Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-21 / 247. szám

1980. október 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Közkinccsé tenni minden újítást Beszélgetés dr. Pusztai Gyulával, az Országos Találmányi Hivatal elnökével A közelmúltban az SZMT és az MTESZ szervezésében újítási ankétot rendeztek Nyíregyházán. A mozgalom időszerű kérdéseiről tartott előadást dr. Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke. Az előadás után vála­szolt a Kelet-Magyarország munkatársának kérdéseire. — Az újítómozgalom mint az elnevezéséből is adódik, nagy tömegeket mozgósít. A szakszervezetek hogyan segí­tik a mozgalmat? — Az újitómozgalom már közvetlenül a felszabadulás után útjára indult és azóta is részt vesz benne a társada­lom minden rétege. Hang­súlyozom, hogy nem „felül­ről” szervezett akcióról van szó. Az elvárás az volt, most is az, hogy az újítást a dolgo­zók kezdeményezzék. A moz­galomban részt vevők előre vivői a technikai haladásnak. Az újítás nemcsak újat hoz, a régi technika hibáit is kijavít­ja. A szakszervezetek jól agitálnak, jól segítik a szer­vező munkát. Az Egy brigád, egy újítás mozgalom is ered­ményesnek bizonyult a szak- szervezet közreműködésével, Eredmény, hogy a szakszer­vezetek közbenjárására ke­vesebb a vitás ügy az újítók és a munkaadók között. Igaz, az újító még néha szembe kerül a saját kollektívájával, hiszen a díjat a legtöbb he­lyen a közös részesedési alap­ból fizetik ki. De az újítás a kollektíva célját, hasznát is szolgálja. — Az utóbbi években mi­lyen fontosabb tényezők be­folyásolták az újítások alaku­lását? A mozgalom tömegszerűsé­ge az elmúlt években kissé visszaesett. Ezt ugyan egyér­telműen nem kell hibaként elkönyvelni. Több iparágat fejlesztettek, s a fejlesztés le­kötötte az erőket. Tavaly már számszerűen is nőtt az elfo­gadott és bevezetett újítások száma. Javult a mozgalom morálja. A szocialista bri­gádok megszilárdulásával párhuzamosan az újítómozga­lom is fejlődött. Az eredmé-. nyék és a gondok tarka ké­pet mutatnak. 1978 után pél­dául az építőiparban keve­sebben újítottak, a mezőgaz­daságban sem használták ki a lehetőségeket. Az egészség­ügy területén azonban több hasznos újítást vezettek be. A megyék között is nagy volt a szóródás, néhány megyében figyelemre méltó eredménye­ket értek el. — Szabolcs-Szatmár megye milyen helyet foglal el az or­szág újítói között? — Ebben a megyében egyenletes és szembetűnő a fejlődés. 1975-ben 2371, 1976- ban 3143, 1977-ben 3238, 1978- ban 3450, tavaly pedig 4033 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Még néhány adat. 1975-ben 1045, tavaly­előtt 1504, tavaly 1562 volt a megyében az elfogadott újí­tások száma. A javaslatok tíz százalékát fogadják el kísér­letre. Minden vállalatnak van már újítási szabályzata. Néhány gyáregységben az utóbbi években megkapták az elbírálási jogot, persze csak bizonyos összeghatárig. Az anyagi elismerés javult, de még jobb is lehetne. A szakszervezetek a munkahe­lyeken szinte mindenütt éven­te értékelik az újítási mozgal­mat. Az értékelések összesí­tésénél megállapíthatjuk, hogy az egyenletes fejlődés ellenére ebben a megyében sem használtak ki minden le­hetőséget. A gondok ellenére jól állunk, az újítások és ta­lálmányok terén nemzetközi viszonylatban előkelő helyet foglalunk el. — Az egy-egy vállalatnál jól bevált