Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. október 19. KELET-MAGYARORSZAG 3 Beszámoló taggyűlések □ z elmúlt közel egy évtized alatt az éves beszámoló taggyűlések egyre inkább a pártélet szerves részévé váltak. E fórumok szerepének növekedését jelzi, hogy ma már vezetőségek beszámoltatásán és a következő évi feladatok meghatározásán túl a pártélet fejlesztésének és a tagsággal folytatott aktív politikai eszmecserének kiemelkedő jelentőségű eseményei. Mindezek azt jelentik, hogy az irányító pártszervek és alapszervezeti vezetőségek jó alapról, mintegy tíz év tapasztalatainak birtokában kezdhetik meg felkészülésüket a — KB titkársága 1979. szeptember 22-i határozata alapján — a november 15. és december 15-e között megtartandó éves beszámoló taggyűlésekre. Az előző évek gyakorlatától eltérő — korábbi — időponttal is alapvetően azt kívántuk biztosítani, hogy tovább emelkedjék a taggyűlések előkészítésének és lebonyolításának tartalmi színvonala és a párttagság is cselekvő részese legyen ennek a munkának azáltal, hogy az alapszervezetek a korábbinál érdemibb módon tudnak foglalkozni egyrészt a párt- és ezen belül szervezeti élet legfontosabb kérdéseivel, másrészt pedig a következő időszak legfontosabb feladataival. A beszámoló taggyűlések politikai tartalmát elsősorban az a tevékenység adja, amelyet az alapszervezetek ebben az évben a XII. kongresszus határozatainak a megismertetése, értelmezése és végrehajtása érdekében folytattak. Tehát a vezetőségeknek elsősorban arról kell beszámolni- ok, hogy hogyan sikerült a párttagságot és a pártonkívü- lieket a kongresszusi határozatok megvalósításáért mozgósítani, illetve jobb munkára serkenteni, és melyek azok a feladatok, amelyeket e cél érdekében a következő időszakra meg kívánnak határozni. A pártvezetőségek beszámolója az alapszervezet jellegének megfelelően kiemelten foglalkozzék az 1980. évi gazdasági munka főbb tapasztalataival. A vezetőségek beszámolója szóljon az alapszervezeti pártélet napjainkban aktuális minden fontos kérdéséről, tükrözze annak gazdagságát és sokszínűségét, de ugyanakkor ne markoljon sokat, ne akarjon a kongresszusokat megelőző — öt év munkáját összegző — beszámolóhoz hasonló „tételes leltárt” készíteni, csak a leglényegesebb kérdésekről szóljon. Nagyon fontos, hogy a beszámoló valóban a politikai tevékenység értékelése legyen és reálisan tükrözze a kommunisták munkáját és magatartását, valamint politikai helytállását. Ne feledkezzünk meg arról, hogy csak akkor éri el célját, ha tárgyilagos kritika és önkritika jellemzi. A beszámoló taggyűlések előkészítésének folyamán — a korábbi évekhez hasonlóan a KB 1977. június 22-i határozatának megfelelően — első lépcsőként kerüljön sor az egyes párttagokkal folytatott személyes beszélgetésekre. Az elmúlt évek tapasztalatai — bennük kongresszusi előkészületek vitái — ismételten és egyértelműen bizonyították, hogy a párttagság igényli ezeket a beszélgetéseket. Emiatt rendkívül fontos azok alapos előkészítése és lelkiismeretes lebonyolítása. A beszélgetések több alapvetően fontos követelménynek kell hogy megfeleljenek. Jelentőségük elsősorban abban van, hogy a pártegység erősítésének nagyon fontos eszközét képezik. Egyben alkalmat, lehetőséget jelentenek arra, hogy okos