Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-23 / 249. szám
1980. október 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ujjak és kezek A kisvárdai BEAG egyik műhelyében a fiatal művezető megsemmisítőén mért végig, amikor a hangfalat a kezembe vettem. Miután megnéztem, forgattam a kezemben, letettem, mire ő felkapta. Zsebéből hófehér törlőruhát vett elő, s törölget- ni kezdte. Mint egy bűnöző, aki az ujjnyomokat, akarja eltüntetni. Még rá is huhuk- kolt. Amikor teljesen fényesnek ítélte így szólt: — Itt az a munkánk elve, hogy a kezünk nyoma úgy legyen látható a munkadarabon, hogy azért ujjnyom ne legyen rajta! Aztán elnézést kért a gyors törülgetésért, s megmagyarázta a dolgok lényegét. Nem valami ördön- gős dologról van szó. Csupán rakják egymásra. Az ember alig hinné, hogy a máskor szenvedélyesen mozgékony fiatalok, akikből az itt dolgozók kikerülnek, olyan pontosak és alaposak, mintha igazi öreg rókák lennének. Hetek múlnak el anélkül, hogy a meó egyetlen darabot is visszaadna. Mert ha igen, akkor javíthatja, ki-ki a saját kárára. Mert minden munkadarabon ott a készítő jelzése. A fegyelem tehát nagy, s mindezt úgy érték el, hogy feltételt teremtettek a kifogástalan munkához, s ezt számon is kérik. Ez a dolgok titka. Emlékezetemben félvillan egy régi kép. A Krímen dolgozó iparművészek úgy márkázzák cserép- és kerámiatárgyaikat, hogy ujjuk lenyoarról: innen csak olyan munkadarab kerülhet ki, ami mind küllemileg, mind belső tartalmát tekintve tökéletes, önmeózás van, s azt mindenki tudja, még egy ujjlenyomat is számít! A hangfalak csodálatos káváit filc védi. A terem szinte tökéletesen portalan. A munkások fehér köpenyben dolgoznak. A kész darabokat, melyek karácsonykor már a magyar üzletekben is ott lesznek, mint a hímestojást, úgy matát jól látható helyen be- mélyesztik a még puha, kiégetés előtti tárgyba. Vagyis kézjegyüket teszik a műre, mint védjegyet. Márkáznak Kisvárdán is, de a krími kézjeggyel ellentétesen. Itt az ujjnyomat nélküli mű tanúskodik a készítőről. Ha a két dolog különböző, mégis, egy tőről fakad. A jó hír védelméből, az ésszerű hiúságból, o márka becsületéből. (bürget) G. Kemoklidze A mintaosztály S zervusztok, gyerekek! Kedves vendég érkezett ma hozzánk: Marija Pantyelej monovna Sztupako- va, a járási felügyelő. Az osztályunk tegnap elnyerte a megtisztelő mintaosztály címet. Marija Pantyelejmonov- na eljött megnézni, milyen is ez a mi osztályunk. És hogyan értük el ezt a magas színvonalat. Vitya, ülj át a hátsó pádból az elsőbe — Olga Szkovorcovajához. Marija Panfye^ejmonüvna fübdig leül a te helyedre. Hát, lássunk munkához ... Tessék, tessék, fáradjon bei Üdvözlöm, Szavelij Ljvovics. Gyerekek, ma a megyei felügyelő, Szavelij Ljvovics Du- gyin is jelen lesz az óránkon. Tánya Fatyejeva, ülj át egy másik padba, Szavelij Ljvovics pedig üljön le Marija Pantyelejmonovna mellé. Nem baj, hogy nincs szabad hely. Nézd csak, elférsz Borja és Szveta mellett. Borja, Szveta, szorítsatok helyet. Még, még ... Na, most már jó lesz! Tehát a mai óránk ... Hát az elvtársak honnan jöttek? Üjságírók? Sokan vannak? Csak négyen? Rendben van, lépjenek be. Gyerekek, a két hátsó pádból gyertek mind előre. Üljetek hármasával. Tehát, a mai óránk anyaga... Elvtársak, csukják be az ajtót, itt óra van. Hogy maguk is ide jöttek?! Az ötös számú iskola tantestülete? Tapasztalatszerzés végett? Azt mondják, az egész tantestület? Huszonhárom fő? Hát, mit csináljunk, jöjjenek be. Gyerekek, a jobb oldali padsorból üljetek át a bal oldaliba. Igen, lehet