újítások elterjesz­tésére, szélesebb körű hasz­nosítására van-e lehetőség? — Sajnos, kevés újítás ter­jed tovább. Más, nem azo­nos profilú vállalatnak pedig még kevesebb újítást adnak át. Pedig népgazdasági érdek fűződik hozzá, hogy az újat, a jobbat terjesszük. Közpon­ti határozattal a témát nem lehet elintézni. Ágazati szin­ten megvan a lehetőség a hasznos, mindenütt alkalmaz­ható újítások terjesztésére. Egy-egy minisztérium támo­gathatja az újítások tovább­adását, cseréjét. Persze ezen a téren is jobb a helyi, egyé­ni kezdeményezés. Most sem tiltja semmilyen rendelet az újítások továbbadását. Né­hány kelet-magyarországi építőipari vállalat például már támogatta egymást újítá­sok átadásával is. Az ügy anyagi oldalára is helyben megoldást lehet találni. — Hogyan foglalná össze a mozgalom legfontosabb fel­adatait? — Gondolni kell az újí­tásban részt vevők még jobb anyagi és erkölcsi elismerésé­re. Az ügyintézésből ki kell iktatni a legkisebb bürokra­tikus vonást is. A szubjek­tivitások elkerülése érdeké­ben mód van a jeligés javas­latok benyújtására. Egyes célfeladatoknál máris van­nak jeligés javaslatok, pályá­zatok. Nagyobb létszám fe­lett lehetőség van függetle­nített újítási előadó alkalma­zására. Újítók klubja is mű­ködik már az ország néhány pontján. Nem árt, ha a gon­dolkodó embereknek van kö­zös helyiségük. Jobban kell aktivizálni a nődolgozókat és a fiatalokat. Az Alkotó ifjú­ság pályázat további ered­ményeket hozhat, annál is inkább, mivel a KISZ Köz­ponti Bizottságában újabban felelőse van a témának. Ő gondoskodik arról, hogy a fiatalok hasznos munkái ne maradjanak íróasztalban, ha­nem váljanak közhasznúvá. Jövőre rendezzük az újítók országos tanácskozását. Ezen a fórumon egyeztetjük a fel­adatokat, főleg azokat, ame­lyeknek a VT. ötéves terv megvalósításához kell iga­zodni. Az országos tanácsko­zásokon különböző ajánláso­kat is közzéteszünk a moz­galom javítása érdekében. Nábrádi Lajos A kiárusításon két rövid- ujju inget vásároltam. Egy lilát és egy kéket, darabját 67 forint és ötven fillérért. Igazán Csinos holmik vol­tak, rögtön használatba is vettem egymás után mind a kettőt. Olyan kellemes viselet volt ez a két ing, hogy valóság­gal beléjük szerettem. Élvez­tem a simogató ölelésüket. A mosás után a két új ing száradt a fregolin. Unoka­öcsém szerint „haláli mo­dern” volt a kékfoltos lila és a lilafoltos kék, de nekem eredetiben valahogy jobban tetszettek. Következet hát a hipózás, a tejben áztatás, a sózás. Si­került is elérnünk, hogy a kék, illetve lila tavacskákat fehér, illetve sárgás folyócs­kák fussák körül és által. Ezekután betettem egy ny­lonzacskóba a két inget és vittem a patyolatba, aztán a szövetkezetibe, majd a ma­szekhoz. Kértem, könyörög­tem, dupla árat ígértem, de mintha összebeszéltek volna, egyik sem vállalta. ÚJ TAKARMÁNYKEVERŐ ÉPÜLT Rászolgálni a megbecsülésre Évek óta tart a nagy mun­ka a Balkányi Állami Gazda­ságban. A tehenészetben ket­tős feladatot hajtanak vég­re: keresztezéssel létrehoz­nak egy, a magyartarkánál jobban tejelő állományt, más­részt brucellózismentesítéssel javítják a tej minőségét. Gyors munka A hosszadalmas munka a befejező szakaszhoz érkezett úgy, hogy a tartástechnológiát is korszerűsítették. Kétmillió forintos költséggel felújítot­ták, gépesítették a meglevő istállókat. Átadás előtt van