Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

1980. október 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Bejárók órái G yakorta elmondjuk, hogy a fejlődés újfaj­ta gondokat is szül. Másfajta problémák már ezek, mondhatnánk úgy is: örömteli nehézségek, ha nem tudnánk, hogy az emberek­nek mindig az éppen legidő­szerűbb problémák nyújtják a napi bosszúságokat. így va­gyunk a megyén belüli ingá­zással is, ami valójában egy történelmi fejlődés eredmé­nye. Igen sokan jutottak munkalehetőséghez az elmúlt években Szabolcsban, Szat- márban, közelebb a szülőház­hoz, — így az ország távol eső része helyett százak és ezrek már csak a közeli vá­rosba, nagyközségbe utaznak, méghozzá naponta dolgozni, illetve — ha a diákokra gon­dolunk, — tanulni. Nemrég a KISZ megyei bizottsága megállapította, hogy Sza- bolcs-Szatmárban a 30 éven aluli bejárók száma megha­ladja a 43 ezer főt, s ezeknek túlnyomó többsége ipari, épí­tőipari vagy más termelőjel­iegű üzemben dolgozik. A bejáró tanulófiatalok egyötö­dét adják a naponta utazók­nak. Miközben öröm az új mun­kalehetőség, gond a MÁV- nak és a Volánnak, a válla­latoknak a bejárók utaztatá­sa, méghozzá megfelelő kö­rülmények között. Sok min­den történt e téren az utób­bi időben, egyebek között számos helyen kicserélték az elavult autóbuszokat, jobban felszerelték a járműveket. Ugyanakkor a vasúti, illetve az autóbusz-pályaudvarokon nincs meg a lehetőség a vá­rakozási idő hasznos eltölté­sére, nincsenek meg az úgy­nevezett kultúrvárótermek. (Az ÉRDÉRT egyes gyár­egységeinél hetente több al*- kálómmal rendeznek filmve­títést, ami dicséretes.) Kevés még az olyan okos kezdemé­nyezés, mint a tiszaszalkai pol-presszó, amely gazdag programot ígér a várakozók­nak. Nagyobb figyelmet kí­ván ez a probléma, melynek megoldására • az eddiginél többet kell áldozniuk a mun­káltatóknak, valahogy úgy, miként teszik ezt a SZÁÉV, a MEZŐGÉP, a papírgyár veztői, vagy a konzervgyár illetékesei, akik gazdag prog­rammal működtetik a bejá­rók klubját. Természetesen az ifjúsági szervezeteknek is eredményesebben kell közre­működniük a jövőben e gond enyhítésében. Diákok nyara S zívet melengető az a mérleg, amely a sza­bolcsi fiatalok legutób­bi nyári építőtáborozásáról ké­szült. Ebből kiderül, hogy 1980 nyarán tizennégy építő­táborban csaknem négy és fél ezer szabolcsi fiatal vett részt, bizonyította szorgalmát, munkaszeretetét. Négy szak­mai építőtábor hét szakmá­ban több mint 230 szabolcsi fiatalt foglalkoztatott, s kü­lön öröm, hogy ezek a fia­talok a kiemelt nagyberuhá­zásokon nem csupán becsü­lettel helytálltak, hanem szá­mos új ismeretet is szerez­tek. Természetesen nem csupán munka volt a táborozás a fi­ataloknak, hanem kellő programról is gondoskodtak. Ezúttal mégis arról kell bő­vebben szólni, hogy a rend­kívüli időjárás a munkában rendkívüli helytállást köve­telt a megyebeli tanulóifjú­ságtól is. Boglárlellén, Boda- kaj toron például esős napo­kon — külön szervezés nél­kül — délután is kimentek dolgozni a szabolcsi fiatalok, s az sem volt ritka, hogy a csapadékos időjárás miatt ki­esett teljesítményt vasárnap pótolták. Az iskolák és a kü­lönböző kis kollektívák kö­zött ezúttal is kialakult az immár hagyományos verseny, mely hozzájárult a szép ter­melési eredményekhez. A legutóbbi nyáron az iskolák közötti versenyben 22 zászlót nyertek megyénk fiataljai, közöttük a legtöbbet a kis- várdai Bessenyei György Gimnázium tanulói. A brigá­dok közötti vetélkedés során húsz szabolcsi kollektíva érte el a kiváló címet és kapott egyhetes jutalomüdülést Ve­lencére. Bár számuk nem sok, de a táborozási krónika kiemelt helyére kívánkozik, hogy kö­zel száz középiskolás vett részt az idén nyáron külföldi építőtáborban: a lengyelor­szági Lublinban dolgoztak.