Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-01 / 230. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1.980. október 1. MIT HOZOTT? Néhány éve még nagy merészség, sőt felelőtlenség lett volna kijelenteni, hogy a városban megoldották az óvodás gyermekek teljes elhelyezését, a szülők munkába állását ilyen tényezők nem hátráltatják. Ebben az évben viszont a város elérkezett ahhoz a fejlődési szakaszhoz, amikor — ha zsúfolt körülmények között is — de valamennyi óvodai igényt ki tudnak elégíteni. Mindez úgy vált lehetővé, hogy következetesen megvalósult az óvodaépítési program, s miután a korábbi települési és népességi helyzet, valamint az óvodai körzetek elavultsága feszültségeket okozott, hozzá kellett látni a valóságos népességi igényekhez igazodó új óvodai körzetek kialakításához. Minden óvodás gyermek lehetőleg a lakóhelye közelében lévő óvodában kapjon helyet, váljék arányosabbá az egyes óvodák „benépesítése”. A város tanácsi-oktatási vezetői, társadalmi erők közreműködésével, a helyzet alapos felmérése alapján vonták meg az új körzethatárokat. A közelmúltban újabb 200 óvodai hellyel nőtt az elhelyezési lehetőség, s így a városban a korábbi 610-ről 785-re növekedett az óvodai helyek száma. A négy új óvodai körzet kialakítása során 586 gyermek maradhatott a régi helyén, míg 168 gyermeket — köztük nagycsoportosokat is — át kellett irányítani a lakóhelyi körzetnek megfelelő óvodába. Kétségtelen, hogy a szülők egy részénél nem váltott ki egyértelmű tetszést a gyerekek áthelyezése. Különösen a nagycsoportosoknál, akik megszokták a régi környezetüket, a kisebb közösséget, az óvónőket, gondozónőket. Mindezekkel az átmeneti hátrányokkal — az új környezethez való átállással — is számoltak a körzetek kialakításánál, mégis így kellett dönteni, mert ennek fejében csökkenteni tudják a zsúfoltságot, a gyermekek többségét nem kell a lakóhelytől távolabbi óvodába vinni, amikor a közeli óvodában való elhelyezés az indokolt és igazságos. Az arányosabb elhelyezéssel javultak a gyermekek óvodai nevelését elősegítő feltételek, az óvónők eredményesebb munkát végezhetnek elsősorban az iskolai életre való felkészítésben, a közösségek formálásában. Egyetlen kivételt — rossz szóval protekciót — tettek az átirányításoknál, a Forgács család hármas ikrei megmaradtak a régi helyükön, amit aligha kell indokolni. Gond persze az átirányítások ellenére is van, hisz a Gyár utcai lakótelepről a legkörültekintőbb mérlegelés ellenére is 36 gyereket át kellett irányítani az ugyancsak közeli, 150—200 méterre lévő másik óvodába. Itt nem a távolság a baj, hanem az, hogy a szülők, gyermekek a vasúti síneken át közelíthetik meg az óvodát, ám gyakran okoz kellemetlenséget. Más lehetőség azonban nem adódott — vélekednek az átirányítást lebonyolító tanácsi dolgozók, s kérik a szülők türelmét és megértését. Krónika Ki volt Virágh Ferenc? Ügy érezzük, hogy rövid megemlékezésünket a fenti kérdéssel kell kezdenünk. Az ismerősökön, egykori barátokon és néhány lelkes helytörténeti kutatón kívül kevesen hallották a nevét, nemcsak szülővárosában, Kisvárdán, hanem a megyében is. Halálának 45. évfordulóján kötelességünknek tartjuk, hogy néhány mondattal megemlékezzünk arról a fiatalon tragikusan elhunyt kisvárdai lokálpatriótáról, akiben fél évszázada először született meg a gondolat, hogy megírja szülővárosa történetét. Élete meredeken indult felfelé, hogy aztán a sikerek csúcsán hirtelen kettétörjön. Jogot végzett, rövid ideig a Felsőszabolcs c. hetilap szerkesztője volt, két kötetre való verset írt, de legfőbb életcéljának szülővárosa tudományos igényű monográfiájának megírását tekintette. Széles körű érdeklődése, filoszi fel- készültsége, tiszteletet parancsoló munkabírása volt záloga eme nagy elhatározásának. Időt és fáradságot nem kímélve kutatott a hazai és külföldi levéltárakban, hogy az eredeti források fel- használásával írja meg nagy művét. Forrásfeltárásai, s az azokon alapuló feldolgozásai egy gazdag történeti múlttal rendelkező város középkori mindennapjaiba engednek betekintést. Hagyatékát egyik barátja mentette