Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. október 19. ^ KM VASÁRNAPI MELLÉKLET VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Ember, gép, környezet Harmincéves a szakszervezetek keretében működő munkavédelem. A kerek évforduló alkalmából joggal mondhatjuk el: sok jó eredménye van a munkavédelemnek. És ez igaz akkor is, ha esetenként „kukacosnak” tartják a munkavédelmi őrt, „szőrösszívűnek” titulálják a munkavédelmi felügyelőt. De az intézkedések nyomán gyakran könnyebb lesz a munka, egészségesebb feltételek között dolgozhatnak a munkások, kellemesebb lesz a környezet. A munkavédelmi hálózat képviselője mindenütt jelen van, ahol dolgoznak. Levélrészletek az SZMT munkavédelmi osztályának egy napi postájából: „A dobozüzemben december 31-ig elvégeztetjük a zajmérést. A zajcsökkentésre vonatkozó szükséges intézkedéseket 1981. május 31-ig megtesszük... Az üzemcsarnok bejárati ajtóit oly módon alakítjuk át október 30-ig, hogy a hideg levegő nagymérvű beáramlása megszűnjön! (További 24 intézkedés a szeptemberi átfogó munka- védelmi vizsgálat alapján. A levél a Nyíregyházi Konzervgyárból érkezett.) „1980. október 15-től a gyáregység központi telepén lévő festőüzemben a szórófestési munkákat felfüggesztem. Az intézkedést az alábbiak tették szükségessé: a festőműhely kis méretei, valamint az elszívóberendezések kis teljesítménye miatt szórófestés esetén a szennyezett levegő koncentrációja meghaladja a megengedett mértéket. ... a dolgozók egészsége közvetlen veszélynek van kitéve”. (A munka- védelmi felügyelő levele a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének igazgatójához.) „Az ellenőrzés során feltárt hiányosságokat azonnal megszüntettük. Elrendeltük az elektromos kéziszerszámok rendszeres felülvizsgálatát, amit a gyáregységi tmk-ból kijelölt személyek végeznek és naplóban rögzítenek.” (MEZŐGÉP, Fehérgyarmat) — Fő célunk, hogy a munkavédelem legfontosabb feladata a munkahelyi biztonság növelése, ennek révén a baleseti lehetőségek csökkentése, a dolgozók különböző környezeti ártalmaktól való védelme — fogalmaz tömören Benkei László, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetője. — Ez a munka állandó feladatot jelent, hiszen nem elegendő a munkahelyet egyszer s mindenkorra megtervezni. Balesetvédelmi szempontból rendszeresen tökéletesíteni szükséges. Igaz, hogy az intézkedések, a körültekintő tervezések folytán csökkennek a veszélyforrások, de a korszerűbb technika, technológia újabb — esetenként a korábbinál sokkal nagyobb — veszélyforrásokat tartalmaz; gondoljunk csak az elektromosság megnövekvő szerepére, a kémiai eljárások gyors térhódítására. — A megye nagy ütemű fejlődése a mi területünkön sem múlt el nyomtalanul — veszi elő a statisztikákat a munkavédelmi főfelügyelő. — 1969—70—71-ben folyamatosan emelkedett a balesetek száma üzemeinkben, s 1971-ben már 31 ember halt meg munkahelyi baleset következtében. Ez nemcsak nálunk volt így, hanem az országban másutt is — az okok nagyon összetettek. Kormány- határozat állította meg ezt a nem kívánatos folyamatot, nagyon kemény intézkedések láttak napvilágot. Hatásukra kevesebb baleset történt. A mi megyénkben az iparban foglalkoztatottak számának nagymértékű növekedése ellenére a balesetek száma az utóbbi években folyamatosan csökken. Most mégis nagy munka előtt állunk: tavaly újabb minisztertanácsi határozat teremtett jobb feltételeket; ezúttal hosszú távra. Egyszerűbb, áttekinthetőbb lesz a