szóval, türelemmel, esetenként emberséggel kiigazítsák azokat a helytelen nézeteket, amelyek a pártegység — ezen belül elsősorban a cselekvési egység útjában állnak. Ahhoz, hogy a beszélgetések minden vonatkozásban elérjék céljukat, elengedhetetlenül szükséges: azok nagyon nyílt, őszinte légkörben, valóban emberi közelségben kerüljenek lebonyolításra. Érezzék az egyes párttagok, hogy a pártalapszerve- zet aktívan részt kíván vállalni, segíteni akar egyéni gondjaik, nehézségeik megoldásában. Csak is így érhető el, hogy a párttagok felszabadultan, teljes energiával részt vállaljanak közös társadalmi feladataink végrehajtásában. A személyre szóló felkészülés elengedhetetlen része a beszámoló taggyűlésekre való felkészülésnek, de ugyanígy nagy jelentősége van annak is, hogy pártcsoporton belül is megvitassák a legszűkebb pártkollektíva sajátos gondjait és feladatait. Az elbeszélgetésekre épülve — azok tartalmát felhasználva, elsősorban a csoport — ezen belül pedig az egyes párttagok magatartásának, tevékenységének az értékelését végezzék. Ennek során vizsgálják az egyes párttagoknál: a kapott megbízatások teljesítését; a közéleti és társadalmi tevékenységet, ezáltal környezetére gyakorolt hatását; a párt politikája melletti nyílt kiállását; a párt normáinak a betartását és a munkaterületén való helytállását. □ mint ismeretes, 1981-től a pártszervek és pártalap- szervezetek nem készítenek éves gazdaságpolitikai feladataikat magában foglaló cselekvési programot. Szükséges azonban, hogy ezt a termelés területén, illetve a gazdálkodó egységekben működő alapszervezetek munkaterveikben dolgozzák ki. A munkaterv készítésénél vegyék figyelembe: a beszámoló taggyűlések tapasztalatait; a KB — későbbi — 198Q, decemberi határozatát; az irányító pártszervek év végi állásfoglalásait és a gazdasági egységek 1981. évi tervét. Váradi László, az MSZMP KB PTO munkatársa Zsák, zsák... Export Nagyhalászból Sikeresen dolgozott eddig a Kender-Juta és Politextil Gyár nagyhalászi gyára. Eredetileg ugyanis kétmillió darab zsákot kellett volna készíteniük, azonban az év második felére, további 1,4 milliós rendelés érkezett be hozzájuk. Általában a feszítettség jellemzi munkájukat, hiszen a soproni szőnyeggyárnak előállított 150 tonnányi fonalat is öt hónap alatt készítik, mivel a hazai fonal minősége nem volt megfelelő és az import alapanyag csak az év második felére futott be. November 30-ig ezzel is készen kell lenniük, hiszen a soproni gyárat is szorítják az exportkötelezettségek. Az év eddig eltelt szakaszában 66 millió forint értékű árut vittek a tőkés országokba, jóval többet, mint az egész évre számított 57 millió forint, és ráadásul a IV. negyedévben további 16 milliós értéket szállítanak még el. Legnagyobb vevőik Olaszország, Hollandia és Belgium. Á BEÁG olimpiai sztorija Fehér kesztyű, aranyérem — Amikor Bogáti János, az üzemvezetőnk, azt mondta: „No fiúk, ezt a munkát fehér kesztyűben kell végezni”, azt hittük, hogy viccel — kezdi a beszélgetést a BEAG kisvárdai gyárában Sipos László asztalos. — Hamar kiderült, ez nem vicc, hanem nagyon is komoly valóság. Az olimpiára készülő kommentátorasztaloknak világszintet kell képviselni, ezt hamar megértettük, — teszi hozzá Király László, aki ugyancsak asztalos. — Én