négyesével és ötösével is. Nos, mindannyian elhelyezkedtetek? Csak hát csöndesebben legyetek ám! Tehát, elkezdjük az órát... Hát maguk kik? Hatos számú ruhagyár? Vezetők? De hát a múltkor más vezetők jártak itt! Most maguk a vezetők? Hogy egy egész műhelyük eljött? Fiúk, menjetek ki az osztályból és az óra végéig várakozzatok a folyosón. Ruhagyári elvtársak, üljenek le a fiúk helyére. Csak gyorsabban egy kicsit, ha lehet... Tehát, hol is tartottunk? ... Maguk is hozzánk jönnek, elvtársak? Melyik kolhozból? A Napfényes Űt-ból? Egyenként jöjjenek be, ne egyszerre. Kislányok, adjátok át a helyeteket a kolhoztag elvtársaknak,,. s menjetek ki a fiáikhoz a folyosóra. Ösak ne szaladgáljatok el messzire: hamarosan kicsengetnek. Mindnyájan elhelyezkedtek, elvtársak? H át akkor, folytassuk az órát... A, itt vannak ők is, a mi kedves külföldi vendégeink! Igen, hogyne, szóltak telefonon, hogy ma érkeznek! Ismerkedjenek meg, kedves elvtársak! Madame Josephine Poitier és mister Archibald Sfinx! Eljöttek, hogy megismerkedjenek a mi mintaosztályunkkal. Kérem a Napfényes Üt- . ból érkezett elvtársakat, szorítsanak helyet a madamen'ak és a misternek! Annyi baj legyen, húzódjanak összébb egy kicsit. Maguk pedig elvtársak, ne szoruljanak ott annyira, üljenek hármasával. Űgysem ülhetnek már sokáig, mert mindjárt megérkezik a másik külföldi delegáció, s maguknak muszáj lesz kimenni a folyosóra. Ott jobban meg is tudnak majd ismerkedni az osztállyal, jobban meggyőződhetnek mintaszerűségükről — biztos vagyok benne, hogy senki sem szökött haza közülük, mindannyian megvárják az óra végét. Lám, már csöngetnek is. Hát, minden jót, és a viszontlátásra urak és elvtársak! Ford.: Antal Miklós Fémablakok Balkányból Vállalták, teljesítik Kongresszusi verseny a VOR-ban A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzeme a kongresszusi vállalását — a megyei pártbizottság augusztusi felhívása nyomán — újabbakkal bővítette ki. Vállalták, hogy az éves tervüket egy százalékkal túlteljesítik. A közelmúltban értékelték az első kilenc hónap teljesítését. A harmadik negyedév lendületesebb munkájával elérték, hogy áz éves terv időarányos részét 101,8 százalékra teljesítették. A gyár termelésében jelentős^ a szovjet export. Ezt egyenletes szállítással úgy mennyiségben, mint minőségben túlteljesítették. A korábbi MERT-vizsgálatokhoz viszonyítva 2,23 százalékkal javult a minőség. Űj termék- gyártással is foglalkoztak, Líbia számára több mint tízezer mellényt gyártottak, határidőre, a többi gyáregységgel kooperálva. A korábbi vállalásokon túl egy újabb kommunista műszakot is ledolgoztak, melynek munkabérét — 29 460 forintot — gyermekjóléti és szociális intézmények fejlesztésére utalták át. Munkájuk során nagy gondot fordítanak az anyag- és energiatakarékosságra. A villamos energia felhasználásában 9,1 százalékos megtakarítást értek el. A szocialista brigádok versenyében előtérbe került a minőségi munka szemlélete. Az eddigi brigádok példája nyomán újabb 5 brigád alakult. Minden remény megvan arra, hogy a nyíregyházi üzem a IV. negyedévi munkájával túlteljesítse nemcsak tervét, hanem a vállalását is. Országos gondot old meg az a beruházás, melyet Bal- kányban, a Fémmunkás gyáregységében valósítottak meg. A nyolcezer négyzetméter alapterületű műhelycsarnokban ipari nyílászárók gyártását kezdték meg. A magas színvonalon gépesített és automatizált csarnokban ebben az évben még . húszezer négyzetméter különböző méretű ablakot készítenek. Első képünkön: Automata gépekkel felszerelt szerelő- csarnok. Második képünkön: A Csomagolás előtti művelet a szigetelés felragasztása. Czelle Ilona neoprén tömítéssel látja el a keretet. (Jávor László felvételei) Félt, aggódott, örült Á győztes kombájnos Ezer kombájnnál is több kínlódott az idén a szabolcs- szatmári nagy határban. Igen, kínlódott a gép és vele a kombájnos. Ámbár Jámbor József ezt egy szóval sem mondja. Szerényen csak any- nyit említ: „Nálunk az volt a baj, hogy megpörgött a kerék, elásta magát a gép, aztán a nyírbátori honvédeket kellett segítségül hívni. Csőrlővel vontattak ki a tábla szélére.” Hányszor ásta el magát a kombájn, azt a halk beszédű ember nem számolta. Számára csak egy volt a fontos, akárhogyan is, de haladjon. Bizonyítani is akart: Szeretni, ápolni kell „Ez volt az első igazi aratásom. Igaz, dolgoztam már váltóban, de önállóan még nem. Most bíztak rám először gépet. Eleinte féltem. Nem is a munkától, inkább azért, hogy a gépnek semmi baja ne essen. Claas Dominátorral dolgoztam, nagy teljesítményű, drága is. Ha egy ilyen kombájnnak valami komolyabb baja történik, pótolhatatlan veszteség.” A félelem elmúlt, az aggódás azonban soha: „Ha éppen nem aratunk, akkor én mindig benne voltam a kombájnban. Vizsgáltam, ellenőriztem az alkatrészeket nincs-e valahol baj. Mert a gépet szeretni, ápolni kell. Nem elég csak a reggeli karbantartás. Ha úgy adódik ne legyen rest az ember, vegye elejét a bajnak. Egy nap kiesésem sem volt az egész aratásnál amiatt» mert a kombájn üzemképtelen lett volna.” A kombájnt általában minden gazdaságban olyan emberekre bízzák, aki szakmailag magasan képzett, megbízható, szorgalmas ember. Jámbor Józsefnek, de minden bizonnyal más kombáj- nosoknak sem mondták ezt: Nem csak a pénz... „Az ember érzi azt, hogy mit várnak el tőle. Mielőtt a máriapócsi termelőszövetkezethez kerültem, mint gépkocsivezető, a Volánnál dolgoztam. Már ott megtanultam mennyire fontos a kitartás, a fegyelem. Közúton nem lehet figyelmetlen, fegyelmezetlen az ember. A tsz-ben szintén jártam tehergépkocsival, de dolgoztam traktorral is. Mikor mire volt szükség. Örültem, hogy arathatok.” A kombájnosok nehéz munkát végeznek, de meg is fizetik őket. „Nem mindig csak a pénzt kell nézni. A fizetés természetesen sokat számít, de van amit pénzzel nem lehet kiegyenlíteni. Amikor dolgozom nem is gondolok a pénzre. Nem azért hajtottam. Azt is tudtam, hogy beneveztünk a kombájnos versenybe, de aztán már ki is ment a fejemből. Egy volt a fontos, fogyjon a búzatábla. Tudtuk, minél tovább tart az aratás, annál kevesebb lesz a szem a kalászban. Hát ezért igyekeztünk.” A nehéz aratást 1980-ban az is szemlélteti, hogy más megyékből 100 kombájn, — közöttük sok lánctalpas rizsarató — érkezett hozzánk. De dolgoztak a mieink is idegenben. „Arattam Bátorligeten, aztán Hajdú megyében, Derecskén. Nem mondom, hogy nem mentem szívesen, de hát családom van, három gyerek, nem szeretek a családtól távol lenni. Az viszont jólesett, hogy segíthettünk, hogy a munkámra másutt is szükség volt. Mindenesetre azt gondolom, mondom, bár ne lett volna erre szükség.” Csak dolgozott... A „nagy kombájnok” vezetői közül 131-en versenyeztek. Jámbor József lett az első. Nem számított rá, nem is gondolt rá, nem azért dolgozott erejét feszítve, hogy kitűnjön a sorból. Ha már így sikerült, mit mondjon? örül, persze, hogy jólesett, amikor megtudta az eredményt. A jutalomnak is talál helyet de hát minek erről beszélni. „Majd jövőre. Akkor már biztosan könnyebben megy majd a munka. Sok tapasztalatot szereztem, az első, az idei kombájnolással.” Seres Ernő