- A kitüntetéseken ‘kiviül számos levél érkezett Sza­bolcsba; a megyei pártbizott­sághoz, a közvetlenül érintett iskolákhoz, melyben meleg szavakkal köszönték meg fia­taljaink újabb bizonyítását, akik ezúttal is tovább öreg­bítették Szabolcs-Szatmár jó hírét. A. S. Gyorsabb fejlődés Záhonyban — gondokkal Város lesz-e a vasutasváros? Vasutasvárosként ismerik sokan Záhonyt. A vasút és a település erős kapcsolatainak eredményeként sok kisváros megirigyelhetné az emeletes házakból álló lakótelepet, szállodát, a művelődési há­zat, az egészségügyi és az üzemirányító központot — de ezek legtöbbje a vasút cél­jait szolgálja. Ottlétük azon­ban alapvetően befolyásolja a településfejlesztést. Köny- nyebb is, nehezebb is a gaz­da, a tanács munkája: a vas­út nélkül csaknem minden döntés féloldalas. A kibontakozás útján A vasutasváros lokálpat­riótái azonban közigazgatási értelemben is várost szeret­nének. Tudják: ez nem napi téma, sok mindent kell még tenni, hogy a városi jogál­lásért hivatalosan is folya­modhassanak. Az eredmé­nyeket és a tennivalókat azonban érdemes összegezni, s időről időre áttekinteni: mely területeken kell gyor­sítani az ütemet, hogy a vá­rosi fejlődés felé vegyék az irányt. Záhony — ha a vasutat te­kintjük — „népgazdasági szinten is kiemelkedő jelen­tőségű” és az utóbbi években már a „korszerű” jelzőket vi­seli. Az átrakókörzet szerve­ző, irányító, vezető központ­ját adó Záhony azonban el­sősorban a lakosság életkö­rülményeit tekintve elmarad nemcsak a hasonló jellegű települések, de az átlagos je­lentőségű falvak mellett is — idézte a tíz évvel ezelőtti értékelést a záhonyi nagy­községi párt-vb, amikor leg­utóbbi ülésén a településfej­lesztés hosszabb távú tenni­valóiról tárgyalt. — Megyei párt- és tanácsi határozatok foglalkoztak Záhony jövőjé­vel, mígnem az ötödik öt­éves tervidőszakban jelentő­sebb eredmények mutatták a kibontakozás útját. Felgyorsult fejlődés Komoly lakásépítkezések történtek: több, mint száz ta­nácsi célcsoportos lakás, OTP-lakások, óvoda, számot­tevő kereskedelmi hálózatfej­lesztés, a vízellátás, a szenny­víztisztítás részleges megol­dása, csatornázások — mind­ez már ahhoz járult hozzá, hogy Záhony középfokú köz­ponti szerepköre erősödjék. Növekszik lélekszáma, s egy­re több község lakói tartják érdemesnek, hogy bevásár­lásokért már Záhonyba utaz­zanak. Az élelmiszer-ellátás­ban ennek már régi hagyo­Házgyári lakások épülnek Záhonyban. (Gaál Béla felvétele) mányai vannak: ha a vasutas leteszi a szolgálatot, szívesen vásárol a modern, viszonylag jól ellátott záhonyi üzletek­ben. A felgyorsult fejlődés azonban egy sor komoly probléma elé is állította a te­lepülés vezetőit, hiszen a fel­adatok nem fokozatosan nö­vekedtek, hanem egyik évről a másikra ugrásszerűek a változások. Hogyan tud fel­nőni ehhez például a tanács műszaki apparátusa, amely­nek részenkénti, napi mun­káján alapvetően múlik, hogy távlatokban milyen lesz Zá­hony. A vb-n is elhangzott: társadalmi ösztöndíjszerződéT seket kötöttek műszaki főis­kolásokkal, jogi egyetemre járó diákokkal, s közülük az elsők jövőre munkába állnak a tanácson. De más ágazatok szakembereit is igyekeznek beiskolázni, az újonnan belé­pőktől pedig már eleve ma­gasabb végzettséget, a városi Szintű feladatokból is isme­reteket követelnek. Néhány év múlva a telepü­lés gondjait alaposan meg- szaporítiák maid az ingat­lankezelés gondiai, a nemso­kára esedékes felújítások. A 7—800 tanácsi és vasúti bér­lakás rendben tartása jócskán meghaladja a mai erőket, de a köztisztaság, parkfenntar­tás megszervezése, kiterjew:- tése is mind sürgetőbb fel­adat. Új település­központ A rendezési terv korszerű­sítésének gondolatai is érle­lődnek. Kirajzolódik már egy új településközpont képe, de Záhony mégis féloldalas: nincs határozott álláspont, hogy egy ütemesebb növeke­dés esetén az épületek ma­gasságát növeljék, avagy me­lyik irányba terjedjék végül is a település. Kimerülőben vannak a szanálás árán is olcsón előteremthető terüle­tek — bár az árak az utóbbi időben igencsak felszöktek. A Záhonyt jól ismerők már most óva intenek attól, hogy túlzsúfolt legyen a település. Ez pedig könnyen előfordul­hat, mert a szűkös anyagi helyzetben beépítenek olyan . területeket is, amelyek ké­sőbb a város levegőjét adhat­nák. Szóba került egy ma még kellően ki nem használt le­hetőség is: elsősorban a vas­út révén olyan jelentős szá­mú műszaki értelmiség él, dolgozik Záhonyban, amely nemcsak az igényesebb kul­turális, kereskedelmi ellátást sürgeti, hanem társadalmi munkájával is jobban gazda­gíthatná is lakóhelyét. Főként távlati lehetősége­ket vett számba a párt-vb. azonban elkerülhetetlen, hogy napi gondok ilyenkor is terítékre kerüljenek. Mint a vendéglátásé, amely nem­hogy városi, de még községi szintet sem üt meg, s a ter­vek is nagyon szerények. Ma még nagy vívmánynak szá­mít az egy műszakban tanító iskola, a rohamos lakásépítést követően azonban fel kellene készülni a rövid időn belüli nagy létszámnövekedésre. Itt van az ország egyik nagy ha­tárállomása. a benzinkút épí­tése évtizede húzódik; s las­san érnek a feltételei egy MÁV-hoz kapcsolódó hely- történeti múzeum létesítésé­nek is — amelynek megala­pozásához hozzálátni néhány év múlva alighanem késő is lesz. Marik Sándor T alálkoztam egy cigány­emberrel, Sebők Sán­dorral. Ami vele tör­tént, történik, olyan mint egy mese, pedig valóság. Úgy gondolom, élete szerencséje, hogy favágók közé keveredett és szocialista brigádtag lett. Nyírbogáton a község szé­lén állunk. Innen a legelőkre látni, a vasúti sínekre, a ter­melőszövetkezet régi dohány­pajtáira. Nem telep ez, nin­csenek itt putrik. Van egy kis ház, vert falú és ablaktalan. Van egy tákolt ól, benne két bikaborjú, van egy kecc, ab­ban mázsás súlyú hízó röfög. Ott van a motorkerékpár is az eresz alján. A házra nézünk. Nem a vertfalúra, az újra. Már tető alatt van. — Ekkora ablakok? Túl sok tüzelőre lesz itt szükség a télen. A brigádvezető Kovács Gé­za megnyugtat: — Van vagy kétezer hektár erdőnk. És hát nem azért vagyunk favágók, hogy ne tüzelhessen a Sanyi. Csendben hallgatta eddig mellettünk a szót a fiatalasz- szony — gyermekek csüngnek a szoknyáján, három van már — de most ki tudja, mit gon­dolva tiltakozik. — Kellenek az ablakok. A nagy ablakok. Már nem le­szünk sötétben. Voltunk ben­ne eleget. Jaj,- hogy milyen betegek voltak mindig a pu- lyák. Nem győztünk az or­voshoz szaladgálni. Égre nyí­ló, földre hajló volt a mi há­zunk. Most majd beköltözünk ebbe a szép lakásba. Mán mért ne kellene a nagy ab­lak? Gazda János erdészeti fő­ágazat-vezető : — Víz is kell nekik. Beve­zetjük, lesz olyan összkom­fort, hogy na. Veszünk bú­tort, szőnyeget. A történet szála aztán így szövődik: A községi tanács kapott egy „C” lakás építésére lehetősé­get. Alaposan meghányták- vetették, kinek adják a hitelt, ki érdemli meg leginkább. Sebők Sándort a tsz javasol­ta. Fiatalember, 23 éves, dol­gozott már néhány helyen, tizenhat éves korában már Pestre járt, ingázott. Aztán megnősült, házhelyet vett és Bogáton megragadt. így ke­rült az erdészethez. — Nehogy azt gondolja — mondja a brigádvezető, hogy mi könnyen befogadunk akárkit. Van próbaidő. Aki megbecsüli magát, bizonyít, annak aztán már köztünk van a helye. — Sebők Sándor bizonyí­tott? — Nem akarom túldicsérni, de úgy dolgozik, mint közöt­tünk bárki más. Ő már kö­zénk tartozik. Rá van bízva a „kiközelítő kerékpár”. A furcsa nevű jármű egy kétkerekű taliga. A Pajkos, a szép szürke ló húzza. A tali­gával a levágott fát vontatják ki az erdőből. Nem könnyű feladat, habár méretre szab­ták. A lóhajtó az öles terme­tű társai mellett nem igen dicsekedhet nagy izomerővel. A lóval viszont tud bánni. Ellenben még mindig nem tu­dom, miből lesz bútor, sző­nyeg az épülő lakásba. Kide­rül. A 16 favágó ingyen tár­sadalmi munkával felépíti a házat, ezzel megtakarítják azt a pénzt, amit a kisiparosnak