Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-23 / 249. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 23. „Leszállt" a szobor M ajd, ha másik kezébe rakja át a palettát... Majd, ha leszáll a talapzatáról... — ugye mindannyiunk szájából szakadt már ki hasonló fogadkozás, lombfakasztó tavaszi délután, fülledt nyári estén a nyíregyházi Benczúr tér platánjai közt andalogva. Vénasszonyok nyarára várva, tán nem hasztalan a figyelmeztetés! A fiúk egyelőre ne ígérjenek könnyelműen, a lányok egy darabig ne fogadjanak el vakon bízva hasonló es- küváseket! A Benczúr- k>,*?ef*er -ugyanis .omober-.^ién tényleg leszállt talapzatáról. Igaz, nem saját akaratából. A Nyíregyházi Közterület-fenntartó Iroda kívánságára a budapesti Képzőművészeti Kivitelező Vállalat dolgozóinak segítségével. Az idő vasfoga rágta el a talapzat búj- tosi téglából készített magját, úgy, hogy a szobor életveszélyessé vált. Bár az új alap még idén elkészül, a megtisztított, felújított szobor csak jövő tavasszal kerül újfent helyére. Addig? Lehet esküdni a szobortól pár méterre található Venusra. * (Csendes) FEHÉR MEZŐBEN VÖRÖS KERESZT Kanizsai Dorottya utódai Az egészség őrei, a bajba jutottak segítői jubileumra készülnek. Jövő tavasszal ünnepeljük a Magyar Vöröskereszt megalakulásának századik évfordulóját. Ennek jegyében októberben is sor kerül egy megyei rendezvényre. Ma, huszonharmadiltán Hodá- szon háromnapos továbbképzést tartanak a vöröskeresztes titkároknak. Jó helyen rendezik a továbbképzést azért is, mert megyénkben — minden bizonynyal — az első „egylet” a járási székhelyen, Mátészalkán alakult, csaknem száz esztendővel ezelőtt. vérek vagyunk! Az ütő kiairok leereszkedtek és a sokada- lam meghökkenve nézte az idegent, aki bekapcsolódott a sebesülték ellátásába. Mi több: kocsisának pénzt adott, hogy sebtiben hozzon minél több sehkötöző kelléket és gyógyszert. Röviddel később franciáik, olaszok, osztrákok és más nemzetiségűek fogtak össze az esztelen háború se- besültjeinek ellátására. „...a lelkes női közönség segélyével..." A mátészalkai Nyéki Károly értékes jegyzőkönyvre bukkant, most ebből idézünk: „Felvétetett M.-Szalkán 1881. évi aug. hó 30-án a magyar országos segélyező nőegylet M.-Szalka kerületi fiókegylete megalakítása tárgyában összehívott értekezleten. Az értekezletet összehívó Ujfa- lussy Sándorné előadta, hogy a magyar országos segélyező, vagyis veres-kereszt nőegylet n.-károlyi fiókjától meg lett bízva az m.-szalkai kerületben egy fiók-egyletet alakítani, s e czélra a felmutatott aláírási ívek szerint a lelkes női közönség segélyével és közreműködésével máris számos tagokat szervezett, úgy, hogy a fiókegylet megalakulását többé mi sem gátolja.’’ Megyénkben és a mátészalkai járásban hagyományosan jól működnek a vöröskeresztes alapszervezetek. A nagy- ecsedi Mikes Lajosné 1939-től tagja a tömegszervezetnek, 1966-tól lakóhelyén az alapszervezeti titkári teendőket is ellátja. A győrteleki özv. Só- ják Józsefné 1941 óta vesz részt a mozgalomban, csaknem negyvenéves társadalmi munkáját idén ismerték el magas kitüntetéssel. Hosszan folytathatnánk a felsorolást, de feltétlenül említést érdemel a nyíregyházi Juhos Lajosné, aki csaknem nyolcvan- éves és minit alapszervezeti titkár még mindig aktív munkát végez. „Tutti fratelli" A Vöröskereszt munkája igen sokrétű. Tevékenysége