már a fehér kesztyű előtt leizzadtam — veszi át a szót Bogáti. Amikor kiderült, hogy alig két év alatt 1400 asztalt kell gyártani, nem is hittem el, hogy lehetséges. NÉVJEGY A VILÁGPIACON Szó ami szó, a BEAG vállalkozása nem volt kockázat- mentes. Rövid idő alatt, világszintű minőségben, ütemesen leszállítva, üzembe helyezve, működés közben szervizt biztosítva kellett garantálni, hogy a moszkvai olimpia idején a rádió- és tévéközvetítő kommentátorok kifogástalanul dolgozhassanak. Az üzlet milliárdos nagyság- rendű volt, s komoly feltételek szabályozták a szállítandó berendezések minőségét, tudását. Több mint 17 ezer darabból állt a leszállított berendezések összessége. Saját kidolgozású, önálló fejlesztés során kialakított rendszereket kellett átadni. — Hadd folytassam ott, hogy Királlyal négy és fél hónapot töltöttünk Moszkvában. Szereltünk majd a szervizszolgálatnál dolgoztunk. Száznegyvennyolcan voltunk összesen. Tapasztalatból mondhatom: sikert aratott a BEAG. Mind a szovjet szakemberek, mind a kommentátorok dicsérték a termékeket, benne a mi általunk készített 1400 kommentátorasztalt is. Sipos László gondolatát Király László folytatja: — Furcsa, de azt kell mondani, a siker fő jele az volt, ihogy az ügyelet alatt nem volt munka.- Mi is minden sporteseményt megnéztünk, jártunk a 26 közvetítő helyszínen. Úgy hiszem, a gyár névjegyét letette a világpiacon. Jó érzés volt BEAG-os- nak lenni Moszkvában. Amikor a végén mi is kaptunk emlékérmet, úgy éreztük, ez is egy volt a magyar győzelmek között. Nyíregyháziak, budapestiek, kisvárdaiak közös sikere volt tehát a kommentátorberendezés bemutatkozása. Már a szovjet spartakiádon is látszott, a kifejlesztett berendezés kiváló. Lake Piacid is azt mutatta: a bátor kezdeményezés jó termést hoz. A rendezett belső élet a BEAG-nál, a termék- és termelési szerkezetváltoztatás, az ütemes munka, a fiatalítás beváltotta a reményeket. A KÖZÖS CSELEKVÉS — A kisvárdai gyárra nagy feladat hárult — mondja Tóth Sándor igazgató. — A faipari munkát kaptuk, lényegében azt a keretet kellett készíteni, ami az egész műszaki, elektronikus részt magába foglalja. Amikor megbeszéltük az üzemben, mi is vár ránk, a kezdeti meghökkenés után jött a lelkesedés. — Negyvenöt asztalosunk van — folytatja Bogáti. A két legidősebb 48 éves, a többi mind fiatal. Bár ami azt illeti, a két „öreg” megharagudna, ha hallaná, hogy őket nem sorolom a fiatalok közé. Mi tagadás, nagyon meg kellett magyarázni neIgy készültek a két kommentátor számára kényelmes, mindent tudó asztalok Kisvárdán (archív fotó, Kelet-Magyar- ország) kik, hogy ami most következik, az még nálunk eddig nem volt. — Ha kezdetben mohog- tunk is amiatt, hogy a munka egészen más, a fegyelem kemény, a követelmény már- már hihetetlen, menetközben rájöttünk, hogy ez nem is rossz — mondja Sipos. — A végső meggyőződés viszont Moszkvában alakult ki bennünk — így Király —, ott jöttünk rá: másként nem is szabad dolgozni, csak úgy, ahogy az olimpiai berendezés esetében történt. Tervező, műszaki, asztalos, fejlesztő mérnök együttes munkája így hozta létre a kommentátorhelyeket, az ellenőrzőpontokat, a helyszíni alközpontot, az interjústúdiót, a nemzetközi és felvételi zajstúdiót. MARADANDÓ TANULSÁGOK A BEAG Moszkvában és Budapesten