kellett volna a hitelkeretből kifizetni. Ezzel a pénzzel Se­bők Sándor rendelkezik. Hát ebből lesz sparhelt, konyha- és szobabútor, szőnyeg a par­kettára. Már kint, az almáskertben állunk — a szocialista brigád most almát szed — beszélge­tünk. — Erdőmunkások és házat építenek. Értenek ehhez? — Van mi közöttünk min­denféle szakember. Kőműves, ács vagy amit akar. A leendő háztulajdonos za­vartan toporog a beszélgetők körében. Bólogat, nyel nagyo­kat, aztán megszólal. — Szépen megcsinálták. Szép ház lesz az, ha beköltö­zünk. — Mikor? — Talán két hét múlva. — Akkor lesz egy kis ház­szentelő is? — Levágom a disznót. — Fenét vágsz le, Sanyi! Kell az télire a családnak — torkolja le Éles Lajos az örömében a lelkét is kitevő fiatalembert. — Majd iszunk egy kis sört és el lesz rendez­ve. A nyírbogáti Rákóczi Ter­melőszövetkezetben 17 brigád dolgozik, 347 fővel. Eddig a tizenhét brigád 8835 társadal­mi munkaórát teljesített. A Sebők Sándor házára alig- alig kell 300 óra. De micsoda értékes órák ezek! Seres Ernő \ Sebők Sándor szerencséje Társulás születik ÖNKÉNTES TÁRSULÁS létrehozásában bábáskodik a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság me­gyei szervezete. Olyan vál­lalatokat keres, amelyek hajlandók együttműködni a termelékenység fokozá­sa érdekében, kicserélni tapasztalataikat a készle­tekkel való gazdálkodás­ban, az alkalmazott bére­zési rendszerekről. A megyében úttörő kez­deményezésnek már van­nak hazai eredményei. Ugyanis az SZVT és a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzem- szervezési Intézetének közreműködésével a Du­nántúlon, Budapesten, s legutóbb Észak-Magyar- országon alakult termelé­kenységi társulás. Rövid időn belül — a gondos előkészítés után — meg­alakulhat a Kelet-magyar­országi Termelékenységi Társulás is. Ennek a megalapozására rendeztek a közelmúltban előadást^ és kerekasztal- beszélgetest a számba jö­hető vállalatok képviselői­nek részvételével. A NIM IGÜSZI igazgatója Inár olyan gyakorlati példákat említhetett, amelyek a társulás hasznát mutatják. Az intézet ugyanis számí­tógépes adatbankot hozott létre, s így hiányzó anya­gokat is beszerezhetnek egymástól a vállalatok. A vállalaton belüli konténe­res anyagszállítás meg­szervezésében a dunántúli cégek mutattak fel jó eredményeket. A megyében 10—15 vál­lalat részvételére számíta­nak a társulásban. Az a jellemző, hogy ezek a vál­lalatok nem egy ágazaton belül működnek, hanem a nehézipartól az élelmiszer- iparig megtalálhatók. Az ágazatközi kapcsolatok je­lentősége abban rejlik, hogy a másutt alkalma­zott jó módszereket így ismerik meg, így tudják hasznosítani. A NIM IGÜSZI egyik felmérése szerint a nemzetközi ter­melékenységi összehason­lításban a világ leg jobb­jaitól több évvel elmarad­nak a magyar üzemek. Ezt az elmaradást, a Nemzet­közi Termelékenységi Köz­pont munkájában való részvételt csak a társu­lási formában lehet köny- nyebben csökkenteni. KÜLÖNÖSEN A FIA­TAL MŰSZAKI szakem­berek munkájára számí­tanak a társulásban. Egy- egy témában olyan mun­kacsoportok jöhetnek lét­re, amelyek hasznos út­mutatást adnak minden résztvevő vállalatnak. A karbantartásnál például a szakosodás megszervezé­sével közvetlen hasznot is elérhetnek, azonban más témák feldolgozásánál is a vállalat jobb munkájá­ban mérhető le, mennyire érdemes a tapasztalatokat átvenni, L. B. Nyíregyházi siker Drezdában Két első helyezést értek el a magyar ifjúsági gyorsírók azon a nemzetközi versenyen, amelyet cseh, szlovák, len­gyel és magyar résztvevők­kel Drezdában rendezett meg az NDK gyorsíró szövetsége. A győztes magyar ifjúsági csapat tagjai voltak: Dani Judit (Budapest), aki az egyé­ni versenyben is győzött, Soósné Fekete Erika (Bács- Kiskun megye), az egyéni verseny második helyezettje és Krischneider Erika (Nyír­egyháza, Tanárképző Főisko- V la).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents