Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 16.------------------------------------------------------------------------------------\ HÉZÓPONT Fák a vízparton Tükörkép — Pusztulás — Fák — Rönkök (Elek Emil felvételei) V _____________________________✓ Vörösfenyő kádakban Szeszpermet a bükkfára Tíz vagon ecet készül havonta Nyíregyházán SÓHAJTOZVA EMELHETIK LEVEGŐBE NAP MINT NAP A KORNYÉK EBEI SZIMATOLÓ ORRUKAT. FÜS­TÖLT CSÜLKÖS BABLEVESILLAT LENGI BE A FÉL UTCÁT. A SZOMSZÉDOK PERSZE ESKÜSZNEK RA, HOGY MINDEZ CSAK ECETSZAG, ÉS AZ ORSZÁGOS SZESZIPARI VÄLLALAT NYÍREGYHÁZA, PUSKIN UT­CAI ECETÜZEMÉBÖL „SZÖKIK MEG” A NEM TÜL ERŐS, GYOMORBIZSERGETÖ ILLAT. Az egyetlen, összefüggő épület aprócska laboratóri­umirodát, s egy, égig érő kádakkal teli termet rejt. Tíz vagon ecet savanyodik itt ha­vonta. Pontosabban ennyi sa- vanyodhat, ha szükség van rá. Mert ha a konzervipar­nak savanyú a képe, nincs mit savanyítani, kevesebb szeszt ecetesít az üzem is. Az ecetkészítéshez ugyanis 96,6 százalékos finomszeszt hasz­nálnak, gyorsecet-baktériu- mot munkába fogva, meny- nyezetig érő 5—6 méter ma­gas, vörösfenyőből készített kádakban. A vörösfenyőt a savtól viaszréteg védi, a ká­dakat a széteséstől saválló acélból készített, saválló fes­tékkel festett abroncs. Ám míg a vörösfenyővel nem bír az ecet, az acélabroncso­kat papírként rágja el. A gyorsecet-baktérium a 35—37 fokos hőmérsékletet kedveli. Ezt a kádak oldalá­ból kiálló hőmérők mondják el a gyártási folyamatot ál­landóan ellenőrző dolgozók­nak. Kovacsóczy István telep­vezetővel együtt kapaszko­dunk fel a hatalmas kádak méteres korláttal felszerelt tetejére. A kád fedelén üveg­ablak: alatta megállás nélkül forgó csőből szesz permetez; bükkfaforgács issza. Ezen te­lepül meg a baktérium, „aki” a bablevesillatot csinálja. Kíváncsiskodva megeme­lem az üvegablakot: a hihe­tetlen erős, maró szagot még napok múlva is orromban erzem, rágondolva könny ön­ti el a szemem. A baktérium­mal mégsem találkoztam. Láthattam volna viszont ecetangolnát. Ha jobban fi­gyelek. A laborban a telep­vezető kézi nagyítót kínál, mellé kémcsőben friss-meleg ecetet. A vékony, csapkodó, angolnára emlékeztető állatka — semmi köze a halhoz — az ecetbaktériummal „közös háztartásban” él. Mert az ecet, baktériumtar­talmánál fogva — él. Szívó­san. Hisz még a városi vízzel történő hígítást is kibírja ez a rokonszenves, bableves-íze­sítő lény. Sok bajt okoz a víz klórtartalma, ezért fúrtak az üzem területén saját kutat. Hiszen a tömény ecetet ti­zenegyszeresére kell hígítani. 11 százalékos formában kerül a 7—10 nap alatt megecete- sített szesz, saválló csöveken, saválló szivattyún keresztül a filc szűrőkre. Tárolókádak­ból aztán tartálykocsik hord­ják a Nyíregyházi, Debrece­ni Konzervgyárba, Nyírtass, Mátészalka savanyítóüzemei­be. A boltokba kerülő mű­anyag palackos változat, mely egyébként csak 20 százalékos­ra hígított, Bajáról érkezik. A keleti megyéket ellátó pa­lackozó sor felállítása nem gazdaságos. Inkább teher­gépkocsik hordják fél ország­részen keresztül, Bajáról, az egész keleti országrészbe. Csendes Csaba EGY FOK: TÍZMILLIÓ FORINT Fűtenek a szobanövények? Bármennyire is hihetetle­nül hangzik, de igaz: mele­gebb a szoba, ha növény van a lakásban. A magyarázat egyszerű: a növény — törté­netesen a nedves földben lé­vő, cserepes virág — vizet párologtat el és a páradús levegő nagyobb melegérzetet ad. Szabályozni a fűtést Természetesen, hogy a ma­gasabb páratartalmat bizto­sítani tudjuk, ahhoz sok nö­vényre lenne szükség és ez nem mindig oldható meg. Marad tehát a párologtató, amely kisebb helyen elfér, csak arra kell ügyelni, hogy mindig legyen benne víz. Sajnos, a távhős lakások nagy részében egycsöves rendszer van. Itt a hőközpont egységesen szolgáltatja a me­leget. A legjobb megoldás az lenne, ha minden radiátor­nál külön-külön lehetne sza­bályozni a fűtést. S még eredményesebb lenne a taka­rékosság, ha minden lakásba külön-külön mért hőmeny- nyiséget „engedhetne be” a lakó. Kísérletek igazolják, hogv az ilyen „mért” laká­sokban nyolc-tíz százalékkal kevesebb meleget használnak el. Sajnos, ez még odébb van. Az energiagazdálkodás itt csak az öntudatra apellál­hat. Történetesen arra, hogy a lakó elmegy a hőközoontba és jelzi; lakásában túlságo­san meleg van. Zsebre megy... A gáz- és egyéb fűtésnél már zsebre megy a játék, mert a lakó nem átalányt fizet. Itt már ösztönzőbb a takarékossági mozgalom. A megfelelő fűtéstechnikai is­meretek azonban hiányoz­nak. Sokan hiszik például azt, hogy úgy járnak jobban, ha nappalra — amikor nin­csenek otthon — gyújtóláng­ra veszik a gázkonvektoro­kat. Amikor aztán hazamen­nek, teljes lángra nyitnak, úgy fűtik fel a szobákat. Há­rom okból is helytelen ez a módszer. Egyszer azért, mert a lehűlt szoba levegőjének az újrafelmelegítéséhez sok­kal több energiára van szük­ség, mintha — mondjuk 20 fokosra beállítva — hagyták volna égve a konvektort. Másodszor: a nagy lángon égő berendezés rossz hatás­fokkal dolgozik: túlságosan sok hő távozik a kéményen át a szabadba. Végül a falak később melegednek fel és a már felfűtött szobában is hidegérzete van az ember­nek. Ez nemcsak rossz köz­érzetet okozhat, hanem egész­ségi károsodást is előidézhet. Á huzat és a számla Végül a szellőztetésről is néhány szót. Hogy ki, hány­szor szellőztet naponta, az a körülményektől, szokástól — és természetesen a szükség­től — függ. Azonban jó tud­ni: télen nem kell órák hosz- szat nyitva tartani ablakot- ajtót ahhoz hogy kicserélőd­jön a szoba levegője. Olykor — különösen ha egy kis lég­áramlást (huzatot) csinálunk — néhány perc is elegendő. Legalkálmasabb idő erre a kora reggel és lefekvés előtt, vggy mindkét alkalommal, esetleg többször is, ha szük­séges. A jól záró ajtók, abla­kok is jelentős mennyiségű energiát fognak meg. Érde­mes rá időt fordítani. A hu­A magyar polgári jogal­kotás történetében döntő ál­lomás volt 1895. október 1. Ekkor vezették be a polgári anyakönyvezést, a polgári házasságot. Az erről szóló rendelkezéseket vegyes ér­zelmekkel fogadták nemcsak az egyházak illetékesei, ha­nem a szélesebb közönség is. Különösen a polgári házas­ságkötéseknél merültek fel problémák, nevezetesen az, hogy a „felek” nem ismerték a ceremonális megkötéseket, több esetben komolytalan­nak, amolyan szükséges rossznak tekintették. (A tör­vény megjelenése után alig három hónapra pl. Nagyecse- den az anyakönyvvezető a há­zasság végett megjelent egyik felet a hivatalból kikergette, mert az az ünnepély méltó­zatos lakások ugyanis akár húsz-harminc százalékkal is megnövelhetik