értékelte a végzett munkát. Támaszkodhattak a szovjet fél dicséretére, észrevételére, a külföldi kommentátorok, riporterek véleményére, a közvetítések közben tapasztaltakra, a műszaki megfigyelésekre. Mindenképpen lelkesítő, hogy adáskiesés a berendezés hibájából nem volt. Kezelési hiba miatt is csak 300 másodperc volt a kiesés. Jól vizsgáztak a berendezések a szabadban, még akkor is, ha a vízben állt a riporter és a készülék. — Ma viszont azt vizsgáljuk, hogy mit adott nekünk, Kisvárdán a kommentátorasztal. Nem az anyagiakról van szó — magyarázza az igazgató. Van ennél több. Először is kikovácsolódott egy kiváló, minden feladat elvégzésére alkalmas gárda. Rendkívüli módon megjavult a munkafegyelem. Ma a világszint elérése, tartása minden üzemrészünk célkitűzése. — Ügy vagyunk ezzel — mondja Király László, —, hogy rájöttünk arra: se bel- se külpiacra nem szabad csak a legjobbat gyártani. Amikor elmondtuk moszkvai tapasztalatainkat, azokban is ez alakult ki, akik talán eddig nem így vélekedtek. Az olimpiai siker után a kisvárdai gyár 40 ezer hangsugárzó megrendelését teljesíti, szovjet partnernek. De hírlik, hogy több más jelentős külföldi érdeklődés is befutott a BEAG-hoz. A kommentátorberendezések üzemelési tapasztalatai értékes segítséget nyújtanak a további gyártáshoz, fejlesztéshez, ami azt jelenti: alkalom van arra, hogy újabb frontokat törjenek át a BEAG-osok. — Számunkra a legnagyobb tanulság — mondja Tóth Sándor —, hogy bátran kell vállalkozni. A mai piacviszonyok közepette a jó minőség, a pontosság átütő sikert hoz. A BEAG vezetése és munkáskollektívája, benne a kisvárdaiak is, ma képesek ilyen feladat megoldására. Az olimpiai siker kötelez, mai munkánkban éppúgy, mint a jövőben. Fehér kesztyű — aranyérem. Fegyelem és világszínvonal. Siker és új lendület. Tudás és lelkesedés. Vállalkozás és siker. Egymás mellé kívánkozó fogalmak. A BEAG felsőbb osztályba lépett. Bürget Lajos OKTÓBER 16: ajándék a fény, a tavaszt idézgető, kabátot gomboltató meleg. Még a verébhad is úgy zsi- vajog, olyan parádés csetepatét rendez, mintha most készülne a szerelmes nyárra. Megy a két öregember. Parányi lépéssel előbb az asszony, ő a frissebb, neki könnyebb a járás. — Menjünk a parkon át! — Ej, te... Lucskos az már. Jártunk eleget... Bottal segíti magát az ember, de mondja újra a parkot. Dohog az asszony, veszekszik, kicsit csak, harag nélkül, sok-sok évtized megszokásával, de a színháznál a park felé tér. — Most kelt fel az ágyból és már legénykedik... — Pihenjünk! — áll meg az ember a padnál. — Hideg az már! Nedves. Ej, te ... — emeli a hangját, de, mert az ember már leülni készül, a tele bevásárló szatyrából újságot varázsol elő. Teregeti. Azon ülnek ketten. Lábuknál a szatyor, a csomagok tetején gyümölcs. Az öreg ember kilop egy szemet. Kóstolja. — Édes! Rosszallón néz az asz- szony, de elfogad egy kínált szemet, és dicséri is. Ülnek. Szemelgetik a szőlőt, pedig mosatlan az, nézik a parkot, távolabb színes melegítős gyerekek játszanak, akár virágok is lehetnének. Aztán, hogy szegényedik a meglopott szőlőfürt, mélyebbre kell nyúlni érte. Hogyan is van ez a tavaszt idézéssel? Nem eszik tovább a szőlőt, ott pihen a pádon megcsendesülten a két nyolcvan év mintázta kéz. ratóÚTcxaíái fräsä /•*:«. — Éj, te! — mondja az asszony, de nyoma sincs a torzsalkodásnak már e feddésben. Ülnek. Nem kellenek nekik már semmire sem a szavak, arcukat tartják a napnak. Később, mert sokáig üldögélni csak hideg már az október vége, látom őket az Omniában. Hosszú, jól felgőzölt duplát kér az öreg ember. És süteményt. A kiválasztásával hosszan bajlódik, mert meg kell tervezni minden ünnepet. — Te, te vénember te — mondja az asszony, és az asztal alatt dugja a pénztárcát, mert ha már így esett ez a nap, akkor úgy illik, hogy a férfi fizessen ... Bartha Gábor A» kommenció APÁM, falusi kommenciós kovács volt. A kommenciós munka az ősi hagyományok szerint, a megszámlálhatatlanul sok ekevas élezését jelentette, amit úgy dobtak be korán reggel-késő este a falubeli parasztemberek a kerítésen. Apám mindig tudta, melyik kié, mikor jönnek érte. ősszel szedtük az ekevas élezéséért járó kommenciót, egy véka búzát, egy kosár szilvát és egy fej szöszt. Targoncával jártuk a falut, perelve a veszettül ugató kutyákkal. Többnyire öregasszonyokat találtunk otthon. Vagy egyébként is ők voltak a hivatottak arra, hogy kiadják a mesternek járó kommenciót. Minden porta, minden kamra különös rejtelmeket tartogatott számomra. A hombárok olykor nemcsak búzát, gabonát őrizte! a tavalyi és idei termésből, hanem tyúk vagy galambtojást, mézízű körtét. A jobb szívű gazdasszony egy- egy körtével is megtoldotta a járandóságot. Voltak persze fukarok is, akiknek jobban esett, ha ördögi ügyességgel úgy simították le a teli vékást, hogy a tetején egy kis mélyedés is maradt. Mások a silány fej szösz közül is ki tudták választani a legsatnyábbat, amit a mesternek szántak. Gyermekszemmel tanulmányoztam az embereket, ki mennyire bőkezű, tiszta szavú és szándékú és kinek reszket a keze, amikor a megdolgozott munkáért fizetni kell. Apám, csendes szavú, kedélyes ember volt, soha nem szólt az ocsuval teli búzáért, a parányi fej szöszért, a hullószilváért. Egy-egy anekdotát is el-elmondott, amit nagyon szerettek a falubeliek, mert a ,mesterúr” még a kisgyermekkel is szót váltott. Büszkeség és szégyen kavargóit bennem, amikor apámmal jártuk a falut, ilyenkor ősz táján. Büszkeség, mert tudtam, hogy apám valósággal művésze a vasnak, gyönyörű vasalásait még ma is őrzik a fészerek mélyén nyugvó szekerek. A legrúgó- sabb lovat is úgy patkolta meg, hogy egyedül fogta erős kezében a ló patáját. Jó engedelmességre bírta a legrú- gósabb katonalovakat is. És szégyelltem is magam, amikor toltuk a targoncát és házról házra jártunk, mintha koldulnánk. Ezért, ha tudtam, inkább belebújtam a könyveimbe, inkább segédkezetem a ráfhúzásnál, már amikor erre szükség volt Ilyenkor — mint jó ötven éve minden ősszel — apám fogta a targoncát és szégyenkezés nélkül elindult a tavasztól őszig végzett munka járandóságáért. Ma már köny- nyű bevallani, a szégyen erősebb volt nálam, s akkor is kihúztam magam a kíséretből, amikor nagyon is ráértem volna. MÉG MA IS ELŐFORDUL, hogy álmomban toljuk a targoncát és viaskodunk a haragos kutyákkal. Nemrég a faluban járva, ki tudja, milyen viszontagságok után, a kezembe került a fekete palatábla, amire apám szép, szálkás betűivel mindig felírta, kiknél kell kopogtatni a kommen- cióért. Ma már csak az emlékek kopogtatnak. Páll Géza Őszi fény