elsősorban a hajban levő emberek megsegítésére irányul A magyar, illetve a nemzetközi szervezet megalapítása előtt is voltak kisebb-nagyobb kollektívák, amelyek humánus meggondolásoktól vezérelve felemelték segítő kezüket. Kanizsai Dorottya a mohácsi csarta sebesültjeinek ápolására szervezett csoportot. Az 1848-as szabadságharc idején Kossuth Zsuzsa szervező munkájának eredményeként 72 tábori kórházat hoztak létre. S a magyar történelemben talán először az ellenség, vagyis az osztrák sereg sebesült katonáit is ápolták. Kossuth Zsuzsáék nem nézték tétlenül a sebesült, szenvedő embereket Nem így történt 1859-ben. a solferinói csatatér környékén, pontosabban Castiglione faluban. A helybéliek véres, sebesült foglyokat szidalmazták és bántalmaztak. Éppen ekkor érkezett oda Henri Dunant svájci üzletember, aki a hiteles feljegyzések szerint így kiáltott fel: „Tutti fratelli!” — vagyis mind testKatasztrófaalap Jó néhány évvel később, 1881-ben alakult meg a Magyar Vöröskereszt. Ma megyénkben több mint 40 ezer aktivistája van a tömegszer- vezetnek. Számos pántoló tag is említést érdemel. A pártoló tagok anyagi lehetőségüktől függően több száz forintot szoktak befizetni egy iközös kasszába, amely aztán az úgynevezett katasztrófa- alapba kerül. Ebből az alapból támogatták az 1970-es szamosközi árvíz károsultjait és idén a Körösök melletti árvízkárosultak szintén ebből az alapból részesültek. Az önkéntes véradók, az önkéntes ápolónők áldozatvállalása csak egy része a munkának, a segítségnyújtásnak. A hazai és a nemzetközi vöröskeresztes mozgalomba jól illeszkedik be megyénk. Közvetlen nemzetközi kapcsolatunk nincs, de nagy betűvel került be megyei szervezetünk történelmébe, hogy két évvel ezelőtt tapasztalát- cserére megyénkbe érkezett Afganisztán vöröskeresztes szervezetének főtitkára. Megyénkben is készülnék a centenáriumra. Nem az önünneplések közepette, hanem a további önzetlen segítségadás szándékával, Nábrádl Lajos Két hangverseny Mérlegen: őt év munkája Tudományos ülés Kisvárdán A hagyományt őrző rendezvények már évek óta elősegítői a különböző kulturális megmozdulásoknak. A „Nyírségi Ősz” is ezek közé a hagyományt őrző rendezvények közé tartozik. Zenei részről most két hangverseny nyitotta meg a még bizonyára sok érdekességet és szépséget nyújtó Nyírségi Ősz rendezvényeit. Mindkét hangverseny az immár 40 éves zeneiskola nevéhez fűződik. Október 19-én, vasárnap este 18 órakor hangzott el Molnár Éva zeneiskolai tanár ária- és dalestje a 4. sz. általános iskola dísztermében. Még szerencse, hogy ez a szép és jó akusztikájú terem rendelkezésre áll, hiszen sem a színház, sem a Korona-szálló díszterme, sem az épülő új ikultúrház még nincsenek készen, nem használhatók. A 4. sz. iskola különösen kamarazenére alkalmas termében jól érvényesült Molnár Éva hangja Drámai szoprán hangjának megfelelően műsorának nagyobb részét operaáriák képezték. Beethoven, Dvorak, Csajkovszkij, Puccini, Szme- taina operáinak egy-egy igényes áriáját jól megformált drámaisággal adta elő. A kezdeti intonációs bizonytalanságok bravúros technikai kivitelben nyerték megoldást. A hatalmas műsor végiigénék- lése kitűnő állóképességről tett bizonyságot. A zeneiskola kiváló énektanárnőjét méltán ünnepelte a megjelent nagy számú közönség zongorakísérőjével, Meskó Sándorral együtt. Másnap, október 20-án, hétfő este 