Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 10. Start az iskolákban ELMOZDULNI A HOLTPONTRÓL Két és fél ezer diák a városban A város két általános és 3 középfokú iskolájában közel .két és fél ezer fiatal kezdte meg a munkát szeptember elején. A szükséges felújítási munkák mindenhol elkészültek. Kicserélték a gimnáziumi tornaterem ablakszerkezetét, átköltöztek a szakközépiskolások a lebontásra ítélt élet- veszélyes termekből. Hamar Péter a Petőfi Sándor _ Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója a 7 ezer kötetes könyvtár gazdagodását is fontosnak tartja; s örömmel újságolja: 90 tanuló építőtáborban volt, 51-en az NDK-ban dolgoztak a nyáron. A 11 továbbtanulni jelentkezettből 6 fiatal nyert felvételt felsőfokú iskolába; s a végzett 3 osztály szinte minden tagja el tudott helyezkedni. Az utánpótlással sincs baj, hiszen egy osztálynyi jelentkezőt elutasítva sikerült jó képességű gyerekeket kiválasztani. Dr. Kövér Tibor, a szakmunkásképző igazgatója sokak örömét tolmácsolva említi: ez évtől ismét képeznek autószerelő kerének örvendezik. A létszám hasonló az előző évihez. Harmadiktól már műszaki rajzot is választhatnak a tanulók a népművelési szervezési ismeretek mellett. A tantestület tagjainak nagy örömére a 12 lakásos szolgálati lakás mindegyikébe bevezették nyáron a központi fűtést, s elvégezték a felújítást, festést. A 100 építőtáborozó és 70 NDK-ban dolgozó fiatal mellett ez évben első alkalommal dolgoztak gimnazista fiatalok a Bggi Ilona önkéntes Ifjúsági Táborban augusztus 15-től a hónap végéig. Az új elsősöket kellemes meglepetés várta, ugyanis a régi általános iskolai közösségek a gimnáziumban is együtt maradtak. Molnár Elemér, az 1. sí. általános iskola igazgatója a 3 negyedik osztályból próbált kettőt csinálni. Az így maradó 11 alsó és 9 felső tagozatos tanulócsoport mellett 11 napközis és egy tanulószobai csoport elhelyezését is meg kell oldani. Az ének-zene tagozatos iskola a Bartók-évfordulóra készül; s ez nem csak a 8 zenei osztály és 25 hegedű, illetve 75 zongora szakos növendék Elsősök az iskolában. szakmunkásokat Fehérgyarmaton. A közel 600 tanuló az intézet önállóvá válásának 10. évfordulójára készül. Kilenc szakmában képeznek szakmunkásokat, s ez évben a nőiruha-készítő és kötöttru- ha-készítő szakmákban mintegy 90 lányt vettek fel tanulónak. A 82 építőtáborozón kívül közel ennyien táboroztak az ország különböző tájain. Dr. László Béla 380 gimnáziumi tanuló igazgatójaként egy osztálynyi (22 gyerek) felsőfokú intézménybe felvett volt tanuló siügye, de valamennyi tanulóé és nevelőé. . Szaniszló Ferenc, a Május 14-e téri iskola igazgatója legörvendetesebb gondja a testnevelés tagozat beindítása. Az egész város összefogott a tárgyi feltételek megteremtéséért. Nagy előny az indulásnál, hogy a nevelési tanácsadó munkatársai alapos vizsgálódással segítették a két iskola pedagógusainak munkáját. így sor kerül egy egész napos kiscsoportos első osztály beindítására. Brigadérosok fóruma A művelődési központban 1976-tól működik a szocialista brigádvezetők klubja. Jelenleg 74 tagja van. A klub célja, hogy fórumot teremtsen a brigád vezetőknek: s ahol politikai, kulturális, a brigádélettel kapcsolatos és egyéb kérdésekben tájékozódhatnak. Egyben közvetítő csatornaként is szolgál a művelődési központ és az üzemek dolgozói között. A