a háztartás energiaszámláját. Remélhető­leg a kereskedelem (vagy az ipar) gondoskodik megfelelő mennyiségű szigetelőszalag­ról. 150 milliós tétel A hővel való takarékosko­dás nemcsak a háztartások­nak zsebbevágó, hanem a népgazdaságnak is. Nyíregy­házán például csak a távfű­téses lakások ellátásáért mintegy 150 millió forintot utal át a TITÁSZ-nak az IKSZV egy fűtési idényben. Megközelítőleg ennyit fi­zetnek a fűtésért a földgáz­használók is. Megfelelő fű­téstechnikával, csak egy fok­kal kevesebb hőenergiával, akár három-öt százalékkal csökkenthető ez az energia- költség. S ez legalább tízmillió fo­rint. Tóth Árpád Kooperáció Fehérgyarmatop Jó az együttműködés Fe­hérgyarmat városi iIpari üze­mei között. Ez megmutatko­zik a munkák bizonyos sza­kosításában is. Az AVISZ például a csomagolást segíti. A METRIPOND viszont a MEZŐGÉP részére végez le­mezdarabolási munkát. Ké­pünkön: Szűcs Géza hegesz­tő munka közben. (M. K.) Mátészalkán 85 éve Az első polgári házasság sága és fontossága iránt nem tanúsított kellő figyelmet — tisztességtelenül volt felöl­tözve. tí9Ísaá A korabeli Szatmár megyé­ben Mátészalkán az első pol­gári házasságot 1895. okt. 24-én kötötték. Dr. Képesy László anyakönyvvezető előtt megjelent a 35 éves Jakobo- vits Sámuel és a 29 éves Kál- mándi Tóth Mária. Az első polgári házasságkötésnél — nyilván okulásképpen — megjelentek a járás összes anyakönyvvezetői és a fel­ügyelő is. Nagy vívmány volt a pol­gári anyakönyvezés, aminek költségeit természetesen az állam helyett a községnek kellett viselnie. Nyéki Károly John Osborne: ^■■1 ■» ## »/* # / Duhongo ifjúság A Csokonai Színház bemutatója Felöntöttek a garatra Részegen a volánnál Részegen motorozott május 25-én este Piricsén Serbán László 26 éves helybeli la­kos, s ez egy igazoltatás so­rán kiderült róla, 2,10 ezre­lék alkoholt találtak véré­ben, s a bíróság 3200 forintra büntette és egy évre eltiltot­ta a járművezetéstől. Jóval kevesebbet ivott má­jus 4-én a 42 éves bátorlige­ti Rab Sándor, de ennyivel sem ülhetett volna a tsz erő­gépére. A 0,93 ezrelékért a bíróság 3500 forintra büntet­te, s egy évig foglalkozását sem gyakorolhatja, mert el­tiltották a járművezetéstől. Ugyanilyen büntetést sza­bott ki a bíróság a 28 éves te­remi Csák Istvánra, aki Te­rem és Nyírvasvári között motorozott enyhén ittas álla­potban. Alaposan felöntött a ga­ratra május 31-én Komor István 38 éves Balkány, ci- bakpusztai lakos, s úgy ült motorra. Az.igazoltatás után kiderült, hogy vérében 2,78 ezrelék alkohol van, ez pe­dig súlyos részegségnek felel meg. Öt is 3500 forintra bün­tették, s egy évre elvették jo­gosítványát. A 28 éves máriapócsi Sza­bó Istvánnak jogosítványa sem volt, mégis ittas állapot­ban ült június 18-án Bal- kányban motorra. A bíróság 3500 forintos büntetést sza­bott ki rá és egy évig nem szerezhet járművezetői enge­délyt. Közepes fokú ittas állapot­ban ült motorra június 15-én Nyírkátán Kincs József 33 éves nyírcsászári lakos, de ő is rajtavesztett. Neki is 3500 forintba került az ittas mo­torozás és egy év múlva új­ból vizsgáznia kell, ha vissza akarja szerezni jogosítványát. Valamennyi bírósági vég­zés jogerős. lázadás — főleg ha csak a családot „feszegeti” még nem társadalmi cselekvés. így az- ' tán a darab politikai és sze­relmi