munkavédelem, hamarabb lehet majd tetten érni a felelősöket... „A munkavédelemben magasabb követelményeket támasztottunk, növeltük és javítottuk a társadalmi ellenőrzést, a propaganda- és felvilágosító munkát. Intézkedések történtek a nehéz, veszélyes, egészségre ártalmas munkafolyamatok felszámolására, az ártalmak csökkentésére. ... Nem érvényesül maradéktalanul a biztonság- technikai fegyelem, nem minden esetben történik meg a veszélyforrások gyors felszámolása, a vállalati munkavédelmi szabályzatok előírásainak betartása. Számos helyen nem tárják fel a balesetek valódi okát, s átfogó intézkedéseket sem mindenütt tesznek a hasonló balesetek elkerülésére. (Részlet a szak- szervezetek megyei küldött- értekezletének jelentéséből, öt év értékeléséből). A feladatok tehát ma is változatlanul nagyok, holott öt év alatt csaknem 1500 műszaki és egyéb intézkedés történt, 61 üzem, intézmény munkavédelmi helyzetét minősítették. Közvetlen baleseti veszélv miatt 244 esetben intézkedtek üzem, gép működésének felfüggesztésére. Munkavédelmi szabályok megsértéséért majdnem 50 esetben alkalmaztak pénzbírságot. Mi a véleménye a gazdasági vezetőnek? Szanyi Bertalan, a SZÁÉV termelési főmérnöke: — Semmiképpen nem lehet kettéválasztani a munkavédelmet és a termelést. Ha a munkavédelem oldaláról közelítem meg, jogi kérdés, embertársi felelősség, egyben termelési tényező is. Ha a munkahelyet jól rendezzük be, megfelelő technológiai utasításokat adunk, akkor nemcsak a termelés halad gyorsabban, elkerülhetjük a baleseteket is. A gazdasági vezető feladata, hogy az állandóan változó körülmények, technika, technológia mellett is naprakész legyen az intézkedéseivel, s azok megtartását követelje meg a beosztottjaitól. Takács László, a SZÁÉV munkavédelmi irodájának vezetője; — 1974-től csökken nálunk a balesetek száma. Akkor 177 volt, tavaly 98. Minden balesetet elemzünk, igyekszünk megelőzni, hogy hasonló újra előforduljon. A legnagyobb gondunk: a balesetet szenvedettek egyhar- mada szakszerűtlen munkavégzés áldozata, tehát van tennivalónk a felvilágosításban, megggyőzésben is. Nagy József, a TITÁSZ-nál munkavédelmi előadó, szintén munkaköri kötelezettsége a balesetek megelőzése. — Az áram mindig veszélyes a hozzá nem értő, vagy kellően fel nem szerelt dolgozó számára. 30 éve ennek ellenére csak egy mászóvas, csavarhúzó, kombináltfogó jelentette a villanyszerelő teljes eszköztárát — mondja. — Ma a mi szakembereinket kiváló műszerekkel szereljük fel, így alkalmazkodunk a 220, de az akár 22 ezer voltos feszültséghez. Tanpályán oktatjuk munkatársainkat, s a leggyakorlot- tabbakat is időről időre behívjuk továbbképzésre, hogy ne kopjanak meg a fontos ismeretek. Ilyenkor szóba kerülnek a közvetett veszély- források: nem mindenki használja szívesen a védő- felszerelést, „kisebb munkánál” a kocsiban hagyja, előjön a nagy ellenfél, a lezser- ség. A villamosipari szolgáltatás hatalmas fejlődése megtöbbszörözte a baleseti veszélyforrásokat is; ezekkel kell lépést tartani az új biztonságtechnikai előírásoknak, • főképpen a megelőzésnek ... Huczik Lajos a Nyíregyházi Konzervgyárban tmk-la- katos, csoportvezető és 15 éve a szakszervezeti bizottság társadalmi munkavédelmi felügyelője: — A munkavédelmet szerintem sem lehet szétválasztani a termeléstől, az szb ilyen irányú munkáját a vállalatétól: mindenki célja az, hogy jó körülmények között, biztonságos, jó minőségű árut termeljünk. De több szem többet lát, s nem árt, ha nemcsak a gazdasági