klub módszertani segítséget nyújt a brigádok kulturális vállalásainak megtételéhez és az üzemek szocialista brigádvetélkedőinek lebonyolításához, szervezéséhez. A klubtagok üzemlátogatások során megismerkednek városunk üzemeivel és az ott dolgozó brigádokkal, hogy kölcsönös tapasztalatcserével még színvonalasabbá tegyék brigádjuk munkáját. Havonta egy alkalommal tartanak foglalkozást, melyeket a tagok érdeklődésétől függően látogatnak (átlagban 20—25 brigádvezető). Ez évben klubfoglalkozás keretében hallhattak a klubtagok a személyi szabadságjogokról, az emberi jogok mai problémáiról; városunk-járásunk munkaerő-foglalkoztatottságáról; a szakképzettség és a termelékenység kapcsolatáról; a „Dolgozz hibátlanul!” munkarend- szerről és megyénk munkásművelődésének helyzetéről. A vidéki vans és értelmisége m-Mé . £*• 4 I Vita a vidéki értelmiségről. Balról jobbra: Mezei János, Nagy Sándor, Bardóczi Balázs, Hamar Péter, dr. Sértő-Ra- dics István, valamint lapunk munkatársa. (Molnár Károly felvétele) A vita gyakorta igen parázzsá vált. Nem véletlenül, hisz a résztvevőknek nem kisebb dologgal kellett szembesülniük, mint vidék és vi- dékiség, kisváros és annak értelmisége ma. A partnerek: Bardóczi Balázs téglagyári művezető, Hamar Péter iskolaigazgató, Mezei János, a városi-járási pártbizottság titkára, Nagy Sándor agrármérnök és dr. Sértő-Rádiós István belgyógyász túlsúlyban azt a korosztályt képviselték, amely még nem jutott, talán idő hiánya miatt nem juthatott el a hagyományok szülte és mindent túlélő, vagy éppen a korunk ellentmondásából fakadó provinciális belenyugvás állapotába. A kérdés nem kisebb: vajon hol látják, s hová szánják az értelmiségi foglalkozást űzők hatását? Máshol sem jobb Ha azt nézzük, ki hogyan boldogul saját munkaterületén, akkor a kép nem rossz. Többnyire kínálkozik a szakmai fejlődés, a munka néha még több is, mint ami kellene^ s az értelmiségi pályáknak megfelelő a társadalmi presztízse is. Ugyanakkor tény: főleg a fiatal, pályakezdő kénytelen szembenézni azzal, hogy újító vagy változtató szándékát nem nézik jó szemmel. A rutinból dolgozók kényelmüket féltik, tartanak attól, hogy ha nem ők találnak ki valamit, akkor tudásukat megkérdőjelezik. Miután Fehérgyarmat tipikusan kisváros, lélekszáma alig 10 ezer, értelmiségije pedig 380 körül mozog, mindenki mindenről gyorsan tudomást szerez. — Máshol sem jobb — fogalmazza Hamar Péter, hozzátéve: ennek ellenére 4—5 állandóan publikáló értelmiségi városon kívül is ismert, sokan pedig nem az ellenállás, hanem a kényelem miatt állnak be a sorba. — Azért jöttem vidékre — teszi hozzá* dr. Sértö-Radics —, mert sokat akartam dolgozni. Ez sikerült. Minden továbbképzésre eljutok, konferenciákon veszek részt, s szakvizsgámon Budapesten, mint egyetlen vidéki sem kényszerültem szégyenkezni. Egy azonban biztos: az ember változtatási szándékát elsősorban a szakmai térre korlátozza. Az agrár- és a műszaki értelmiség képviselői hallgatnak. Aztán egybehangzóan mondják el: annyi a napi munka, hogy idejük sem jut másra, tudják, hogy az értelmiség perifériáján vannak még, de hát az objektív feltételek ... Biztonság? Túl sokat hallom már egymás után a panaszokat a túlzott elfoglaltságról, a szakmai tevékenység mindent elnyomó hatásáról. Vajon igaz ez? S így igaz? Nem valamiféle biztonságra törekvés húzódik emögött? A