síkja közül az utóbbi erősödött föl, s született egy kevésbé dühös, de szép, he­lyenként meghatóan költői előádás. O. Szabó István Jimmy Porterja „jólfésültebb” a kel­leténél. Indulatai meggyőző­ek, ebben nincs is semmi hi­ba. Spanyolosán érzékeny (érzéki?) alkata, artisztiku- san precíz beszédtechnikája az, ami nem illik ide. Jim­my Porter darabosabb. Egy tömbből faragott, mint aki­ről nem tételezni föl, hogy „durva külseje alatt érző szív dobog”. Közhelynek tű­nik ez, de a világirodalom férfihőseinek fele ilyen. (A másik fele Rómeó.) Korcsmá- ros Jenő Redfern ezredesével hasonló a gond. Egy harminc évig Indiában szolgált, nyug­díjas gyarmati tiszt, az élet­ben is hallatlanul színes, ér­dekes figura lehet. Egy ilyen figurát a színpadon is „ki kell találni”. Korcsmáros Je­nő szépen, mértéktartóan el­játszotta Alison apjának sze­repét, s ez Redfern ezredes esetében kevés. Bessenyei Zsófia Alison szerepében egészen kiváló. Nincs hely itt elemezni meg­döbbentő nüanszait, s azt, hogy mennyire egy a szere­pével. Vándor Éva Helénája is eredeti. Érzelmileg azono­sul a hőssel, — megkapó női tulajdonság — ezért mi is érezzük, nemcsak hisszük amit mond. A legnagyobb él­mény azonban, — lehet hogy szubjektív, de melyik kriti­ka nem az? — Böröndi Ta­más Cliffje. Neki van a leg­kevesebb szövege, akciót szin­te soha nem indít, s- le se zár. Szemlélője csupán az össze­csapásoknak. Az esetek több­ségében csupán „ott van”. S mindezt úgy oldja meg, hogy a legválságosabb pillanatok­ban is rá-rá kell pillanta­nunk, hogy mit szól, mit érez, mi tükröződik az arcán, mi­közben a többiek élete tönk­remegy. De a legszebb az, ahogy megérezteti Alison iránti kimondatlan szerelmét. A szerepnek ez az a rétege, amit „aluljátszani”, vagy túl­hangsúlyozni a legegysze­rűbb, pontosan játszani: szakmai bravúr. A darabot Kelemen Pál rendezte, díszlet- és jelmez- tervező Körösi Sándor. Mester Attila Az ötvenes évek közepe tá­ján volt Angliában egy fia­tal írókból, művészekből és értelmiségiekből álló szelle­mi csoportosulás, akiket Os­borne Dühöngő ifjúság című darabjára utalva, dühös fia­taloknak szoktunk nevezni, így hívták magukat ők is, hiszen maga Osborne is kö­zéjük tartozott. Ezek a „dü­hös fiatalok”, a megváltozott politikai viszonyok között, (Anglia elveszti gyarmatait, a világbirodalom eszméje immár a múlté, hidegháború, munkanélküliség stb.) vala­miféle választ keresnek a hirtelen felhalmozódott kér­désekre. S hogy végül is nem találnak, — mint ez Osborne most játszott darabjából is kiderül — nemcsak az ő hi­bájuk. (Ezekre a kérdésekre csak egy válasz van, a szo­cialista forradalom, de — mint tudjuk — ennek a fel­ismerése hosszt)? *és bonyolult folyamat.) Nem mondom, hogy a Dü­höngő ifjúság nem jó darab. Sőt. (58-ban nagy hatású film is készült belőle.) Csupán nem éreztem, a mostani elő­adás alatt, hogy mit akar mondani a rendező nekünk, akik ma nézzük, s akik né­mileg más kérdésektől va­gyunk neuraszténiásak, mint Osborne dühös fiataljai. (Energiaválság, eurorakéta, erőszak, — hogy csak az e- betűseket említsem.) Nem derül ki a rendező véleménye azokról a fiatalokról, akik lázonganak, mert tudják, hogy mit nem szeretnek, de hogy mit szeretnének, azt nem, s arról, hogy az intellektuális

Next

/
Thumbnails
Contents