vezető, a munkavédelmi előadó jár nyitott szemmel. Különösen az új dolgozókra kell vigyázni. A régi munkás automatikusan kéri a védőeszközt, ha veszélyes munkafolyamatot végez, az új esetleg akkor látja másodszor, vagy eszébe sem jut, hogy egy célszerű szerkezet biztonságosabbá teszi a munkáját. — Az szb társadalmi munkavédelmi bizottságot működtet, munkavédelmi őrhálózatot épített ki, segítjük az olyan újítókat, akik a biztonságosabb munka érdekében fogtak hozzá egy szerkezet tökéletesítéséhez. Gyárunk másfél évtizedes, s az évek eredménye nemcsak az egymilliárdos nagyüzem, hanem az is, hogy többek között kevesebb a zaj, a huzat, az üveg által vágott kéz, a gőz okozta sérülés ... A hagyományos munkavédelmet új eljárások egészítik ki. Megjelent például az ergonómia tudománya, amely az „ember-gép-környezet” rendszerét vizsgálja. A nyíregyházi gumigyárban Sikolya Károlyné ergonómiai ügyintéző mondja: — Szoros a kapcsolatunk a munkavédelemmel, hiszen balesetet előzhet meg, ha a dolgozó nyugodt, ha be tudott illeszkedni a társai közé, aktív résztvevője, irányítója a munkafolyamatnak. Vizsgáljuk, hogy a balesetet szenvedett dolgozót célszerű-e ugyanabban a munkakörben foglalkoztatni. De egy sor közvetett hatással is segít ez a tudományág: egy meleg munkahelyen a hőség műszaki eszközökkel történő csökkentése mellett például célszerű kékre festeni a falakat, mert az a hőségérzetet csökkenti. Egy monoton szalag mellett megpróbálkoztunk lila fallal, ami közismerten feldobó szín; a dolgozók kedvezőbben nyilatkoztak. Megnézzük, hogy lehetne azt a munkát ülve végezni, amit eddig csak állva lehetett — mindez szintén a dolgozók érdekét, biztonságát szolgálja... A baleset egy pillanat. Utólag könnyű azt mondani, hogy nem úgy kellett volna végezni a munkafolyamatot, hanem másképpen, s akkor nem következik be a tragédia. Az igazán jó tanács azonban nem utólagos, hanem előre szól. A munkavédelem hivatásos szakembere és társadalmi aktivistája egyaránt ezért dolgozik. Marik Sándor Az apró emberi motívumok fontossága Balázs Péter portréja — Apám is színész volt, majd később a rádió rendezője, ma már nyugdíjas. Édesanyám táncosnőként kezdte, de abbahagyta és jelenleg táncot tanít. Fogadott nagynéném volt Kiss Manyi, a nagy színésznő. — Színésznek készült? — Igazság szerint műszaki pályára szánt a családom, ismervén a színészpálya buktatóit, így mérnöknek készültem hosszú ideig. Miért akartam mégis színész lenni? Gondoltam, megpróbálom. Tizenhét éves koromban megnyertem egy szavalóversenyt, ez volt az „előéletem” a pályán. No meg sok Gerard Philipe filmet láttam és valósággal rajongtam érte. Humán érdeklődésű voltam, verseket írtam. Miután már két évet töltöttem a főiskolán, ahová simán bejutottam, statisztálni kezdtem a Nemzeti Színházban. S ott a színészekkel ismerkedve kezdtem felismerni, hogy nem is lesz olyan könnyű ez a pálya. — Hol kezdte? — Veszprémbe kerültem, öt év, huszonkilenc szerep! Jó társulatban vegyesen jó szerepek. Számomra a színésszé érlelődés éveit hozták! Balázs Péter Örkény István: Pisti a vérzivatarban című színművében — Pestre került? — Várkonyi Zoltán végignézte a Furcsa pár veszprémi előadásainak egyikét és vendégszereplésre hívott Pestre, a Mesél a bécsi erdő egyik szerepére. A bemutató után pedig szerződést ajánlottak fel a Vígszínházba, ahol mindmáig játszom. Ügy gondoltam akkor, fel kell jönnöm Pestre, nem is meditáltam az ajánlaton. Űj színházamban azonban úgy bántak velem