az óránként 2 tonna keverék­takarmányt előállító üzem is, amely 7,5 millió forintba kerül. A takarmánykeverő üze­met a Mezép vállalat szak­emberei készítették, és hogy a cég nevét megemlítjük, an­nak oka van. Eredetileg a be­ruházás befejezését december végére ütemezték, de az át­adásra jó két és fél hónap­pal korábban kerül sor. Rá­kérdeztünk a gyors munka nyitjára, így kerekedett a megszívlelendő tanulságos párbeszéd. — Vállalatunk — mondta Tornai István építésvezető — régi partnere a Balkányi Ál­lami Gazdaságnak. Mi épí­tettük tavaly az új baromfi- telepet, mi végeztük el a te­hénistállók korszerűsítését és teljesítettünk még nagyon sok megrendelést. A gazda­ság nekünk munkát adott és mi igyekeztünk a megbecsü­lésre rászolgálni. Az új takarmánykeverő üzem, a Mezép vállalat. — A munkát úgy szervez­tük, hogy egy-egy épületen mindig annyi ember dolgo­zott, amennyire éppen szük­ség volt. A gyors munkának ez az alapja. Erősíteni a partneri viszonyt — Érdekelt-e a vállalat ab­ban, hogy határidő előtt tel­jesítse a megrendeléseket? — Több szempontból is. A kapacitás, a kézi és gépi erők Tornai István: „A megrende­lőt meg kell tartani.” célszerű hasznosítása csak ak­kor lehetséges, ha gyorsan és jól dolgozunk. Minél több munkát végzünk a rendelke­zésünkre álló eszközökkel, amit határidő előtt épített fel annál nagyobb a hasznunk. Egy másik meggondolás: a megrendelőt meg kell nyerni és meg kell tartani. Beruhá­zási stop van, ma már nem az építtető keresi a kivitele­zőt, hanem fordítva. Ügy gondolom, ez hosszú távra szól. Mi a jövőben is akarunk munkát végezni a gazdaság­ban, ehhez viszont elengedhe­tetlen a partneri viszony erő­sítése. Főként így a megren­delés gyors, pontos teljesíté­sével. Takarmány rövid úton A keverőüzemet a gazda­ság gazdaságossági megfonto­lások alapján építette. Eddig a baromfinak, a szarvasmar­hának az abraktakarmányt messziről, tetemes fuvarkölt­séggel szállították. Az új ke­verőüzemmel százezer forin­tokat takarítanak meg, tehát nem mindegy, mikor kezdi meg a munkát az új létesít­mény. Jó dolog az, ha a megren­delő és a kivitelező állás­pontja, elképzelése találko­zik. Még jobb lenne, ha ez nem egyedi esetekben, de ál­talánosan így történne. S. E. ÉLETKÉP,1980 Kiárusítás Vissza a zacskóba, bánato­san bandukolok hazafelé. Út­közben betérek a piacra vásá­rolok a termelőnél egy kiló őszibarackot. Az újságpapír­ból tekert zacskó az érett gyümölcstől nyomban átázik. Mit tegyek? Kiveszem a két inget a nylonból, a vállamra dobom, és helyükre teszem a barackot. Alig lépek hármat, érzem, hogy valaki rángatja az in­geimet. Egy nagyra nőtt ka­masz. Roszallóan megcsóvá­lom a fejemet, az ujjammal ráfenyegetek, és megyek to­vább, azaz mennék, ha nem állná el az utamat a hölgy. Népviseletbe (cifra ing, pantalló) öltözött, jól táplált asszonyság. Hamiskásan ka­csint, és előveszi az erszé­nyét. Jaj nekem! Mit akar ez tőlem? . — Bocsánatot kérek... — mondom zavartan és megpró­bálok finom testcsellel el­húzni mellette. — Anyu, tud magyarul — hallom ekkor a hölgy hátteré­ben álló kamasz hangját. — Csakugyan! — A hölgy elkapja a karomat, és maga felé fordít: — Beszél magya­rul is? — Csak magyarul beszélek. — Akor mondja meg ma­gyarul — mosolygott rám —, mit kér érte? — Tessék? — nézek rá ér­tetlenül. — Megveszem mind a ket­tőt. — Micsodát? — Ne