18 órakor ugyanott, a 4. sz. iskola hangversenytermében hangzott el a zeneiskola ifjú zenésztehetsé- geinek megyei gálaműsora, melyen közreműködött a Szabolcsi szimfonikus zenekar egy kisebb együttese Gebri József vezényletével. A zeneiskolák országos versenyeiről ismerjük a nyíregyházi zeneiskola kimagasló pedagógiai és művészi eredményeit. Itt is ki kell emelnünk néhány nagyon tehetséges növendéket, mint Nagy Zsuzsa, Nagy Anna és Kökényesi Zoltán heged üsnövendékéket, Pa jer Ferenc, Silágyiné Pólkövi Mária és dr. Marssó József tanárok növendékeit, Rézműves Klára fagoftnövendéket, Nad- zom Gusztávné tanárnő növendékét, Kollonay Zoltán zongoristát, Sára Jenő tanár növendékét és Hajdú Tamás fuvolásnövendéket, Csősz Sándorné tanár növendékét, aki Bach: h-moll szvitjéből részletekét játszott a zenekar kíséretével. Vikár Sándor Nagy sikerrel, telt ház előtt rendezték október 20-án Nyíregyházán a 4. számú Általános Iskolában a megyeszékhely ifjú zenészeinek gálaműsorát. Képünkön Hajdú Tamás fuvolán játszik, kíséri a Szabolcsi szimfonikus zenekar. A kisvárdai városi-járási kórházban november 3-án tartják a XVII. tudományos ülést. A már hagyományos találkozók rendszeres alkalmat nyújtanak a kórházi, rendelőintézeti és a körzeti orvosoknak arra, hogy szakmai kérdésekben eszmét cseréljenek, megfigyeléseikről számot adjanak. A mostani, őszi tanácskozáson az első téma, amellyel foglalkoznak: a betegellátás elmúlt ötéves tapasztalatai az új kórházban. Ezt követően csupa olyan előadás hangzik el, amely a fő témához csatlakozva egy- egy szakterület fejlődését, elért eredményeit summázza. A tizenhárom tudományos referátumot huszonhárom orvos készítette, a beszámolók java része team-ek munkája A tudományos ülésre délután 2 órakor kerül sor. Már kilencszer ítélték el... Mák a csirkeólban Kilencszer ítélték már el 1963 óta a legkülönbözőbb bűncselekmények miatt Mák József 44 éves ófehértói lakost, s több mint 10 évet töltött börtönben. Legutóbb — ekkor 8 hónapra ítélték — szigorított őrizetét is elrendelték, de nem maradt öt évig a börtön lakója, jó magaviseleté miatt 2 évvel hamarabb szabadult. Mint néhány nap múlva kiderült: kár volt hazaengedni. Még egy jóízűt sem szippanthatott a szabad levegőből észrevette, hogy az ófehértói tsz dohányszárító üzemében műtrágyát tárolnak és nem is túl nehéz hozzáférni. Fordult néhányszor, s öt zsák — több mint ezer forint értékű — műtrágyát lopott. Négy zsákkal elajándékozott belőle, eggyel pedig eladott egy bak- talórántházi embernek. Néhány nap múlva újból elment a tsz dohányszárítójához, be is osont a telepre, de az éjjeliőr észrevette és Máknak menekülnie kellett. Egy hónapig bírta ki Mák, hogy nem követett el bűn- cselekményt, ekkor azonban akadt egy társa is a 37 éves kálmánházi Vadai Mihályné személyében, s vele együtt indultak el Ófehértón csirkét lopni. Kiválasztottak maguknak egy udvart, Mák bement, Vadainé pedig őrködött, hogy riaszthassa társát, ha közeledik valaki. Mák nyugodtan dolgozott, hat csirkét össze is fogott, ám ékkor észrevette a baromfi gazdája, hogy valaki riasztgatja a csirkéket, így Mák kénytelen volt üres kézzel futásnak eredni. A Nyírbátori Járásbíróság Mák Józsefet — mint többszörös visszaesőt — halmazati büntetésül 1 évi szabadságvesztésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyektől. Ezenkívül a bíróság