megérkezésem ház mellett éppen eléggé elfoglal, ha mégsincs semmi kötöttségem, munkám, akkor is jól érzem magam a két srácommal: a 11 éves lányommal és a három és fél éves kisfiámmal. Igaz, olykor heteken át csak néhány órára látom őket, akárcsak a feleségemet, aki otthon van a gyerekekkel. — Mit jelent akkor az otthon a színésznek? — Az otthon számomra olyan nagyfokú biztonságot kínál, amelyre egy ilyen labilis foglalkozású embernek feltétlenül szüksége van biztonságérzete kialakításához. — Egyénisége miképpen köti szerepeihez? — Magamemésztő, munkámmal meg nem elégedő típus vagyok. Bár a környezetem, észrevettem, inkább a javamra billenti a mérleget, túlértékeli teljesítményemet. Hazudnék persze, ha azt állítanám, hogy mindig magasra állított mércével mérem a munkám. (Olykor nagyon is futószalagon dolgozunk.) Ügy érzem, nyitva áll előttem az egész pálya. Az a tény, hogy Balázs Péter és Kern András J. Heller: A 22-es csapdája című színműben — Hogyan kereste a saját műfaját? — Évek telnek el, amíg a színészben feloldódnak a gátlások, amikor végre eljön az olyan feladat, amelyben zavartalanul megmutathatja, mire képes. Ezt a szerepet én Száraz György Királycsel című darabjában kaptam meg. Természetesen játszottam minden típusú és műfajú darabban. Habitusomnak megfelelően kaptam jó néhány vígjátéki szerepet is, kezdve a Furcsa pár-tói... Nem kerestem a műfajomat. A rendezőm, Pethes György ráérzett perszifláló képességemre, arra, hogy a jelenetek humoros oldalait menynyire vagyok képes kihasználni. Irtóztam az olcsó poénvadászattól. Engem kizárólag a történetek humoros vonatkozásainak előcsalogatása érdekelt. után, mintha akkor kezdtem volna a pálya gyakorlását. Várkonyi Zoltán azonban jó érzékkel adagolta számomra a szerepeket, kitűnően értette, hogy egy színész mikor éri el kifejezőképességének teljességét. — Sikeres színésznek tekinti magát? — A kollégáim szerencsés embernek tartanak. Sok szerepet kapok, ez igaz, de az ember önmagáról mégis másként vélekedik. De mi is a szerencse? Ha nem karambolozok a gépkocsival, az is szerencse. Ma ott tartok, azt hiszem, ahol kell. Erről nincs mit mondanom. Szeretek játszani. A feleségem a megmondhatója, mennyire idegeskedem, ha egy este nem vagyok színpadon. A rádió, a televízió, a szinkron a színegy-egy drámai szerepet is humorral telítek, csupán azt jelenti: olyan figurát játszom, mint amilyenek mi is vagyunk mindannyian. Az ellentpontozás lényeges! A súlyos emberi dolgokat is apró emberi motívumokkal kell tarkítani. Máskülönben miként lehetne megadni a nagy cselekvések hitelét? Hogyan jöttem erre rá? Sokat tanulmányoztam a nagy képzőművészeti alkotások titkait. Színészkedni nekem azt jelenti: szeretni és utálni az életet! — önmagát milyen embernek látja? — Epikureista vagyok, szeretek enni, szeretem a vörös bort, a jó társaságot, a szép nőket, a művészeteket, Olaszországot, a reneszánsz Jelenet a gorsiumi nyári játékok Plautus: A hetvenkedő katona című komédiájából alkotásai vonzanak, és utazni is nagyon szeretek. Húsz éve lassan majd minden időmet a színházban töltöm el, másra nem futja, ez tölti ki az életemet, s ha valamilyen betegség le nem dönt a lábamról, már ezt csinálom továbbra is. S amilyen fáradt lehet egy színész, oly boldoggá is válhat, ha érzi a sikert. Közérzetem összefügg a foglalkoztatottságommal és ha nincs nagyobb baj a családommal, jól érzem magam. Remélhetően a jó közérzethez szükséges alapom ezután is meglesz. Szémann Béla