meg az enyészettől, s adta át a Vármúzeumnak. A városról, a Vár- dai családról és a várról eddig megjelent munkák jelentős része nagymértékben támaszkodott Virágh Ferenc kutatásaira. Munkássága és emléke előtt méltóképpen úgy tiszteleghetünk, hogy rövidesen megjelentetjük a Jósa András Múzeum Kiadványai sorozatban a Virágh- hagyatékot, egészben vagy félig elkészült dolgozatait, feljegyzéseit. A. Z. Nagy sikerük van a művelődési és ifjúsági ház közhasznú tanfolyamainak. Különösen a riselő, makramé és a szabóvarró tanfolyamokat látogatják sokan. Képünkön: Harsányi Istvánné, a riselő-gépi hímző tanfolyam vezetője új minta készítését mutatja be. (V. P.) Épülnek a belvizes házak A városi tanácson kapott tájékoztatás szerint jó ütemben halad a belvizes lakások építése. A városban tíz csökkent értékű lakás építésén dolgoznak. . Hozzáláttak az építők a 80 házgyári lakás építéséhez is a Felszabadulás lakótelepen, melyek egy része OTP-értékesítésű lesz és decemberben — a tervek szerint — átadják rendeltetésüknek. A szeptember 15-i állapot szerint a tanács műszaki osztálya 73 belvizes kölcsönnel épülő lakás kérelmét bírálta el és hagyta jóvá — gyorsított eljárással. 123 felújításra váró lakás ügyét is elintézték, valamint 18 építési engedélyt adtak ki. Az engedélyek, amennyiben típustervek szerint épülnek az új családi házak, a szükséges iratok áttanulmányozása után megvárhatok, a tanács dolgozói folyamatosan végzik a kérelmek jóváhagyását. A tanács műszaki osztályára még a közelmúlt napokban is érkeztek bejelentések megrongálódott, felújításra szoruló házakról, amelyeknél jóval a belvízi események után, a mostani napokban jelentkeztek a „betegség” tünetei. A városi tanácson azt is elmondták, hogy a belvizes lakásokon kívül — az ötéves tervben szereplő lakásberuházások is elkészülnek. így 56 lakás épül tanácsi bérlakásként, illetve 30 OTP-la- kást is birtokba vehetnek az érdekeltek még ez évben. Üj városi tanácsháza építését is elhatározták, mivel a nyári belvíz olyan mértékben megrongálta, életveszélyessé tette a jelenlegi épületet, hogy az nem hozható helyre. A jövő év első felében készíti el a NYIRTERV az új középület tervdokumentációját, s várhatóan 1982-ben készül el a háromszintes tanácsháza. Felnőtt diákok Mind több felnőtt kap kedvet a munka melletti iskolaszerű tanuláshoz. Az elmúlt nyolc év statisztikája szerint 823 felnőtt tett vizsgát az általános iskola különböző osztályaiban, míg a középiskola esti és levelező tagozatain ezren tettek sikeres érettségi vizsgát. V ars/ínházi esték Értékelő jelentést olvashat tunk a közelmúltban a művelődési ház vezetőinek tollából a nyár jelentős kulturális eseményéről. A várszínházi estékről a továbblépés tennivalóit összegezték a művelődési szakemberek. Nemcsak saját pátriájuk, hanem a megye és a megyeszékhely illetékeseinek is figyelmébe ajánlva javaslataikat. A * I w ■ r r időjárás közbeszólt A várszínházi esték mérlege figyelemre méltó. A rendezvénysorozatot négy színház szabadtéren előadható, viszonylag elfogadható áron leköthető műsorajánlatára alapozták. így kerülhetett sor június 14-től július 5-ig a szolnoki Szigligeti Színház: A szabin nők elrablása, a kecskeméti Katona József Színház: Úri muri, a debreceni Csokonai Színház: Bánk bán és a békéscsabai Jókai Színház: Varázskeringő című darabjainak bemutatására. Sajnos, az időjárás nem kedvezett a szabadtéri előadásoknak, így egy előadást kivéve valamennyit a művelődési központban tartották meg. Ez persze alaposan átformálta a színházi rendezők elképzeléseit, de kihatott a közönség hangulatára, nem kevésbé a művelődési ház költségvetésére is. így a 300 kilométeres távolságból szinte az egész színházi stábbal, felszereléssel négy napra Kisvárdára „költöző” kecskemétiek nem adták alább a fellépési díjakat. Annyiért játszottak a művelődési házban is, mintha szabadtéri előadást tartottak volna. Viszont a művelődési ház bevétele így sokkal kevesebb volt. Közművelődési alap? Figyelemre méltó az a megállapítás is, amely szerint a munkahelyi kollektíváknak megvásárolt jegyek felhasználatlanul