megfogalmazódó kérdéshez gyorsan hozzáteszem adalékként azt az elhangzott pár mondatot, ami arról szólt: megpróbáltam, de feladtam, nem leszek kulturális segédmunkás, elég volt az ingyen pofonokból... — Tény, hogy akár a pedagógusok, akár a más értelmiségiek sokat dolgoznak — folytatja Mezei János. — Az azonban nem igaz, hogy oly mértékű lenne a túlterhelés, hogy a város és a környék közéletéből, közművelődéséből ne tudnák kivenni a részüket. Van" egy réteg, nem tág, mely mindenben benne van. Egy másik, szintén elég szűk, jön, ha hívják. De igen sok a passzív, teljesen befeléfordult. Ügy hiszem, a szemlélettel van baj. Itt kellene változtatni. Lassan kibontakozik a kép. Sokaknak a kert, a háztáji köti le az idejét. A többség a mértéktelen televíziózás kényelmes, de veszélyes bástyája mögé menekül. A közművelés az értelmiségiek, az értelmiségiek a közművelők hívására, megkeresésére várnak. Előtérbe kerültek a pénzt hozó vállalkozások, még a külföldi út is üzleti alapokon szerveződik. Az értelmiség jó részéből hiányzik a tudásmegosztás vágya, a közlés kényszere, az okos közszereplés sikerének hiánya, a jó értelemben vett hiúság. Á beilleszkedés — Mindebben van igazság — így Nagy Sándor. — De az is tény, hogy egy fiatal értelmiségi, aki ideérkezik, jó pár esztendőt tölt azzal, hogy lakást szerez, családot alapít, s ami a fő, szakmailag alapozza meg hitelét. — öt éve ebben a városban — folytatja Bardóczi Balázs — jóformán nem is volt műszaki értelmiségi. Most se vagyunk többen, mint húszán. Ha a saját sorsomat nézem, nincs okom panaszra, azt csinálom, amit szeretek. A legutóbbi ötéves találkozón láttam : évfolyamtársaim közül talán én jártam a legjobban. De talán, mert kevesen vagyunk, újak is, kapcsolatunk is laza, némileg befelé fordultunk. Míg a szakmai beilleszkedés, a roppant nehéz pályakezdés zajlik, a fiatal értelmiségi a kis vidéki városban szűk körben reked. Nehezen alakulnak a baráti körök, ezek is többnyire foglalkozások szerint. Meg kell ismerkedni a hierarchiával, a lehetőségekkel, a személyi viszonylatokkal, a határokkal. Mire ennek a végére ér, lassan el is fogadja a kialakult helyzetet. Rájön, hogy a régiek sem járnak kulturális rendezvényekre, neki sem kell elmenni. Jó ha tíz értelmiségi jár moziba, ezeket is megmosolyogják. Ezt is kihagyhatja. A névnapok konvencionális megünneplése illendő, ez tehát társadalmi esemény. A baráti kör, lévén többségében helybeliekről szó, leszűkíthető egy majdcsak családi társaságra. — Ennek viszont vannak kétségtelen előnyei -— magyarázza a városi titkár. — Itt adódik lehetőség, hogy a foglalkozás szerinti elkülönülés fellazuljon, más jellegű és tartalmú barátságok is kialakuljanak. Például ezért nincs feszültség többek között a városban a helyi vezetésben dolgozók és az értelmiségiek között. A hierarchia sosem mint hivatal, hanem mint emberi kapcsolat jelentkezik. Több ötlet kellene A vita során aztán lassan fogalmazódni kezd egy, a lényeget tartalmazó megfogalmazás : — A város értelmiségének hatását nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy részt vesz ünnepségeken, kulturális eseményen, néha tart előadást és így tovább. Az egyéni magatartás, az életforma és az életmód egyértelműsége kell ahhoz, hogy befolyását elfogadják. A mindennapi élet, érintkezés, az újra reagálás, a megszokással való szakítani