Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

N aponta elmegyünk mel­lettük. Fel se nézünk, mert dolgunk sietős, mert egyébként is mit néz­nénk rajtuk, amikor úgyis bármikor láthatjuk? De va­jon tényleg meglátjuk-e? Van-e egyetlen szabad per­cünk, amikor belefeledkez­hetünk környezetünk apró kis csodáiba? Melyek körül­vesznek bennünket, itt van­nak a közelünkben, szinte karnyújtásnyira. Szinte olyan közel, hogy észre se vesszük őket... De ha megállunk egy pil­lanatra, megszólítanak ben­nünket. Megszólalnak a rész­letek, melyektől felragyog a teljes pompájában megjele­nő egész. Beszélnek a fara­gott díszek, az ablakok kő­csipkéi, az épületet tagoló fegyelmezett oszlopok, a mí­ves csecsebecsék a hatalmas házak homlokzatán, a kapu­aljak, a tetők ... Bár megyeszékhelyünket nem emlegetik a műemlék­látnivalókban bővelkedő vá­rosok között, nekünk is van­nak jegyzett épületeink. A legkorábbi számottevő építé­szeti emlék az olasz mester tervei alapján készült evan­gélikus templom. A barokk építészet stílusjegyeire a kő­ből faragott díszek utalnak. Barokk, klasszicista és ro­mantikus jegyeket néhány ré­gi szép lakóházon, itt-ott köz­épületen is felfedezhetünk. Nyíregyháza nagy „stíluskor­szaka” mégis az eklektika, nagy- építésze pedig Alpár Ignác, akinek nevéhez a leg­jelentősebb középületek ter­vezése és megvalósítása fűző­dik. A vármegyei székház, a mostani megyei tanács épüle­te, az evangélikus elemi, azaz a jelenlegi 4. számú általános iskola, a városi színház, a Nagykorona a múlt század utolsó évtizedeinek alkotásai. A szecesszió játékos, olykor túlburjánzó, rafinált elemeit a Nyírvíz-palota, a Béke-szál­ló, a Bencúr tér 5. számú ház, a Széchenyi utca több lakó­épülete szemlélteti. Kőangyal mosolyog az osz­lop felett, freskó pompázik egy homlokzaton, szépen fa­ragott lábazat tart egy mus­kátlis erkélyt. Váratlanul elő­szökkenő tornyocskák, minia­tűr szobrok besüllyesztve a falifülkébe, az igazságosztó istenasszony a városi tanács tetején, megannyi épület­plasztika és mozaik, mely egy város arculatát, hangulatát alakítja. Ha megállunk alat­tuk egy pillanatra, megszólí­tanak bennünket: üzenetet hoznak a régi időkből... Baraksó Erzsébet és Elek Emil összeállítása Az épület lelke. Épült 1912-ben. Saroktorony. Mozaik és freskó. Virágos balkon. Beszélő kövek Juszticia — két alakban. Formák találkozója. KM VASÁRNAPI melléklet 1980. október 12. Főhomlokzat. Gipszfigura.

Next

/
Thumbnails
Contents