maradtak. Ez figyelmeztető a jövőre nézve. Hasonlóan az is, hogy az értelmiség elég kevés számban látogatta a színházi előadásokat, pedig mint törzsközönségre a komolyzenés és színházi műsoroknál főként rájuk számítottak. A várszínházi esték gazdái, a művelődési ház szakemberei, tanulmányozták a nagyobb hagyománnyal rendelkező városok hasonló rendezvényeit és több hasznos ötletet igyekeznek megvalósítani a jövőben. Egyik figyelmeztető tanulságul szánják, hogy a város, a járás és a megye kulturális életét szolgáló „várszínházi esték” gondja, baja, eredményessége vagy kudarca ne legyen csak a helyi művelődési házé, hanem osztozzanak abban a megye más kulturális szervei is. A javaslatok között szerepel egy közművelődési alap létrehozása a várszínházi esték finanszírozására, amely lehetőséget adna arra, hogy időben elkezdjék a tárgyalásokat a különböző színházakkal. Szimpatikus, bár költség- igényes elképzelésnek látszik, hogy a jövőben egy még sehol nem játszott darabot választanának ki, felkérnének egy ismert rendezőt, néhány neves színészt a címszerepekre és ősbemutatót tartanának Kisvárdán. Ahogyan ezt Gyulán vagy Egerben is teszik. Természetesen az eddigiek folytatását is végiggondolták, amennyiben a merészebb, jobb elképzelés anyagi okok miatt nem valósulhat meg. Ezek szerint folytatnák az idei gyakorlatot, amelynek lényege, hogy több színházat kérnének fel vendégszereplésre, s olyan műveket kötnének le, amelyek elsősorban szabadtéri előadásra alkalmasak. Ennél a változatnál viszont számolnak azzal, hogy a távolabbi színházak minimálisan két-három alkalommal is szerepelni akarnak Kisvárdán, viszont az idei tapasztalatok azt mutatták, a helyi közönség nem igényel többet, mint egy előadást ugyanabból a darabból. Jobbat, eredetibbet! Nem tudjuk, melyik változat valósul meg jövőre, több tényezőtől függ, nem kevésbé a valóban megyei szintű törődéstől, támogatástól is. Az lenne a jó, ha a „nyírbátori zenei napok”, a „nyírbél- teki népzenei találkozó” hagyományosan kialakult profilját követve, Kisvárda az újszerű szabadtéri színházi eseményeknek adna helyet, nem versenyezve természetesen a szegedi, vagy más, országosan kiemelt és támogatott szabadtéri kulturális rendezvényekkel. De újabbat, jobbat, eredetibbet adhat a saját — és a megye különböző részeiből — odasereglő látogatóknak. Mert ha sikerülnek a jó elképzelések, nem lehetetlen, hogy a megye egyik látogatott színházi helyévé fejlődhet Kisvárda, a „várszínházi esték...” (P. G.) Az oldalt összeállította: päLiLi Géza A fényképeket VINCZE PÉTER készítette. Műsorajánlat Szeptemberben két szabolcsi képzőművész tárlatát tekinthették meg a város lakói. Lakatos József festményeit a művelődési központban, Huszár István munkáit a HUNNIACOOP üzemében rendezték meg. Harmadik képzőművész is felzárkózott szeptember folyamán a Kis- vardán szereplők közé. Szeptember 29-én délután nyílt meg Tóth Sándor nyíregyházi szobrászművész tárlata a művelődési központban, melyet október I8-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Képünkön: látogatók Huszár István tárlatán. (Vincze P. felv.) Miért „költözött1'160 óvodás? | ;--------- -------------------------------------------------------- -----------J Új körzetek, jobb elhelyezés Október 4-én kubai művészeti együttes szerepel a városban. Október 5-én a Hókirálynő című mesejátékkal lép fel a szolnoki Szigligeti Színház társulata. Október 13-án két előadást tart a Vámosi—Zárai házaspár. Október 22, 23 és 24-én a Bessenyei, a Császy és a szakmunkásképző bérlettel rendelkező tanulói a „Radnóti Miklós Színpad” József Attila-estjét tekinthetik meg. November 1-én a szolnoki Tisza táncegyüttes ad műsort. November 8-án Az ember tragédiáját láthatják az érdeklődők a Szigligeti Színház előadásában. November 12-én az óvodások és az általános iskolások bérleti előadásaként az Állami Bábszínház művészei a Lúdas Matyit mutatják be. November 29-én kerül sor az amatőr művészek találkozójára. December 12-én a „Tizenkét dühös ember” című amerikai darabbal vendégszerepeinek a mű- j velődési házban a szolno- I ki művészek.