féljen, most mentek el a rendőrök. — Ötöt adok a kettőért — szól ekkor a földből előbúj­va egy cingár emberke. — Hohó, uram! Én voltam itt előbb — taszítja dühösen félre a hölgy, aki újra az er­szényével birizgálja az orro­mat: — Szóval mennyi? Mondanék valamit neki, de már nincs ott, mert egy sze­müveges úr elsodorta. Az állt előttem öt másodperéig, az­tán a sokszoknyás néni ke­rült a helyére, majd a szakál­las legény. O lyan volt az egész, rríint valami rémálom. Mene­külni próbáltam, de egyre jobban szorult körülöt­tem a fenyegető embergyűrű. Épp segítségért akartam ki­áltani. amikor egy erős kéz megrakadta a karomat, ki­emelt a tömegből, magával vitt a szemközti ház kapu- aljába. A dohos, cugos félhomály­ban tértem magamhoz. A markomban nyolc százast szorongattam, de a két ked­venc ingem eltűnt a vállárá­ról. Sólyom László A jókedv is tőke Vásárosnaményban a városi tanács elnökhelyet­tesétől hallom a mondatot, fel is írom és elteszem címnek. Mondja: az Ér­dért 17-es építésvezetősé­gére mindig lehet számí­tani, minden jóhoz társak, sok kiváló társadalmi munkásuk van. Ott a jó­kedv tőke. — Persze örülünk, ha jót mondanak rólunk — mondja Varga Péter mun­kaügyi csoportvezető. — Elég messziről értünk ed­dig ... Abban, hogy segí­tünk amit lehet, nincs semmi rendkívüli. Ilyen a hangulat, könnyen szer- vezhetőek az emberek... Ha a kimutatásokat né­zegetjük, kiderül, hogy nem rendkívül magasak itt a bérek, ha az embe­rekkel beszélgetek el­mondják, hogy nehéz munkahely, sokszor dol­goznak távoli munkahe­lyeken, Dunántúlon épp­úgy, mint Budapesten, szinte országhatártól or­szághatárig. És mesélik, lent a műhelyben, hogy volt most egy gyönyörű munkájuk Budapesten... Műhelyben hallani gyö­nyörű munkáról nem min­dennapi öröm. Az Érdért székházában újították fel a konyhát és az ebédlőt. Nemcsak azok büszkék rá, akik dolgoztak is ott, ha­nem valamennyien: pesti vállalat csak úgy végezte volna el a munkát, ha a konyha hónapokra bezár. Hat hivatal dolgozói ebé­delnek ott és 600 ember csodálta a naményiak munkáját. „Az asztalosok olyan falborítást csináltak, hogy azt mindenki csak nézte!” Aki így dicsekszik, lakatos. — Elértünk addig — mondja — Varga Péter —, hogy jóllehet az elaprózott munkahelyeken az ellen­őrzés nehéz, nincs különö­sebb gondunk ezzel. Rá- tartiak lettünk és ha rek­lamáció érkezne valahon­nan, akkor itt általános lenne a felháborodás. Az emberek bő 40 százaléka törzsgárdatag. ök még dolgoztak ennek az építés- vezetőség elődjénél, egy sok gondú, laza fegyelmű vállalatnál. Amikor az Érdért megvett minket, sokan azt mondták, hogy nagyon rossz üzletet csi­nált. Az emberek viszont be akarták bizonyítani, hogy nem bennük volt a hiba. Tavaly már csak egy sajnálatos baleset mi­att nem lettünk kiválóak. Idén talán ... A 3 és fél millió forintos budapesti munka után a szomszédba, Tuzséron épí­tenek egy daru javítót és dolgoznak egy szociális épületen. Mlyen lesz majdnem itthon, a közelben dol­gozni? — Hat éve sok helyütt voltunk. Most már évek óta gyűjtjük magunkról a véleményeket és már egy kicsit meg is előz a hí­rünk. Ez azért jó, mert la­zítani sehol nem lehet. Ez a hangulat olyan tőke, amit a világ legjobb gépei se pótolnának. A számadás olyan egy­szerűnek tűnik, hogy meg­érti az ember: miért szá­míthat a város is rájuk. (bartha)

Next

/
Thumbnails
Contents