elrendelte, hogy Máknak le kell tölteni a szigorított őrizetből kapott kedvezményt is. A bűnsegéd Vadai Mihálynét 3000 forint pénzbüntetésre ítélték. Máknak börtönben kell a büntetést letölteni. Az ítélet jogerős. Túr-sirató M i lesz veled Kis-Túr? — kérdezik egyre gyakrabban a megye természetet kedvelő, környezetünkért aggódó emberei. A Petőfi által is megénekelt vadregényes szépségű folyócska ugyanis már hosszú ideje haldoklik, medrében egyre inkább elburjánzik a sás, a káka, a hínár. Tudni kell, hogy a Túrt még a húszas évek végén szabályozták, mégpedig oly módon, hogy Sonkádnál két ágra szakad a folyó. Az új meder nyílegyenesen szalad a Tiszáig, Szatmárcseke alatt ömlik az anyafolyóba, míg a másik, az ősi ága Kölese, Túristvándi, Kömörő alatt kanyarog, s Nagyarnál — közel a Petőfi-fához — egyesül a Tiszával. S éppen ez az ősi ág haldoklik. Pedig nagyon egyszerű a megoldás: a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóságnak gyakrabban kellene felnyitni a sonkádi Űj-Túron a zsilipet, hogy vizet kapjon a régi meder is. Nehezen hihető, de igaz: népgazdasági érdeke is van ennek. A kölesei termelőszövetkezet ugyanis a Kis-Túrból öntözi tekintélyes nagyságú rizstábláit, azonban a nyáron is gyakran kellett pihenniük a szivaty- tyúknak, hiszen alig folydo- gált víz a mederben. De legalább ilyen fontosak a természetvédelmi szempontok is. A Kis-Túrban ugyanis rengeteg olyan állatfaj él, illetve élt, ami régóta védett már, ám ezek jó része a vízhiány miatt vagy elpusztult, vagy elmenekült más vidékre. Szintén a kevés vízre panaszkodik megyénk egyetlen ipari műemlékének, a túristvándi vízimalomnak a molnára is, aki a nyáron gyakran volt kénytelen elutasítani a világ minden tájáról érkező turisták kérését: nem tudja elindítani a malmot, hiszen nincs víz, ami forgatná a kerekeket. Október vége van, telelőre készülnek a halak. Mély gödröket keresnek, kevés sikerrel. Nem kétséges, ha továbbra is bokáig érő víz lesz a folyóban, a télen nagyobbik részük elpusztul. Köztük olyan szigorúan védett fajok, mint a selymes durbinos, a petényi márna, a magyar bu- có vagy a sujtásos küsz. Ne hagyjuk, hogy így legyen. Még tartanak a megyében a környezetvédelmi hetek ... B. G. EEEhan g A halászház megmentéséért „A Kelet-Magyarországban megjelent, s a tiszakerecsenyi halászházzal kapcsolatos cikk nagyon megragadott, s az épület megóvásához lehetőségeimhez mérten szeretnék hozzájárulni. Tiszaszalkán lakom, építész szakmérnöki képesítésem van, s jelenleg mint kisiparos működöm. Ebből kiindulva lenne javaslatom, melyet ajánlok a lónyai vagy a járási tanácsnak. Társadalmi munkában elvégzem az épület felmérését, rekonstruálom és megtervezem az épület eredeti formáját. Ennek alapján az állagmegóvó felújítás és rekonstrukció költségvetését elkészítem. Esetleg önköltséges alapon 1981-ben elvégzem az épület helyreállítását, mint kisiparos, ha erre igény mutatkozik. Ennyiben tudok hozzájárulni a nemes célokat tükröző cikkükben foglaltakhoz. Kotolics András építés- kivitelező szakmérnök, Tisza- szalka, Bajcsy-Zsilinszky utca 24.” (A szerk. megjegyzése: A dicséretes kezdeményezés jó példa lehet a megyében sokfelé veszendőbe menő népi építészeti emlékek racionális megóvására. A jelentkezők dologi kiadásának térítése mellett levélírónk ajánlata egy szélesebb akció kiindulását is lehetővé teszi.)