tudás, a közösség elé lépés bátorsága jelentheti azt, hogy túllépnek a vidékiség korlátain. — Több ötlet kellene — fogalmazta Hamar Péter —, s hogy nincs, ebben mi is ludasok vagyunk. Fehérgyarmaton a városi pártbizottság, a tanács, kulturális nagyaktíva foglalkozott a közművelődéssel, az értelmiség hatásával, s azokkal az elvárásokkal, melyek a település előnyös változásaihoz hozzájárulnának. Emellé azonban kell egy őszinte vizsgálat arról is: milyen okok teszik a lokálpatriotizmust vidékiséggé, mi miatt alakulnak ki olyan értékrendek, amelyek hajlamosak jónak minősíteni a közepest, elfogadni azt, amit bensejében elfogadhatatlannak tartanak. A beszélgetést nem zártuk le. Nyitva maradt a további vita lehetősége Fehérgyarmaton, de ha úgy tetszik, az újság hasábjain is. Mert így igaz: a gond nem csak gyarmati, lényegében minden kis- és nagyobb város sajátja. (B. L.) Vidékiség ? VIDÉKEN ÉLNI nem egyszerűen annyit jelent, mint távol a fővárostól. A magyar történelmi fejlődés azt hozta magával, hogy a vidék, az itt található város, éppen méretei miatt olyan szokásokat és öntörvényeket fogalmazott meg, amelyek nem biztos, hogy jól befolyásolják a fejlődést. Mindez elsősorban az értelmiségiek körében érezhető. Létszámuk viszonylag kicsi, foglalkozásuk tekintélye miatt zárt kört alkotnak, s tegyük hozzá: bizonyos mértékig kivételes helyzetben vannak, éppen nélkülözhetetlenségük miatt. Magatartásukat ez ma is meghatározza. Nem változtatott ezen az sem, hogy a korábbi évtizedekhez képest létszámuk nőtt. Hivatásukat, foglalkozásukat legtöbben jól, pontosan ellátják. De éppen a nagyvárosoktól való távolság, a vidéken kialakult életforma és életmód rájuk is hatni kezd, a mindenki mindenkit ismer és lát ténye szokások sorát alakította és alakítja ki. Lassan de biztosan szűkül a viszonyítási alap. Kialakul a helyi értékrend, ami kötelező érvényű lesz mind a munkában, társaséletben, barátságban, s mind többen csak azt figyelik,. amit tesznek, hogyan tetszik a helyi vezetésnek. Üjratermelődik a konzervativizmus, a be- és lezártság, a kisszerűség, az élet minden szintjén gyökeret ver a feltétlen tekintélytisztelet. Az értelmiség éppen ezért lassan elveszíti azt a lendületet, amit az e pályákra kezdéskor magukkal hoznak, szűk szakmai prakticiz- mussal védik ki a közszereplést, hatása a környezetre csökken, vagy éppen negatívan érvényesül. Mert az természetes, hogy egy-egy település nem értelmiségi népessége úgy véli vagy vélheti: amit a tanító, orvos, jogász, ag- ronómus csinál, az csak jó lehet, hiszen ők a tanult emberek. ÁTMENETI TÁRSADALMUNK is cipeli a vidékiség e terheit. Pedig a feladat adott: foglalkozásuk pontos végzésén kívül elvárható, hogy újszerű életformát, életmódot, a kor gondjainak megoldásához friss szellemet, ötletet, cselekvést kínáljanak. Nemcsak a település határait ismerve és nézve, de kitekintve, ha úgy tetszik országra, világra. Ennek így kell lennie, s ezért is került a kérdés központba. Mert egy település vidéki- sége lényegében az ott működő valamennyi intézmény, gazdasági egység elvidékiesedését is magával vonja. A vidékiség magatartás- modellje idegen a szocializmustól. Társadalmi fejlődésünk útja ezzel csak zsákutcává válna. Az éb- resztgető, vagy talán riadó ezért időszerű. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Al^gS FEHÉRGYARMATON
