakerült a táskámba a lekváros kenyér, s akkor annak már vitamindús illata volt, a szóbeli könyörgések is elszálltak a fülem mellett. o Most, hogy édesanyám magvalja a szilvát, mindez eszembe ötlött. S nyugtalanul kérdem naponta tán ötször is: — Mikor lesz már ebből friss szilvalekvár? — Két-három nap, és lesz. Lehajtom a fejem. Két-három nap a purgatóriumban! De hisz megérdemlem a régmúltért.
